Post by Aura on Apr 3, 2012 8:09:58 GMT 1
.:A POKEMON FAJTÁJA:. Vibrava
.:NEME:. hím
.:KORA:. fiatal felnőtt
.:BECENÉV:. Naga
.:mitõl más õ a többi hozzá hasonlótól?:.
+ Rettentően bátor. Kiáll a maga igazáért, amit általában ember partneréért tesz. Ha megteheti, még magával, Arceus-al, a "pokémonok istenével" is szembeszállhatna, hogy megmutassa valódi erejét. A barátokért se haboz: merészsége leírhatatlan, ami kitartó sárkányerejével párosul. Még egy jég pokémon ellen is ki mer állni, pedig tudatában van annak, hogy sokkal jobban hat rá annak hideg, fagyos társasága.
- Üldözési mániás. Elsősorban azért, mert rühelli, ha partnerének naivságát kihasználják egyes bűnözők. Ilyenkor nagyon feszült és semmi se tudja elvonni a figyelmét. Eme rossz tulajdonságát harcokban is kimutatja, noha ez csak akkor, mikor a csaló pokémonjával szál harcba, akit tűzzel vassal, de minden áron le akar győzni, hogy partnere mellett bizonyítson rátermettségére.
+ Teljes szinkron partnerével. Ez a legfőbb erénye, és büszke is rá, hogy gazdája kéréseit inkább parancsnak fogja fel. Néha mondania se kell Naga-nak, mit tegyen, már csinálja is a dolgát. Természetesen csak partnere utasítását követi, a többi emberét megtagadja, hacsak nem a társa kéri meg rá, tegye azt, amit javasolt a másik fél. Máskülönben semmit se tesz.
.:szokása:.
Sokat repül, talán túlságosan is. Az mindegy, hogyan és mikor. Még a rettegett hóviharoktól se megy el az önbizalma. Jól kihasználja a légáramlatokat, így a rossz időjárási tényezők se tudnak a szárnyainak ártani. Bátorságát villámláskor szokta tesztelni. Ugyan olykor nem szívesen vagyok a hátán, de elég kockázatos már önmagát kitenni ekkora veszélynek. Ugyan ő félig föld típusú pokémon és azok inkább helyben maradottak, a sárkányok merész erényességét és akcióba lendülését "örökölte" őseitől. Valahogy ösztönösen tudja, mikor kell egy adott légáramlatból kisuhannia vagy éppenséggel annak közepébe mennie. Ki tudja? Talán van egy rejtett sárkányérzéke, ami megmutatja, merre hány méter? Erre még maga a partnere se jött rá. Eme érzék Trapinch korában ki se bontakozott, hiszen nem tudott repülni. Most, hogy Vibrava lett, ráérzett a repülés valódi módjára: képes a legvadabb áramlatokat meglovagolni, amik akár a Charizard-oknak is problémát jelenthet.
.:hogyan is kapcsolódott õ be a történetedbe?:.
Hogyan ismerkedtem partneremmel, Naga-val? Ó, hát ez egy szép hosszú történet, tele fordulatokkal és kalandokkal. Őt kilencedik életévem betöltésekor kaptam meg, amikor még csak Trapnich volt. Az apám különítménye mentették még meg a Rakéta csapattól, számtalan más ellopott pokémonnal együtt. A többit visszaadták előző gazdáiknak, de mikor őt is visszatérítették volna egy sárkánymesterhez, az szíves-örömest felajánlotta a családnak a kis Trapinch-t. A még csupán föld típusú pokémonnal hamar megbarátkoztam, s elneveztem Naga-nak. Tetszett neki a név, úgyhogy attól a naptól fogva büszkén viselte. Legjobb barátom lévén mindenhova követett, még a legrövidebb ügyintézéseknél is velem tartott, semmint otthon maradt volna végtagjait pihentetni. Számomra olyan volt, mint egy kis cica, aki szeretetre vágyott. Igen, talán a velem egyidős lányok inkább Meowth-okat vagy Purrloin-okat tartanának, ám én nem ilyen kis hízelgős barátra vágytam, hanem olyanra, aki a legrosszabbakat is átérzi velem. Nos, Naga mindig ott volt mellettem még akkor is, amikor apámmal összevesztem, méghozzá elég csúnyán. Már-már ki akart tagadni, de én magam szöktem el otthonról. Naga akár azt vallotta, nekem van igazam, akár nem, ő mégis eljött velem annak ellenére, hogy milyen jó sorsa akad a Daimon birtokon. Természetesen az Őrzők kutató csoportja már a keresésünkre indultak. Arra viszont nem számítottak, mennyire elbújunk a szomszédos, zord, sötét rengetegben. Még a legjobb szaglású Growlithe-ok se akadtak nyomunkra, mivel