[Kaland] A Raticate-fészek

[Jake Hedgedog]

Résztvevõk: Pichu, Dante

Vermilion tényleg gyönyörû városka, amiben éjjel sem ál meg az élet, és új pokemonokra lesõ ifjú trénerek járják az utcákat, hiszen néha akár egy sikátorban is rejtõzhet kincset érõ zsebszörny-ritkaság.
Ehhez azonban jobb tudni, hogy melyik sikátor mit ígér, és messzire elkerülni a problémásokat. Pichu, rossz hírem van, ugyanis nem a legmegfelelõbb helyen próbáltad meg eltölteni az éjszakát: egy Raticate tanyája bizony nem a legalkalmasabb hely erre. Pedig persze, elsõre nagyon meghittnek tûnt az odú, még néhány zacskót is egy-két nyitott pokéeledeles konzervet is találtál, nagyon finom és friss ételekkel benne, de igazán gyanús lehetett volna, hogy egy város szemétlerakatába miért van ilyen idillikus és tiszta odú.
Aztán szinte érezhetõ volt, amikor megfagyott körülötted a levegõ, majd megtelt feszültséggel: több vörös szempár is felfénylett a téged körbevevõ sötétségben, és láthattad, amint közelednek. Azt hiszem, a legjobban tennéd, ha menekülnél.

Dante, a fene se tudja, hogy mi vonzott ki téged a lámpafényes éjszakai életbe, de úgy tûnik, hogy máris rajongóra találtál. Fiú rohan oda hozzád, láthatóan megijedt, a könnyeivel küszködik.
– Tréner a bácsi, ugye, tréner?!

[/i] – faggat téged, és követeli, hogy mutasd meg a pokemonod, már ha van olyan. De mondjad, ha nincs, mert õ most nem ér rá, de ezt nem mondhatja el bárkinek, igenis mutasd meg, mutasd már! Mutassa![/i] – követeli.[/justify]


Határidõ: 3 nap/résztvevõ.[/color]

[Dante]

Nem volt konkrét célom utamat a sors, véletlen vagy éppen az istenek alakították. De volt mikor éppen Shigi mutatta meg nekem merre menjek. Egyszer mikor egy elágazásnál túl sokáig töprengtem egyszerûen kiugrott a labdájából és elindult az egyik irányba. Teknõs létére eléggé fürge volt alig bírtam utolérni. Végül így jutottunk el egy kikötõbe Shigit kergetve. A kis szökevény felmászott egy kompra én meg követtem és mire észbe kaptam volna már ki is hajóztunk. Vízbe ugrani nem volt kedvem de egész úton az ellenõröktõl menekültem. Mikor leszálltunk én voltam az elsõ aki elhagyta a hajót. Egy teljesen idegen városban kötöttem ki ahol minden csillogott villogott. Nem sokáig élvezhettük a város ragyogását amiért nem is voltam annyira mert egy fiatal srác rögtön lerohant a kéréseivel. Majdhogynem rám parancsolt, hogy mutassam meg neki a pokemonomat. Úgy ugrált körbe akár egy kis majom és közben sürgetett. Éppen arra gondoltam elzavarom mikor drága társam magától elõugrott a labdájából. Nem tudtam ennek örülnöm kellene vagy inkább bánkódni.

[Pichu]

