[Kaland] A Raticate-fészek

[Jake Hedgedog]

Innentõl kezdve minden rajtatok múlik. Dante sikeresen kivitte Pichut a sikátorból, magatok mögött hagytátok a Raticate-fészket és a Rattatákat is. Pichu ébredése azonban nem teszi egyszerûvé a megérkezést a pokécenterbe. Pedig már csak egy sarok választja el Dantet tõle.
Lassan hajnalodik, az éjszakának vége, és ti egy mellékutcában vagytok. Rendezzétek le nézeteltéréseteket.

[Dante]

Shigit visszarendeltem a labdába és gyorsan a kis rágcsálóhoz rohantam. Nagyon rossz bõrben volt az egyetlen logikus döntésem az volt, hogy felkapjam és a legközelebbi kórházba vigyem. A kis aprólék nem adta olcsón a bõrét mert alig kerültem ki a sikátorból máris egy villámcsapás hasított belém.
Ha elejtem megpróbálom szavakkal megnyugtatni.
-Ne ficánkolj minél elõbb orvoshoz kell vinnelek.-
Ha ez sem válik be akkor elõveszem a harmonikámat és eljátszom a nótámat. Normális esetben melankoliába esik és nem fog ellenkezni.

[Pichu]

A zene igen furcsán hatott rám. A fiú csak azért kezdett el játszani, hogy megnyugtasson, mivel beszéde nem érdekelt. A dallam hatására szemem egyre lejjebb és lejjebb csukódott, de próbáltam ellenállni a dallam csábításának. Azonban ez nem nagyon sikerült. Mielőtt azonban szemem teljesen le csukódott, egy utolsó erőbevitellel egy Villámcsapást indítok a fiú felé, ám ez csak még jobban kimerített, és ezzel kifeküdtem. Összegömbölyödtem, és szuszogva elaludtam.

[Dante]

Nem volt más választásom mint elõvenni a hangszeremet és eljátszani a lelkem dallamát. Amint a lágy hangok elindulta kifelé régi érzések kezdtek bennem kavarogni. Félelem, fájdalom veszteség, lángoló épületek. Azonban úgy tûnt a kis Pichu nem tud ellenállni a dallamnak vagy csak túl fáradt volt mert szemei kezdtek leragadni azonban mielõtt végleg álomba szenderült volna egy újabb villámot eresztett belém. Nem volt egy kellemes érzés csak úgy árat belõlem a füstölt sonka szag és néhol kissé kormos voltam. Azonban ez semmi sem volt ahhoz az érzéshez képest, hogy tudom végre orvoshoz vihettem szegénykét. Így fájdalmaimról tudomást sem véve elindultam a pokemon központ felé. Nagyban segített az épület mérette és az elején az hatalmas tábla. Gyorsan berontottam az üvegajtón és egybõl a nõvérhez siettem.
-Kérem kisasszony segítsen ez a Pichu nagyon rossz bõrben van.-
Többet nem beszélek csak végignézem ahogy elviszik megvizsgálni és addig egy tapotat sem mozdulok míg nem láthatom õt egészségesen.

[Pichu]

Mély álomban voltam, így nem érezhettem azt, hogy a fiú felemel, és elvisz engem. Karjaiba még jobban összegömbölyödtem, és elmosolyodtam, hiába volt rajtam jó pár sérülés. Egy furcsa érzés volt bennem, ám ez csak lappangott bennem, hisz nem tudhattam mi folyik itt.

[Jake Hedgedog]

A kalandotokat ezennel sikeresnek és lezártnak tekintem! Nagyon jól küzdöttetek mind a ketten, és szépen teljesítettetek. Kalandotok volt egyébként az elindítója az eventes megbeszélésnek, így kiváltképp gratulálok nektek. Átolvasom Honey összefoglalóját, és az alapján kiírom a jutalmakat.

Átolvastam.
Eredmény: minden további nélkül a tiétek egy-egy TM. Gratulálok hozzá, és köszönöm, hogy mesélhettem.


Mivel látom, hogy a terv, miszerint Pichu Dante-é legyen, még nem valósult meg, ezért a topicot nem zárom le ténylegesen. Nyugodtan folytassátok a játékot. Joy nõvér készséggel áll rendelkezésetekre.

[Dante]

Majd szétrobbantam az idegességtõl miközben arra vártam, hogy valaki elmondja mi a helyzet. Azonban hiába vártam a megváltó jó híreket a nõvérek vagy kik sürögtek forogtak azonban arra se méltattak, hogy pillantsanak. Tisztában voltam azzal, hogy sok dolguk van ezért egy negyedórán keresztül fel-alá mászkáltam a váróban amivel kezdtem az emberek idegeire menni. Azonban egyáltalán nem zavart mások mérgelõdése csak az érdekelt mi lehet azzal a vakarccsal. Már majdnem krátert vájtam a padlóba mikor kigurítottak a kis elektromos rágcsálót persze eszméletlen állapotban. Mondták nemsokára fel fog ébredni. Az ágya mellé húztam a székemet és elkezdtem beszélni hozzá. Vagyis mondtam volna, de egy hang nem jött ki a torkomon csak lágyan szorítottam a kis kezecskéjét. Közben Shigi is elõugrott a labdájából és Pichu másik oldalán állva várta az ébredést.

