Grimer (enyim: Usaghi)

[Boris Usaghi]

.:A POKEMON FAJTÁJA:. #Grimer#

.:NEME:. #hím#

.:KORA:. #nagyon fiatal, alig több mint baba#

.:BECENÉV:. -


.:mitõl más õ a többi hozzá hasonlótól?:.

.:szokása:.
#Bár próbálom róla leszoktatni, de heves öröm esetén hajlamos ölelgetni másokat, ami azonnali fürdőt és az aktuális ruhatár azonnali leselejtezését vonja maga után, lévén grimer maga a kosz és a fertő...#

.:hogyan is kapcsolódott õ be a történetedbe?:.
Parasszal rengeteget edzettünk, hogy megfelelő szintre hozzuk őt, ami bizony nekem sem volt éppen egyszerű fizikailag, hiszen nem kívánhattam tőle semmi olyat, amit jómagam ne tennék meg. Alapvetően Paras gyorsan tanult egy bizonyos szintig. A karom, a vérszívás, a méregpor és az álomspóra is jól ment neki már, Robert könyörtelen, de bizonyos szempontból nyilván hatékony edző lehetett. Nem volt más dolgunk igazán, mint rengeteget gyakorolni együtt, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki ezekből. Lévén csak így fejlődhet tovább parasecté. Ezekkel tehát nem is volt gond, de a fényfalnál megállt a tudomány. Hiába minden gyakorlás, minden küszködés, vért izzadtunk, akkor sem volt képes elérni ezt a védelmi technikát. Ettől függetlenül természetesen továbbra is rajongva szerettem őt, de rengeteg fejtörést okozott nekem, miképp is segítsem ebben, hiszen jól tudtam: ő is nagyon, rettenetesen akarja.
Néha természetesen harcoltunk is más trénerekkel barátilag. A győzelmek és a vereségek is érdekes tapasztalatokkal gazdagítottak minket. Egyik nap aztán hallottam, hogy néhány ifjú egy régi, elhagyott gyárépületben egy kis utcai bajnokságot tart, hát a kíváncsiság engem is odaűzött, de már lényegében elkéstem. Vége volt a viadalnak, főleg a pokémon központ felé vitték a kedvenceiket a fiatal edzők. Ellenben jól ismert alak ücsörgött egy ősrégi, régen rozsdásodó munkagépen. Bőrdzsekije nem sokat változott, legfeljebb kicsit kopottabb lett, a gőgös mosoly az ajkain főképpen nem... Robert! Ő is felismert, ahogy meglátott, hisz azonnal "rám köszönt":
- Hohó, a hájfejű! Na mi van, sikerült összekuporgatnod magadnak egy squirtlet vagy valami hasonló férget? - villogtatta széles jó kedvében a fogait. - Csak nem a bajnokságra jöttél? Hát mert akkor csúnyán elkéstél... Már megnyertem, mint mindig.
Megcsóváltam a fejemet, majd karba font kezekkel az ajtófélfának támaszkodtam. Robert kérdőn pislogott felém:
- Remélem nem vagy annyira ostoba, hogy kihívj engem? Vagy igen?
Tudtam, ha Parason múlna, már neki is menne egykori mesterének. Vagyis annak kedvenceinek, de én némileg féltettem őt. Mit tegyek? Talán fél percig vacilláltam, míg beláttam: nem óvhatom a széltől is Parast, akkor tényleg gátja leszek csupán a fejlődésének. Biccentettem:
- Kihívlak Robert - feleltem.
A srác már dobta is a pokelabdáját:
- Ez esetben... Machoke! Kifelé, ha ma is akarsz vacsorát! - mennydörögte, és már meg is jelent a normális esetben embertelen izomkötegekkel bíró harci pokémon. Sőt! Ennek meg különösen, szinte természetellenesen nagynak hatottak az izmai! Mindenesetre nem habozhattam a kihívás után, tudtam, a barátom sosem bocsájtaná meg nekem, így már el is dobtam a labdát:
- Akkor hát, harcra fel Paras!
Ahogy megjelent az én társam is, Robert sírva kacagni kezdett, könnyeit törölgetve nézett rám:
- Nem gondoltam, hogy komolyan veszed a szavaim erre a kis lúzerre. Úristen! Ennél még egy shellder is többet ér... Jaj, megszakadok... Na jó, Machoke! Fejezd be gyorsan!
A nagydarab harcos pokémon ugyan borzasztó erősnek tűnt, de abnormális izmai miatt mint kiderült, eléggé tohonya is szerencsétlen. Nem figyeltek oda az edzésére, csak a minél gyorsabb eredmény számított...
- Paras! Térj ki előle!
Az én hűséges kis társam sokkal gyorsabban mozgott ízelt lábain, félreoldalazott a meglepett monstrum elől.
- Paras! Méregpor támadás!
A gombákból kiszóródó por miatt hamar köhécselni kezdett szegény machoke, fél térdre rogyva küszködött a levegőért. Robert sem adta azonban ingyen a győzelmet:
- Machoke! Kezdj már magaddal valamit, te ostoba hústorony!! Döngöld a földbe!!
Machoke összefonta termetes ökleit és erejét összeszedve a levegőbe lökte magát, majd már zuhant is alá.
- Paras! Térj ki előle!
Hiába a harcos döbbenetes ereje, ha nem elég gyors egy találat eléréséhez. Paras megint félre oldalazott, ellenben machoke becsapódása meglepő eredménnyel járt. A régen elkorodált padló beszakadt alattunk...

