New Divide

[SkyRean]

// Egyelõre csak Skyrean //

* Halvány képek, ennyi marad egy álomból, amikor az ember felkell. A nap hétágra süt, és valahogy bántóan érzékeli az ember, hogy világos van. Egy újabb nap, egy újabb siker élmény?! Lehet, hogy többek így reagálnak egy új nap kezdetéhez, de Sky nem. Õ nem az a fajta, õ inkább azt látja maga elõtt, hogy új nap, új lehetõségek. Több kaland. Több pokémon. Hiszen ha az embereket nem is engedi magához közel, de a pokémonjaival szoros barátságot próbál ápolni. Szép lassan kikecmereg hálózsákjából, összehajtja, váltáskájába helyezzi. Utolsó simitásokat végez azon a bizonyos tûzön ami még az éjjel folyamán meleget és fényt adott neki. Majd útnak indul az erdõ mélyébe. Két pokémont sikerült eddig számára magájénak tudni. Érzései szerint két erõs pokémont. Fiatal õ még, most talán úgy érzi, hogy övé a világ, de sajnos a fiatal trénerek hamar rájönnek, nincs minden édességbõl. Egy közeli forráshoz ér, megszomjazik, lehajol és iszik pár kortyot a vízbõl. Amikor felpillant egy alma fára lesz figyelmes, sajnos a termés magasan van, de itt van neki Pidgeotto, majd õ segítségére lesz. Elõveszi pokélabdáját majd a magasba dobja.*
- Pidgeotto, hozd le nekem azt az almát!
* Pidgeotto elõbukkan a labdából, és szinte süvítõ gyorsassággal indul az alma felé, amit sikeresen eltávolít, így már mestere kezében tudhatja.*
- Köszönöm! Kérlek nézz körül, merre van egy járható ösvény!
* Pidgeotto, a távolba repül, addig pedig Sky az almát eszegeti, közben fejét töri, merre lenne érdemesebb tovább haladnia. Pidgeotto vissza térése, egyúttal új utat is jelent, a pokémon egyértelmûen jelzi, hogy merre is van az az út.*
- Remek! Köszönöm! Pidgeotto, vissza!
* Szólítja vissza labdájába Sky, pokémonját, majd elindul az ösvény felé.*

[Boris Usaghi]

Az északi mezőkön rengeteg pokémon él, oddish, gloom, bellsprout és még sok más növényi, illetve szívem örök csücskei, a rovarpokémonok, pinsirek, beedrillek egész hada. Az utóbbi időben kénytelen voltam rájönni, hogy az edzésekhez nagy szükségem lenne egy társra Paras és Grimer mellé. Igaz, kicsit elrémített a gondolat, hogy még egy ekkora felelősséget vegyek a nyakamba, még mielőtt tisztességes szintre edzeném két társamat, viszont... éppenséggel az edzésekhez lenne nagy szükségem még egy társra. Bízom magamban, a képességeimben, megbirkóznék a felelősséggel, de... Lehetne kicsit nagyobb gyakorlatom is a pokémonfogásban, ami azt illeti.
Így hát tőlem szokatlan módon hátizsákot ragadtam és elindultam körülnézni a mezőségen, megismerni a vad pokémonokat, aztán ha megfelelőt látok köztük, akkor... ki tudja? Paras természetesen most sem a labdájában volt, helyette mellettem ügetett lelkesen, időnként lemaradva egy-egy szimpatikusabb növény vagy virág felfalása céljából. Nem véletlenül volt ekkora darab a fajtársaihoz képest. Nos ennek volt még egy kellemetlen mozzanata számomra, mint mindig, most is, magam is megéheztem. Nos akkor ideje főzni valamit.
Tábort vertem, ami jelen esetben a hátizsák lerakását, valamint kis tábortűz összeütését jelentette. Hamarosan nyárson sülő hús íncsiklandozó illata szállt a levegőben, miközben Paras egy kicsit kalandozott a környező bokrok közt, további ehető gyökerek után kutatva addig is, míg elkészül a pokemonkaja az enyém mellé.
Jókedvű vartyogása kitörő "parasparasparas"-ba váltott, amiről már jól tudtam: vendéget jelent. Mosollyal kiáltottam a hang irányába:
- Vezesd erre Paras, ha szívesen csatlakozna az ebédhez, jut bőven! - nevettem. Nem volt kétségem afelől, elég közel vannak, hogy hallják a hangom s az okos kis gombapokémon már hívogatja is a fáradt vándort.