[Pichu]

Szépen lassan szemem kinyílnak, és egy puha dolgon térek magamhoz. Bal kezem mintha zsibbadna. odafordulok, és látom, hogy a fiú a kezemet fogja. Reflexszerûen kitört belõlem egy Villámcsapás, amit belevezettem a fiúba. Nem volt olyan erõs ez, mivel még csak most ébredtem fel a kómából, de ennyi tellett tõlem egyenlõre. A reakciómra az egyik nõvér odasietett a fiúhoz, és ezt közli vele.
- Kérem uram vegye vissza a labdájába a Pokemonját, mert megzavarja a többieket.
El sem hittem. Még, hogy ennek a Pokemonja lennék? Ekkor viszont egy emlékkép jött elõ belõlem, ami azt ábrázolja, hogy a fiú féleszméletlen állapotba is megpróbált megmenteni engemet. Kis türtõztetés után, de felálltam, és felmásztam a fiú karján, egészen a fejéig, ahol belefeküdtem hajába, és jeleztem, hogy menjünk ki innen a többi ember elõl. Úgy helyezkedek a fején, hogy haja eltakarjon a többiek elõl, és szúrós pillantást teszek mindenkire, aki megbámul.

[Dante]

Szerencsémre nem kellett sokat várakoznom mert pár perc után a csöppség kinyitotta a szemeit. Ahogy magához tért rögtön egy kisebb árammal sokkolta meg azt a kezemet amelyikkel apró mancsocskáját szorítottam. Nagy fájdalmat nem éreztem azonban elég kellemetlen csípés hatolt be a kezembe amiért reflexszerûen elkaptam magam felé a csuklómat. azonban rögtön vissza is raktam mert tudtam egy kis fájdalmon kívül semmi bajom nem esett. Ekkor egy nõvér jött oda és megkért zárjam gömbbe a pokemonomat mert zavarja a többi beteget. Nem értettem Shigi miért zavarna akárkit ráadásul nem is az enyém hanem partnerek vagyunk. A biztonság kedvéért visszahívtam vizes pajtásomat a gömbjébe persze jól tudtam bármelyik pillanatban visszajöhet.
Meglepetésemre a kis Pichu felállt aprócska lábaira és elindult fel a karomon és csak a fejem tetején ülepedett meg. Ott egyfajta takarásként használta a hajamat és egyértelmien intett menjünk ki.
-Nem kéne még egy kicsit pihenned?- kérdeztem, de az apróság tagadást nem tûrve jelezte szándékát. Ezért felálltam a kisszékrõl és elindultam kifele a kórház mellé, hogy kettesben megbeszéljük amit meg kell beszélni.Ha közben valamit még kér az készségell megteszem.

[Pichu]

Miután végre kimentünk szépen lemásztam a fiú kezén, le a lábán a földre. Kicsit mérgelõdök, de aztán ránézek, és egyik Pokelabdájára bökök, hogy vegye elõ, majd tegye le elém. Nem nagyon akaródzott, de tartozom a fiúnak. Megnyomom a gombot, mire a labda beszív. Egy kis ideig ellenkezek, de végül abbahagyom, és a labda befogott, és vártam, hogy a fiú elõhívjon, ám ha nem teszi elõjövök magamtól is.

[Dante]

Végre kiértünk a korház mellé ami csendesebb volt mint odabent. Kint szépp lassan lemászott a fejemrõl a pokemon a hátamon keresztül ami kicsit csikis volt le a lábara onnan pedig a földre. Morcosan öszekocolta a szemöldökét majd az egyik pokelabdára mutatott. Nem értettem mit akarhat vele arra gondoltam vagy saját pokét akar magának fogni vagy engem akar elkapni. Mivel mindkettõ érdekesen hangzott letettem elé a földre és vártam mi fog történni. Nagy meglepetésemre önként bebujt a labdába a kis piszok. Erre egyáltalán nem számítottam azonban pár pillanat múlva mikor magamhoz tértem gyorsan kitessékeltem onnan.
-Hé gyere csak ki onnan, de rögvest.- amint elõjön elõadok neki egy szónoklatot.
-Mégis mit képzelsz, hogy bebújsz más labdájába a megkérdezése nélkül? Ha csatlakozni szeretnél elõbb kérj meg, de nincs szükségem a háládra hisz én sebesítettelek meg a legjobban.-ezután barátságosabbra veszem a hangomat és legugyulok.
-Ha csatlakozni szeretnél hozzánk nem kell a labdába menned nyugodtan mászkálhatsz szabadon, de csak akkor ha valóban csatlakozni szeretnél hozzánk.- ezután próbaképpen eljátszom neki azt a szívfacsaró melankolikus dallamot melyben benne van lelkem fájdalma is. Érezni foglya azt amit én éreztem mikor elvesztettem a szüleimet és bosszút fogadtam. Ha ezután sem old kereket mosolyogva kezet nyújtok neki és áldásom adom a csatlakozására.