A régi gyár alatti csatornaszintre zuhantunk mindannyian. Vegyszeres iszapot köpködve ültem fel a szennyvízben. Valami eszméletlen szag volt itt... Rekedtesen köhögve próbáltam összeszedni a gondolataimat, majd elkiáltottam magam:
- Paras! Rendben vagy?!
- Paras. Parraaasss...
Megnyugodva fordultam a hang felé, a sötétből már rontott is felém boldogan kis harcostársam. De nem csak ő mozgolódott a sötétben. Robert is felnyögött, ahogy machoke is kezdte összeszedni magát. A fiatal tréner dühtől remegve állt fel:
- Mégis mit csináltál te istenveré...
- Hallgass! - dörrentem rá.
- Mit képzelsz maga...
- Csendet! Hallgasd csak... - intettem a sötétbe.
Surrogó, cuppogó neszek sokasága, egyre közelebbről és közelebbről. Valami közeledik. Nem. Valamik közelednek. Robert pislogott párat:
- Mi a fene? Az egész gyárat bezárták évekkel ezelőtt és a csatornáját is, ami...
- Ott! - mutattam az árnyakra. Mert megelevenedtek. Egy egész hordányi idomtalan, gyorsan változó árnyék, jellegzetes, vízenyős hangon karatyolva... Egymásra néztünk a sráccal és egyszerre mondtuk ki:
- Grimerek!
Ez pedig bajt jelentett. Évek, ha nem évtizedek óta van itt ez a közösség, teljes elszigetelésben és amúgy is agresszív fajta. Robert idegei hamar megadták magukat:
- Istenem! Hogy jutunk ki innen?! Végünk van!
Sebesen körbe néztem és megláttam a szakaszt a központi csatornától lezáró fémajtót. Ez az!
- Robert! Segítened kell, mielőtt ide érnek! Hallod?
- Végünk van... - motyogta üveges tekintettel.
Ez hasznavehetetlen most. Mit csináljak? A pokémonjára meredtem:
- Machoke! Csak te nyithatod fel azt az ajtót!
A harcos pokémon meglepetten nézett rám, de nem mozdult. Kezdtem én is kétségbe esni, de tettem még egy próbát:
- Figyelj! Nem én vagyok a mestered, tudom, de ha nem segítesz mindenki bajba kerül. Ő is, én is és te is, érted? Kérlek Machoke! Nyisd fel az ajtót! - könyörögtem.
A pokémon bólintott, de irdatlan izmai is remegtek, ahogy a döbbenetesen nehéz ajtóval birkózott, miközben a horda egyre közelebb ért... Ahogy meghallottam a fröccsenéseket már tudtam: bevetették ellenünk a szennytámadásukat. Nem sokat tehettem, kitérni egy szűk csatornában lehetetlen és...
- Paras segíííííts! - kiáltottam ösztönösen.
Fényes fal villant fel előttünk ragyogva, amelyről ezer felé fröccsent a szennyes iszap. Paras meredten állt és kőkemény elszánással hárította el mindazt, ami fenyegethetett minket. Csodálkozva és egyben csodálattal néztem a kis rovart, majd halkan csak annyit nyögtem:
- Köszönöm barátom...
Az ajtó nyikorogva feltárult, mi pedig futottunk kifelé. Na nem vagyok egy atléta, de a lábatlan grimerek ellen még én is megállom a helyemet. Lassanként egérutat nyertünk előlük, oldalamon a feltűnően csendessé vált Roberttel, aki néha csodálkozó pillantásokat vetett a sebesen köztünk futkározó Parasra. Amely már nem az ő parassza...
Mikor kiértünk volna végre a csatornából, már láttuk a kiutat, de ekkor a fal mellől elénk olvadt szabályosan egy grimer. Szörcsögve várakozott, elzárva a kiutat, a horda pedig a nyomunkban... Most mi legyen? Robert már teljesen magába roskadni látszott eddig, de most megélénkült, nagy hangon adta ki az utasítást:
- Machoke! Karate ütést neki!
Nem volt rossz ötlet, csak éppen most is olyan lassúnak tűnt szegény, mint a mézbe ragadt beedrill... Grimer nem is habozott, jó adag mérgező iszapot köpött rá, amelytől a Parasszal szembeni meccstől, futástól és ajtófeszegetéstől fáradt machoke azonnal el is terült. Kis barátomra néztem:
- Akkor mi jövünk...
Paras előre lendült hát én pedig azon töprengtem milyen támadást alkalmazzon. A vérszívástól legfeljebb megbetegedne, hiszen grimer semmi másból nem áll, csak mérgező iszapból. Ha méregport, azt az ellenfele legfeljebb uzsonnának nézi...
- Térj ki Paras!
Utasításom még pont időben érkezett, a szennytámadás ágyúként ható lövedéke célt tévesztett újra és újra. De ezt nem fogja soká bírni szegény barátom.
- Paras! Karomtámadás!
Sebesen kerülgetve a lövéseket mélyen mart a grimer mellkasi részébe ollójával... aztán egyszerűen beleragadt. Kétségbeesetten kezdte rángatni, de nem sok reménnyel, a folyékony iszaplény magába zárta és méreggel bombázta. Utolsó mentsvárként ordítottam:
- Álomspórák!
A gombákból zöldes szinű felhő tört fel, mire a mérgező pokémon lassan megingott, aztán egyszerűen eldőlt. Na igen. Méreg vagy nem méreg, aludni még ő is szokott - kuncogtam. Elhajítottam egy üres labdámat, ami rövid küszködés árán magába zárta legújabb társamat, mi pedig szerencsésen távoztunk a felszínre, ahová már nem követett minket a horda. Robert kifulladva hajolt előre a térdeire:
- Életemben nem hittem volna... - zihálta, - hogy egy paras ilyenekre képes...
- Mert nem megfelelően edzetted - válaszoltam magam is sípoló tüdővel.
- Talán... talán igazad van... - biccentett kényszeredetten, aztán lassan elsétált. Már tudta mit is veszített Paras személyében. Legalábbis azt hiszi. A harci értékeit látta most, de az igazi Parast, az örök barátot sohasem láthatta és én némileg sajnáltam ezért. Mosolyogva kinyitottam az új pokélabdát is:
- Hát üdv a csapatban Grimer - üdvözöltem új társamat.
- Parasparas! - csatlakozott hozzám régebbi barátom.
Grimer nem sokat gondolkozott, kitörő lelkesedéssel ölelt meg mindkettőnket!
- Az új melegítőm! - kiáltottam fájdalmasan.
- Paaaaaaras - hangzott beletörődően...

