|
|
Post by Attila on Mar 2, 2012 20:31:23 GMT 1
Az ajtókat szélesre tárva nyitottam be a Terembe. A ring középen terült el, minek négy sarkában reflektorok voltak elhelyezve.
Felsétáltam a ring piros sarkába és szóltam Borisnak, hogy Ő és Paras helyezkedjenek el a kék részben.
- Boris, csak pokémonok léphetnek a ringbe, mi kívülről adjuk az utasításokat.
Ahogy elhelyezkedtünk hirtelen négy reflektor csapódott fel, ami megvilágította a csatateret.
- Hitmonchan, kihívtak minket! - kiáltottam fel, mire a ring padlójának egy része szétnyílt és az előbb említett pokémon emelkedett fel a tátongó résből. Feje lehajtva, szemei becsukva, az agya csak az elkövetkezendő harcon járt.
Ahogy az emelő megállt (és a rés ajtaja bezárult) Hitmonchan kinyitotta szemeit és szemügyre vette ellenfelét. Jól végigmérte Parast. Nem mozdult, csak nézte. Tudta jól, akármilyen kicsi is ellenfele nem becsülheti le, ez nem vallott Hitmonchan-re.
- Nos Boris, a másik pokémonodat kiengedheted magad mellé, had nézze a meccset. - eleget téve a fiú kérésének. - Hitmonchan, készen állsz? - fordultam pokémonomhoz, aki bólintott, majd box alapállásba vágta magát és elkezdett egy helyben ugrálni fürge lábain.
- Boris, ha Ti is készen álltok kezdhetitek is a meccset, az első lépés Titeket illet! - mosolyogtam harc előtt a fiúra.
|
|
|
|
Post by Boris Usaghi on Mar 2, 2012 20:46:27 GMT 1
Köszönetem jeleként meghajtottam magam Travis felé, remek ember és tisztességes férfi, hogy megengedte a kérésemet. Beléptünk hát a küzdőtérhez.
Körbe pillantva meg kellett állapítanom, hogy nem ért e tekintetben meglepetés, teljesen átlagos és általános helyszín, nem kedvez semmilyen pokémonnak. Elvégre így tisztességes. Nagyokat bólogattam Ronald szavaira, majd elfoglaltam a helyemet, Paras pedig besétált a küzdőtér szélére. Elővettem a második pokélabdám és felnyitottam:
- Grimer, gyere elő!
Ahogy a vörös fényből előtűnt az iszappokémon jellegzetes teste kedves mosollyal fordultam felé:
- Most egy nagyon érdekes harcot láthatsz majd, amiből sokat tanulhatsz, de szeretném ha megértenéd: semmilyen módon nem avatkozhatsz közbe, oké? - kérdeztem, mire Grimer bizonytalanul bólintott. Elnevettem magam a zavarán: - Na jó, szurkolni persze szabad.
És ekkor feltűnt Hitmonchan. Őszintén szólva még a szám is tátva maradt, ahogy megláttam, nem akármilyen pokémon volt! Na jó képen már láttam, de hát... élőben azért egészen más. A hegekkel borított arc ezer csata fájdalmasan édes emlékképeiként égtek az arcán, szíjas izmai, robbanékony mozgása egy táncos kecsességével kombinált harci gépezetről mesélt. A tekintete... az viszont nem sugárzott sem dölyföt, sem lenézést, sem... nos semmit, a várva várt küzdelem érzésén kívül. Alapállásba helyezkedett, én meg az állkapcsomat próbáltam még összekaparni, mikor Paras a maga módján már cselekedett.
Odaballagott egyértelműen nem támadólag, normális mozgással a harcos pokémonhoz majd... kis híján elnevettem magam. Ezek szerint meg is jegyezte, amiket az öltözőben várakozás közben a boxról meséltem neki, mert ahogy ott kezdik a meccseket, annak megfelelően "pacsira" emelte fel ollóit. Legalább az eleje vigyorral indul, de innentől ez bizony már csak kőkemény lesz.
Paras visszatért kiinduló állásába (függetlenül attól, hogy Hitmonchan viszonozta-e a gesztust), majd utasításomra várt fegyelmezetten. Kezdjük hát...