Nem nagyon érdekeltek se a Raticate csapat, se más. Nem akartam semmi rosszat, de miután nagyon harcias kedvükben voltak, hát adjunk nekik. Több oka is van annak, hogy nem menekülök el. Elsõ: már teljesen körbezártak; Második: nem vagyok az a fülét farkát behúzva elmenekülõ fajta.
- Pi pichu pich pi pi pichu (Ha közelebb jöttök megbánjátok)! - mondom a kis patkány Pokéknak.
Sejtettem, hogy nem fognak meghunyászkodni, így viszont nem kerülhettem el a támadást. Ráérõsen kezdtek gyûjteni az energiámat a Villámcsapáshoz, hogy amire megtámad engem az egyik ütõdött, ne legyen képes bevinni a támadást. Mire megmozdult felém az egyik, én már lõttem is a Villámcsapást, amit ha nem kerül el, akkor fejbe találja és arrébb viszi egy kicsit. Amint sikeresen beviszem a támadást rá kellett jönnöm, hogy most még jobban felingereltem a kis bagázst. Kisebb számlálgatás után (ami eltartott egy ideig), rájöttem, hogy tíz Raticate-el van dolgom, mármint a kiütöttel egyben. Azért miután jobban megnéztem egyre közeledõ támadóimat, rá kellett jönnöm, hogy az elsõre megtámadott, még fiatal és gyenge példány volt, ám a többiek mind fejlettebbek, és nagyobbak voltak nála, így viszont bajba leszek.
- Rati raticate rat rati raticate (megbánod, hogy betörtél a birodalmunkba)! - mondja az egyik.
A nálam nagyobb patkány Pokemonok között hirtelen felbukkant egy más színû, illetve más méretû Raticate is. hamar rájöttem, hogy ez a shiny Pokemon az Alfa hím a csapatba, így ha õt legyõzöm, akkor a banda tanácstalanná válik. De hát meg kell próbálnom távol tartanom magamtól az ellenfeleimet addig, amíg nem lesz esélyem tágabb helyre menni. Így jobb ötlet híján szikrákat kezdtem el vetni.

[Jake Hedgedog]

Pichu: azt hiszem, a félelem sokkal jobban a fejedbe szállt, mint ahogy azt te magad gondoltad volna. Rettegésedben úgy látod, Raticate-ekkel harcolsz, tíz darab is van körülötted. A valóság azonban egyáltalán nem ilyen veszélyes: négy Rattata szendergését zavartad meg, akik játékos ismerkedési-ceremóniájuk középpontjába helyeztek téged. Viszont te nagyon megrémültél, legalábbis mi más oka lenne szikrazáporodnak? Félõsen távolodnak tõled.

Dante: nem sikerült lekenyerezned a fiút, aki csodálja a pokemonodat, körberajongja, bókokkal „biztosan hatalmas az ereje”, „õ már most egy Blastoise erejével bír, igaz?” és hasonló költõi kérdésekkel halmozza el: nem vár rájuk választ, igazából nem is nagyon érdekled már. Sokkal jobban leköti a figyelmét a pokemon, akit elkezd magához csábítani: „gyere és csatlakozz hozzám!” Ha közbeszólnál, lefitymál, mondván, hogy nem is te hívtad elõ, talán nem is a tiéd, õ a saját maga ura, úgy dönt majd, ahogy õ akar. Pokemonja nincs (de biztos benne, hogy most majd szerezni fog, méghozzá tõled), hiszen egy kalandra invitál: nemrég látott egy szikrázó szeméthalmot. Biztos benne, hogy nem fogsz tudni megküzdeni azzal, ami ott vár rád. Ha neki lesz igaza: övé a Squirtle.
Miközben a felajánlást teszi magad is láthatod, hogyan fénylik az egyik sikátor. Este van, a látvány magáért beszél: ott történik valami. Más trénerek figyelmét is felkelti az esemény. Hogyan határozol?


Megjegyzés: Pichu, a mesélõ én vagyok, ne vedd át tõlem a szerepet. Hidd el, pl tíz Rativate és egy shiny ellen nem sok esélyed lett volna.

[Dante]

A reményeim miszerint ha meglátja ez a mitugrász Shigit rögtön eltûnik mint a kámfor. Sajnos nem így lett és elkezdte szegény társamat körbe ugrálni. Úgy viselkedett az a srác mint aki soha nem látott pokemont. Shigi is csak tágra nyílt szemekkel figyelt mit akar tõle ez az alak. Okosabb volt annál, hogy álnok hízelgõ szavak elszédítsék a fejét. Hiába dicsérte, hogy milyen erõsnek tûnik nem tudta elcsábítani mellõlem. Egy idõ után meguntam ezt az idiótát és megpróbáltam elküldeni.
-Most kinyögöd végre mit akarsz vagy engedsz minket tovább állni.-
Azonban újabb kudarcot vallottam mert normális válasz helyett azt merte feltételezni nem is az én pokemonom. Ebben az egy dologban igaza volt a saját ura és az én társam. Nem kellet féltenem ugyanis tudtam ha az idegen túl közel merészkedne nagy harapásnak lesz kis gazdája.
Egy idõ után abba hagyta a hízelkedést és közölte valami furcsa fények villódzanak a sikátorból a szemetek felõl. Elnéztem a ficsúr háta mögött és magam is megláttam a sárgás fényjátékot. A srác önkényes fogadásáról tudomást sem véve elindultam a sikátor felé, hogy másokhoz hasonlóan megtudjam mi is történik ott valójában. Szokásomhoz híven ha valakit bajban találok Shigivel együtt akcióba fogok lendülni.

