|
|
Post by David Farewell on Jun 19, 2011 18:06:43 GMT 1
A srác zenét hallgat a meccs közben; ez semmiképp nem szokványos dolog. De nem izgat különösebben. A Ponyta megpróbálja eltalálni Rattatát, de szerencsére csak súrolja, azonban látszik pokémonomon, hogy megviselte a támadás.
- Rattata, támadd meg! - utasítom a rágcsálót, aki szófogadóan a tűz pokémon torkának ugrik. |
|
|
|
Post by Daniele Loran Scherer on Jun 20, 2011 8:38:24 GMT 1
Ponyta sikeres támadást hajtott végre, a Rattata ugyan megsérült, de Nutnak támadt.
- Nut, ne engedd közel magadhoz! - utasítja Danielle, de már késõ, a pokémon nyaka és arca megsérült. - Láng-kerék mozgás! - miután Danielle kiadja az utasítást, a ponyta körül apró tûzlabdák kezdenek el körözni, melyek minden egyes kör megtétele után egyre nagyobbak lesznek, s mikor elérik a focilabda méretet, egyenesen a rattata felé repülnek, rengeteg labda. Ha a pokémon nem elég fürge, akkor a labdák könnyen eltalálják, súlyosan megsértve.
|
|
|
|
Post by David Farewell on Jun 20, 2011 13:13:45 GMT 1
Rattata sikeresen megsebzi ellenfelét, de Ponyta ellentámadása nagyon veszélyesnek tűnik. Az egyik labda el is találja pokémonomat, aki a földre zuhan.
- Rattata, vissza - parancsolom vissza a labdájába. Azonban nem engedelmeskedik, hanem talpra áll, és újabb rohamot indít. Ponytát és mesterét szemmel láthatóan egyaránt meglepi, hogy a rágcsálóban még maradt valamennyi élet egy ilyen támadás után. Ami azt illeti, engem nemkülönben. Rattata stratégiát vált, és a tűz pokémon lábait között cikázva próbál sebet ejteni ellenfele végtagjain. |
|
|
|
Post by Daniele Loran Scherer on Jun 20, 2011 19:52:33 GMT 1
Nut erõsnek bizonyul a Rattata ellen, de az nem hajlandó feladni a küzdelmet.
- Szívós kis pokémon. - mondja Danielle, mikor Rattata megtagadja a visszatérést a labdába, s inkább a ponytának támad. - Kár, hogy a ponytámat sose gyõzheti le.
Aztán a pokémon Nut-nak támad. Danielle egyáltalán nem örül ennek. A tûzgolyókat Nut ritkán használja, s kifárasztja, de most valami ütõset fog alkalmazni.
- Nut, jöjjön az orkán! - mosolyog Danielle.
A ponyta ebben a pillanatban felágaskodik, a földön egy tûzgyûrû villan ki a fûben, ami hamar lángra kap, az ég felé emelkedik, s hatalmas erõvel kezd gyorsan növekedni.
- Itt már csak a csoda segíthet, a fürgeség nem! - mondja Danielle.
Ha a Rattata képes elmenekülni, akkor a tûzgyûrû nem éri el, ha viszont eléri a gyûrû, az akkora sebességgel csapódik neki, hogy súlyos sérüléseket szenvedhet.
|
|
|
|
Post by David Farewell on Jun 20, 2011 20:41:52 GMT 1
Rattatát súlyosan megsebzi az erőteljes támadás, és ezúttal a földön marad.
- Térj vissza! - hívom vissza a labdájába. Jól harcolt, de ez most kevésnek bizonyult. Szó se róla, nagyon meglepett, hogy még vesztett helyzetben sem volt hajlandó feladni a harcot. Ideje lesz egy kis időt szánni rá, hogy megismerjem, hiszen még csak pár órája kaptam el, és úgy tűnik, tartogat meglepetéseket. Rattata kidőlésével csak egy pokémonom marad. Egy Bulbasaur egy Ponyta ellen? Nem túl jó ötlet, de nincs más választásom. Bízom benne, hogy az első harc kifárasztotta a tűz pokémont, és ezt kihasználva kis szörnyem győzni tud.
- Chibi, előre! Vesd be a piócamagvakat!
Kedvencem a hátán lévő hagymából egy magot lövell ki Ponyta felé, elszívva annak erejét, ha nem tud kitérni a lövedék útjából. |
|
|
|
Post by Daniele Loran Scherer on Jun 21, 2011 8:34:21 GMT 1
Rattata visszatért a labdába. Danielle Nutra koncentrált. Nem úgy tûnt, hogy a ponyta kibírna még egy teljes harcot, ahhoz túlságosan lefárasztotta az ellenfél, s Daniellenek eszében sincs kikészítenie az egyik legjobb pokémonját, ez a harc nem errõl szól.
- Nut, védekezz tûzpáncéllal! - utasította a ponytat Danielle, de nem bizonyult elég gyorsnak, s így a piócamag eltalálta Nut-ot. - Nut, égesd fel a magot!
