Eric Dreiden (Taimu)

[Attila]

.:KARAKTER TELJES NEVE:. Eric Dreiden

.:NEME:. Férfi

.:KORA:. 26


.:céljai az életben:.
A békét megőrizni az emberek között és bosszút állni azokon, akik elszakították tőle örökre szerelmét.

.:jellemvonások:.

• „Hősies”: Segít a bajbajutottakon, a szenvedőkön. Nem bírja nézni, ha mások szenvednek, mert ő is átélte már egyszer kínok tömkelegét és átérzi mások fájdalmát.
  
• Régen vicces volt és folyton mosolygott mindenen. Jókedvének és könnyű barátkozó természetének köszönhetően nem voltak ellenségei. Mára sajnos ez teljesen megváltozott és minden jókedv eltűnt belőle.
  
• Komor természetű: A körülmények hatására minden boldogság elszállt az egykor oly vidám emberből és a jelleme teljesen megváltozott. Magába fordult, elszigetelődött mások elől.
  
• Nehezen ismerkedő típus, mert már nem bízik meg nagyon az emberekben, akik cserbenhagyták őt élete legfontosabb napján és hagyták, hogy szerelme meghaljon.

.:kedvenc idõtöltése?:.
Legtöbb idejét a Kezdet fájától nem messze lévő kristálytiszta vizű tónál tölti, ahol meditál és nyugalomra, vigaszra lel a múltja miatt.
.:hogyan áll a pokemonokhoz?:.
Különösebben sehogy. Mint a természet saját gyermekeire, - akárcsak csak az ember – tekint rájuk. Szeret a közelükben lenni, figyelni őket, mert ez valamiképp megnyugtatja fájdalommal teli szívét.

.:milyen típusú pokemonokat szeret?:.
Az összeset, kivétel nélkül, legyen az kicsi-nagy, elfogadja és kedveli. Sosem vágyott egy pokémon után sem, mert szerinte a természetben, az élőhelyükön sokkal szebbek, mint a városokban, ahol csak rabszolgaként tekintenek rájuk.

.:mindig vs soha:.
+ A csönd és a magány. A két legjobb barátja és jaj annak, aki ezt megzavarja.
+ Békesség. Azt szereti, ha körülötte minden zavartalan és nyugodt. Ha a természet éli körülötte a saját életét.
- Háború, gyilkosság, szenvedés. Az emberi mérhetetlen gonoszság, amibe még a pokémonokat is belekeverik.
- Mikor látja, hogy az emberek rabigájuk alá hajtják a természetet és a pokémonokat.

.:életimádat vs depresszió:.
+ Semmi. Minden jókedv, ami csak élt benne elszállt, a kedvesével együtt.
- A rombolás, pusztítás, az értelmetlen háború.
- Napkelet és Éjkelet viszálya.
- Mikor egykori szerelme felrémlik elméjében.

.:ha már csak egyetlen szóval kéne jellemezned, mi volna az?:.
reményvesztett
.:valami extra még?:.
Szikrázó nyári reggel volt. Lágy szellő lengedezett a szabadban, ami néha-néha belopakodott és édesen simogatta meg Zsüliett meztelen vállát, amitől az ébredezni kezdett. Mellette Eric fordult át baloldalára és kinyitotta a szemét, ami rögtön Zsüliett hatalmas mélykék szemeibe vándorolt.
- Jó reggelt kincsem. – mosolygott a lányra és megcsókolta a homlokát. – Elég húzós volt a tegnapi nap, de végül sikerült és most itt vagyunk.
- Igen. – mosolyodott el a lány is és hozzá bújt a férfi mellkasához.