[SkyRean]

// Borissal //

* Lassú megfontolt mozdulatok jellemzik az fijú Sky lépteit, hiszen bármi is történjen, bármilyen pokémon is bukkanjon fel elõtte, neki talpra kell állni és ott kell lenni, mihamarabb labdát ragadva kell cselekednie. A léptek egyre sokasodni kezdtek, egyre több utat megtéve, amikor hírtelen egy paras ugrik a színre. Sky jobb kezét hátra téve már Charmanderért nyúlt, amikor egy hang követi a fura szerzet jövetelét.*
- Nocsak, úgy hallom nem vagy egyedül. * sandán mosolyog*
*A kis paras mintha vezetni akarná õt, így elindul utána. Egy szerzethez lép, aki épp egy tábortûz kíséretében fõz, süt.*
- Ne haragudj a zavarásért.
* Nyújtja oda jobbját.*
- Azt hiszem megtaláltam a Pokémonod, vagy õ talált meg engem, ez már szinte lényegtelen. A nevem Skyrean, de mindenki csak Skynak szólít.
* Méregeti végig közben az elõtte álló fiút, aki szemlátomást egy percig sem lehet idõseb Skyreannel.*
- Nos te mi járatba erre, te is tréner vagy?
* Teszi fel a kérdést, teljes komolysággal.*

[Boris Usaghi]

//Skyal//

Kíváncsian mértem fel a ruganyos léptekkel közeledő fiatal srácot, akit Paras "hozott" a táboromba. Első ránézésre nem tűnt feltűnő jelenségnek, de a tekintete... Büszke, határozott és nagyon erős jellemnek tűnt. Mind a százötven kilómat felemeltem a tűz mellől érkezésére és mosolyogva kezet nyújtottam neki:
- Ugyan már, dehogy zavarsz! - fogadtam vidáman. - Ha így lenne, nem említettem volna Parasnak, hogy hívjon ide. Én pedig Boris Usaghi lennék, megtisztel a találkozás Sky.
A tűz felé intettem:
- Ha gondolod foglalj csak helyet magad is, mindjárt kész egy jó adag sült hús, szívesen megosztom veled, ha éhes vagy - ajánlottam vendégszeretően, majd visszatérdelve, ahogy megforgattam a nyársat bólintottam:
- Igen, már jó ideje edzem Parast, igazi barátok lettünk - vigyorogtam a kis zabagépre, aki máris talált magának valami édes gyökeret. - A vidékre most azért jöttem ki, hogy ha a szerencse mellém szegődik, akkor bővítsem a kis pokémon családom. De ha nem találok megfelelőt, akkor is megfigyelem őket legalább, tanulok abból, amit látok, ahogy egymással viselkednek. Na és te? Szintén "vadászaton"? - pillantottam felé érdeklődően.

[SkyRean]

// Borissal //

* Igazán kellemes egyéniség, fõleg mind a 150 kilójával, bár az alak jellemét tekintve igen csak hasonló Skyhoz, ragaszkodik mindenhez ami az övég, biztos nem adja fel könnyen a harcot, akár csak Sky.*
- Magam is az erdõt járom Pokémonok után, igaz még csak 1 Pokémont sikerül fognom. Nem vagyunk régóta együtt, de igyekszem a legjobbat kihozni belõlük.
* Majd hírtelen váltás.*
- Kedves tõled a meghívás, de nem régiben már étkeztem, ami viszont annál jobban érdekelne az egy csata, méghozzá te meg én.
* Szinte csillog Sky szeme, hogy egy trénerrel találkozik, aki talán kihívást jelenthet számára. Hiszen tréner, ez a dolg, minél több csatát vívjon. *
- Nos mit szólsz? Benne vagy egy jó kis csatában? Gondolom hátrányunkra egyikünknek sem válhat egy kis tapasztalat gyûjtés.
* Szorítja ökölbe kezét, majd várja a részvételt. Elsõ csatája lesz tréner ellen, de érzi magában az elszántásgot és az erõt, hogy sikerülhet gyõzelmet aratnia. Ha mégsem, talán büszkesége engedi, hogy némi ideig útitársa leljen Borisban.

