Rapidash lovarda

[Shina Thunder]

*Kíváncsian csúszva, mászva közeledik és közeledik egyre közelebb a megközelíthetetlennek tűnő fakerítéshez a bokrosban jól meglapulva olykor – olykor, nehogy veszélyeztethesse saját lebukását! Nyomában hű társával a Raichuval, ki hasonlóképpen cselekszik, ahogy ő is tesz. Lebukik, amikor kell és bukfencezik, mikor azt látja általa oltalmazott társától. Igazán remekül haladnak az erdős résztől elzáró kerítés megközelítéséről szóló terv megvalósításának felé, melyek nem voltak felkészülve a hátulról idemerészkedő érdeklődőkre, így könnyedén besurranhattak alatta. Raichu meghúzogatva társa ruháját próbálta felhívni rá figyelmét, hogy továbbra sem tartja jó ötletnek, ezt pedig halk, nem tetszését tükröző morgása is tanúsítja.*
- Igen, igen, Hinahina~ jól tudja, hogy ezzel nagyon csúnya dolgot tesz, de hogyha Anyu egyszer nem ért rá elhozni Hinahina~t, mit tehetne? T.T Mikor meglátta, már akkor tudta, hogy muszáj lesz Hinahina~nak lerajzolnia őket, ha törik, ha szakad! *.* -
*Csillogó szemekkel vizslat a távolban látható lobogó sörényű paripák irányába, s ökölbeszorított kézzel kötelezi el magát céljának megvalósításában, amikor váratlanul ismét meghúzogatja valaki ruháját, kizökkentve ezzel túlcsorduló képzeletének menetét. Kérdőn pillant az elkövetőre, s Chuu~t látja kibontakozni látószeglete előtt.*
- Ó-óó, Chuu~! Hinahina~ tudja ám’, máris rejtve marad! -
*Bólogat hevesen hű segédjének, s máris kikap a rezulásból egy – két zöldet, melyre úgy gondolja kitűnő takarásként fognak szolgálni, míg megközelítik az általa szépségesnek titulált patkósokat, hogy lerajzolhassa őket, vagy legalább csak az egyiket a sok közül! Észre sem veszi közben, hogy társa nem éppen erre gondolt, melyet a háttérben tett elégedetlen fejcsóválásával próbált kifejezni reménytelenül, mert addigra már mancsaiban foghatta a takarásképp megkapott zöldellő ágakat.
Folytatván útjukat lassacskán sikerült egészen közel kerülniük a legelő lovakhoz, s nem bírva magával, kíváncsiságához hűen merészkedett volna még közelebb, de ekkor társa megállította, s épp mutatni kívánta, hogy nincsenek egyedül, ezért nem lenne bölcs dolog ennél jobban megközelíteni a szép pokemonokat.*
- Ugyan már Chuu~ csak egy kicsit megy Hinahina~ közelebb! -
*Próbálta lehiggasztani heves kedélyeit apró barátjának mikor váratlanul ért ütközésnek lett részes. S lepattanva az illetőről esett hanyatt, amiért figyelmetlensége miatt nem számított erre, ebből kifolyólag felkészülni sem tudott ellene.*
- Hinahina~ elnézést kér! -
*Igyekszik összekaparni magát Chuu~ segédkezésével, miközben bocsánatkérését szajkózza az idegennek. Reménykedve, hogy nem haragszik meg rá az ügyetlenkedése miatt.*

[Trant Hardwin]