[Pichu]

Miután szikráim kivilágították a barlangot hirtelen feleszméltem, hogy itt valami nincsen stimmel. Ugyanis a sok Raticate helyett, 4 Ratatta gyerek volt. Kissé elgondolkoztam. Két lábra álltam, és egyik kezemmel megtámasztva, rátettem a másikat, és szám elé tettem kezemet, így jól láthatóan gondolkozok. Hamar rájöttem, hogy biztos a miatt fantáziáltam, hogy már harmad napja nem aludtam, és a fáradság kikészített, amitõl ébren álmodtam rémeket. Sajnálkozva odamentem a rémült kicsikhez.
- Picshi pi pi pich pichu pich(Bocsássatok meg nem akartam megrémíteni titeket). - mondom és az egyik Ratatta fejére tettem tenyeremet - - Pich pi pichu (Ugye nem haragszotok?)
Remélhetõleg megbocsátanak, ám csak most felejtettem el valamit. A szikráimat, még mindig vetem idegességbõl, de hamar megnyugodtam, amitõl a szikraesõ abbamaradt. Szégyenkezve emeltem kezemet fejemhez.

[Jake Hedgedog]

Pichu: megnyugtatási akciód egyáltalán nem volt sikere, a szikrázás teljesen lehetetlenné tette, hogy szavaid eljussanak hozzájuk. Õk nem láttak benned mást, mint egy betolakodót, aki megzavarta álmukat, evett a legjobb ételeikbõl – legalábbis hozzájuk nyúltál –, és most szikrákat hányva közeledik feléjük. Esélytelen volt, hogy mégis hatni tudsz rájuk. A négy Rattata hangos visítások közepette támad rád: kölykök még, de így is négy lábon állva egy magasak veled, hiszen Pichuként messze nem vagy felhõkarcoló te sem. Nem tudnak többet, mint a legalapvetõbb támadást: fogaikkal, karmaikkal, fejükkel esnek neked, körbetáncolnak, van, amelyik még hozzád se mer érni.

Dante: te lehet, hogy úgy döntöttél, ignorálod a kölyköt, de õ ott volt a nyomodban, ahogy megindultál. Nem fogod tudni levakarni magadról. Ahogy a többi tréner látja, hogy milyen határozottan indultál el, rád hagyja a zsákmányt, csupán egy-kettõ nézelõdik a közelben. Mire a sikátorhoz érsz, a helyzet folytatódik: a szikraesõ alig csökken, ráadásul most már kétségbeesett rikoltások hallatszódnak. A hangok az egyik konténerbõl érkeznek, elég könnyû megállapítani: amelyik idõnként meg-megmoccan. Oldalán lyuk tátong, egy Meowth a sikátort lezáró tûzfal tetejérõl döbbenten figyeli az eseményeket.

//Pichu, nem kell mindig pokényelven is leírni, hogy mit mondasz, úgy sincs sok értelme. Nyugodtan mehet mindig az, amit tényleg mondasz nekik. Mindannyian érteni fogjuk, hogy attól még nem beszéled az emberi nyelvet.//

[Dante]

Hiába játszottam meg a közönyös figurát nem jött össze a dolog. Az a srác jobban tapadt rám mint zöld szín a levélre. Az érzéseimet azonban félre kellet tenni mert esetleg valaki a segítségemet igényli. Ahogy a bámészkodókhoz értem jó páran elmentek de a többiek is leskelõdni maradtak csak. Eszük ágában sem volt megnézni mi is történhetett ott valójában. A sikátorban némileg enyhült a szikraesõ de helyette a terítékre került valami újdonság. Ez pedig a kétségbeesett kiáltás hangja volt. A szikrák és a kiáltások az egyik konténerbõl jöttek aminek a tetején egy kíváncsi Meowth ült és figyelte az eseményeket.
-Shigi készülj bemegyünk.- azzal elindultam a konténer felé mögöttem Shigi battyogott. Nem tudtuk mi várhat ránk ezért mentem én elsõnek mint élõ pajzs. Ha bármi lenne õ azonnal vissza tud támadni.