[Boris Usaghi]

Felvontam a szemöldököm Sky szavai hallatán, majd bólintottam:
- Nos természetesen egy csata sosincs ellenemre, ha vársz néhány percet, nagyon szívesen állok elébe a dolognak - nevettem, majd a nyársra mutattam: - de ha már eddig eljutottam, akkor kettő perccel elkészülte előtt nem akarom odaégetni.
Kuncogtam egy keveset, majd amint elkészült az étel leraktam félre, határozott ígéretet téve Parasnak, hogy a csatasorozat után kapni fog belőle, igen. Utána felálltam, levettem a dzsekimet, úgyis kimelegednék nem sokára, azt már érzem, hiszen elég a srác szemébe nézni, hogy tudjam: igazi harcossal állok szemben. Érdeklődően fordultam felé:
- Két pokémont használhatunk mindketten, visszahívásra nincs lehetőség, ha valamelyikünk mindkét pokémonja harcképtelen lesz, akkor az a fél veszít. Megfelel vagy másképp csináljuk? - néztem még mindig Sky szemeibe kérdőn..

[SkyRean]

// Harc Borissal //

~ Ez már döfi, végre egy igazi harc! ~
* Gondolja magában az ifú Sky, majd megvárja, míg elkészül az étel, hisz abban igaza van, hogy el kell készüljön, oda égni csak nem fog.*
- Rendben van, az a pár perc már nem fog ki rajtam!
* Majd miután az étel elkészült, félre tette, így már indulhat is az a bizonyos harc, ha minden igaz. Neveti el magát, majd a szabályok hallata után csak bólogat.*
- Nincs ellene ellenvetésem, a kettõ-kettõ ellen! Had szóljon akkor!
* Megvárja, míg ellenfele vele szembe kerül, majd Charmander felé nyúl.*
~ Talán õ lenne az ideális választás? Paras ellen minden féle képen, de a másik pokémonjáról még csak fogalmam sincs. Viszont a meglepetés ereje velem van, hiszen egyik Pokémonomról sincs információja. Talán az lenne a legjobb ha Pidgeottóval kezdenék. Hiszen Charmander lenne a titkos fegyverem. ~
* Pidgeotto labdája felé nyúl.*
~ Repülõ Pokémon, minden féle képen elõnyben vagyok ha az égbõl támadok.~
- Nos Boris, ha készen vagy, akkor felõlem kezdhetjük!
* Pidgeotto labdája a földre kerül, majd egy kattanás…*
- Pidgeott, búj elõ! Téged választalak!
* Szólítja Sky Pidgeotto-t, majd várja a fejleményeket*
- Te vagy a soros!

[Ayshud Lern r.i.p.]

Squirtle még mindig óvodáskorúnak számít. Ay viszont nem a széltől is óvó nevelés híve. Úgy gondolta, jót tesz mindkettőjüknek és a kapcsolatuknak is egy tartalmasabb közös tevékenység. Bár a betöretlen mezőség nem a legbiztonságosabb része a szigetnek, bevállalhatónak tartotta a kockázatokat.
A kis pokémon élvezettel dörgölőzött, ugrált, rohant a legegyszerűbb dolgokhoz.
- Mag! Várjál mán meg!
Egy-egy darabon ölben vitte a kis társat, mert nem bírta vele tartani a tempót. Csak remélte, hogy nem kóborolna el tőle teljesen, bár a kapcsolatuk még mindig nem volt valami rendezett.

Mivel a teknőcpokémon igen aktívan jelezte, hogy mozogni vágy, a fiú kénytelen volt elengedni. Újabb dzsindzsatörő periódus következett, aminek a végén a squirtlet helybenállva találta. A tekintetét követve egy emberi fejet látott meg. Úgy tűnt, nincs egyedül, és el is van foglalva valamivel. Kicsit habozott, de végül úgy döntött, legalább odaköszön.
- Sziasztok - köszönt, felfedezve a másik személyt és a pokémonokat is - Nem akarok zavarni, csak épp erre jártam.
Látta, hogy dologban vannak, de egyelőre nem sietett.