- Paras, minket nem szorít az idő, próbáljuk meg elérni, hogy Hitmonchan több energiát veszítsen mint mi, fárasszuk ki! Fényfal támadás! - kiáltottam, majd ahogy alakot öltött a napfényes akadály hozzátettem: - Most hátrálj el a fal mögül egy méternyire és készülj fel!
Vagy áttöri a falat Hitmonchan, vagy megkerüli, ha figyelembe veszi a három percet, akkor pedig lehet egy lehetőségünk...
|
|
|
|
Post by Attila on Mar 2, 2012 22:11:36 GMT 1
Boris kiengedte labdájából pokémonját ( ami egy Grimer) maga mellé, hogy végignézhesse a küzdelmet. Lelkére kötötte, hogy ne avatkozzon bele az összecsapásba.
Szívemet melegség járta át a gesztus láttán, mikor a kihívóm Paras-a felemelte ollóit, hogy összeérintse Hitmonchan-ével.
Hitmonchan-nek is hasonló érzései támadhattak a kicsiny lény láttán, mivel arcán átfutott egy mosoly ( ami nála nagyon ritka) és kesztyűit a piciny ollókhoz nyomta, majd visszahátrált sarkába Paras-al egyetembe.
A gong megszólalt, majd a pokémonom arca megkeményedett, ezzel egy időben a meccs kezdetét vette...
A meccsből még 2:59 perc van hátra, jelezte a visszaszámláló.
Paras egy fényfal támadást alkalmaz. Hitmonchan nem ijedt meg az akadálytól, így egy ütéssel darabokra törte azt.
- Rendben van Hitmonchan, mozgassuk meg egy kicsit a töpszlit, gyors támadás!
Hitmonchan elképesztő sebességgel közeledett Paras felé, aki immár védelem nélkül nézett szembe a közeledő pokémon csapásaival.
|
|
|
|
Post by Boris Usaghi on Mar 2, 2012 22:31:29 GMT 1
Összehúzott szemekkel néztem a gyorstámadásban a fényfal felé lóduló pokémont. Igen, várható volt, hogy nem fogja útját állni a dolog, de mikor megüti, egy pillanatra ő is le fog lassulni, hiszen az egy támadás, még ha csak egy élettelen célpont ellen is, de pusztán testtel nem megy át rajta, csak az ökleivel - számolgattam magamban. Így is történt, Hitmonchan hatalmas ütést mért a falra, mely mögött alig egy méternyivel várakozott a kis testű bogár, aki épp csak erre az alkalomra várt. A fénynél az ökleid lehet gyorsabbak, de vajon a tested is, Hitmonchan? Kétlem - mosolyogtam, de már egyúttal teli tüdőből ordítottam is:
- MOST!!!
Paras hátán a gombák alól hatalmas mennyiségű mérges gáz tört elő a szinte pont előtte érkező öklöző felé. Maga Paras pedig oldalazva hátrált egyúttal, hiszen feltehető volt, ennyi nem állítja meg hosszú távon Hitmonchant, csak rendkívül lassan kezdené a javunkra fordítani az összecsapást a testét emésztő méreganyag. Viszont arra mindenképpen jó lehet, hogy a bogár kihátráljon sűrű füstjének fedezete alatt és egy kis távolságot lopjon magának. No lássuk bejön-e a terv?
|
|
|
|
Post by Attila on Mar 2, 2012 22:48:39 GMT 1
- 2:31 perc van még hátra -
Hitmonchan ahogy széttörte a fényfalat egy mérges gáz támadást kapott Paras-tól és a gyors támadásnak köszönhetően bele is sétált abba. Hitmonchan egy pillanatra megállt, tüsszentett egyet, majd hátrább szökkent.
- Hahahaha - nevettem fel vidáman. - Csak nem hiszed, hogy ennyi kifog Hitmonchan-en?
Hitmonchan, hogy jelezze kutya baja a fejére csapott a kesztyűjével, majd beállt harci pózba.
- Rendben van Hitmonchan. Mikor támadsz, ne vegyél levegőt, csupán a levegőt préseld ki magadból ütésekként, így nem érhet újabb ilyen meglepetés. Minden egyes támadásod után lépj vissza egyet és szusszanhatsz.
Hitmonchan bólintott, hogy felfogta.
