Post by Attila on Oct 11, 2016 0:48:05 GMT 1
Előszó
Tömör leszek. Az alább olvasható történetben nem az én karakterem szerepel. Csak elkapott az írhatnék. A történet nem egyezik az eredeti sztorival, csupán a fikció fikciója.
Az érem két oldala
Az eső megállíthatatlanul tombolt Sootopolis városában és az azt körülvevő tengeren. Óriási fekete esőfeelhők takarták el a nap fényét, sötétségbe borítva a tájat. Óriási villámok dübörögtek a magasban, kettéhasítva az eget. Tornádók, örvények tomboltak szerte a környező területen. Pokémonok és emberek mind biztonságosnak hitt menedékbe húzódva próbálták túlélni a természeti erők destruktív tombolását. Mindenki, kivéve egy személyt. A fiú ott állt az Eredet barlangjának bejárata előtt. Szájában a cigaretta hanyagul lógva füstölt. Kezeit zsebében tartva, hátával a bejáratot lezáró óriási kapunak támaszkodva. Fejét lebillentve, a talajon növekvő vízmennyiséget figyelte. A szél elszántan ostromolta. Hosszú ezüstös, szépenfésült haját összevissza kócolta, de őt ez egy cseppet sem izgatta. Még mindig a pár perce lejátszódott jeleneten járt az agya:
"- Ha tényleg annyira hülye vagy, hogy bemenj oda, akkor menj csak! - fakadt ki magából dühösen a lány. - Ráadásul pokémonok nélkül... Ez kész öngyilkosság!
- Nem kockáztathatom az életüket. Viszont egyiküket magammal viszem. - válaszolta a fiú nyugodt kifejezéssel. - A lelkünk összefonódott aznap este. Így az ő sorsa az én sorsom és igaz ez fordítva is. Ezt ő is tudja és én is.
- És azt hiszed, hogy vele sikerülhet?!
- Az, hogy mit gondolok nem érdekes. Csak én léphetek be oda, mint te is hallottad, így csak is én vethetek véget ennek az egésznek.
A lány tehetetlenségében a fiúnak esett. Pofozta, öklével a mellét ütötte, a fiú pedig némán tűrte, még abba nem hagyta. Pillanatokkal később a lány arcvonásai ellágyultak. - Te vagy a legjobb edző akivel eddigi utam során találkoztam, de erre még te sem vagy képes. Az a valami ott bent... Az ereje felfoghatatlan. Kérlek, ne tedd ezt! Már gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Te vagy a... Te vagy a legjobb barátom!
Könnyes szemmel ölelte át a fiút, nem törődve a körülöttük állókkal. Hosszú másodpercekig álltak úgy némán, végül a fiú is átkarolta a lányt. Majd elengedték egymást és a fiú a lány szemébe nézett. Mutatóujjával végigsímította a lány arcát, letörölve ezzel a még mindig csordogáló könnyeit, ezután ajkával gyengéden szájon csókolta. Végül a megszokott, máskor oly ellenszenves hanyag mosollyal az arcán hátralépett.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj.
Ezután hátat fordított a bent lévőknek és elindult a kijárat felé. Keze megtorpant a kilincsen és még egyszer hátra pislantott a lányra. Kedvesen rámosolygott a könnyes, kipirult arcára, majd kitárta az ajtót és elindult teljesíteni a célját, amire rendeltetett."
A cigaretta a szájában a hatalmas eső miatt kialudt, de nem vette észre. Nem is figyelt rá. Előhúzta az egyik kezét a zsebéből és a tenyerében lévő vörös színekben kavargó gömböt figyelte.
- Nagyon remélem, hogy tényleg képes vagy arra amit mondtak.
