Kami/Arcanine (Rolf-é)

[Rodolfo Valentino]

.:A POKEMON FAJTÁJA:. Arcanine

.:NEME:. Nőstény

.:KORA:. Fiatal felnőtt

.:BECENÉV:. Kami


.:mitõl más õ a többi hozzá hasonlótól?:.
+ Páratlanul melegszívű lélek. A kisebbeket megvédi és az árvákat anyjaként neveli, bár néha túlzásokba esik. Nem hagy senkit se cserben és annak ellenére, hogy átlagban kegyetlen, képes a megbocsátásra.
- Kegyetlen ellenfeleivel szemben. Bár ez némileg nem is olyan rossz, hiszen ennek köszönheti győzelmeinek túlnyomó részét. De ő még többet akar. S több nézőpontból kegyetlen: akiket legyőzött, lenéz. Nemigen adja meg a lehetőséget egy visszavágóra, mert szerinte csak az idejét vesztegetné.
+ Tanulékony. Könnyedén veszi a kisebb-nagyobb akadályokat harcokban vagy rejtélyekben. Igazi detektív ésszel áldotta meg a sors, aki mindig egy lépéssel jár ellenségei előtt. Eszét használja a harcok többségében, főleg, mikor agyatlan, komolytalan harcosokkal áll szemben. Ugyanis példát akar mutatni az effajta pokémonoknak, de embereknek is!

.:szokása:.
Gyakran vágyik arra, hogy megvakargassam a hasát. Ilyenkor az oldalára szokott dőlni és mézesmázos hangokat produkál. Természetesen szeret a közelemben lenni és esténként a hátam mögé fekszik a tábortűznél, hogy fejemet az oldalára hajtsam. Sokszor keresi az ellenfelet, még akkor is, ha annak a legkisebb előjele meg se mutatkozik. Mivel ő egy kutya pokémon, elég sokszor bámulja a teliholdat és olykor vonyítani szokott. Amikor gyerekek vagy kölykök vannak a közelében, meleg szeretettel gondoskodik róluk.