- 2:08 perc van még hátra -
- Rendben van, akkor mutasd meg mi az a gyorsaság, Tüzes ütés!
Hitmonchan vett egy nagy levegőt, majd megindította támadását. Kesztyűje már-már ontotta magából a hőt és ez a "tüzes meteor" tartott Paras felé nyíl egyenesen.
|
|
|
|
Post by Boris Usaghi on Mar 2, 2012 23:21:24 GMT 1
Tényleg olyan kemény, mint aminek kinéz ez a harcos pokémon, szinte szeme sem rebbent egy komolyabb tüsszentésen kívül. Viszont gyorstámadásból rögvest visszazárkózott egy védelemre több hangsúlyt helyező, óvatosabb stílusra, az egészben a legelrettentőbb az, amilyen simán és könnyedén váltogatott egy offenzív támadó, és visszafogottabb stílus között.
Grimer barátja sikeres akcióját azonnal kisebb fajta örömtánccal honorálta, elég érdekesen nézett ki, mikor egy lila iszapszörny egyik karját az arca magasságába emelve leszorítja a csuklóját, a másikat szintén csak a derekánál és hátrafelé, majd tradicionális táncát lejti a piramisok népének. Mintha legalábbis Paras ezzel már győzött is volna, pedig attól még egy kissé messze vagyunk...
Travis szavai mosolyt csaltak az ajkaimra:
- Természetesen nem - feleltem. - De a célt elérte. Nem láttok!
Meghökkent tekintete a pálya felé fordult, ahol a zöldessárga köd mögött rejtőzködött a kis testű gombapokémon. Na persze aligha építettem ezzel kapcsolatos illúziókra, sejtettem mennyire sebesen fogja hozzászoktatni a szemét a körülményekhez Hitmonchan, de annyi időm volt mindenképpen, hogy most mi próbáljunk előbb támadni.
- Paras! Szotyit a tarjára!
Egyszerű utasítás volt, ő értette, de az ellenfél aligha. A rovarpokémon célba vette Hitmonchan combtövét a dereka alatt. Más talán a lábait támadta volna, elvégre egy boxoló csak a kezét tanulja meg használni, nem? Óriási tévedés! Egy igazi ökölharcos szinte folytonosan táncol, járnak a lábai, igyekszik elkerülni a támadásokat, kimozog, vagy éppen támadáshoz lép. A tény, miszerint nem rugdos, nem jelenti a lábtechnikák elhanyagolását. Épp ezért célzott ilyen magasságba Paras. Ez viszonylag statikusabb pont, nem jár azzal a sebességgel a csípő környéke, mint a lábak, ugyanakkor mivel öv alatti rész, nem védi annyira ösztönösen, tudatos szintre kell vinnie a mozdulatokat, nem megszokott. Így pedig lassabb, na meg ha sikerül, nekünk az alkar is jó... Paras kalapja alól gombaspórák indultak meg vészterhes útjukra, ráadásképpen nem is fedezék felé, ugyanis Hitmonchan jóval hamarabb rátalált barátomra, mint hittem volna és félelmetes tüzes ütést zúdított felé.
- Paras ugorj el! - kiáltottam.
Megpróbálta szerencsétlen, de nem volt már esélye tökéletesre, az ütés forró szele így is elérte a páncélos testet, amely hosszan úszott a levegőben, majd többször megperdülve fogott talajt. A tűz rendkívüli gyengéje Parasnak, nehézkesen tápászkodott fel, de aztán már harciasan fújt is egyet. Ha az ütés telibe kapja biztosan padlón marad, de így még vitte előre a szíve, lelke, akarata. De nagyot kapott, nagyon nagyot. Szemem Hitmonchan felé kaptam, sok múlik azon, elkerülte vagy semmibe tudta-e venni a spórákat?