Végül összezárta a tenyerét, a gömböt pedig visszadugta a zsebébe. A víz a talajon rohamosan emelkedett. Tudta, ha nem siet, a város és mindenki aki itt van, köztük a lány is, a víz alá kerül mindörökre. Kiköpte a cigarettát a szájából, szembe fordult az óriási kapukkal és kitárta azokat. Miután belépett még hallotta maga mögött az égen cikázó villámok robaját, de ezek hamar elhalkultak amint haladt egyre előrébb, a célja felé. A járatot pislákoló fákják világították. Az itt élő pokémonok tekintetét érezte magán, amint figyelik rejtekükből. Tudta, hogy nem fognak rátámadni. A barlang járataiban uralkodó energiák félelemmel töltötték el őket. A fiú ezzel szemben nem félt. Nem érzett semmit. Zsebéből előhúzott egy újabb cigarettát és meggyújtotta azt. Nagyot szívott bele, majd a füstöt kifújta, ami kavarogva tűnt el a járat teteje felé haladva.
Már hosszú percek óta haladt előre. Nem tudta, hogy mit fog tenni. Bízott magában és hogy az adott helyzetben rájön a megoldásra. Valamint a zsebében lévő gömb erejében. Bár egyenlőre még nem tudta, hogy miként is hívhatná azt elő. Felidézte magában a férfi tanácsát, a gömb használatáról, de nem tudta, hogy míly módon is használhatná fel az erejét.
Hirtelen megtorpant. A barlangban szétáradó erők felerősödtek. Előtte volt egy bejárat, de nem látott sokat azon túl a köd miatt, ami bent terült szét. A fáklyák fényeit úgy nyelte el, akár egy feketelyuk az anyagot. Nem látta, hogy hova lép, ezért lassan haladt előre. Közben a cigaretta a szájában teljesen elégett, ezért rágyújtott mégegyre. Az öngyújtó kattant, a cigaretta pedig füstölt. Nemsokkal ezt követően hangos ordítás rázta meg a barlangot. A fiú tudta, közel jár. Nagyon közel. Néhány lépés után meg is pillantotta a lényt. Egy hatalmas vízmederben terült el, ami valószínűleg egy tengeralatti járat barlangba vezető kijárata. A lény körül érezni, sőt, látni lehetett a kavargó energiákat, amiket folyamatosan szívott magába. A fiú egy pillanatra megtorpant. Mikor utoljára látta, akkor is hatalmas volt, de most még nagyobb. Szinte eltörpült mellette. A lény a fiút észrevette és nem hezitált. Pofáját nagyra tátva, a természet energiáit összegyűjtötte benne, majd felé köpte. A fiú épp időben vetődött félre a halálos energia elől. A lövedék a barlang falába csapódott, ami hatalmas robajjal omlott le. Az óriási kőtörmelék teljesen elzárta a kijáratot, így nem maradt menekülési út.
A fiú nem esett pánikba. Leakasztotta egyetlen pokélabdáját az övéről és előhívta a társát. A pokémon egy pillanat alatt állt össze. A fiúnak semmit sem kellett mondania. A társa tudta minden gondolatát. Absol csatára készen állt támadó állásba a bestiával szemben, aki mellett eltörpült.
A fiú tudta, hogy ez így veszett ügy. Ekkor viszont megérezte a zsebében lévő gömb pulzálását. Előhúzta és meglepetésére a gömb sötétvörös fényárban úszva a magasba emelkedett, majd hatalmas energiát bocsájtott ki magából, ami a fiút és a pokémonját is a földre lökte.
A köd az energia hatására visszahúzódott, a bestia a medencében pedig hatalmas ordítás közepette ment össze és fogyatkozott meg az ereje. A gömb fényesen ragyogva a magasban lebegett. A fiú észrevette, hogy a lény egyre kevesebb és kevesebb energiát bocsájt ki magából.
- Értem. Tehát a gömb energiái ismét álomba süllyesztenek téged.