egy fenyőfán bújtunk meg. Mire úgy tűnt, elmúlt a lebukás veszélye, lemásztunk és tovahaladtunk. Már kárörvendtem, mennyire ostobák az apám emberei, de akkor véletlenül ráléptem egy Floatzel farkára, aki a cserjében szunyókált. Iszonyú haragra gerjedt, s egy vízsugárral már támadt is. Hogy Naga engem védjen, a támadást magára vállalta. Nagyon jól tudta szerintem, a víz a gyengéje, mégis megtette értem. Elszánt volt már Trapinch korától kezdve: azon nyomban felkelt a földről és "fogaival" belemart Floatzel farkába, s ráakaszkodott. A vízi menyét természetesen nem éppen boldogan fogadta eme támadást. Tajtékzó dühvel próbálta farkáról lerázni az idegesítő kis Trapinch-t, de az vasakarattal volt megáldva. Ugyanis minél jobban erőlködött Floatzel, Naga annál inkább jobban belemart a farkába. A nagyobb pokémon végül megelégelte ezt: egy újabb vízsugarat kreált, amivel az ég felé "repült". Naga nem viselte túlságosan jól, ám így is keményen tartotta magát. Lenyűgözött, hogy egy Trapinch ily merészen küzdene egy jóval erősebb pokémonnal szemben. És látszott rajta, mennyire is szeret engem. Ezért is akart minden áron megvédeni Floatzel-től. Az a kellő magasságban befejezte a vízsugár alkalmazását, majd mancsaiban megformázta a vízi pulzust, s Naga-ra hajította. Szegényke telibe kapta a támadást, amitől egyenesen a föld felé zuhant és a porba hullott, féleszméletlenül. Floatzel elegánsan földet ért, s sunyin vigyorgott a legyőzött Trapinch-on. Ám csak hitte, hogy legyőzte! Még engem is meglepett, ami következett: Naga talpra állt és fehér fény lepte el. Csak szóbeszédből hallottam azt, hogy a pokémonok harcokkal tudnak továbbfejlődni, de még sose láttam egyet is átalakulni. Naga jó példával szolgált erre, mert az egész látványosan zajlott le. Alakzata gyökerestül megváltozott: testénél jóval nagyobb feje összement, vagyis inkább arányai rendesen kiéleződtek. Feje és teste most végre arányosan passzoltak egymáshoz. Kurta teste karcsúbb lett, valamint lábai is és farka, szárnyai nőttek. Az átalakulás befejeztével egy életerős Vibrava állt ott, aki farkasszemet nézett Floatzel-el. A vízi menyét bosszankodóan pillantott vissza és egy újabb vízsugárral rohamozott. Egy pillanatra megijedtem, hogy az újonnan továbbfejlődött Naga még most se lesz képes versenyezni Floatzel-el. Ám az újdonsült szárnyait használván szárnyra kapott. Már ez magában meglepett, hiszen csak egy röpke pillanat alatt rá tudna így érezni a repülésre? Már ott kiigazolódott, milyen sárkányoktól származik: a repülésre termettekre. Floatzel dühödten támadott vízágyúval, de Naga könnyedén szelte a finom légáramlatokat és simán kitért a sorozattűz elől. Ám nem csak Floatzel-nek volt ereje, nem vitás: a Vibrava készen állt erejének megmutatására. Bár ugyan használta már, ez a sziklasír támadás jóval erőteljesebbnek mutatkozott, mint amit előző alakjában alkalmazott. Naga elégedetten elmosolyodott, majd egy újabb harapással végleg kiütötte. A maga alatt levő Floatzel csalódottan kullogott vissza a bozótosba. Éppen akkorra találtak meg apámék. Megdöbbentették Naga új formája, de nem is ez a fontos. Végül kibékültünk és együtt mentünk haza. Sok-sok idő telt el, s mi addig is edzettünk Naga-val, hogy méltónak bizonyuljunk apám örökségéhez. Igazából élveztük is, hiszen közben együtt csodálhattuk meg, micsoda összhang van közöttünk. Ez többször is beigazolódott: számtalan este bűnözők űzésével telt el és javarészt sikerrel is jártunk. A sárkány ereje a tréner stratégiájával párosulva akár egy verhetetlen csapatot is alkothattunk... legalábbis egy ideig azt gondoltuk. Az egyik hajsza során azt gondoltuk, új ellenfelünk ugyanolyan lesz, mint a többi. Amikor üldözés közben beértük, vállalta a harcot. Amíg nem hívta elő partnerét, addig nem volt gond. Nagyon ráfáztunk, mikor egy dühtől tajtékzó Salamence tekintetét kellett