|
|
|
|
Post by Attila on Mar 3, 2012 0:00:40 GMT 1
- 1:58 perc van hátra - Nem is olyan rosszak ezek ketten. Nem elég a méregpor, de most még egy altató spórát is bevetettek Hitmonchan ellen. De ez a támadására nem volt befolyással és az majdnem sikeresen betalált Paras ellen. Talán a mérgezés, talán a rovar/növény pokémon ügyessége, de Parasnak sikerült elkerülnie a fizikai kontaktust, ezért csak az ütés keltette hőhullám kapta el, de az elég volt ahhoz, hogy felborítsa az apró rovar pokémont. - De Paras nem adja fel! - mondaná a kommentátor, ha lenne. Ízelt lábaira feltápászkodik, majd harciasan fúj egyet Hitmonchan felé. A spórák, amiket Paras küldött Hitmonchan-re a combján telepedtek meg. A pokémon egy pillantást vetett rám, majd a kesztyűjével megütögette a combját, jelezve, hogy Paras támadása célba ért, majd hátrább szökkent kettőt. - Nagyon jók vagytok Boris és láthatólag a Grimered is nagyszerűen mulat! - kacsintottam a fiúra. - A legtöbben már rég kidőltek volna, de Ti még talpon vagytok és nem adjátok fel, ez dicséretre méltó! - 1:27 perc van még hátra - - Hitmonchan, van még időnk... Ne aggódj a spórák miatt, amíg mozogsz és a pulzusod magasan van nem fogsz elaludni. - biztattam a pokémonom. - Használj Fürgeség-et ( Agility angolul, ezt nem tudtam máshogy írni  ), így biztos megőrzöd a magas pulzus számot! Hitmonchan mintha teletömte volna a gatyáját ezernyi Beedrill-el... Eddig is fürge volt, de most már mint a villám. Pillanatok alatt leküzdte magáról a fáradság minden jelét. - Nagyszerű és most kezd el körbetáncolni Parast. Játsszál vele, hagy fáradjon. Hitmonchan bólintott, majd Paras mellet termett és elkezdett körülötte ugrálni. Előre - hátra, jobbra - balra. Hol közelebb ment hozzá, hol eltávolodott tőle egy - két lépéssel. A jobb kezével szurkálta, de csak úgy, hogy rá ijesszen, ne pedig megsértse az okos kis pokémont. - 1:17 perc van még hátra - |
|
|
|
Post by Boris Usaghi on Mar 3, 2012 9:34:52 GMT 1
Honnan a búbánatból szerzett két darab kék zászlót Grimer, amivel lendületesen integet Parast biztatva??? Na jó... szerintem annyira nem is akarom végiggondolni, miféle tárgyak vannak beragadva az iszaptestébe és miket tud onnan csak úgy előhúzni... Mindenesetre a dolgok nem alakultak túl jól, noha a spóratámadás célt ért, de Hitmonchan képes volt lerázni magáról a hatást felpörgetve a vérnyomását. Ronald szavaira komolyan bólintottam:
- Paras és én rengeteg edzésen vagyunk túl, nagyon keményen készülünk, hogy egyszer majd parasecté fejlődjön tovább, megmutatva a régi edzőjének, nem volt jó döntés eldobni őt - feleltem. - De elképesztő ez a harc. Csak egyetlen harcos pokémonhoz volt szerencsénk, machokehoz, de őt nagyon rosszul edzették, mindent egy lapra feltéve, csak izomereje lett hangsúlyos, a gyorsasága és állóképessége ennek kárát látta. Hitmonchan viszont láthatólag ezer csatában csiszolódott gyémánttá. Gratulálok Mr Travis!
A páston elkeserítő volt helyzet, Paras nem a gyorsaságáról híres pokémon, komoly hátrányban volt a veszedelmes sebességgel pattogó, agilis Hitmonchannel szemben. Vagy feladás, vagy kiütés következik, ha csak... ha csak nem találunk ki valami cselt, ami esetleg beválhat. De rendkívül ötlettelennek éreztem magam, összehúzott szemekkel figyeltem a harcot, ökleimen támaszkodva. Aztán... Hmm... kombináljuk az eddigi tudásunkat, hogy új dolgokat hozzunk létre...
- Paras! Mérgező gáz támadás! - kiáltottam.
- Paras!
Újból jó adag méreganyag robbant ki a gombák kalapja alól, beterítve a terepet. Hitmonchan sebesen hátrált meg előle, ahogy korábban utasították, s csak kilégzésnél fog beugrani a sebessége miatt - merengtem.
- Fényfal!
Nem volt verbális reakció, de a hátraugrás mindenképpen esélyt adott, így már fel is derengett a mérgező ködben egy napsugarakból fonott akadály.
