New Divide

[SkyRean]

* A támadás sikeres volt, ez már valami, mintha Pidgeotto is elégedett lenne magával, hisz támadása egyszerre volt erõteljes és gyors, épen úgy ahogy azt egy Pidge támadásának lennie kell.*
- Szép volt Pidgeotto!
* Büszke hangvétele sugárzott szavaiból. Viszont a következõ taktikát amit az ellenfele vetett be , az szinte számára is is meglepõ, hiszen ilyet nem is látott, a paras túlságosan is magabiztos. Még akkor is ha a támadás sikeres volt.*
- Rendben van, mivel mi vagyunk a sorsok az lesz a legjobb ha újra támadásunk! Kavarj homok vihart! Rajta!
* Pidgeotto homok vihart kavar szárnyaival, így talán valamilyen szinten el tudja kerülni, hogy szemtõl szemben csapást mérjen úrja, ha a semmibõl támad kevesebb esély van arra, hogy kivédjék a támadást. Amikor már nem sok minden látszik, csak egy halk szó töri meg újra a csendet.*
- Gyerünk Pidgeotto, most támadj! Csõr támadás!
* A sûrû homok felhõ takar, de mintha az a csõ második nap ként világítaná meg a horizontot, úgy suhan át a felhõn és támadja meg újra Parast. Ha a támadás sikeres, akkor újra elõnyt tudnak kovácsolni, ha viszont Paras elõnyére kovácsolja a hátrányát, akkor viszont gondban lesznek.*

[Ayshud Lern r.i.p.]

Megtörtént az első sikeres csapás. Csúnyát döngött, amitől mind a ketten összerezzentek. A pidgeotto uralja a szelet. Aki a pokemonok ismerete nélkül nő fel, elcsodálkozhat ezen a könnyeden végbevitt mozdulatsoron. A tollai két ventillátort formáltak, és a légörvény elseperte a zöldes felhőcskét a paras felől. Öntudatlanul nyeltem egyet annak a gondolatára, hogy felénk is szállhatna Paras gázaiból. A másik irányba ment, ahol mintha láttam volna néhány levelet kifakulni.
A trénerek minden idegsejtüket úgy próbálták koordinálni, hogy a harc kimenetele számukra a lehető legkedvezőbb legyen. Szinte láttam, ahogy a pirossapkás edző gondolatban újraértékeli az esélyeket a pidgeotto mellizmai láttán.
Amikor a homoktól elhomályosodott a küzdőtér alsó fele, és a madár cikázni kezdett a kiszolgáltatott ellenfele fölött, squirtle úgy döntött, a páncélja biztonságából figyeli tovább az eseményeket. Vagy úgy, hogy nem nézi. Ay mindenesetre ezt tette, és közelebb vette magához a tenyérnyi páncélt. Egy mellső végtag kinyúlt belőle, és jobb szögbe fordította magát. Ay remélte, hogy nem lesz belőle pszihopata.

[Boris Usaghi]

Paras lehunyt szemekkel koncentrált a fényfal mögött. A földből felszálló por kavargott köröttünk, minden idegszálammal a meccsre koncentráltam magam is, ahogy tudtam kis barátom is ezt teszi. Emlékszem az együtt töltött tengernyi edzésre...

...Paras ugyanígy koncentrált, miközben a négy ventillátor kavarta körötte a port a házunk udvarán, nem mozdult semerre. Felé dobtam a ping-pong labdát, majd megint és megint és megint. Hányszor, de hányszor estünk össze szinte kimerülten az ágyba, jelentsen ez vetett faalkotmányt puha párnákkal, vagy piros-fehér pokelabdát. De tudtuk, hogy muszáj megtenni. Rengeteg gyorsabb lény van nála, akikkel szemben csak így lehetnek esélyei, főleg ha egyszer beedrillt akarunk fogni, aki ugyancsak félig repülő lény. És minden gyakorlásnak beérik előbb-utóbb a haszna, hiszen a végére ő is magabiztosan lődözte a spóratámadást a lasztikra, igen jó arányban találva el őket...

...Hát most lássuk mire megyünk a gyakorlással a gyakorlatban. Paras döntött, bevállalja a csőrtámadást, úgy néz ki és véghezviszi amire kértem. Semmi másra sem figyel már, csak ellenfele szárnyának suhogására, majd amint biztosan behatárolta magát kilövi az altató spórákat a madárra, amelynek éles csőre felé száguld. Hát ha ez sem jött be, mindjárt az elején végzetes hátrányba kerülhetünk, de egy sanszot kellett neki adni - vontam vállat magamban.