.:hogyan is kapcsolódott õ be a történetedbe?:.
Latios-al kötött barátság után a Tűz szigetet vettem célba. A legendás nem követett sokáig, hiszen a húgáért kellett felelnie. Úgy gondoltam, jobb is így. Maga a sziget növényzete leégettnek bizonyult. Hátborzongató helynek minősült. Nemigen jártak errefelé emberek. Ki tudja, talán nekik volt eszük elkerülni eme helyet? Talán túl vakmerő voltam megközelíteni a Tűz szigetét? S vajon túl fogom élni az itt töltött időt? Eme kósza gondolatok cikáztak a fejemben. Itt meglepő, de mintha egy új nézet nyílt volna meg előttem: a hallásom kiéleződött, s a kisebb neszek tömegére fókuszált. Egy örökkévalóságnak tűnt az itt töltött idő. A percek inkább hosszú óráknak tűntek, az órák pedig napoknak. Csakhogy nem mondhattam el azt, hogy "hű, de sokat jártam a Tűz szigetén". Megrémített, mennyi tűz típusú pokémonnal futottam össze, köztük egy bősz Typhlosion-al. Jól kezeltem le a láng pokémon haragját: megvesztegettem egy-két finom falattal, s ettől kezes báránnyá vált. "Dolga" végeztével elment, mintha misem történt volna. Én is ugyanígy tettem: haladtam az utamon, míg egy leperzselt erdőséghez nem értem. Az efféle helyeket jobban szerettem elkerülni, ám valamilyen rejtett bátorság felébredt bennem. Úgy döntöttem, keresztül haladok a félelmet keltő rengetegen. A baj hamar utolért: acsargó, halk morgásra figyeltem fel, amely egy odúból jött. Óvatosan odalopóztam, hogy megnézzem, mi történt. Egy Arcanine. Szemeiből könnyek tódultak, amit meg lehetett érteni. Ugyanis három Growlithe kölyke közül kettő holtan feküdt mellette, az utolsó pedig súlyos lázban szenvedett. A tudat, hogy egy életet kell megmenteni, bátorságot adott. Az odú elég nagynak bizonyult ahhoz, hogy lemásszak Arcanine-hoz. De amint ezt megtettem, kivillantotta fogait, s eddiginél ijesztőbben morgott. Hiába mondtam azt, hogy "Kérlek, bízz bennem" vagy "Nem foglak bántani", az Arcanine annál inkább haragosabb lett. Végül megelégelte a helyzetet, felállt és megragadt engem a karomnál fogva és kiugratott az odúból. Tajtékozó dühvel állt fölöttem a vadkutya pokémon. Már a legrosszabbra gondoltam, amikor egy tisztességes vadász ráuszította Houndoom-ját és Mighthyena-ját, akik a fának taszították a támadót. Kértem, hogy ne tegyenek kárt az odúban, de a vadász szomorú, egyben komoly hanglejtéssel így felelt:
- Ez az Arcanine több gondot jelent, mint a kölykének betegsége. Vadon élő Growlithe nem képes továbbfejlődni, mert tűzkőre van szüksége. De ez a példány egy tréner keze által fejlődött tovább. A természet rendjét felbujtó lényeknek vesznie kell!
- Várjon! - szóltam közbe. - Hagyna veszni egy gyámoltalan kölyköt? Legalább csalassa el a társaival onnan Arcanine-t!
A két idomított kutyaszerű pokémon meghallgatták kérésemet, ami meglepett. Egy ügyes trükkel rávették Arcanine-t, hogy kövesse őket. Elterelték a felperzselt erdő határára, így elég időm volt ahhoz, hogy a már félholt Growlithe kölyköt kihozzam az odúból. Mighthyena és Houndoom hamarosan visszatértek, de a vad Arcanine nélkül. Az látszólag kikapott tőlük. A vadász meghívott kunyhójába, ahol megnéztük, mi gondja van a kölyöknek. Olyan vírusos fertőzés, amit nem tudott volna a vadonban kiheverni. Órák elteltével Growlithe életegészségesen csóválta farkát nekünk, s köszönetét nyilvánította. Estére ottmaradtunk a vadásznál, s másnap megnyílt a remek alkalom, hogy Growlithe-ot visszavigyem édesanyjához, Arcanine-hoz. Sikerült is meglelnem az odút, benne a két szerencsétlen holt testvérével. Kivettem onnan őket, s tiszteletet nyilvánítván síremléket állítottam fel nekik a "házuk" mellett. Mire végeztem, az Arcanine megérkezett. Ugyanolyan dühös volt, mint tegnap. Habozás nélkül nekem akart rontani egy lángkerék támadással, de Growlithe önzetlenül elém állt. Arcanine döbbenten nézett kölykére. Látszólag azt próbálta Growlithe-ra erőltetni, hogy én csakis bántani akarom. De a kölyök elmagyarázta, hogy jómagam és a vadász úr mentette meg a biztos haláltól. Arcanine eltöprengett. Gondolkodását egy puska lövése zavarta meg, ami a korhadt fát célozta meg. A vadász volt. Nyilván azt látta, hogy Arcanine meg akar ölni. Hanem ő tette meg az ahhoz vezető lépést: a fa már nem bizonyult elég erősnek és felém dőlt. Growlithe kétségbe esetten szólította anyját, aki meglepő, de megtette a magáét: a hátára vett és egy biztonságosabb helyre vitt. Amint letett, örvendően megnyalta arcomat. Erre végképp nem számítottam, ahogy a vadász sem. Arcanine innentől kezdve a saját gyermekének tartott, de rá kellett döbbennie, én legfeljebb a barátja lehetek. A vadász Mighthyena-ja és Houndoom-ja magához vették a kis Growlithe-ot, Arcanine pedig velem akart tartani, minden további ok nélkül. Elfogadtam a csatlakozási ajánlatát, hiszen egy ilyen veszélyes kalandban jól jön egy barát, akire számíthatok. Kami-nak neveztem el a fiatal felnőtt Arcanine-t. Innentől kezdve erős kötelékek fűztek össze a kutya pokémonnal, aki mindig a sarkamban járt.

.:bármi extra még?:.
Az átlagnál dúsabb és puhább szőrzete van, mint egy átlag, házi Arcanine-énál. Azaz oka, hogy Kami kezdetben egy tréner kezében volt, Growlithe korában és neki is köszönheti az átfejlődését. De az egy adott helyzetben cserbenhagyta, így dühében elhagyta és a vadonba menekült, ahol a "bánásmód" kifejezetten jók voltak ahhoz, hogy bundája vastagabb legyen.

.:TÁMADÁSAI:.
- Lángkerék/Flame Wheel: Még Growlithe korában sajátíthatta el. Bukfenc közepette testét lángkatarzis öleli körbe. Ezzel a támadással még a jeget is megolvaszthatja, így a fagyásból is ki tud törni.
- Roppantás/Crunch: Szintén előző fejlődési állapotában sajátította el. Rákap az ellenfélre, így annak védelme redukálódik.
- Állóképesség/Agility: Ezt is Growlithe korában tanulta el. Használatával Kami képes sebességét annyira felemelni, hogy kivédjen egyes támadásokat.