- Húzódj mögé, mint nagypapám házában az edzésen!
Reméltem, hogy megérti. Sőt abban biztos voltam, kérdés, megeszik-e a cselt Ronaldék. Mert Paras nem fog behúzódni a fal mögé, hanem most sebesen, a mérgező gáz fedezete alatt félkört ír le és ha Hitmonchan megpróbálja átszakítani a fényfalat, akkor eljön a mi időnk. Ha nem veszik be a cselt, akkor valószínűleg veszítünk, de most már tényleg nem volt több ötletem, miként kerüljem el a villámsebes pokémontól kapandó gyors vereséget...
|
|
|
|
Post by Attila on Mar 3, 2012 10:11:03 GMT 1
- Nem én érdemlem a gratulációt, hanem Hitmonchan. - mosolyogtam a fiúra. - Ő edzette magát tökélyre, ő küzdött meg azért, hogy most az legyen aki. De azért köszönjük a bókot. De mivel sajnos a szavakkal nem lehet csatát nyerni, mert minden bizonnyal akkor már rég legyőztél volna, ezért folytassuk a harcot!
Boris nem is habozva rögtön kiadta utasításba Paras-nak egy újabb Mérges gáz támadás végrehajtását. Mosolyogtam rajta egy jót, mert tudtam, hogy Hitmonchan ellen ez így már nem sokat ér. De ekkor jött a csel... Egy fényfal támadást is parancsba adott, ezért jobbnak láttam kicsit átgondolni a helyzetet...
- Hitmonchan, pár lépéssel hátrébb, majd használd az Észlelést!
- 1:00 perc van még hátra -
Hitmonchan hátrébb szökellt, majd kiélesítette érzékszerveit. A mérges gáz és a fényfal miatt Paras-nak nyomát sem láttam, de Hitmonchan így legalább védve volt a támadásoktól.
- Hm... - mosolyodtam el. - Hitmonchan, van még egy bő percünk. Nem kell egyből kivégezni, de innen a terep a tiéd. Tudod... Semmi lazsa. Húzd meg ezt az egy percet. Mozgassuk meg Parast! - adtam ki kedvesen felnevetve az utasítást.
- 45 másodperc van még hátra -
Hitmonchan bólintott, hogy megértette, majd (a fény falat figyelmen kívül hagyva) eszméletlen gyorsasággal, ami a tapasztalatlan szemnek szinte láthatatlan, elkezdett körözni a mérges gáz és a fal körül, minek hatására a gáz oszlani kezdett.
Szinte már nem maradt semmi a mérgező felhőből és... sehol sincs a kis rovar pokémon. Paras egyszerűen felszívódott.
- 35 másodperc van még hátra -
Hitmonchan sebesen tekint körbe, de vajon időben észreveszi a nála kisebb pokémont?
|
|
|
|
Post by Boris Usaghi on Mar 3, 2012 10:20:12 GMT 1
Hajjaj, okos, nagyon okos... Grimer elképedve figyelte mellőlem az eseményeket, a harcos pokémon veszedelmesen gyors mozgását, amivel lassanként feloszlatta a gázfalat, olyannyira, hogy még a nyála is csöpögött a szája szélén, szolid sistergéssel lépve reakcióba a padló anyagával. Elképesztőek...
Paras viszont ügyesen oldalazott ki a fényfal mögül s lassanként a gáz takarásából is, testét a földhöz lapítva figyelte a keringő harcost, hatalmasakat pislogott, de szerintem még a lélegzetét is visszafojtotta. Ahogy a felhőnek szinte a maradéka is elenyészett Hitmonchan ledermedve várakozott, szemei sebesen kutatták az ellenfelét, aki egy gázfoszlány takarásában hevert, s az alkalomra várt. Amint az ökölharcos feje a másik irányba mozdult meglódult felé, magam pedig felkiáltottam:
- Álomvámpír taktika!