[Pichu]

Sajnálatos módon nem tudtam elkerülni a támadást. A négy Rattata rám támadt, ám nem voltak olyan erõsek. Nem akarta megsérteni õket, így újra elkezdtem szikrákat vetni, de látni lehetett, hogy nem akartam bántani õket. Természetesen sejtem, hogy nem csak egyszerûen ennyibõl fog állni ,és még mindig megpróbálnak megtámadni. Megpróbálom menekülésre kényszeríteni õket néhány gyenge Villámcsapással. Benne van a pakliban, hogy ennyi nem elég, és ha tényleg nem ,akkor fokozatosan egyre erõsebben támadok, mindaddig, míg be nem következik az, hogy elfutnak a kicsik, vagy legalábbis nem támadnak rám. A fészküket nem akarom elfoglalni, szóval csak addig maradok, míg alább nem hagy a sürgés-forgás. Reményeim szerint kevesebb, mint 5 percig tart a gyõzelem, és utána mehetek is. Míg próbálkozok lezárni a dolgot észre sem veszem, hogy nem vagyunk egyedül a Rattatakkal.

[Jake Hedgedog]

Pichu: a szikraesõd támadásra késztette az amúgy is félelmükben védekezõ Rattatákat, és neked ugrottak. Egyetlen kicsi Pichu voltál, négy Rattata könnyûszerrel el tudott intézni, amint a Villámcsapásaid miatt végsõ harcra szánták el magukat. Te voltál a betolakodó, õk otthon voltak, nekik nem volt hova elfutniuk, így te lettél kilakoltatva. De kinn sem maradtatok egyedül...

Dante: a fiú hangosan felnyög mögötted, a Meowth pedig visítva eliramodik, amikor Shigi oldalról mozgást vesz észre: a kicsi pokemon nem elég gyors, így a becsapódás elkerülhetetlen: egy Raticate alkalmazott lefejelést. Te sem reagálsz elég gyorsan, mivel látótereden kívül engedted a pokemonod. A következõ helyzettel kell szembesülnöd: a sírások valószínûleg azoktól a Rattatáktól jöttek, amik most kihívóan meredtek a konténerbõl kiütött Pichura. Shigi eltûnt mellõled, de már tér is magához, talán nem esett nagy baja, közvetlenül melletted viszont ott a Raticate, fogát csattogtatja. Mi hozhatta ide õt?

[Dante]

Az események rendkívül felgyorsultak, hogy alig bírtam követni õket. A fénylõ konténerbõl egy kicsi Pichu repült kifelé nagy ívben majd halk puffanással földet ért. A következõ pillanatban a mellettem battyogó Shigi eltûnt mert áldozatául esett valaminek. Amint oldalra fordultam láttam csak meg, hogy egy Raticate a ludas méghozzá a lefejelést alkalmazta. A konténerbõl egymás után másztak ki a síró Rattaták és elég csúnya szemekkel meredtek az ártalmatlanított Pichura. Nem volt szükségem zsebszámológépre vagy Sherlock regényre, hogy összeadjam a dolgokat. Bizonyára a sárga egérke rossz helyre tévedt és a házigazdák nem nézték jó szemmel. Shigi kezdett kis idõ után magához térni azonban eközben a Raticate engem kezdett vizslatni.
-Shigi buborék támadását a Rattatákra majd mindegyiken egyenként alkalmazd a támadást(tackle)-
Gyorsan fölkaptam az elsõ olyan tárgyat amit a legalkalmasabbnak véltem a védekezésre és felkészültem a Raticate-ra. Nem akartam Shigit rá szabadítani mert még túl bágyadt volt az utóbbi csapástol, de úgy véltem pár szöcskével így is könnyedén elbánik. Meg a benne fellobbanó adrenalin is sokat nyom a latban.

[Pichu]

Úgy látszik túlságosan visszafogtam magamat, mivel én voltam az, akit kiütötte. Mikor ismét talpra tudtam állni, három új alakot pillantottam meg. Egy Raticate-t, egy embert, és egy Squirtle. És akkor megpillantottam azt, amit nem akartam, hogy bekövetkezzen. A víz Pokemon megtámadta a kicsiket. A buboréktámadását nem tudtam megakadályozni, ám mielõtt bevihette volna támadását az egyik Ratatta ellen, én elé ugrottam, és vártam, hogy eltaláljon. Nem akartam, hogy bajuk essen, így testemmel fedeztem õket. Természetesen nem védekeztem, így a támadása betalált, ám amilyen gyorsan csak tudtam visszaálltam a kicsik elé, és védtem õket. A víz pokémon támadásai után, már alig álltam, de azért még tartottam magamat, de kitartok a végsõkig.

