Post by Hope Uprising on Apr 13, 2012 16:30:22 GMT 1
Be kellett vallani, csupán a magam kedvéért jöttünk le a társaimmal a partra. Lea utálta a vizet és a homokot, de Tiamat az utóbbiért el lett volna, ha azt fel nem áztatja a számára rosszat jelentő tenger! Így mindketten visszakozóan a vállamra másztak. Kissé elszámíthatták magukat, mert nem pehelysúlyúak voltak, mint a Petililek a régi, jó Unova régióban. Ha belegondolok, nagyon hiányzik az otthonom és a szüleim is, természetesen. Félreértés ne essék, nem vagyok anya-apakomplexusú, csak mély hálával tartozok nekik, amiért felneveltek. Leültem a száraz homokba, így legalábbis megpihenhetek, s nem lesz gond a pokémonjaim cipelésével. Tiamat szeme felcsillant a meleget nyújtó föld iránt. Lehuppant a homokba és elégedetten hempergett egy sort. Lea hőkölve mászott a fejem búbjára, farkát a maga mögé tekerte, így megóvta önmagát a kosztól. A Sandile hízelgően rám pillantott. Ki lehetett olvasni a szemeiből, mit akart elérni. Elmosolyodván csóváltam a fejemet és amikor hasra feküdt, a hátát meghintettem homokkal. Elégedetten morgott, mert ezt nemigen nevezhetném dorombolásnak. A dorombolás az, ha elégedettsége közben érezhetően vibrál. De Tiamat csak morgott. És természetesen a dorombolás macska jellegzetességű pokémonokra, Meowthokra, Persianokra, Purrloinokra, Liepardokra utalt. Természetesen Tiamat egyik kategóriába se tartozott, Sandile lévén.
Lea néhány perc múlva erőt vett magán. Nyelt egy nagyot és elkezdett lemászni rólam. A fejemről az ölembe huppant. Félénken ugyan, de biztos lépéseket tett a homokos talaj felé. Jobb elülső mancsát végül letette. Meglepetten ütötte oda azt, ám semmi rossz sem történt! Lea vidáman elmosolyodva ugrott Tiamat mellé és becsatlakozott a játékba. Ennek láttán elvigyorodtam, majd a naplementét figyeltem. A horizonton valami halvány sziluettet kezdtem kifürkészni. Még túlságosan messze volt, hogy bármilyen következtetést levonhassak. Egyet biztosra vettem: valamiféle vízi jármű lehetett. A lányokat csendre intettem. Mire ők is felkapták rá a fejüket, abbahagyták a mókázást. Amint felálltam a porból, követtek a két oldalamon. Tiamat és Lea a víz közelében hátrahőköltek. Ám ez korántsem zavart. Túlságosan is foglalkoztatott, mi a csuda lehetett az a vízi objektum, mert még olyat sose trafáltam. Pillantásom akkor egy egész más irányba esett: a vizes homokba. Valami csillogott ott. A biztonság kedvéért előkerestem egy faágat és azzal végigtapintottam a tárgyat. Mire megbizonyosodtam, hogy az nem árthat nekem, kézbe vettem. Szemem felcsillogott, mikor megtudtam mi az.
- Nicsak, egy fedő kövület! - jelentettem ki vidáman. - De ez hogy kerülhetett ide...? - furcsállóan néztem az átázott kövületet. Odanyújtottam Tiamathoz és Leahoz, akik alaposan megszaglászták. Nem találtak benne semmi különöset, úgyhogy fogták magukat, hátra arcot téve visszamentek játszani. Jómagam pedig lehevertem a közelükbe és érdeklődve vizsgáltam az újonnan talált fosszíliát. Közben egyik szememet a vízi járművön tartottam, ami ugyan lassan, de közelített. Fényben úszott. Úgy gondoltam, valami diszkóhajó vagy ilyesmi, bár a tévedés esélye 50%-os.
Lea néhány perc múlva erőt vett magán. Nyelt egy nagyot és elkezdett lemászni rólam. A fejemről az ölembe huppant. Félénken ugyan, de biztos lépéseket tett a homokos talaj felé. Jobb elülső mancsát végül letette. Meglepetten ütötte oda azt, ám semmi rossz sem történt! Lea vidáman elmosolyodva ugrott Tiamat mellé és becsatlakozott a játékba. Ennek láttán elvigyorodtam, majd a naplementét figyeltem. A horizonton valami halvány sziluettet kezdtem kifürkészni. Még túlságosan messze volt, hogy bármilyen következtetést levonhassak. Egyet biztosra vettem: valamiféle vízi jármű lehetett. A lányokat csendre intettem. Mire ők is felkapták rá a fejüket, abbahagyták a mókázást. Amint felálltam a porból, követtek a két oldalamon. Tiamat és Lea a víz közelében hátrahőköltek. Ám ez korántsem zavart. Túlságosan is foglalkoztatott, mi a csuda lehetett az a vízi objektum, mert még olyat sose trafáltam. Pillantásom akkor egy egész más irányba esett: a vizes homokba. Valami csillogott ott. A biztonság kedvéért előkerestem egy faágat és azzal végigtapintottam a tárgyat. Mire megbizonyosodtam, hogy az nem árthat nekem, kézbe vettem. Szemem felcsillogott, mikor megtudtam mi az.
- Nicsak, egy fedő kövület! - jelentettem ki vidáman. - De ez hogy kerülhetett ide...? - furcsállóan néztem az átázott kövületet. Odanyújtottam Tiamathoz és Leahoz, akik alaposan megszaglászták. Nem találtak benne semmi különöset, úgyhogy fogták magukat, hátra arcot téve visszamentek játszani. Jómagam pedig lehevertem a közelükbe és érdeklődve vizsgáltam az újonnan talált fosszíliát. Közben egyik szememet a vízi járművön tartottam, ami ugyan lassan, de közelített. Fényben úszott. Úgy gondoltam, valami diszkóhajó vagy ilyesmi, bár a tévedés esélye 50%-os.