Viszont a lény is észrevette ezt és maradt még ereje, hogy meggátolja ezt a folyamatot. Nem is pazarolta az idelyét, halálos energiagömböket lövelt a vörösen izzó gömb irányába. Ám Absol nem állt tétlenül, az energiagömböket célozva meg támadott, ezzel eltérítve azokat a barlang falának, amitől az elkezdett leomlani. A lény eközben fáradhatatlanul és agresszív dühvel ostromolta a gömböt, ám Absol, nem tévesztett el egyetlen energia lövedéket sem. A fiú eközben a barlang minden pontjáról aláhulló sziklatörmelék elöl menekült. Tudta, ha egy is eltalálja, annak végzetes következménye lehet.
A vörös gömb végül megtette a hatását, a bestia ereje majdnem szertefoszlott. Ekkor az tehetetlen dühében egy utolsó energialövedéket adott ki magából, ám ezúttal Absolt célozva meg. Amint elhagyta a lövedék a száját, a lény mély álomba zuhant és elmerült az alatta kavargó hullámos víz sötétjében. Absol sikeresen félrevetődött az irányából, ám egy hatalmas, a mennyezetből aláhulló szikladarabot nem vett észre. A kő egy pillanat alatt darabokra zúzta minden csontját és pépessé lapította. A fiú megdermedt és némán rogyott le a fal tövébe. Körülötte a barlang remegett a vörös gömbben felgyült energiáktól. Mindenhonnan különböző nagyságú szikladarabok potyogtak, de ez a fiút cseppet sem zavarta. Komor arccal nézett a hatalmas kődarabra, ami alól társa vörös vére folyt szerteszét. Ezután a kijárat felé pislantott, amit egy halom embernagyságú kődarab torlaszolt el. A medence, amiben pillanatokkal ezelőtt merült el a lény, szintén betemették a lehulló szikladarabok. Hiába nézett szét, nem látott semerre kijáratot. Elmosolyodott.
- A sorsod az én sorsom.
Hanyagul a falnak támaszkodva ült és elkezdett kutatni nadrágja zsebében. A gömb eközben úgy tünt, hogy elérte tűrőképessége határait. Hatalmas vörös fényt bocsájtott ki, végül robbant egy hatalamasat. Az egész barlang beleremegett. A benne felgyülemlett energiák kirobbantak, megrázva ezzel az egész hegyet.
Az óriási tömegű sziklazápor közepette a fiú idegesen keresett valamit a kezével. Végül megtapintotta amit akart.
- Az utolsó cigarettám. Milyen szerencsés vagyok. - mosolyodott el szenvtelenül, majd rágyújtott. Fejét a mennyezet felé fordítva fújta ki a füstöt. Látta, hogy pont felette válik el egy gigantikus kődarab. Nem mozdult sehova. Továbbra is ült nyugodtan és nézte, ahogy a kő felé zuhan.
"- Ha tényleg annyira hülye vagy, hogy bemenj oda, akkor menj csak! - fakadt ki magából dühösen a lány. - Ráadásul pokémonok nélkül... Ez kész öngyilkosság!
- Nem kockáztathatom az életüket. Viszont egyiküket magammal viszem. - válaszolta a fiú nyugodt kifejezéssel. - A lelkünk összefonódott aznap este. Így az ő sorsa az én sorsom és igaz ez fordítva is. Ezt ő is tudja és én is.
- És azt hiszed, hogy vele sikerülhet?!
- Az, hogy mit gondolok nem érdekes. Csak én léphetek be oda, mint te is hallottad, így csak is én vethetek véget ennek az egésznek.
A lány tehetetlenségében a fiúnak esett. Pofozta, öklével a mellét ütötte, a fiú pedig némán tűrte, még abba nem hagyta. Pillanatokkal később a lány arcvonásai ellágyultak. - Te vagy a legjobb edző akivel eddigi utam során találkoztam, de erre még te sem vagy képes. Az a valami ott bent... Az ereje felfoghatatlan. Kérlek, ne tedd ezt! Már gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Te vagy a... Te vagy a legjobb barátom!