[Boris Usaghi]

Pidgeotto? Erős, repülő képességű lény, ez már biztos. Megpróbáltam a srác fejével gondolkodni. Ha Parast szólítom elsőként, akkor előnyben van vele szemben, hiszen a madárpokémonja a levegőből támad, de ha nem őt, akkor... hmm... talán a másik pokémonja erősebb vagy szintén jó Parasszal szemben. Érdekes. Vagy az egész gondolatmenet ostobaság - legyintettem magamban, aztán örök társamra néztem:
- Paras, tiéd hát az első küzdelem. Vigyázz magadra barátom!
- Paaaaraaas! - felelte vissza a kis bogár, majd előre surranva a füves talajon (legalább a terep hazai a számára) nagyot fújva csattogtatta meg az ollóit. Jól van, alakul ez, a harci kedve a helyén van.
Kíváncsian néztem végig Pidgeyotto reptét, de ez ne mondott el eleget a képességeiről természetesen, azok harc közben derülnek majd ki.
- Paras! Koncentráljunk először a védekezésre! Fényfal támadás! - kiáltottam felé, s ahogy a vibráló, puszta energiából szőtt csillogó védelmi vonal elkezdett alakot ölteni hozzátettem: - Utána hasalj mögé és várd Pidgeyotto támadását!
Nos lássuk, mennyire fejlett is ez a remek pokémon.
Nos ezt a pillanatot választotta egy fiú, hogy a squitleje társaságában felbukkanjon az ösvény menti bokrok közt megbúvó tisztáson. Mosollyal kibiccentettem felé:
- Hello! Maradj csak ha gondolod, engem nem zavar - mondtam neki, de a tekintetem ellenfeleinket kísérte.

[SkyRean]

// Borissal és immáron Lernnel //


*Paras… nem meglepõ, szinte teljesen várható volt tõle, nem fedi fel a másik pokémnját, talán még is jobb lett volna Charmandert bevetni parassal szemben, de hát ha már így alakúlt! Épp, ahogy szóra intené Pidgeottot, egy alak jelenik meg a színen.*
- Heló idgen, figyelj és tanulj! *neveti el magát.*
* Majd újra Pidgeottora vonzódik tekintete.*
- Rendben van Pidgeotto, rajtunk a sor, repülj, repülj fel magasra! A nap bújtassa el utadat!
* Ha minden jól megy, így sikerül egy olyan támadást bevinni, amit már csak akkor vesznek észre ha közel van, igaz a páncél tompítani fogja azt a bizonyos támadást, de talán több sikert és eredményt hoz a konyhára mint azt bárki is gondolná!
- Pidgeotto, gyors támadás, és kombináld egy csõr támadással!
* Ha a terv összejön, akkor Parast sikerül össze zavarni, és egy gyors támadás segítségével sikerül egy csõr támadást bevinni, ha Pidge elég gyors, akkor talán erre meg lehet alapozni a következõ támadást is. Lássuk, a gyors támadás sikerült e?*

[Ayshud Lern r.i.p.]

Squirtle nagy szemeket mereszt a másik két pokémonra, és ösztönösen megérzi, hogy jobb ha mozdulatlanul és hang nélkül marad. Ay látja, hogy ez nem ismerkedésre való alkalom. Biccent a két csatázó félnek, és vegyes érzésekkel végül elhelyezkedik egy bokor mellett, ahonnan végigkísérheti a küzdelem menetét. Ami őt érdekli, az ennek a squirtle-re tett hatása. Mintha extázisban lenne, önkívületben szívná magába a jelenlevő energiákat. Persze a nevelő feladata lenne megvédeni a sebezhető kölyköt a negatív hatásoktól, de most nem egy nevelési kézikönyvet írunk, hanem élünk.

[Boris Usaghi]

Sky szavai hallatán azonnal reagáltam Paras felé:
- Paras! Csak a falat nézd, ne próbáld meg követni Pidgeyottot a tekinteteddel! Csak a falat nézd!
A gombapokémon hatalmas szemeit a saját fényfalára szegezte, sőt lassan teljesen neki is húzodott, fekvő teste kiadta a fényfal vonalát és várakozott. Mikor már az én szemem elől is takarták a nap sugarai a madarat és sejtettem, lassan elkezdi a gyorstámadását elkiáltottam magam:
- Jól van! Mérges gáz támadás magad fölé! Ne célozd, csak terítsd szét a gázt barátom!
A hátán lévő két gomba kalapja alól azonnal sárgászöld gázfelhő terült el felette. Na lássuk. Ha pidgeyotto meg akarja sebezni Parast, ebbe bele kell repülnie és akkor bizony megmérgeződik, bár az feltehetően kis barátomnak is fájni fog. De az is lehet, hogy a trénere megszakítja a gyorstámadást, majd kiderül hogy gondolkodik...