elviselnünk, ami szinte már ölni is tudott! Nem hagytam, hogy a félelem eluralkodjon az agyamon, mert akkor nem tudtam volna gondolkodni. A tettek Naga-ból beszéltek, s támadt is fajtársára. A két rivális fél légi háborút vívtak, ami már szinte az elején eldőlt: Salamence tűrőképessége nagynak bizonyult szegény Naga ellen, ám az vitézül tartotta magát. Csupán a sziklasírral támadta be Salamence-t. Azzal nem számolhattunk, hogy nagyobb társának tűrőképessége lehengerlően hatalmas! Ha lehetne mértékkel mérni, Salamence kávéjának felelt meg a sárkánylehelet támadás. A gazdája kinyilatkoztatta, csakis megfelelő körülmények között lehet egy sárkány ily erős, szóval lenézte Naga erejét. Salamence egy idő után megunta a "kávézást" és a villám agyarral belemart kisebb sárkány pokémonba. Az mivel föld típusú volt némileg, immúnis rá. A Salamence tudhatta, hiszen a következő lépésében a tűz agyarat alkalmazta, ami már hatott rá annak ellenére, hogy ez is kevés egy Vibrava-nak! Az égés redukálta Naga erejét, így még a koncentrálást is megfosztotta szerencsétlentől. Salamence kihasználta a remek alkalmat, véget vetett a huzavonának a sárkány karommal, amivel végleg földbe gyömöszölte Naga-t, ami nem csak fizikális sérülést okozott nála, de bal lábára is lesántult. Szinte összetörve rogytam össze partnerem mellett. A gazember elismerte társa ügyességét és annak hátán ment el a helyszínről. Egy ideig csak a kezemben tartottam Naga-t és könnyeimet hullajtottam rá. Akkor odalépett hozzám egy idős ember a Garchomp-jával. A férfi elmondta, ha elég erős szeretnék lenni, tartsak vele. Habozás nélkül követtem őt és sárkányát. Mellesleg Coatl-nak hívták az öregembert. Napokat edzettem úgy vele, hogy a szüleim nem tudtak róla. Elsősorban Naga repülési készségein csiszoltunk, miután kilábalt radikálisan súlyos sérüléseiből. Esőben kellett repülnie, felvéve a versenyt Garchomp-al. Az áramlatokra hamar ráérzett, bár nem olyan könnyedén, mégis sikerült ezt az akadályt leküzdeni. Naga ezek után oly sebesen repült, mint egy villám. Miután elég erőseknek bizonyultunk, Coatl elmagyarázta, hogy régen ő is a Daimon család egyik Őrzője volt, méghozzá a nagyapámnak a jobb kezeként munkálkodott. Ezt édesapám is beigazolta, mikor megjelent a gyakorlótéren. Hallott a vereségünkről, de nem tartotta szégyenletesnek. Ezt mondta: "Győzelemből nem lehet tanulni, csupán ezernyi vereségből. Így válhatsz erőssé a partnereddel." Megértettem. Másnap elmondtam a nagy tervemet: Naga oldalán elmegyek világot látni. Meglepte őt és a család többi tagját a célom, de megértettek. Összekészülődtünk az úthoz és még aznap fel is szálltunk. Búcsút intettünk a nosztalgikus tájaknak és egy új világ felé haladtunk azzal a tudattal, hogy erőssé kell válnunk. Nem feltétlenül a Salamence leveréséért, de azért is, mert akkor méltó leszek a Daimon család örökségére, a vezetői szerepre.
.:bármi extra még?:.
Rejtett sárkányösztönének hála, tudja, mikor kell időzítenie a dolgokat, így valamivel gyorsabb a többi Flygon-nál. A legvadabb légáramlatokat képes néhány szárnycsapással átszelnie. Nála leginkább kimutatódik az, amiért a fajtáját a "Sivatag Szellemének" is szokták hívni. De az "áldások" mellett "átkok" is jelen vannak Naga-nál: levegőben királyként harcol, de a földön olyan, mint a partra vetett hal, s kiszolgáltatott lesz ellenfeleinek. Ugyanis bal lábára nem tud futni, csupán sántítva járni. Trapinch korában egy súlyos sérülést szenvedett el régi haragosától, egy Salamence-től, eme oknál fogva inkább csak a levegőben tud harcolni a keményebb ellenfelekkel. A seb maga begyógyult, ám Salamence harapása annál brutálisabbnak tűnt, mint egy szimpla harci seb.
.:TÁMADÁSAI:.
Megjegyzés: A legtöbbjüket Trapinch koráról sajátította el, így nemigen ismer sárkány típusú támadásokat.
- Harapás/Bite
- Sziklasír/Sand Tomb
- Sárkánylehelet/Dragonbreath