Paras gombáinak kalapja alól újabb adag spórát lőtt Hitmonchan ez alkalommal védtelen hátára. Ha minden jól megy, ennek már le kéne dönteni a lábáról a harcost, ha csak néhány pillanatra is. Mindenesetre Paras beleadva apait-anyait futott és ugrott is, ha Hitmonchan megingott a spóráktól, hogy rágóit a harcos hátába marja s vérszívás támadást indítson ellene, amivel regenerálhatja saját sebeit s egyben valamelyest megsebezheti az ellenfelét. Ha viszont most is kiblokkolja a spórákat, akkor le fog fékezni és újabb fényfallal védve magát hátrálni kezd.
|
|
|
|
Post by Attila on Mar 3, 2012 10:45:30 GMT 1
Minden egyetlen pillanat alatt történ. Ahogy Hitmonchan elfordította a fejét már ugrott is Paras a még meglévő gázfelhő rejtekéből és álomspóra támadást hajtott végre. Hála Hitmonchan észlelésének, amit az imént hajtott végre magán, sikerült felfedeznie a támadást, így a spórákat elkerülte, de a kis Paras ettől függetlenül belecsimpaszkodott a hátába és elkezdett lakmározni Hitmonchan véréből.
A harcos pokémon akár hogy próbálta leverni a hátáról a kis "vámpírt", nem jött össze neki.
- Nagyon okos taktika! - kiáltottam fel csodálatomban és egy kacsintással kevert félmosollyal (látni engedve csillogó fehér fogaimat) és a hüvelyk ujjam felmutatásával jutalmaztam Boris nagyszerű lépését.
- 25 másodperc van még hátra -
Hitmonchan egy hirtelen ötletből adódóan a hátára vetődött, ezzel próbálva meg semlegesíteni az értékes tápanyagokat szállító folyadékának el rablóját.
|
|
|
|
Post by Boris Usaghi on Mar 3, 2012 10:59:20 GMT 1
A spórákat sikerült elkerülnie most Hitmonchannek, de magát Parast már nem, aki rágószerveivel tartotta magát a bőszen forgolódó harcos hátában és lefetyelte fel a vérét, szinte láttuk, ahogy a gombáinak kalapja élénkebb színeket ölt, amint regenerálódik a teste. Mélyebb biccentéssel köszöntem meg Ronald Travis dicséretét, de idegszálaimmal a meccsre koncentráltam.
Amint Hitmonchan lábát kivágta, hogy lendületet vegyen a hátra eséshez elkiáltottam magam:
- Spóratámadás még egyszer!
Ilyen távról lehetetlen hibázni, ráadásul a lövés adta lendület segíthet elszakadni még időben Parasnak, mielőtt a jóval nagyobb és nehezebb pokémon maga alá temeti őt. A kis rovar valósággal lerobbanni látszott Hitmonchan hátáról, amint a kalapja alól még egy adag álomhozó spóra szabadult ki, de még így sem vetekedhetett ellenfele sebességével, így félig beszorult a hátára vágódó Hitmonchan alá, levegő után kapkodva emelgette az ollóit kétségbeesetten.
Mit tegyek? Paras nagyszerű kis harcos, de nincs benne elegendő erő egy ekkora test megmozdításához semmiképpen, márpedig a levegő hamar ki fog szorulni a tüdejéből, akkor pedig... nos egyértelmű. Mit tegyünk? Mit tegyünk? Szemem a kétségbeesetten kalimpáló ollókat nézte veszedelmesen cikázó gondolatokkal, Grimer gumilabdaként pattogott mellettem, őrjöngve biztatta barátját, de most ez is kevés... mi lenne a... az ollók! Ez az!
Ennyi álomspórának hatnia kellett! Ha álmunkban fájdalom ér, biztosan azzal ellentétesen fordulunk! Meg kell próbálni!
- Paras! Karmoló támadás az ollóiddal! Támadd Hitmonchant, ahol csak éred!
A kis bogár rögvest cselekedett, villámsebesen kezdte marni a harcos vállait, reménykedve, hogy az félálomban lefordul róla és akkor gyorsan hátra húzódhat előle...
|
|
|
|
Post by Attila on Mar 3, 2012 11:25:22 GMT 1
Mielőtt még Hitmonchan a hátára dőlt volna Paras egy álomspóra támadást hajtott végre ellene közvetlen közelről, így a harcos szemei igen nehezek lettek. A talajtól már csak pár centi választotta el a pokémonokat, mikor a kis ízeltlábú leugrott Hitmonchan hátáról. Legalábbis csak próbált... Félúton beszorult a háta alá és most fejvesztve karmolászta a félálomba heverő pokémont, hogy ismét levegőhöz jusson.
