Mi is az a központozás? Használjuk, és még a nevével sem vagyunk tisztában.
A központozás nem más, mint a folyószövegbe ékelt párbeszéd. Az, hogy mikor kell pont egy megjegyzés végén és mikor nem; mikor kell kisbetûvel kezdeni az utána jövõ mondatot és mikor nem; ezekre mind választ ad az alábbi szöveg, amit a
karcolat.hu-nak köszönhetünk. (Mondjuk együtt: köszönjük, Karcolat!
)
Pontos használata kisebb ráérzést igényel, de késõbb már anélkül tudsz helyesen írni, hogy oda kéne figyelned rá. Sok sikert hozzá!
Az a fránya központozás! Foglaljuk össze tömören! Párbeszédeknél a karakterek szövegeit gondolatjelek (ez a kötõjel: -, ez a gondolatjel: –) közé tesszük, ezzel jelezzük, mikor melyik beszél. A központozás segíti az olvasót a szöveg értelmezésében. Legjobb ha példákon keresztül mutatjuk meg:
Példa 1: Kijelentõ mondat, ami igével folytatódik.
„–
Tegnap délután esett az esõ – jelentette ki Anna.”
Ha a második gondolatjel után igével folytatjuk a mondatot, a gondolatjel elé nem teszünk pontot, értelemszerûen nem ér véget a mondat ott. Viszont három pontot tehetünk.
Példa 2: Felkiáltó- vagy kérdõmondat, ami igével folytatódik.
„–
Tegnap délután esett az esõ? – kérdezte Anna."
Vagy:
„–
Fogd már fel, hogy tegnap délután esett! – kiabált Anna.”
Hiába folytatjuk igével a második gondolatjel után, a kérdõ- és felkiáltójeleket kitesszük, hogy érzékeltessük a mondanivaló súlyát.
Példa 3: Kijelentõ mondat, új mondattal.
„–
Tegnap délután esett az esõ. – Annát nem érdekelte túlzottan, hallja-e valaki.”
A második gondolatjel elõtt pontot teszünk, mert véget ért a mondat. Az Annával kezdõdõ már új mondat.
„–
Tegnap délután esett az esõ. – Csapkodott és kiabált Anna, amikor látta, hogy senki nem figyel rá.”
Ez itt elég cseles helyzet, mert igaz, hogy ige következik a második gondolatjel után, de nem kapcsolódik szorosan a karakter mondanivalójához. Csak egy komment, egy új mondat, amelyben a narrátor jelzi, mi történik éppen. (Sokan itt tévesztik el a központozást.)
Példa 4: Beékelt megjegyzés.
„–
Tegnap délután esett az esõ – közölte Anna kimérten –,
de nem törõdtem vele.”
A komment a szövegen belül helyezkedik el. A második gondolatjel után vesszõ szükséges, ezért úgy kell elhelyezni a kommentet, hogy ezzel lezáruljon egy tagmondat.
A szerkesztõk többsége nem szereti ezt a formát, mert összetéveszthetõ az egyéb gondolatjeles szövegekkel. „Anna kinyitotta az ajtót és így szólt: – Tudsz róla, hogy tegnap esett az esõ?” Ha a komment van elöl, és igére végzõdik kettõspontot teszünk.
Ennyi lenne csak. Sok sikert és sikerélményekben gazdag írásokat kívánok a használatához!
) 