[SkyRean]

* Talán csak egy pillanaton múlott volna, csak egy pilanaton, de így már nem úgy megy a dolog ahogy el lett tervezve.*
- Pidgeotto, vissza az ég felé!
* A támadás megszakadt, a madár Pokémon csak köröz az égen mint valami keselyû.*
~ Valamit csinálnom kéne azzal a gázzal, de mit?~
* A gáz, sikeresen eltakarja Parast, ráadásul a támadást is megakadályozta, viszont ha sikerülne elkerülni valahogy a gázt…*
- Megvan!
* Kiállt fel Sky, majd újabb parancsokat ad.*
- Pidgeotto! Forgószél támadás!
* Ha minden igaz, akkor a forgószél támadás, a ködöt eltörli, és még valamilyen szinten támadja is ellenfelét Pidge, és talán minden jóra fordul. Ha a támadás sikeres, és a gáz eloszlik akkor Pidge újabb feladatot kap.*
- Pidgeotto! Újabb gyors támadást, most!
* Adja pokémonjára tudatára trénere, az újabb támadást*

[Ayshud Lern r.i.p.]

Amíg a pokémoncenterben dolgozott, nem szívesen nézett volna végig egy ilyen küzdelmet. Most viszont csodálni tudta a kicsiszolt támadásokat, az engedelmességet és a reakciók gyorsaságát. Azért szinte ösztönösen megfogta Tökmag kezét.
A fény mindkettőjük pupilláját összeszűkítette, és bár már a fájdalomküszöb alsó határát súrolta a retinára zúduló fotonmennyiség, nem vették le tekintetüket a kibontakozó táncról. Ez a koreográfia kidolgozott elemekből épült fel, a partnerek teljes lényüket bevetették annak járásába. Csodálat volt a néző emberben, aki saját magára vonatkoztatta a látottakat - hiszen boldog lenne, ha bármiben ő is "jó"-ra csiszolódhatna. A squirtle nem reszketett, amit a vele együtt élő lény úgy értelmezett, hogy még nem kezdett maradandó károsodás beállni az idegrendszerében.
A méregfelhőtől pár centire visszaforduló pidgeotto szemében az irányváltoztatás előtti pillanatban mintha kivehető lett volna a hatalmas lemondás, amivel akár a vesztébe is repült volna, ha a mestere úgy kívánja. Ayshud Lern életalakításhoz való erőt tud meríteni az ilyen, nem teljesen koholt értelmezésekből.

[Boris Usaghi]

Sky nem küldi a veszélybe pidgeottot, ő is a védekezésre koncentrál, akárcsak mi Parasszal. Gondolkodtam mit kérjek a pokémonomtól, de sajnos jelenleg semmire sem volt képes, a közelharci támadásokhoz nagyon messze van repülő ellenfele, a távtámadásokhoz meg sajnos ő sem lát keresztül a méregfelhőn.
- Paras, készíts még egy fényfalat magad mögé! - kiáltottam.
Míg ő ezzel foglalkozott a pidgeotto forgószél támadást kavart. Ugyan a fényfalak közé húzódó barátom ezt szinte sértetlenül megúszta, ellenben a védelme eltűnt s a madárpokémon már zuhant is alá.
- Paras! Gördülj el!
Hát szegény bajtársam meg is próbálta becsülettel, de ehhez semmiképpen nem volt eléggé sebes robbanékony, villámként cikázó ellenfelével szemben. A fényfal miatt, hiszen a röppályáján módosítania kellett és szűk helyre támadt be ugyan csökkent az ereje az akciónak, ráadásul Paras páncélos is, de... ez sem volt elegendő. A találat után hengeredett párat a földön kóvályogva.
- Jól vagy?!
- Paras! - kárálta dacosan, majd visszaoldalazott a fényfalak közé. Elmosolyodtam:
- Jól van. Húsgombóc taktika!
Paras egyetértően csattogtatta meg az ollóit, majd egy helyben várakozott. Saját taktikákat dolgoztunk ki néhány helyzetre együtt kis barátommal, hogy az ellenfél ne jöjjön rá olyan gyorsan, mit is tervezünk. Most Paras várakozni fog lehunyt szemekkel egy újabb rohamra, s ha ez bekövetkezik, akkor ha minden jól megy meg fogja hallani a felkavarodó szél hangját. Elvileg van esélye meglepni egy spóratámadással az ellenfelét, ami sokat jelenthetne. Ha nem jön be, akkor viszont ez már megint fájni fog...