A ponyta vösösen izzani kezdett, parázslott, majd a mag elégett.
- Ponyta, vissza! - Nut visszatért a labdába.
Danielle szája sarkában egy apró mosoly jelent meg.
- Gastly. - suttogta, s begurított egy labdát David pokémonja elé. A labdából lilás-kék füst szivárgott ki, amiben megjelent a szellem-pokémon. - Te jössz, David. - mosolygott tovább Danielle.
|
|
|
|
Post by David Farewell on Jun 21, 2011 9:28:36 GMT 1
Egy Gastly? Szóval mégis van egy szellem pokémonja... Vajon hogy tehetett rá szert? Most bizony nyakig vagyok abban a bizonyosban... Talán egy pszicho pokémon felvehetné vele a harcot, de ilyennel nem rendelkezem. A fizikai támadások egész egyszerűen semmit nem érnek egy szellem pokémonnal szemben, ezért Egy Bulbasaur teljességgel esélytelen ellene. Hacsak... nem, az lehetetlen, nem lehet rá képes. Ezen a szinten nem. De nincs más választásom, egy próbát megér.
- Chibi, napfénycsapás!
A kis Bulbasaur hagymájából vékony sugár tör elő, ami eltalálja Gastlyt, de a szellem pokémon nyugodtan gomolyog tovább. Sejtettem, hogy Bulba nem lesz képes egy teljes értékű napfénycsapásra, ami akár kárt is tehetne Gastlyben, de igazából az lett volna a csoda, ha meg tudja sebezni. Halványan elmosolyodok.
- Chibi, elég volt - hívom vissza pokémonomat, majd a kissé meglepettnek tűnő Danielle-hez fordulok. Nyilván nem számított rá, hogy ilyen hamar feladom, de tudnia kellett, hogy nincs ellenszerem egy szellem pokémon ellen. - Gratulálok, te győztél - nyújtok neki kezet. - És most mit szólnál, ha megebédelnénk, mert mi bizony megéheztünk az egész napos sétában és a harcban. Te is a vendégem vagy - szólok oda a fa alatt ülő srácnak. - Gyorsan összeütök valamit, és már ehetünk is. |
|
|
|
Post by Webber on Jun 21, 2011 9:48:47 GMT 1
A srác Rattatája egész sokáig bírja, de nem tud mit kezdeni az erőfölénnyel. A következő körben egy Gastly küzd egy Bulbasaurral - illetve csak küzdene, Bulbasaurt egy gyenge napfénycsapást követően visszahívja a gazdája.
-Gratulálok, te győztél. És most mit szólnál, ha megebédelnénk, mert bizony megéheztünk az egész napos sétában és a harcban. Te is a vendégem vagy.
Ó, ez nekem szól.
-Öö.. Köszi szépen, de én nemrég ebédeltem. Viszont most mennem kell, találtam egy érdekesnek tűnő úti célt. Még biztos összefutunk, minden jót! - Mondtam és nagy léptekkel elindultam lefelé a dombról.
|
|
|
|
Post by Daniele Loran Scherer on Jun 22, 2011 9:13:37 GMT 1
- Hmm...szokatlan lépés, de köszönöm szépen! - fogadja Danielle a gratulációt és a kézfogást.
Visszahívja Gassyt, aki kicsit csalódottan száll vissza a labdába.
- Köszönöm, elfogadom a meghívást. - mondja Danielle, akinek csak most jut szeébe, hogy már órák óta nem evett egy falatot se. Közben Webber kereket old egy gyors köszönéssel. - Viszlát. - mondja Danielle, majd Davidhez fordul.
- Ez gyorsan lelépett. - mondja meglepetten - Amúgy mióta van meg a Bulbasaurod? - kérdezi Davidtõl.
|
|
|
|
Post by David Farewell on Jun 22, 2011 9:29:24 GMT 1
Pillanatok alatt tüzet gyújtok néhány ág, némi száraz fű és egy öngyújtó segítségével, és közben válaszolok a srác kérdésére:
- Öhmm.. egészen tegnap reggel 8 óra óta, amikor is megkaptam Jake professzortól. A Rattatát pedig még csak ma reggel fogtam el. De ahogy elnézem, a te pokémonjaid régebb óta nálad vannak. Mikor kerültek hozzád?
Néhány konzervbab felbontásán ügyködöm, amelyek rövid idő alatt a tűz fölé kerülnek Chibi indáinak és néhány villás végű ágnak köszönhetően, majd néhány perc alatt meg is melegednek.
- Ne haragudj, de tányér nincs nálam, szóval a dobozból kell megenni - nyújtok egyet mentegetőzve Danielle felé. Nekem és Chibinek is jut egy-egy, Rattie, Ponyta és Gastly pedig kap némi pokémoneledelt. Remélem legalább Rattata hajlandó lesz megenni, nem úgy, mint a kis Bulbasaur. |
|
|
|
Post by Daniele Loran Scherer on Jun 22, 2011 16:05:19 GMT 1
Danielle letelepedik a tûz mellé.