Már egy órája, már egy órája bolyongok ezen a helyen. El sem tudom hinni, hogy ez megtörténhetett. A harc közepén, pontosan az életem egyik legnagyobb harcának közepén. Egy ponyta-t sikerül kihívnunk. Azt hittem legemlékezetesebb meccs lesz pályafutásomba, erre Fogatlan mit tesz. Na mit? Csak beleszagol a levegõbe, és már rohan is. Pedig én láttam, hogy ellenfélnek tekintette a ponyta-t. Le sem tagadhatta a tüzet a szemében. Erre meg elszalad.
Ha már megint a hasát tömi én menten felrobbanok. Feldúltan baktatok elõre, és nem látok mást lelki szemeim elõtt, mint a satuba fogott Fogatlant, vagy a kikötözött Fogatlant, vagy ami a legjobb az örökre pokémonlabdájába ragadt Fogatlant. A kínzások tárháza lebeg szemeim elõtt. Pedig már olyan jól haladtunk együtt, el sem tudom képzelni mi üthetett most belé. Na ez mondjuk nem igaz, el tudom, de az biztos, hogy ha igazam nem teszi zsebre.
Már a tanya szélén járok, és nem is törõdök a szebbnél szebb ponyta-kkal, csak hatalmas léptekben haladok a legnagyobb ház felé. Ekkor esik meg az eset, ami miatt elesek. A fejem akkorát koppan a földön, csoda hogy ketté nem törik. Mármint a bolygó és nem a fejem, az elég kemény, hogy ilyeneket kibírjon. Szédelegve nézek körbe, hátha meglátom mi miatt is sikerült ekkorát zakóznom.
Csak lassan tûnik fel a mellettem lévõ mozgó bokor, és a rugója a csinos lányka, és pokémonja. Hirtelen kivágódik kezem, és meg akarom fogni a Raichu-t. Kedvenc pokémonom egyike, és még sohasem sikerül élõben rátenni a kezem. Tudom, hogy már tartozik valakihez, de egy ölelésbe, vagy inkább körbemustrálásba nem sérül meg senki. Ez az egy pillanat az, amikor elfelejtettem Fogatlant, a legnagyobb bánatomra. Mint késõbb kiderül.

[Shina Thunder]

*Kíváncsian pislog az idegenre, ki áldozatául esett ügyetlenkedésének. Nem egyszer elismételte különböző módon a bocsánatkérések tárházát, miközben hű társa segédkezésével összekanalazta magát a kemény talajról. Bár meg sem kottyant neki a földdel való találkozás, ékes bizonyítéka a faággal való birkózása, amit mindeközben elkezd, amiért teljesen belegubancolódott hajába. S kisebb jajgatások közepette, pont úgy fordul, hogy lássa az ismeretlen merész mozzanatát. Nem hagyhatja annyiban, az ő érdekében!*
- Áááá’ Hinahina~ szólni szeretne, hogy Chuu~ nem… -
*Figyelmeztetésének szajkózásába sajnálatos módon későn állt neki, s hiába nyúlt irányukba, hogy Chuu~t elkaphassa onnét, már késő volt. Az igencsak bizalmatlan Raichu eddig csupán szikrákat szórt az idegen irányába, gyanús tekintettel vizslatva felé, de amikor megérintette, elszakadt a türelmét jelző vékonykaszál cérnája, s egy kellemetlen elektrosokkban részesítette az ártalmatlan elkövetőt, kit kész katonai támadásnak ítélt tudatában.
Eltakarván tekintetét, megszeppenve leset ki ujjai közti rések között a szemvakító előadás során, majd hebegve, aggódó hanglejtésben kezdett el ismét elnézését kérni és próbálván megmagyarázni Chuu~ modortalan viselkedését.*
- Hinahina~… e… elnézést kér aaöööaaöö.. Chuu~ sajnos igencsak rosszul áll hozzá másokhoz, Hinahina~ nem tudja, hogy miért. Szóval… Hinahina~ azt szeretné megkérdezni, hogy minden rendben van e? Mert, Hinahina~ nagyon sajnálja ám’, amit Chuu~ tett! T^T -
*Elhadarván gondolatait, igyekszik megtudni, hogy nem szorul e, orvosi kézre az elektromosságnak kitett idegen. Bár nagyon reménykedik abban, hogy kutya baja és csak egy apró felfrissülésként kezeli az iménti helyzetet. Mindenesetre kicsit halkabban szólva, Chuu~ hatalmas füleinek egyikéhez hajolva kezdi suttogni az alábbiakat, a morcos képet vágó Raichunak.*
- Hinahina~ szerint, Chuu~nak jobb lenne bocsánatot kérni… -
*Rögtönzött tanácsára a Raichu morranva egyet fordítja el kobakját az ellenkező irányba, ahol nem Shina áll, ki egy megrökönyödött sóhajt ejt el, amiért nem sikerült meggyőznie a jó cselekedetre kis barátját, emiatt igencsak hatalmas tehetetlenséget érezvén kicsiny lelkében.*
- Hinahina~ törleszteni szeretne Chuu~ nevében! Van valami amiben segíthet Hinahina~? Ha gondolod Hinahina~ rajzol neked is Ponytat vagy Rapidasht! *o* -
*Merészkedik elő pár ötlettel kis elgondolkodás után, amint úgy látja, hogy a pórul járt idegen kezdi úgy, ahogy összeszedni magát. Szeretné, hogyha megbocsájtana Chuu~ által elkövetett modortalanságért, hogyha már nem értesítette kellő időben. Ezért a megbocsájtásért pedig bármit megtesz!*

