Ronald Travis VS Boris Usaghi

[Boris Usaghi]

Nos egyik támadás sem jött be, nem sikerült a levegőbe emelkedéssel meglepni Hitmonchant, sőt egy sebesen leadott, bár legalább már nem lángoló ütés jó messzire el is repítette szegény Parast, aki nagyokat pörgött a talajon és kínlódva tudott csak talpra kecmeregni az előző pörkölés utáni újabb sebek mellett, sokat kivett belőle a küzdelem. De a szemeiben ott lángolt az akarat örök zsarátnoka, amely rávette még egyszer, utoljára, hogy felálljon és küzdjön, ahogy illik.
Hitmonchan egy jeges ütéssel rohanta le, nagyon szorította az idő, így eszméletlen sebességgel rohant, bár azért a meccs elejei gyorsasága sokat kopott, a rengeteg méreganyag és maga a küzdelem lassanként őt is megkoptatta már. Viszont még bőven elég gyors volt, hogy én már ne tudjak instrukciót adni, nem fért volna bele az időbe, most Paras magára volt ebből a szempontból hagyva, kiderül mire megy ha a saját ösztönös taktikáit kell használnia.
Nos a hátán átfordulva gördülte ki a csapást, bár még így is zúzmarás lett a kitinpáncélja, majd felpattanva utolsó erőtartalékaival Hitmonchan lábai felé ugrott. Úgy néz ki a vádlijába akaszkodva újabb adag vérrel próbálná helyrehozni magát, nyilván neki fogalma sem volt arról: bőven elég lenne csak még arrébb gördülnie a mérkőzés végéig ezzel ki is bírná. Na persze ha tudná, az se jelentene sokat. Paras harcos. Egy harcos pedig nem fog erre taktikázni, egy harcos az küzdeni akar!

[Attila]

Mielőtt Hitmonchan támadása elérte volna, Paras összeszedte minden akaraterejét és arrébb gurult a jeges ütés elől, igaz a fagy így is kiterjedt páncéljára. Apró szemeiben lángolt a harc vad tüze és neki esett Hitmonchan lábának, hogy onnan vért szívva próbálja meg regenerálni magát.

- 2 másodperc van még hátra -

Hitmonchan a lábát megrázva ledobta magáról az akaratos kis pokémont, aki nem adta fel, bármilyen rosszul is állt a szénája.
Paras nagyot esve a kitin páncéljára pottyant, szabaddá téve a hasa alját, ami tökéletes célpontot nyújtott Hitmonchan-nek, aki tüzes ütésre emelve kezét közeledett a kiszolgáltatott pokémon felé.

- 1 másodperc van még háta -

Hitmonchan ütésre emeli a kezét, majd villámgyorsan lesújtott ellenfelére. Milliméterek választották el Paras-tól, mikor...
DING-DING-DING
Szólal meg a gong, a meccs végeztét jelezve.

Hitmonchan megállítja a az ütését, amit már milliméterekre sem volt a pokémon gyomrától. Kesztyűjét barátságosan a bogár pokémon ollói felé nyújtva segíti fel a talajról, majd egy mosoly mellet megpaskolja a kitin páncélját elismerése jeleként.

- Nagyszerű meccs volt Boris Ushagi, köszönöm szépen neked ezeket a gyönyörű perceket! Ha Te nem jöttél volna, most sokkal szegényebbek lennénk Hitmonchan-nel.
Hitmonchan bólint egyetértése jeleként, majd mellém sétál a sarokba.
- Paras-al bebizonyítottátok, hogy legyen bármekkora is az ellenfél, le lehet győzni és nem a méretek, hanem az elszántság, a kitartás és bátorság számít.
Besétáltam a ring közepébe, intettem Borisnak, hogy Ő is tegyen ugyan így.
Szembeálltunk egymással és a vállára tettem a kezem.
- Örömmel jelentem be, hogy sikeresen teljesítettétek a terem kihívását, ezzel kiérdemelve a Bátorság jelvényt!
Boldogan nyújtottam át a fiúnak a jelvényt, mert tudtam, hogy benne meg van minden, ami egy igazi pokémon mesterben rejlik: a szív, a pokémonok iránti szeretet és a bátorság.
- Remélem, még lesz szerencsénk egymáshoz és már egy Parasect ellen tehetjük próbára tudásunkat Hitmonchan-el! Még egyszer, GRATULÁLOK!

[Boris Usaghi]

Hát nem sokon múlt, hogy amint lerázza magáról az öklöző Parast ne üsse ki egy újabb lángoló ököllel, de hatalmas szerencsénkre megállítja a mozdulatot a küzdelem végét jelző gong. Hitmonchan barátságosan felsegíti és megpaskolja Parast, aki lelkesen rázogatja a kesztyűit ollóival finoman megcsippentve és határozottan boldognak látszik. Hát még mi Grimerrel!
Lesiettem a küzdőtér közepére meghatottan hallgatva a teremvezető szavait, igaz sanszom nem lehetett a puskagolyóként leszáguldó Grimerrel szemben. Komolyan mondom néha elgondolkodom, tuti-e hogy nem tanulhatnak gyors támadást?? Már lent is terem két karjával átfogva Paras ollóit és lelkes táncba kezd vele jobbra-balra, érezni a vidám, nevető hangulatot még a levegőben is. Majd az iszaplény kissé lehiggadva, tisztelettel de vigyorogva fordult Hitmonchan felé, kezei V alakba állnak és lelkesen mutogatja mennyire csodálatos volt szerinte a harcos. Nevetve érkezem melléjük, majd bólintok Mr Travis szavaira:
- Igen emlékezetes csata volt mindhármunk számára Mr Travis - feleltem komolyan, de mosolyogva. - És hatalmas megtiszteltetés. Még sohasem láttam nálad magasabban fejlett, erősebb, de, ami igazán a legnagyobb hatást gyakorolta rám, szívében is erős, nemes és tisztességes harcost Hitmonchan. Nagy megtiszteltetés volt próbára tenni magunkat ellened és Ön ellen is Mr Travis.
Átvettem a jelvényt, majd kitörő örömmel térdeltem Paras mellé, megmutatva neki a tenyeremben:
- Látod ezt barátom? A Bátorság jelvény. A te bátorságod jutalma, nagyszerűen küzdettél, kiérdemelted nekünk!
Paras óvatosan húsos kézfejemre helyezte ollóját, halk kárálással nyomatékosítva gesztusát mutatta véleményét, mely szerint ez inkább csapatmunka volt. Még egyszer kezet ráztam a teremvezetővel, majd kifelé indulva még visszafordultam:
- Megígérem, hogy ha eljön az a nap, mikor Paras átalakul, visszatérünk ide egy barátságos visszavágóra, bár ki tudja... lehet, hogy akkor már egy muk lesz az ellenfele... - mosolyogtam biztatóan Grimerre is, aki nagy hangon fejezte ki egyetértését.
Kifelé menet megcsóváltam a fejem:
- Na jól van, gyertek ti rosszcsontok, keresünk valami finomat, elvégre most mindenki megérdemel egy kis jutalmat... - nevettem a barátaimmal együtt.

//Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, iszonyat jó volt //