Hogun (Rhyhorn)

[Kevin]

.:A POKEMON FAJTÁJA:. Rhyhorn

.:NEME:. Hím

.:KORA:. Kamasz

.:BECENÉV:. Hogun

---

.:õ a tiéd?:.
Az enyém biza, barátok, sőt, tesók vagyunk. Még egy sziklás barlangban kaptam el, ahol megpróbáltam levágni az utat Saffron City és Vermilion City között.

.:milyen a kapcsolatotok?:.
Mondom, tesók vagyunk, innentől kezdve milyen lehetne? Megbeszélünk mindent, de van, amikor előkapjuk azt a bizonyos csatabárdot, és akkor egymásnak esünk. Durva szokott lenni.
.:mitõl más õ a többi hozzá hasonlótól?:.
+ Valamivel erősebb fajtársainál, bár Rhyhorn-ok erejének maximumát ki tudja megmondani? A lényeg, hogy Hogun-t eléggé kemény fából – vagy épp kőből –faragták.
- Makacs. De ezt olyan szinten űzi, hogy arra szó nincs. Ha valami nem tetszik neki, ha valamivel nem ért egyet, ha csak olyan történik, ami neki nem fekszik – ez lehet akár az is, hogy nem a kedvenc kajáját kapja – akkor eléggé durcás lesz és megmakacsolja magát. Semmilyen isten nem békíti meg, és akár még a labdájába visszahívásnak is ellen áll.
* Ebből lehetne jó néhányat sorolni, de talán a fölényessége, amit kimondottan szeret kimutatni. A földet kaparja, két lábra áll, és dobbant egyet, komolyan, mint valami szumós. Ezzel akarja megfélemlíteni az ellenfelét. Ez néha sikerül, néha nem, ha nem, akkor a negatív tulajdonsága jön el, de akkor FUTÁS!!!