*
1 nappal ezelőtt

Meleg éjszaka volt. Az égen több ezer, vagy akár milliárd csillag ragyog és felettük uralkodik a hold, ami a nap fényét visszaverve némi fénnyel árasztja el a sötétséget. Éjkelet egyik falujában járunk. Aki szemfülesebb észreveheti, hogy egy besurranó éppen most mászik át a falu védőfalain, de szerencsére nem látta meg senki. A férfi (mert férfi az illető) a település legnagyobb házához siet, aminek az egyik szélső ablakát elkezdi kavicsokkal dobálni. Nemsokára fel is tárul az ablak és egy szemkápráztatóan szép leányzó hajol ki rajta. Derékig érő dús barna haja takarja testét, hatalmas kék szemeitől még a leggonoszabbak is jó útra térnének, a szája pedig mintha csak hívogatná az embert: Gyere és kóstolj meg.
- Eric, tudod, hogy veszélyes itt lenned, menny el! – suttogja ki a lány.
- Nem Zsüliett, nem megyek el nélküled! – ellenkezik a fiú. – Csakis a te családod ellenzi az esküvőt, az enyém megengedi, gyere el hozzánk titokban, senki sem fogja tudni. – erősködött a fiú.
- De hát ez ostobaság… Ha édesapám megtudja…
- De nem tudja meg! Senki sem tudja, hogy itt vagyok. – győzködte a lányt, majd felmászott hozzá az erkélyre és mélyen a szemeibe nézett. – Emlékszel még a dalra, amit neked írtam? Abban kifejezem minden érzésem, ami igaz. Hagynád, hogy mindennél erősebb szerelmünk közé egy olyan ember férkőzhessen, mint az apád? Hiszen még veled sem törődik, csupán a tulajdonának tekint és érdekből tart, hogy egy herceghez adhasson hozzá és ő jöjjön ki jól belőle.
Zsüliett másodperceken át csak bámult Eric szemeibe sejtelmes tekintettel. Végül megszólalt lágyan zengő, csodálatos hangján: - Előbb had halljam újra ezt a dalt, kedvesem. – mosolygott a fiúra, aki szintén elmosolyodott.
- Hát rendben. – bólintott Eric.

Örökre beírtad neved az emlékeimbe,
Örökre befészkelted magad szívembe,
Nem tudnálak és nem is akarlak elfelejteni soha sem,
Te már itt vagy bennem, itt élsz velem.

Legszebb napom az életemben,
Mikor találkoztunk a tisztásnál mi ketten.
Szívem hatalmasat dobbant, mikor meglátott téged,
Te pedig szégyenlősen elmerültél a vízben.

Ott, azon a helyen, örökre megfogadtam neked,
hogy amíg csak élek veled leszek.
Nem állhat semmi kettőnk útjába sohasem,
Még a halált is legyőzzük mi ketten,
mert szerelmünk annál is sokkal erősebb.

Minden, amit irántad érzek,
csak egyetlen szóval tudnám jellemezni: Szeretlek Téged.

Eric elhallgatott, a lány pedig a fülébe súgta: Én is téged. – és megcsókolta a fiút, egyben beleegezett az indulásba is.
Még épp időben, mert a leány ajtója túloldaláról kaparászás és hangok szűrődtek be a szobájába.
- Zsüliett mi folyik ott? A Growlithe-ik valamiért idegesek és ide vezettek. – Hallatszódott immár egy hangos dübögés is az ajtón és a lány riadtan kapta fel gyönyörű fejét apja hangjára. – Engedj be, de azonnal Zsüliett!
- Eric, el kell mennünk gyorsan! Apám rájött.
A fiú elszántan bólintott, majd a karjaiba vette a lányt, még pont időben, mert a szoba ajtója is betört. A lány apjának a szemei elkerekedtek a látottakon, hogy annak a szenvtelen tekintetű Napkeleti fiúnak a karjaiban van az ő gyönyörű lánya.
- Kapjátok el! – üvöltötte a Growlithe-nak dühödten, de már későn, mert mire ezt kimondta a fiú és a lány eltűntek az ablakból és belevesztek az éjszaka áldó és védelmező sötétjébe.

**
Jelen

Napkelet egyik falvában már az egész nép az esküvőre készült. Ennél ideálisabb napot ki sem lehetett volna hozzá találni. Az égen egyetlen felhő sem volt, a nap száz ágra sütött, és aki szemfüles (vagy mondhatnám inkább, hogy szerencsés volt) elkaphatott egy hatalmas madarat, ami maga után szivárványt húz az égen.
A falu temploma már elő volt készítve a menyegzőre, sőt, az egész falu ki volt díszítve. Emberek érkeztek távolról, a család barátai, üzlettársai, vendégek.
Zsüliett egy erkélyen álldogált és egykedvűen nézte a tömeget.
- Biztos jó ötlet volt ennyi embert meghívni? Mi van, ha apám kémei is köztük vannak? – nézett ki az ablakon rosszkedvűen a lány. Eric odasétált mögé és átkarolta.
- Nincsen semmilyen ha. Ezen a napon semmi rossz dolog nem fog történni, maximum annyi, hogy elered az eső. – mosolygott a lányra, amitől az megnyugodott és fejével hozzábújt a fiúhoz.
Egy halk kopogás hallatszódott az ajtón, ami nem sokra rá kitárult és Eric volt dadája lépett be rajta és szólt, hogy minden elkészült, ideje öltözni. Zsüliett komisz mosollyal nézett a fiú szemeibe: - Ugye tudod, hogy balszerencse, ha esküvő előtt látod a menyasszonyt? – majd egy csókot nyomott a fiú szájára és magára hagyta Ericet.

