Post by Winnie on Jun 22, 2011 13:38:26 GMT 1
//Ezzel a témával csak el szeretném kezdeni valahogy az utazást, ezután belekezdek egy kalandba//
* Végre elkezdi utazásait, hogy egyre több pokemont mentsen meg. Vajon mennyi időbe fog neki telleni, hogy megmentse az összes árva pokemont? Nem hinné, hogy kevés idő lesz, de bátran vág neki a rögös, de vidám, kalandokkal teli útnak, közben persze tudja, hogy az utazás nem lesz olyan egyszerű. Egy fa árnyékában lepihen, elővesz egy könyvet, és annak megviselt, öreg lapjait forgatja. A borítóra ez van ráírva: " Hogyan neveljünk pokemont". Nem mintha nem lenne magától értetődő, de azért mégis megerősíti magát abban, hogy nem téved. Néha köhécsel egyet a kiadvány poros mivolta miatt, de élvezi az olvasmányt. A fán, melynek árnyékában ül, számtalan békés pokemon pihen. Caterpiek, Weedleek, miegyéb. A fűben apró Oddishok játszadoznak egymással, felettük pedig egy nagy Vileplume őrködik. Milyen csodás, ahogy fújja a langyos szél a fűszálakat, mintha csak táncba akarná őket inteni. Eközben Stantler labdáját szorongatja.*
- Egye fene, gyere elő kislány! * szól, majd még ülve, felhajítja a pokemon labdát. Hoppáá. Ez a labda a fa tetején ragadt, bár Stantler már előjött a labdából.*
- Na Stantler, most mi legyen? * kérdezi aggodalmaskodva. Stantler nem tesz semmit, hiszen úgyis utál abban a pokemonlabdában lenni. Hirtelen a fa levelei megrezdülnek, és egy pár Mankey szeme kukucskál ki onnan. Megfogják a labdát, és elkezdenek vele játszani.
- Hé, adjátok vissza!- * szól, majd elkezdugrándozni, hátha eléri a fa tetejét. Micsoda gyermeteg húzás. A Mankeyek kettétörik a labdát, ami aztán a földre zuhan. Megfogja, majd a két felét, majd a táskájából elővesz 2 arany színű fonalat, valamint egy éles ollót. Belevágja a labdákba, és így lyuk keletkezik a labda két felén. A szallagot belefűzi, és az egyiket a saját, a másikat Stantler nyakába akasztja.*
-Legyen ez a barátságunk kezdete.* mondja, majd átöleli Stantler nyakát, és elindul a messzeségbe.*
* Végre elkezdi utazásait, hogy egyre több pokemont mentsen meg. Vajon mennyi időbe fog neki telleni, hogy megmentse az összes árva pokemont? Nem hinné, hogy kevés idő lesz, de bátran vág neki a rögös, de vidám, kalandokkal teli útnak, közben persze tudja, hogy az utazás nem lesz olyan egyszerű. Egy fa árnyékában lepihen, elővesz egy könyvet, és annak megviselt, öreg lapjait forgatja. A borítóra ez van ráírva: " Hogyan neveljünk pokemont". Nem mintha nem lenne magától értetődő, de azért mégis megerősíti magát abban, hogy nem téved. Néha köhécsel egyet a kiadvány poros mivolta miatt, de élvezi az olvasmányt. A fán, melynek árnyékában ül, számtalan békés pokemon pihen. Caterpiek, Weedleek, miegyéb. A fűben apró Oddishok játszadoznak egymással, felettük pedig egy nagy Vileplume őrködik. Milyen csodás, ahogy fújja a langyos szél a fűszálakat, mintha csak táncba akarná őket inteni. Eközben Stantler labdáját szorongatja.*
- Egye fene, gyere elő kislány! * szól, majd még ülve, felhajítja a pokemon labdát. Hoppáá. Ez a labda a fa tetején ragadt, bár Stantler már előjött a labdából.*
- Na Stantler, most mi legyen? * kérdezi aggodalmaskodva. Stantler nem tesz semmit, hiszen úgyis utál abban a pokemonlabdában lenni. Hirtelen a fa levelei megrezdülnek, és egy pár Mankey szeme kukucskál ki onnan. Megfogják a labdát, és elkezdenek vele játszani.
- Hé, adjátok vissza!- * szól, majd elkezdugrándozni, hátha eléri a fa tetejét. Micsoda gyermeteg húzás. A Mankeyek kettétörik a labdát, ami aztán a földre zuhan. Megfogja, majd a két felét, majd a táskájából elővesz 2 arany színű fonalat, valamint egy éles ollót. Belevágja a labdákba, és így lyuk keletkezik a labda két felén. A szallagot belefűzi, és az egyiket a saját, a másikat Stantler nyakába akasztja.*
-Legyen ez a barátságunk kezdete.* mondja, majd átöleli Stantler nyakát, és elindul a messzeségbe.*