.:szokása:.
Nem valami jó alvó, ezért nagyon durva szokásává vált, hogy akár éjnek évadján is felkeltsen álmomból. Nem szoktam jó néven venni.
.:hogyan is kapcsolódott õ be a történetedbe?:.
Nos ez egy érdekes történet. A dolog lényege, hogy el lettem küldve otthonról. Nem kell rosszra gondolni, egyszerűen arról van szó, hogy anya pokémon gondozó, és mióta apáról nincs hír, egyedül maradt, és nem igen győzi a munkát, így néha besegítek neki. A bibi az volt, hogy néhány műszer meghibásodott, és nem kapott áramot, így kellett egy erős, egészséges elektromos pokémon, aki elláthatja árammal a gépeket. Bizonyám, de ilyen nálunk nem volt, így valakinek ki kell ruccannia Vermilion-ba, hogy hozzon egyet. Mivel anya nem hagyhatja ott a beteg pokémonokat, így engem küldött el, hogy legyek oly nedves – öhm, kedved – és tegyem meg neki ezt a szívességet. A kezembe nyomott némi pénzt, pár pokélabdát, és egy levelet, mert az út két napi járás. Mit volt mit tennem, elindultam, hogy teljesítsem anyám kérését, és már lenyugvóban volt a nap, amikor megálltam egy barlang előtt, hogy egyek egy falatot. Estére letáboroztam, meggyújtottam a tüzet, és fölé tartottam a mályva cukrot. Ja, hoztam egy zacsival, imádom. Összeragad tőle az ember szája, de nem érdekelt. A barlang jó lesz estére, ha esetleg eleredne az eső, vagy ilyesmi. Mikor tele voltam, elpakoltam, elővettem a hálózsákom, és behúzódtam a barlangba, és elnyomott az álom.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de nem lehetett sok, mert eléggé kómás voltam még, mikor éreztem, hogy valami bökdös, és nem volt épp barátságos típus. Először szúrt, majd csak tompa fájdalmat éreztem. Odébb taszigált, szinte már hason feküdtem, amikor fogta magát, és lefeküdt mellém és nekem dőlt. Vagyis inkább rám, és nem sok kellett, hogy kipréseljen minden levegőt a tüdőmből.
- Szállj már le rólam, te benga! – taszigáltam én is a karommal, vagy csak próbáltam taszigálni, letolni magamról, de meg sem moccant. Ha így nem megy, akkor majd így: elkezdtem püfölni szerencsétlent, de egy idő után inkább feladtam. Nekem jobban fájt, mint neki, ahogy láttam.
- Téged meg miből faragtak? – felkaptam egy követ és megdobtam vele. Jó béna lehettem, mert visszapattant és engem is eltalált, ráadásul a homlokomon, így elterültem. Az a valami megmozdult, így legalább arról le van a gond. Aha, csak épp a „gond” az, hogy ez egy…
- RHYHORN!!! – azt a…A szikla pokémon feltápászkodott és felém fordult. Lábával a földet kaparta, mint ahogy egy Tauros csinálja, csak a bikáknak ez valahogy jobban áll.
- Ne haragudj, nem akartalak bántani. Nem akartalak megzavarni, vagy ilyesmi. – mentegetőztem, de nem szólt semmit, bár hogy is szólt volna, és amúgy is kötve hiszem, hogy értette volna, hogy mit akarok. Lassan lépkedni kezdett felém, én pedig egyre jobban csúsztam hátrább, tartva a távolságot, egészen addig, amíg a hátam el nem érte a szikla falat. Itt a vég, nincs tovább, meghaltam. Rhyhorn megállt a táskámnál, kicsit beleszagolt a levegőbe, majd mintha eredetileg is az lett volna a célja, a fejére húzta a hátizsákom, persze átvitt értelemben.
- Hé! Szállj már ki a táskámból, te nagyra nőtt szikla törmelék! – Rhyhorn kihúzta a fejét a táskámból, és szúrós szemmel nézett rám. Az egész feje tele volt valami fura izével, ami roppant ismerősnek tűnt. Hát persze: a mályvacukrom! Hogy mi?! Ez befalta a mályvacukrom?! Ez vért kíván.
- Te utolsó éhenkórász! – felpattantam, amit Rhyhorn fenyegetésnek vélt, és meg is indult felé azzal a szándékkal, hogy majd felöklel. Elszámította magát. Volt időm reagálni, és kitértem előle, majd megragadtam az egyik tüskét a hátán. A pokémon épphogy csak le tudott fékezni azelőtt, hogy frontálisan belecsapódott volna a falba, és itt volt a kínálkozó alkalom a számomra. Felpattantam a hátára, amitől megbokrosodott, és próbált lerázni magáról. Tisztára olyan volt, mintha rodeoznék. Hogy megmutassam mekkora ász is vagyok, egyik kezemmel elengedtem a fogást, és felemeltem a levegőbe, jelezve, hogy így is sikerül megülni. Valahogy kijutottunk a barlangból, és a hangunk szántott az éjszakába. Az enyém örömujjongásokkal volt tele, Rhyhorn-é pedig inkább mérges morgásokkal, amivel nem tetszését fejezte ki a dolog iránt. Emeltem a tétet, és lefogtam Rhyrorn szemét. A pokémon erre inkább abba hagyta, amit eddig csinált, és egy darabig egy helyben állt. Próbált forogni, lerázni még mindig, de sokkal erőtlenebbül, mint eddig tette. Kinézte magának a barlang falát, és nem kellett sok, megindult felé.
- Hé, hé te! Mit csinálsz? – Rhyhorn önfeláldozóan belecsapódott a sziklafalba, remélve, hogy ezzel lerepülök majd a hátáról. Nem számította el magát, vagyis csak kicsit, a tüske fájt. Mármint nem neki, nekem, de ebbe ne menjünk bele. Férfi embernek ez mind fájt volna. Rhyhorn ismét hátrálni kezdett, hogy lendületet tudjon venni. Vajon meddig bírja még? Ismét nekiment a sziklafalnak, de megint nem ért el vele semmit.
- Te figyi, ennek semmi értelme. Úgysem fogok leesni, és csak saját magadnak okozol kárt. – próbáltam hatni rá. Mintha annak a sziklafalnak beszéltem volna. Tényleg, a Rhyhorn-oknak van füle? Végülis mindegy, nem hallotta meg. Lehet, hogy ez egy süket példány. A pokémon folyamatosan újabb és újabb fejelést intézett a szikla fal ellen. Egy nagyobb darabka „kavics” megindult lefelé, és mikor észrevettem, itt volt az ideje, hogy otthagyjam a Rhydeo-t, – de rossz szóvicc: Rhyhorn+rodeo – lefordultam oldalra, és elgurultam, amennyire csak tudtam. A szikla darab hátba találta a pokémont, aki összerogyott a súlya alatt, de amint észhez tért, megpróbált felkelni. Majdnem sikerült is neki. hihetetlen, hogy mennyi erő van benne. Nem tudtam, hirtelen mit tegyek, és ösztönösen cselekedtem. Elővettem az egyik pokélabdát, amit anya adott, és eldobtam, hogy befogom vele Rhyhorn-t, aztán majd anya lekezeli. Elhajítottam a labdát, ám nem a várt hatást hozta. Először lepattant Rhyorn kőkemény bőréről, aztán pedig kinyílt és egy Arbok bújt elő belőle.
- Szia, te ki édes, mit csináltál eddig? – lépek oda a kígyóhoz, aki nem épp barátságos. Ekkor kapcsolok, hogy mindvégig volt nálam egy pokémon, - vagy ki tudja menni – és én egyedül szálltam szembe Rhyhorn-nal. Gratulálok. Visszahívtam Arbok-ot, majd elővettem egy másik labdát, és megbizonyosodtam, hogy ez már tényleg üres-e: az volt. Rhyorn-ra hajítottam, és a pokélabda beszippantotta. A középen látható piros gomb izzot egy darabig, a labda pedig ide-oda mocorgott, végül megállt, és a gomb is újra fehér lett.
- El-el-el-el-ELKAPTALAK!!![/colro] – kiáltottam fel. Nos, így került Rhyhorn hozzám.
Ja a név: igen, szóval minden rendben ment, a gépek újra üzemeltek, és anyának elmeséltem a Rhyhorn-sztorit. Lekezelte a pokémont, majd megkérdezte, hogy mi a tervem vele? Elengedem vagy mit teszek? Egy darabig gondolkodtam, majd úgy döntöttem, hogy engedje el a halál. Legyőztem, befogtam. Ez volt a felfogásom akkor. Mondjuk a mai napig így teszek, de mostmár a partnereimmel sokkal inkább baráti kapcsolatban állok, és nem házi kedvencként tartom őket. Így akadt, hogy elneveztem. Hogun, erős robosztus név, melyet könnyű kimondani és megjegyezni. Illik Rhyhorn-hoz, és mikor említettem, tetszett neki is.

.:bármi extra még?:.
Betegesen imádja a mályva cukrot. Mást nem igen hajlandó elfogyasztani, de azért kénytelen kelletlen megteszi.

---

.:TÁMADÁSAI:.

• Rock Blast/Sziklagolyócsapás
  
• Stomp/Dobbantás
  
• Horn Attack/Szarv támadás