Könnyes szemmel ölelte át a fiút, nem törődve a körülöttük állókkal. Hosszú másodpercekig álltak úgy némán, végül a fiú is átkarolta a lányt. Majd elengedték egymást és a fiú a lány szemébe nézett. Mutatóujjával végigsímította a lány arcát, letörölve ezzel a még mindig csordogáló könnyeit, ezután ajkával gyengéden szájon csókolta. Végül a megszokott, máskor oly ellenszenves hanyag mosollyal az arcán hátralépett.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj.
Ezután hátat fordított a bent lévőknek és elindult a kijárat felé. Keze megtorpant a kilincsen és még egyszer hátra pislantott a lányra. Kedvesen rámosolygott a könnyes, kipirult arcára, majd kitárta az ajtót és elindult teljesíteni a célját, amire rendeltetett."
A cigaretta a szájában a hatalmas eső miatt kialudt, de nem vette észre. Nem is figyelt rá. Előhúzta az egyik kezét a zsebéből és a tenyerében lévő vörös színekben kavargó gömböt figyelte.
- Nagyon remélem, hogy tényleg képes vagy arra amit mondtak.
Végül összezárta a tenyerét, a gömböt pedig visszadugta a zsebébe. A víz a talajon rohamosan emelkedett. Tudta, ha nem siet, a város és mindenki aki itt van, köztük a lány is, a víz alá kerül mindörökre. Kiköpte a cigarettát a szájából, szembe fordult az óriási kapukkal és kitárta azokat. Miután belépett még hallotta maga mögött az égen cikázó villámok robaját, de ezek hamar elhalkultak amint haladt egyre előrébb, a célja felé. A járatot pislákoló fákják világították. Az itt élő pokémonok tekintetét érezte magán, amint figyelik rejtekükből. Tudta, hogy nem fognak rátámadni. A barlang járataiban uralkodó energiák félelemmel töltötték el őket. A fiú ezzel szemben nem félt. Nem érzett semmit. Zsebéből előhúzott egy újabb cigarettát és meggyújtotta azt. Nagyot szívott bele, majd a füstöt kifújta, ami kavarogva tűnt el a járat teteje felé haladva.
Már hosszú percek óta haladt előre. Nem tudta, hogy mit fog tenni. Bízott magában és hogy az adott helyzetben rájön a megoldásra. Valamint a zsebében lévő gömb erejében. Bár egyenlőre még nem tudta, hogy miként is hívhatná azt elő. Felidézte magában a férfi tanácsát, a gömb használatáról, de nem tudta, hogy míly módon is használhatná fel az erejét.
Hirtelen megtorpant. A barlangban szétáradó erők felerősödtek. Előtte volt egy bejárat, de nem látott sokat azon túl a köd miatt, ami bent terült szét. A fáklyák fényeit úgy nyelte el, akár egy feketelyuk az anyagot. Nem látta, hogy hova lép, ezért lassan haladt előre. Közben a cigaretta a szájában teljesen elégett, ezért rágyújtott mégegyre. Az öngyújtó kattant, a cigaretta pedig füstölt. Nemsokkal ezt követően hangos ordítás rázta meg a barlangot. A fiú tudta, közel jár. Nagyon közel. Néhány lépés után meg is pillantotta a lényt. Egy hatalmas vízmederben terült el, ami valószínűleg egy tengeralatti járat barlangba vezető kijárata. A lény körül érezni, sőt, látni lehetett a kavargó energiákat, amiket folyamatosan szívott magába. A fiú egy pillanatra megtorpant. Mikor utoljára látta, akkor is hatalmas volt, de most még nagyobb. Szinte eltörpült mellette. A lény a fiút észrevette és nem hezitált. Pofáját nagyra tátva, a természet energiáit összegyűjtötte benne, majd felé köpte. A fiú épp időben vetődött félre a halálos energia elől. A lövedék a barlang falába csapódott, ami hatalmas robajjal omlott le. Az óriási kőtörmelék teljesen elzárta a kijáratot, így nem maradt menekülési út.