.:bármi extra még?:.
#Grimer alapvetően sem túl vonzó, de erre ő még valódi kis polgárpukkasztóként rá is játszik. Hatalmasakat böfög, cuppogva közlekedik és élvezi ha megbotránkoztatja az embereket, vagy más pokémonokat. Jó, tudom, lázadó korszak, meg minden, de akkor is idegesítő tud lenni...#

Ismert támadásai (prof engedélyével vezetem fel, nem kötelező pont, saját játékaim megkönnyítése miatt csak):

- Mérges gáz (méreg - grimer nagy mennyiségű mérgező gázt fúj az ellenfele felé, aki ha belélegzi megmérgeződik)
- Keményedés (általános - grimer megkeményíti a testét alkotó iszapot, így jóval nehezebb megsebezni)
- Zsugorodás (általános - a pokémon rendkívül kicsire húzza össze a testét, ami miatt nagyon nehéz eltalálni)
- Savpáncél (méreg - Grimer egy rendkívüli hatékonyságú savas anyaggal telíti a testét alkotó iszapot, ami egészen rendkívüli mértékben nehézzé teszi megsebzését, mivel a teste cseppfolyóssá válik)
- Sárbomba (föld - egy koncentrált sárgolyót vág az ellenfeléhez Grimer, ami nagy területet befed, szembe kerülve pedig rontja annak esélyét, hogy a célpont sikeres támadást vigyen be)
- Mennykőcsapás (elektromos - minden erejét beleadva ezen titkos technika segítségével Grimer óriási erejű villámcsapást vág az ellenfélbe, amely amellett, hogy hatalmas sebzést okoz, görcsbe is ránthatja az izmokat, ezáltal bénulást okozhat)