Post by Ayshud Lern r.i.p. on Jun 8, 2011 14:21:04 GMT 1
.:A POKEMON FAJTÁJA:. Squirtle
.:NEME:. hím
.:KORA:. különösen fiatal, nemrég kelt ki a tojásból.
.:BECENÉV:. még nincs
.:mitől más ő a többi hozzá hasonlótól?:.
még nem tudom, ahogy a barátságunk fejlődik, meglátjuk.
.:szokása:.
alszik, úszkál, eszik, élvezi az életet.
.:hogyan is kapcsolódott ő be a történetedbe?:.
Idejött egy "prof", Jake, fiatal. Azt mondta, hallott a munkámról és a tegnapi beszédemet is, meg hogy már nincs munkám, és szeretné ha kutatnék neki, Fizetne érte. Persze nincs semmilyen tudományos elismerésem, csak hogy neveljek egy pokemont - és mutatott egy tojást, amit már belülről kopogtatott valaki. Azt mondta, egy squirtle az. Tudtam, hogy még egy-két óra és ki lesz bújva. És valami kicsi melegség öntött el, ahogy a kezében lévő tojásból kopogó hangok hallatszottak. Az elveimet nem kellett részleteznem neki, ha hallotta a "beszédem". Kérdőn a szemeibe néztem, aztán csak ennyit tudtam mondani:
- Nem tudok ígérni semmit. -még mindig bizonytalan voltam magamban, és féltem. Nem akartam egy újabb rossz döntést, és főleg nem úgy, hogy egy pokemon igya meg a levét. De mégis úgy éreztem, őt elfogadhatnám. Hiszen a biológiai szükségleteivel tisztában vagyok, ha valami baja lesz, akkor is tudom mit kell tennem, és az is lehet, hogy ebből egy gyönyörű kapcsolat lesz.
- Azt megígérhetem -folytattam kis szünet után-, hogy vigyázok rá, amíg tudok, és ha majd nem akarok, visszaadom neked, vagy továbbadom, és ha tudok, szólok neked róla. -sóhajtottunk mind a ketten- Azért nem küldhetek neked jelentéseket róla, mert úgy nem működik.
Valahogy meggyőztük egymást. Gondolom sejtette, hogy nem fogom elfogadni, de azért felajánlott néhány labdát és egy pokedexet. Azt mondta, keressem meg bármikor, ha szükségem van ezekre vagy másra. Biztonságot árasztottunk mind a ketten, és egy kis bolondságot. Még meg fogom keresni, és ő is sejti, hogy jó kezekre bízta a tojásából épp kikelt lényt, aki még héjjal a hátán, de már az én kezemben volt. Halványan egymásramosolyogtunk, megveregettük a vállakat, a prof elköszönt az apró kékbőrű pokemontól, mégegyszer megerősített, hogy jó lesz, és elsétált. Én tudtam, hogy jó lesz, nem kellett az erősítgetés. Csak egy kicsit.
És Ay figyelmét akkortól teljesen a még rugalmas páncélú vizipokemon kapta. Ugyanígy a szeretetet és a törődést is. A pokemonételek összetevőit eredetiben adta neki, és csak a legjobb falatokat. Bérelt lakását felcserélte egy tengerpartira, így minden nap nézhette, ahogy a gombaként cseperedő squirtle, boldogan úszkálva a partmenti néhánycentis vízben spriccolja torkából a habosvizet a strandolókra. Azért általában rá vagy a sziklákra, és mindig hatalmas óvatossággal, nehogy valaki vagy valami bánthassa a hüvelykujjnyi csodát.
pályázat #1: first class - az elsõk
.:bármi extra még?:.
-
.:NEME:. hím
.:KORA:. különösen fiatal, nemrég kelt ki a tojásból.
.:BECENÉV:. még nincs
.:mitől más ő a többi hozzá hasonlótól?:.
még nem tudom, ahogy a barátságunk fejlődik, meglátjuk.
.:szokása:.
alszik, úszkál, eszik, élvezi az életet.
.:hogyan is kapcsolódott ő be a történetedbe?:.
Idejött egy "prof", Jake, fiatal. Azt mondta, hallott a munkámról és a tegnapi beszédemet is, meg hogy már nincs munkám, és szeretné ha kutatnék neki, Fizetne érte. Persze nincs semmilyen tudományos elismerésem, csak hogy neveljek egy pokemont - és mutatott egy tojást, amit már belülről kopogtatott valaki. Azt mondta, egy squirtle az. Tudtam, hogy még egy-két óra és ki lesz bújva. És valami kicsi melegség öntött el, ahogy a kezében lévő tojásból kopogó hangok hallatszottak. Az elveimet nem kellett részleteznem neki, ha hallotta a "beszédem". Kérdőn a szemeibe néztem, aztán csak ennyit tudtam mondani:
- Nem tudok ígérni semmit. -még mindig bizonytalan voltam magamban, és féltem. Nem akartam egy újabb rossz döntést, és főleg nem úgy, hogy egy pokemon igya meg a levét. De mégis úgy éreztem, őt elfogadhatnám. Hiszen a biológiai szükségleteivel tisztában vagyok, ha valami baja lesz, akkor is tudom mit kell tennem, és az is lehet, hogy ebből egy gyönyörű kapcsolat lesz.
- Azt megígérhetem -folytattam kis szünet után-, hogy vigyázok rá, amíg tudok, és ha majd nem akarok, visszaadom neked, vagy továbbadom, és ha tudok, szólok neked róla. -sóhajtottunk mind a ketten- Azért nem küldhetek neked jelentéseket róla, mert úgy nem működik.
Valahogy meggyőztük egymást. Gondolom sejtette, hogy nem fogom elfogadni, de azért felajánlott néhány labdát és egy pokedexet. Azt mondta, keressem meg bármikor, ha szükségem van ezekre vagy másra. Biztonságot árasztottunk mind a ketten, és egy kis bolondságot. Még meg fogom keresni, és ő is sejti, hogy jó kezekre bízta a tojásából épp kikelt lényt, aki még héjjal a hátán, de már az én kezemben volt. Halványan egymásramosolyogtunk, megveregettük a vállakat, a prof elköszönt az apró kékbőrű pokemontól, mégegyszer megerősített, hogy jó lesz, és elsétált. Én tudtam, hogy jó lesz, nem kellett az erősítgetés. Csak egy kicsit.
És Ay figyelmét akkortól teljesen a még rugalmas páncélú vizipokemon kapta. Ugyanígy a szeretetet és a törődést is. A pokemonételek összetevőit eredetiben adta neki, és csak a legjobb falatokat. Bérelt lakását felcserélte egy tengerpartira, így minden nap nézhette, ahogy a gombaként cseperedő squirtle, boldogan úszkálva a partmenti néhánycentis vízben spriccolja torkából a habosvizet a strandolókra. Azért általában rá vagy a sziklákra, és mindig hatalmas óvatossággal, nehogy valaki vagy valami bánthassa a hüvelykujjnyi csodát.
pályázat #1: first class - az elsõk
.:bármi extra még?:.
-