[Jake Hedgedog]

Dante: nagyon jól tetted, hogy felkészültél a Raticate támadására, ugyanis nem sokkal az után, hogy kiadtad Shiginek a parancsot, az ellenséges pokemon neked is ugrott, hiszen te voltál az, aki kiadta a parancsot, a fõnök. Termetes lény volt, aki a testúlysával könnyedén elsodor, ha szembõl konfrontálódsz vele. Viszont ha megpróbálsz kitérni elõle, sokkal jobban járhatsz.

Nem tartott sokáig a Rattaták lendülete, amint Pichu közéjük és a támadás közé lépett, õk meg is torpantak. Addig egyesével ugráltak ki a lyukon keresztül, de most megálltak. Nem tudták, hogy mitévõek legyenek, tanácstalanul néztek egymásra. Pichut a védekezése nélkül bevitt találat már másodszor sebezte meg: komoly sérüléseket szerzett. A buborékok a Rattaták közé repítették, de õk nem bántják.

A Raticate meglátva, hogy mi történik a háttérben, megdöbben, láthatóan nem tudja, hogyan cselekedjen. A csata állni látszik, lélegzetvételnyi szünet az események forgatagában.

[Dante]

Épphogy elment Shigi segíteni a kis vilanyegeren a nagyobbik rágcsáló máris rám vette magát. Vagyis csak megpróbálta, de az utolsó pillanatban kitértem az útjából. Ahogy elviharzott mellettem beláttam jól tettem mert az a kis méregzsák könnyen fölboríthatott volna. Gyorsan fölkaptam egy vascsövet a földrõl, hogy az esetleges harapások ellen védekezni tudjak. Azonban a Raticate nem támadt hanem valamit figyelt a hátam mögött. Hátra néztem és láttam amint a kis Pichu a megmentésére sietett Shigi buborék csapása elé vetette magát. A támadás hatására a Ratatták közé zuhant a picinyke kis rágcsáló.
-Te idióta azért mentél, hogy megvédjed nem azért, hogy verd agyon.-
A Ratatták nem támadtak megmentöjükre és Shigi sem indított útjának egy harmadik rohamot. Egy pillanatig figyelem a Raticatet majd odarohanok Pichuhoz. A sérülései súlyosnak látszanak ezért Shigit a gömbbe zárom a sérültet felkaraolom és elrohanok egy Pokemon központ felé. Mikor kiérek a közönséghez egyikük galérját megragadva kérdem meg hol a legközelebbi központ vagy kórház.

/Elnézést kérek/

[Pichu]

Egy kis idõre ismét elvesztettem eszméletemet, ám mikor ismét kinyitom szemeimet a fiút pillantom meg, aki megtámadta a kicsiket. Gondolkozás nélkül megtámadtam egy Villámcsapással, amiben igaz nem volt olyan erõs, mint eredetileg, ám azért megérzi. Megpróbálok kiszabadulni a kezébõl, ami ha sikerül, akkor kis nehézséggel, de sikerül talpra esnem. kis nehézségek árán, de talpon maradok.
- Pi... pi... - lihegek, miközben körülnézek.
Úgy látszik emberek közé vitt, aminek köszönhetõen igen ideges lettem. Eddig négy lábon voltam, ám most felemelkedtem két lábra, és ökölbe szorított kézzel mindenfele szórok Villámcsapásokat, ám a Rattatak felé nem lövök, ám ha látom, hogy közelítenek feléjük, akkor megtámadom azokat, akik bántani merik a kicsiket. Támadásaim, mind egyre gyengébbek lesznek, míg egyszerûen képtelen leszek újabb támadást indítani, így egy kis szusszanásnyi idõt hagyok magamnak, míg kicsit összeszedem magamat, ám ha közelebb jönnek felém, akkor Öklelek, illetve farkammal kicsit megcsapom õket, illetve megharapom õket, ami igaz nem sokat segít, de nem hagyom magamat, hisz gyûlölöm az embereket.