[Trant Hardwin]

Életem legfényesebb pillanata. Kezeimet rátehetem az egyik leggyönyörûbb pokémonra. Raichut magasba emelem, a szemeink találkoznak, de hát nem sokáig. A nap fényesen ragyog le rám, és a meghatódottságtól valami a szemembõl kicsordul. Egy könnycsepp, és pár pillanattal késõbb már jön is a sokk.
Az elektromosság a hajszálaim végétõl, egészen a lábujjamig körbejárja testemet. Lassan "élvezem" ahogy szeretete jeleként több tízezer voltot ad nékem. Térdre rogyok, és a pokémon kiugrik a kezembõl. Õ már biztonságban van, de én még közelben sem.
Tátott szájamon füst száll fel, és boldog mosollyal nyugtázom sikerülhetett volna rosszabbul is ez a találkozás. Így hát fájdalom és minden más miatt csak térdelek ott kinyújtott kezekkel, megfeketedett ruhában, és csak nézek ki a fejembõl. Úgy látszik, bárki is legyen a gazdája, ügyes. Nem kis erõt, és bájt birtokol ez a tünemény.

[Shina Thunder]

*Felelet nélkül maradva ajánlatai felsorakoztatása után, megszeppenve kapja fel a földről a még hajából kievickélt zöldleveles ágat, egy gyors kézmozdulattal megcsupaszítva azt a fölösleges részeitől az elméjében felmerülő teszt végrehajtásához. Ellenőrzésnek úgy véli talán jó lesz, hátha ez a növényi rész nem vezeti a pórul járt idegen körül keringő elektromosságot, melyet igen agresszív indulatú bajtársa okozott.
Apró bökéseket intézet az idegen bal karja irányába, hogy ezzel tesztelje él e még az elektrosokktól kiütött szerencsétlen. Sosem bocsájtaná meg magának, hogyha legjobb barátja kárt tett volna egy ártatlanban! Életét arra tette fel, hogy ha betölti a kort, amikor első pokemonját megkaphatja a professzortól, akkor nagyon is ügyes edző lesz, viszont kedves társa mindezen álmot most húzta keresztül. Mi lesz akkor, hogyha nagyobb a gond, mint látszik? Hiszen, részben mégis csak az ő hibája, hogy nem szólt időben a veszélyről!*
- Hinahina~ tényleg nagyon sajnálja! T^T Hinahina~ nagyon örülne, hogyha életjelet adna a kedves idegen! Esetleg nem egyedül jött? Hinahina~ tud szólni valakinek, aki segíteni tud önnek? -
*Némileg ijedten teszi fel utolsó kérdéseit, még sosem került ilyen helyzetbe, vagyis igen, de akkor nem volt egyedül, hanem édesanyja mellette állt és kisegítette. Most viszont egyedül kell megoldania a problémát és igencsak elveszetnek, érzi magát a feladatot illetően. De ekkor apró reménysugárként jön a végigsértett Raichu útmutatása, pont a legjobbkor!
Barátja sűrű mutogatásokba kezd a tehenes táska felé, melyre azonnal koppan is neki, talán mit szeretne tőle kis társa. Azon nyomban magához veszi a mindenes hátizsákját és kutakodni kezd a sokrétegű tartalma között, végül egy vizes palack akad meg a kezében.*
- Ez lesz az! *o* Chuu~, Hinahina~ most megdicsér! -
*Amint megpaskolta a Raichu buksiját hálája jeléül, máris nyitotta ki az üveget, hogy annak tartalmát az igen rázós élményt átvészelt fiúra öntse, hátha ettől össze tudja szedni magát és társalgó helyzetet tud kialakítani. Nagyon reméli, hogy sikeresen meg tudja oldani a helyzetet, nem szeretne otthon szobafogságot kapni, hiszen már így is van egy bérelt helye, amiért engedély nélkül jött el a Rapidash lovardához.
Így hát, amint a palack egész tartalma az idegenen kötött ki, izgatottan várta a fejleményeket, még kedves barátja, Chuu~ is érdeklődve szemlélte, hogy vajon mi fog kisülni ebből az egészből.*