***

Immár a templomban állt a fiú és toporogva várakozott. ~ Vajon hol késhet ennyit Zsüliett? Mi tarthat ennyi ideig?
Végül feltárult a templom hatalmas kapuja és egy gyönyörű menyasszonyi ruhában lépett be rajta a lány. Eric szemei elkerekedtek, a lélegzete is elállt. Zenei kísérettel a lány a fiú mellé sétált, így Eric tetszését és ki bírta nyilvánítani, igaz elég tömören: - Gyönyörű vagy. – mosolygott a lányra.
Végül a pap belekezdett a mondandójába: Azért gyűltünk ma itt össze, ezen a gyönyörű napon, hogy tanúi legyünk, miként köti össze két szerelmes az életét örökre. Ha valakinek mégis kifogása lenne a házasság megkötése iránt, az szóljon most, vagy hallgasson mindörökre.
Ahogy a pap kimondta ezeket a szavakat egy sunyi tekintetű, zsíros, hosszú hajú alak állt fel az egybegyűltek sorai közül.
- Nekem lenne! – mondta szenvtelen hangon.
Eric a hang irányába kapta a fejét, de cselekedni már nem tudott időben. Az alak megfeszítette a ruhája alól elővett nyílpuskáját és egyenesen a fiúra lőtte ki azt.
- Modierd földesúr (Zsüliett édesapja) az üdvözletét küldi! – kiáltotta a két szerelmes párnak, miközben a felháborodott tömeg a földre tiporta és elhurcolták. Eric csak állt megdermedve és nézte, hogy közeledik felé a halál.
Ekkor olyan történt, aminek sose kellet volna megtörténnie. Zsüliett a fiú elé vetette magát és a nyílvessző mélyen belefúródott a hátába, majd a lány belehullott Eric karjaiba.
A fiú könnybe lábadt szemekkel hullott térdre, a lánnyal a karjában és sírva bújt kedveséhez.
- MÉÉÉRT?! MIÉÉÉÉRT?! – üvöltötte elkeseredetten, de ezzel már nem segíthetett semmin.
A szerelmes pár köré gyűlt tömeg szájtátva nézte a történteket.
- Segítsetek már! Hát nem látjátok, hogy meg fog halni?! SEGÍTSETEK RAJTA! – üvöltötte a fiú, de az emberek csak tovább nézték szerencsétlent. Ekkor Zsüliett vért köhögve nézett fel a fiú szemeibe:
- Emlékezz Eric – mosolygott rá megértően, beletörődötten -

„Nem állhat semmi kettőnk útjába sohasem,
Még a halált is legyőzzük mi ketten,
mert szerelmünk annál is sokkal erősebb."

Idézte fel a fiú dalának pár sorát Zsüliett, majd a fiú ajkaihoz emelte hatalmas fájdalmak közepette a száját, hogy megcsókolja, de mire azok találkoztak a lány karja élettelenül hullott maga mellé.
Eric leroskadt a földre és szorosan magához ölelte a halott lány testét és hosszas, fájdalmas sírásba kezdett.
- Zsüliett, örökre szeretni foglak. – áztatta el a gyönyörű lány arcát könnyeivel.

****

- De hát mégis mit akarsz tenni? – üvöltött Eric apja fia után, aki éppen kilépett a faluja kapuján egy karddal az oldalán.
- Elégtételt venni, megtorolni sérelmeimet, bosszút állni. – nézett vissza hideg, fagyos tekintettel apjára Eric.
Lisander (Eric édesapja) megrettenve fia tekintetétől csak szótlanul állt és nézte, ahogy a fia beleveszik a fák közé. Tudta, hogy ő már nem az-az ember, aki régen volt. Megváltozott, átalakult. Tisztában volt azzal is, hogy örökre elvesztette fiát és soha többé nem látja viszont.

.:EGYÉB KARAKTEREK?:. Attila Dreiden

.:AVATARFOGLALÁS:. Naruto – Uzumaki Minato

.:SZEREPJÁTÉKOS TAPASZTALAT?:.: Tamarillon kezdtem körülbelül négy-öt hónapja és ennyi.

[Jake Hedgedog]

Leesett állal olvastam! Igazából nem tudok mást vagy többet írni. Ez egy teljesen más Attila, mint amit eddig ismertem. O.O Elfogadva!