- 15 másodperc van még hátra -
A karmolások hatására Hitmonchan szemei felpattantak. Amúgy sem az a fajta aki sokat szokott lustálkodni, hát még csata közben...
Az első karmolás után felpattant egyből felmérte a helyzetet, majd Parasra vetette a szúrós tekintetét. Hátrébb szökkent párat, majd a fair play szellemében megvárta amíg talpra áll ellenfele.
- 8 másodperc van még hátra -
Hitmonchan előkészítette következő támadását, kesztyűi szinte már lángoltak, de még nem támadt. Kíváncsian várta ellenfele "talpra" állását.
|
|
|
|
Post by Boris Usaghi on Mar 3, 2012 11:48:05 GMT 1
Hitmonchant ugyan sikerült végre leráznia magáról Parasnak, de sajnos az öklözőnek is a spórák hatását, talán indulatai, talán a harci szelleme kölcsönzött neki erőt és energiát még a testében munkáló mérgekkel és növényi spórákkal szemben. Nagyon enyhén imbolygott ugyan, mikor talpra szökkent, de visszafordulva ebből már semmi sem látszott, amin hullámzani kezdett a levegő a kesztyűje körül a hirtelen hőmérséklet emelkedéstől. A mindenit! Újabb lángoló ütésre készül!
A bogaramra koncentráltam, aki szinte azonnal követte is ellenfele példáját és felpattant. Muszáj elkerülnünk a csapást, mert ha talál, azt Paras semmiképpen sem viseli el... de hogyan? Hitmonchan sokkal gyorsabb és tapasztaltabb harcos... vagyis csak a meglepetésre, a kreativitásra bízhatom magam és kis barátomat. A gombái... a gombái lefelé néznek mindig, legalábbis a támadások a kalap alól érkeznek ugye, vagyis... ez az!
- Paras! Mérges gáz támadás a talaj ellen, minden erővel!!!
A bogárka nem gondolkodott, azonnal teljesítette az utasításomat, brutális mennyiségű gáz robbant ki a gombakalapok alól a talajra, épp mikor Hitmonchan támadása megindult felé lángnyelvektől övezett ököllel. A gáz kiáramlása hajtóanyagként használatos járművek esetében, a fizika pedig mindig működik. Most is. Gyakorlatilag a levegőbe dobta fel a kis rovar kitinpáncélos testét, s így az ököl pont alatta húzott el. A forróság megpörkölte újfent Parast, de már annyira a küzdelembe lovalta magát, hogy puszta akaratereje elég volt egyelőre ennek figyelmen kívül hagyására.
- Spóratámadás! - kiáltottam, mire Paras a levegőből újabb adag altató spórát zúdított Hitmonchan felé.
Nem volt kérdéses, hogy elkerüli-e a gyakorlott harcos, viszont az alázuhanó Paras már készült is. Ha megfelelő irányba lép félre a mi szempontunkból, akkor:
- Karmoló támadás! - kiáltottam extázisban a remek csatától.
Lássuk csak mennyire jön ez be?
|
|
|
|
Post by Attila on Mar 3, 2012 12:02:50 GMT 1
Paras amint talpra állt, már lövellte is a mérges gázt a talaj irányába. Ennek hatására a magasba emelkedett és egy Pidgey kecsességével vetekedve álomspórát használva támadt Hitmonchan-re, aki játszi könnyedséggel kerülte azt el. Ekkor jött a meglepetés...
- 5 másodperc van még hátra -
Paras a levegőből intézet karmoló támadást a harcos pokámon ellen, akit bár meglepett a támadás, de egy hátra szökkenéssel gyorsan hárította azt, majd a talaj fele tartó pokémonra ütést mérve "segítette" őt le a fellegekből.
- 4 másodperc van még hátra -
Amíg Paras a földön feküdt Hitmonchan kesztyűi befagytak, majd felkészült jeges csapására.
- 3 másodperc van még hátra -
Pillanatok alatt Paras előtt termett, majd lesújtott rá jeges ütésével, amit befejezésnek szánt.
|
|
), így biztos megőrzöd a magas pulzus számot!