//Elnézést a nagyon kései válaszért! T_T Akadt egy kis itthoni problémám az iskola illetően, kissé elvette az időmet. >.<"//

[Trant Hardwin]

- Hhhhhhááááá - Adom ki magamból az utolsó levegõt, és talán az életem utolsó leheletét, de hát nem megy ez ilyen könnyedén. Ez csak egy mennykõcsapás volt, hát ha még ennyit sem tudnék átvezetni magamon, akkor nem is nevezhetem magamat edzõnek. Amit mondjuk egyetlen pokémonnal még nem tehetek meg, de majd leszek, és azt senki nem fogja zsebre tenni.
Térden fognak csúszni az emberek elõttem, csak hogy megcsókolhassák lábamat. A pokémonokat már nem kell, majd elfognom. Fel fognak ajánlkozni, azt fogják akarni, hogy én vegyem õket kezelésbe. A képek tömkelege villan agyamba. Ez már olyan érzés, mintha fel lennék töltve teljesen, de mégis más. Sokkal fényesebb, sokkal világosabb.
Szájam még mindig füstöl, mikor megérzem az elsõ hûs cseppeket bõrömön. Hát talán esik az esõ, vagy éppen a hajnali pára lecsapódás az, amit magamon érzek. Az idõ lelassul körülöttem és csak élvezem ahogy felforrósodott testemet átjárja a hûs mámor. Még egy csepp, majd még egy. És már nem is tudom számolni olyan sok. Akkor aztán beszívnám elsõ életmentõ lélegzetet, ami telejuttatná oxigénnel a tüdõmet, és minden helyre is jönne.
Ám holmi nitrogén tartalmú levegõ helyett, csak hidrogén jön. Víz tölti meg számat, és orromat is, pont a legrosszabb pillanatban, mikor levegõt vennék.
Hangosan prüszkölve pattanok fel fekvõ helyzetembõl, és próbálom kitörölni arcomból megmentésemre szánt, gyilkossági kísérletet.
Prüszkölök, és fújtatok, akár az a bizonyos farkas a mesében. Végül eléggé ki tudom tisztítani magam, hogy felfoghassam mi is történt. Raichu megcsapott, és a gazdája vagy mije is, megpróbált megmenteni, még ha felemás sikerrel is jött össze a dolog.
- Szia - Mondom ki végül a szavakat. Belenézek gyönyörû szemeibe, és szinte azonnal el is veszek bennük, hát hogy lehet, hogy egy ilyen embernek ilyen gyönyörû szemei lehetnek. Mit kellett ahhoz, tenni, hogy valaki rendelkezhessen velük. Ekkor jön az elsõ elméleti pofon, amit magamnak adok. Elég nagyot hogy józanabbul gondolkozhassak..
Ez egy pokémon tanító, és van egy erõs pokémonja. Hát mi más is kellene még nekem. Megvan az új ellenfelem. Felpattanok, diadalmasan rámutatok a lányra, és még mielõtt egyetlen szót is ki tudnék ejteni jut eszembe. Fogatlan valamerre lézeng, olyan helyen ami nem itt van. Vagyis bármennyire is megküzdenék a lánnyal nincs mivel. Így hát csak annyit tudok kinyögni. - Köszönöm szépen a ... vizet.

[Shina Thunder]