/A dallam:http://www.youtube.com/watch?v=hL-X53ze5O0/

[Pichu]

Szavaitól még makacsabb lettem, és mérgesen nézek rá. Elhatároztam magamat, és nem tántorodok vissza. Ezután elkezdett nekem játszani egy dallamot. Nem akartam még egyszer aludni, de végig hallgattam. Nagy nehezen de sikerült ébren maradnom, mire a fiú odajött hozzám, és odanyújtotta kezét. Én megfogom, majd megrázom (amennyire tudom), ám ekkor elsötétült a világ, és a zene dallamainak utolsó rohamai gyõzelmet arattak rajtam. Hátradõlök, és elalszok.

[Dante]

A kis monológom nem volt semmiféle hatással rá ezért egy próba elé állítottam. Elõvettem a harmonikámat és játszani kezdtem rajta. Mások általában rendkívül elszomorodtak mikor meghalottak vagy a hideg futkosott a hátukon. Ez a dallam volt az én igazi valóm benne minden elszántságommal a gonosz elleni harchoz. Nagy meglepetésemre az apróságnak a szeme sem rebbent meg. Arra gondoltam a sors hozhatott minket össze ezért nem tehettem mást a kezemet nyújtottam újdonsült csapatársamnak. Amint összeérintettük tenyerünket egy eléggé kellemetlen villámcsapás támadás indított felém majd azonnal hanyatt vágta magát. Szerencsére az utolsó pillanatban el tudtam kapni így nem ütötte meg magát.
-Jöjj elõ Shigi és lásd meg legújabb csapatagunkat.- mondtam mire kis teknõs azonnal ki is jött gömbjébõl. Amint meglátta a sérült pokemont rögtön savanyú arcot vágott és lágyan simogatni kezdte a buksiját.
-Nem kell félni erõs ez a mérete ellenére. Nézd meg a kezemet ez a kis huncut még erõtlenül is, hogy megpörkölte.- azonban sérült kezemmel nem törõdve Shigi csak a sérülttel volt elfoglalva. Amíg õ pihent nekem is volt idõm rendbe jönni a sok elektromos csapás okozta kellemetlenségekbõl. Amint felébred friss gyümölccsel kínáljuk meg és csak akkor indulunk tovább ha már kellõen megerõsödött.

[Pichu]

Úgy kb egy órát aludhattam, és mikor felkeltem tele voltam energiával. Elõször nyújtózok egyet, és csak utána nyitom ki szemeimet. A fiú friss gyümölcsöt nyújt át nekem. Elõször megszaglászom, majd beleharapok, ám nem eszem meg rögvest, hanem helyette felcaplatok a fiú kezén, és ismét a hajába foglalok helyet. A fiú kobakján kezdek neki csak az evésnek, és jóízûen megeszem az egész gyümölcsöt. Miután végeztem az evéssel jóllakottság érzett kerül belém.
- Pichuuuu! - lélegzek fel jóllakottan.
Ezután lepottyanok a földre, és össze-vissza kezdek szaladgálni, hogy kinyújtóztassam magamat. Ám ekkor egy Squirtle jön a látókörömbe. Gyorsan megállok, majd hátracsapom füleimet, és szikrákat vetek. Ez a reakcióm az ismeretlen Pokemonok nagy részével, így most ez sem meglepõ. Egyet kettõt hátrálok, és figyelem a víz Pokemont.

[Dante]

Egy órán át aludt a kis Pichu és mintha kicserélték volna. Sokkal élettel telibbnek tûnt mint elõtte. Oda nyújtottam neki egy lédús gyümölcsöt amit elõször megszagolt majd gondolom próbaként bele harapott. Valószínûleg ízlett neki mert ismételten felmászott a fejemre mászott fel. Picinyke súlya egyáltalán nem jelentett terhet így hagytam had egye meg ott az uzsonnáját. Mikor befejezte lehuppant a földre és nekiállt rohangászni föl és alá majd hirtelen megtorpant. Meglátta az én Shigi barátomat és rögtön fölvette a védekezõ testtartást. A kis teknõs erre szomorú szemekkel nézett fel rám majd hirtelen haragosba váltott át.
-Squirtle Squirte Squirtle.- mondta ami szerintem annyit tehetett errõl az egészrõl te tehetsz. A beszédét nem értettem viszont a hangsúlyból nem volt nehéz kikövetkeztetni.
-De hisz én nem csináltam semmit. Próbálkozz te is egy almával- majd a Pichi felé fordulok.-Míg aludtál õ pátyolgatott tégedet és még egy légy sem közelíthet meg és rendszeresen megsimogatta a buksidat.-
Odaadok egy másik két gyümölcsöt Shigi-nek, hogy az egyiket adja át apró védencének. Ha elfogadja ismételten megsimogatja a buksiját pont úgy mint mikor aludt lágyan és gyengéden.