A fiú nem esett pánikba. Leakasztotta egyetlen pokélabdáját az övéről és előhívta a társát. A pokémon egy pillanat alatt állt össze. A fiúnak semmit sem kellett mondania. A társa tudta minden gondolatát. Absol csatára készen állt támadó állásba a bestiával szemben, aki mellett eltörpült.
A fiú tudta, hogy ez így veszett ügy. Ekkor viszont megérezte a zsebében lévő gömb pulzálását. Előhúzta és meglepetésére a gömb sötétvörös fényárban úszva a magasba emelkedett, majd hatalmas energiát bocsájtott ki magából, ami a fiút és a pokémonját is a földre lökte.
A köd az energia hatására visszahúzódott, a bestia a medencében pedig hatalmas ordítás közepette ment össze és fogyatkozott meg az ereje. A gömb fényesen ragyogva a magasban lebegett. A fiú észrevette, hogy a lény egyre kevesebb és kevesebb energiát bocsájt ki magából.
- Értem. Tehát a gömb energiái ismét álomba süllyesztenek téged.
Viszont a lény is észrevette ezt és maradt még ereje, hogy meggátolja ezt a folyamatot. Nem is pazarolta az idelyét, halálos energiagömböket lövelt a vörösen izzó gömb irányába. Ám Absol nem állt tétlenül, az energiagömböket célozva meg támadott, ezzel eltérítve azokat a barlang falának, amitől az elkezdett leomlani. A lény eközben fáradhatatlanul és agresszív dühvel ostromolta a gömböt, ám Absol, nem tévesztett el egyetlen energia lövedéket sem. A fiú eközben a barlang minden pontjáról aláhulló sziklatörmelék elöl menekült. Tudta, ha egy is eltalálja, annak végzetes következménye lehet.
A vörös gömb végül megtette a hatását, a bestia ereje majdnem szertefoszlott. Ekkor az tehetetlen dühében egy utolsó energialövedéket adott ki magából, ám ezúttal Absolt célozva meg. Amint elhagyta a lövedék a száját, a lény mély álomba zuhant és elmerült az alatta kavargó hullámos víz sötétjében. Absol sikeresen félrevetődött az irányából, ám egy hatalmas, a mennyezetből aláhulló szikladarabot nem vett észre. A kő egy pillanat alatt darabokra zúzta minden csontját és pépessé lapította. A fiú megdermedt és némán rogyott le a fal tövébe. Körülötte a barlang remegett a vörös gömbben felgyült energiáktól. Mindenhonnan különböző nagyságú szikladarabok potyogtak, de ez a fiút cseppet sem zavarta. Komor arccal nézett a hatalmas kődarabra, ami alól társa vörös vére folyt szerteszét. Ezután a kijárat felé pislantott, amit egy halom embernagyságú kődarab torlaszolt el. A medence, amiben pillanatokkal ezelőtt merült el a lény, szintén betemették a lehulló szikladarabok. Hiába nézett szét, nem látott semerre kijáratot. Elmosolyodott.
- A sorsod az én sorsom.
Hanyagul a falnak támaszkodva ült és elkezdett kutatni nadrágja zsebében. A gömb eközben úgy tünt, hogy elérte tűrőképessége határait. Hatalmas vörös fényt bocsájtott ki, végül robbant egy hatalamasat. Az egész barlang beleremegett. A benne felgyülemlett energiák kirobbantak, megrázva ezzel az egész hegyet.
Az óriási tömegű sziklazápor közepette a fiú idegesen keresett valamit a kezével. Végül megtapintotta amit akart.
- Az utolsó cigarettám. Milyen szerencsés vagyok. - mosolyodott el szenvtelenül, majd rágyújtott. Fejét a mennyezet felé fordítva fújta ki a füstöt. Látta, hogy pont felette válik el egy gigantikus kődarab. Nem mozdult sehova. Továbbra is ült nyugodtan és nézte, ahogy a kő felé zuhan.