*Kétségbesetten tördelte a kezét, hisz mi lesz, hogyha nem sikerül Chuu~ terve és soha többé nem fogja tudni magához téríteni a pórul esett ártatlant? Hű társa, barátja nem gonosz és agresszív, sosem bántana senkit sem indokolatlanul, most is csak megijedt, ebben biztos volt… de, ha nem tudja megoldani, akkor szólnia kell a felnőtteknek, a nagyok szólnak a mamájának, hogy mit is tett és a mamája soha többé nem engedi kilépni az otthonuk tájékáról. Örökké szóló szobafogságra köteleznék! T^T
Hát nem kért belőle. Oda lenne a művészi szabadsága, csak Chuuról~ és Groowyról~ készíthetne különböző alkotásokat, illetve a kertben csipegető Pidgeykről vagy a veteményesen keresztülhaladó Diglettekről. Ebbe bele se akart gondolni! Világot akart látni, utazni, megismerni és alkotni! Mindezt hű barátaival a pokemonokkal, amint megkapta a professzortól élete első pokemonját, mármint hősies házőrzőjük Groowy és legjobb barátja Chuu~ után.*
- Hinahina~ nagyon kér, hogy térj magadhoz… T^T -
*Szól kétségbeesetten, majd egy sértett pillantást vett kis barátjára. Nem szokott mérges lenni, de most annak érzi magát, és mindenképpen láttatni akarta elektromos bajtársával, aki most nagyobb gondot okozott a kelleténél. Chuu~ csak elégedetlenül magyarázott valamit, nem érezte hibásnak magát, pedig most tényleg nagy pácban vannak, ha a fiú nem tér magához.*
- De jó! Hinahina~ reménykedett abban, hogy nem esett nagy bajod! Tényleg jobban vagy? Nem fáj semmid? Chuu~ szánja-bánja, hogy ilyet tett, nem akarta… tényleg nem! Hinahina~ biztos ebben! Igaz, Chuu~? -
*Pillantott oldalán morgolódó pokemonra. Chuu~ nem volt hajlandó beismerni a hibáját, vagy aprócska megbánást tanúsítani gonosz cselekedetéről. Shina csücsörítve motyogott valami olyasmit, hogy szégyellje össze-vissza magát, hogy ilyen modortalan, majd végül ismét a fiúra pillantott, ki úgy tűnt kezdett magához térni rendesen, mert már beszélt hozzá.*
- Semmiség! Hinahinatól~ ez volt a minimum, ha már Chuu~ így megrázott téged. Amúgy mi járatban vagy errefelé? Te is a Rapidashok miatt jöttél? Hinahina~ igen! Öhm… amúgy nincs szükséged orvosra? Nem hallucinálsz? Látsz hármat-négyet dolgokból? Esetleg rosszul vagy? Hinahina~ tudja, hogy merre van a kórház, el tud vinni oda, ha kell. -
*Ajánlkozott fel a segítségre, a rajzok most ráérhettek, hiszen egy ember életéről volt szó, még ha Chuunak~ ez nem is tetszett igazán.*

[Trant Hardwin]

A nagy felbátorodásból visszavet, a sokk, hogy sokkoltak. Lassan leporolom ruhámat, megrázom magam, nem úgy mint ahogy raichu tette, csak úgy simán, majd egy könnyed köhintés következtében az éterbe engedek egy méretes füstpamacsot. És már újult erõvel tanulmányozom beszélgetõpartnerem.
- Köszönöm szépen… öhm… Hinahina?... – Vakarom meg a fejem a furcsa névre gondolva. - most már jól vagyok. Hogy is lehetnék rosszul, mikor egy ilyen csodás pokémont találtam, még ha nem is lehet az enyém. Chu ez a villám olyan volt, mint egy igazi égbõl jövõ. Büszke lehetsz magadra, és most azonnal kipróbálnálak, ha… ha meglenne azaz átkozott, hátbatámadós, harapós… pokémonom. – Próbálom lehûteni magam egy kicsit, mert hát ha Fogatlanra gondolok soha nem a nyugalom, ami elsõnek eszembe jut. Így hát most sincs ez másképpen, az új gyönyörû ismerõsöket félre téve felötlik bennem újra, miért is jöttem ide.
- Tudod van egy elég kezelhetetlen pokémonom, és már megint elszökött tõlem, fogalmam sincs miért. És most õt hajkurászom, csak hogy végre nyugodtan lézengethessek. Elvileg erre járt, legalábbis a nõ ezt mondta akinek megette a frissen sütött piéjét, és az edzõ is erre irányított kinek megverte az ekansét. Úgyhogy most csak reménykedek benne, hogy itt lesz a lovardában valahol. – Kissé letörök a végén, hogy én sorsom már csak ez marad. Neveletlen pokémonok után fogok lófrálni, nem úgy mint mások, kiknek kedves és aranyos pokémonjai, együtt játszanak, és tanulnak edzõjükkel. - Ja igen el is felejtettem eddig, a nevem Trant. Örülök hogy találkoztunk, de lehetõleg legközelebb kevésbé megrázó legyen az élmény. – Kacsintok rá a sárga pokémonra.

[/justify]