- Egy napja van csak meg a pokémonod? - kerekedik el a szeme - Akkor elég hamar megtaláltátok a közös hangot....nekem az elsõ pokémonommal nagyon nehezen ment, és néha a ponytám is megy a saját feje után...a gastlymrõl nem is beszélve. - mondja, miközben saját pokémonjait nézi, amint egymástól jól elkülönülve, kissé távolabb falatoznak - ...és az az állandó rivalizálásuk... - kalandozik el Danielle gondolata.
- Köszönöm a vacsorát. - mikor átveszi a babot - Igazán...finom...-füllent egy aprót, amikor belekóstol.
- Elég hûvös lesz az éjjel, szerintem maradjunk itt a tûz mellett, Nut majd ügyel rá, hogy ne aludjon ki. - bök fejével a ponyta felé, aki noha fáradt, de egy éjszakát át tud vészelni a tûz társaságában.
|
|
|
|
Post by David Farewell on Jun 22, 2011 18:32:18 GMT 1
- Igen, gyorsan egymásra találtunk. Tudod, mindig szerettem volna egy Bulbasaurt, és nem bíztam a véletlenre a dolgot. A pokémonosztás napján már hajnali háromkor odamentem a professzor háza elé, hogy biztosan én legyek az első. Amikor bejutottam, gondolkodás nélkül őt kértem, és szerencsém volt vele, elég ragaszkodó típus. Ne aggódj, egyszer biztosan tökéletesen meg fogjátok érteni egymást a pokémonjaiddal, csak az a kérdés, hogy mikor.
A vacsora után újdonsült társam - ha használhatom ezt a szót - azt javasolja, hogy töltsük itt az éjszakát.
- Ez jó ötlet. Nemsoká teljesen sötét lesz, nem érdemes már továbbmenni.
Lefekvés előtt még el akarom látni Rattie sérüléseit. Szerencsére van nálam néhány gyógyszer, ami harcban szerzett sérülésekre jó. Némi égésre való krém és egy kis pihenés után pokémonom újra a régi lesz. Ezután belebújok a hálózsákomba, de még sokáig nem tudok elaludni. A mai nap eseményein gondolkozom, annyi minden történt. Fogtam egy Rattatát, találkoztam egy Ryhornnal, legyőztem egy Spearowt, és elvesztettem egy pokémon csatát. Habár még csak második napja vagyok tanító, máris rengeteg új tapasztalatra tettem szert. A csillagokat bámulom, elképzelem, hogy a pokémon liga döntőjében a küzdőtéren állok. Pokémonjaim mellettem vannak: Bulbasaur és Rattata - valamint Golem, Machamp, Gengar és Alakazam - milyen pompás lenne ezekkel a pokémonokkal az oldalamon harcolni! Minden ifjú tanonc álma, hogy az övé legyen egy ilyen hatalmas erejű pokémon, és néhányuknak sikerül is szerezniük egyet. Mindenképp folytatnom kell a szörnyek gyűjtését, hiszen kettővel nem sokra megyek. Ha nem is egy Onixot, de egy Caterpiet vagy egy Weedlet jó lenne elkapni. Ezekkel a gondolatokkal alszom el. Hajnalban korán ébredek, és még visszhangzik a fejemben esti eszmefuttatásom. Úgy döntök, hogy még reggeli előtt megpróbálok elfogni egy pokémont, és utána visszatérek a táborhoz. Nagy nehezen felébresztem Chibit, és a fülébe súgom tervemet. Mivel Rattie még nem épült fel, egyetlen pokémonnal vágok neki a vadászatnak. Nem az úton, hanem a magas fűben indulok el, abban reménykedve, hogy így könnyebben zsákmányhoz jutok. Néhány perc gyaloglás után valami motoszkálást hallok. Közelebb lépek, és felfedezem a hang forrását: egy Ekans! A nyakán lévő sárga sáv felett egy vékony piros csík húzódik, különlegessé téve kinézetét.
- Gyerünk, Chibi! Ostorcsapás - utasítom pokémonomat.
A támadás eltalálja Ekanst, aki dühösen fordul szembe velünk.
- Még egyszer!
A kígyó pokémon ezúttal kitér az indák elől, és megpróbálkozik egy ellentámadással, azonban szerencsére célt téveszt.
- Pengelevelek!
A kis Bulbasaur nem hibázik, ellenfele fájdalmas sziszegéssel a földre zuhan. Eljött az idő!
- Pokélabda, rajta! - dobok egy labdát a pokémon felé, azonban Ekans a farkával visszaüti, és eltűnik egy üregben. Ide már nem tudjuk követni. Csalódottan indulok vissza a táborhoz. Milyen jó lett volna elkapni egy Ekanst! Úgy döntök, korai még reggelizni, így visszabújok hálózsákomba, és ezúttal hamar álomba merülök. Chibi összekucorodik a fejemnél, és ő is elszundít. Nyilván kifárasztotta a harc és a korai időpont. Megérdemel egy kis pihenést. |
|