[SkyRean]

// Ay és Borissal //

* Ha csak egy pillanatig is, de fölényben érezhette Pidgeotto magát, a csör támadás helyett hatalmas meglepetésben volt része Skynak is. Hamarabb utolérte Pidgeotto-t az álom, minthogy támadást vigyen be ellenfelének. Sajnos a spórára senki sem számított, így mély álomba szenderült.*
- Szép volt, erre igazán nem számítottam! Pidgeotto, szép volt, térj vissza a Pokélabdába!
*Szólítja Pokémonját trénere, majd felé irányítja labdáját, és a piros fénycsóva segítségével, vissza is kerül a labdába.*
- Nos ha lúd legyen kövér! Most az a Pokémonom jön ami a legerõsebb a csapatomban, és a legnagyobb bizományosom is! Remélem felkészültél! * vigyorodik el, sandán *
~ Gyerünk Charmander benned az utolsó esélyem!~
* Charmander labdáját szorongatva, gondolatok ezrei futnak át agyán, vajon, hogyan tudná legyõzni ellenfelét.*
- Charmander, te következel!
* Dobja föld felé labdáját, majd a labdából egy magabiztos Charmander tûnik fel, farka végén gyönyörû színekben pompázó tûzzel.*
- Remélem készen álltok Parassal, most nem kímélünk titeket!
* Vigyorodik el újra magabiztosan.*

[Ayshud Lern r.i.p.]

A csőr az ízeltlábúban kegyetlen, valós sebet hagyott volna. A felépülés két hét, az első héten korlátozott mozgással. A madár tollazatának fényessége az egészségességéről árulkodott, felborzolódott taréja pedig éberségről. A mozgása könnyed volt, szemmel alig követhető, és egy váratlan pillanatban kilőtt nyílvesszőként behatolt a homokfelhőbe. Egy csattanás. Egy másodpercig tartott. A madár nem emelkedett vissza. A por lassan elült, és kirajzolódtak az ájult pidgeotto körvonalai. A mellkasa lassan mozgott fel-le. Mellette a diadalmas ízeltlábú, hátán a két életerőtől dagadó gomba, amelyeknek a maradék spóra elszállogatása füstölgő effektust kölcsönzött. Nem fog az az esés jólesni a madárnak, amikor felébred, de ez még néhány óráig nem esedékes.

Charmander. Gondozói karrierjének legnagyobb kudarca. A jelenlevő példány sem egy satnya egyed, de amelyikkel neki volt tapasztalata, egy élő acélgépezet volt leginkább. Idegösszeomlás miatt került a pokémoncenterbe. A legjobb pszihiáterek gyakorlatát követve folytattak terápiát, de hat hónap alatt szinte nulla volt a fejlődés. Azóta nem is érdeklődik felőle, a gazdájának a házatájára sem megy. Feléledt benne a trénerellenes érzelemgejzír, egy pillanatnyi őrült méreggel teli pillantást vetett a kéksapkás alakra, azután visszatért normális embernek lenni. Egyszerű ellenszenvként könyvelte el magában a továbbiakra nézve az iménti belső konfliktust, és újra az emberség és a munka tiszteletével viszonyult a jelenlevőkhöz.

[Boris Usaghi]

Ellenfelem meglepetésemre visszahívja pidgeottot a sikeres spóratámadás után, noha az csak nagyon rövid időre üti ki a madarat, nyilván sejtette, hogy alvása alatt komoly károkat szenvedne és védeni akarta a pokémonját, amit meg tudtam érteni. Biccentettem felé:
- Nagyon jól edzetted pidgeottot, nagyon szoros volt - ismertem el s kiváncsian vártam az új ellenfelet.
A vörös villanásból egy charmander teste formálódott meg, mire én magam ijedten hőköltem hátra, kövér izzadtságcseppek gördültek le a homlokomról, ahogy a farkán égő lángokra tekintettem. Bocsánatkérő, kínos mosollyal fordultam a fiúhoz:
- Ne haragudj rám kérlek és te sem charmander - pislogtam a pokemonra. - Nem ellened irányul, egyszerűen csak... nos kissé félek a tűztől, de ez a harcot nem befolyásolja természetesen.
Majd a pokémonomhoz fordultam, mindketten tudtuk: charmander halálos ellenfél lehet neki, hiszen a lángjaira hihetetlenül érzékeny. Kérdő hangsúllyal mormoltam:
- Szeretnéd folytatni? - kérdeztem, - vagy visszatérsz inkább?
- Parasparas! - csattogtatta meg az ollóit a bogár harciasan, amin meg sem lepődtem, míg nem ütik ki, bármi más meglepő lett volna tőle.
- Jól van! Akkor ne adjunk esélyt neki a gyengénk kihasználására! Mérges gáz támadás!
Paras hátán a gombák alól újra nagy mennyiségű sárgászöld anyag ömlött elő én pedig érdeklődően vártam, mit reagál Sky. Vajon képes és belobbantja a gyúlékony gázfelhőt? Az mindkettejüknek nagyon fog fájni, de még talán nekünk, trénereknek is, bár pidgeotto példájából nem ez volt a várható reakció, csak... akkor mi?

[SkyRean]

* Sajnos Pidgeotto elvesztése nem várt volt, de talán Charmander már képes lesz egy olyan harcot véghez vinni amilyet szeretnének látni és átélni mindketten. Mérges gáz támadással támadnak. Várható volt, valamilyen gázt be kellett vetniük, hiszen Paras öklelõ támadása nem biztos, hogy elvárt eredményt érne el náluk.*
- Rendben van Charmander, ugorj hátrébb két lépést!
* Charmander hátrazökken, ezzel is nagyobb távolságra van a mérges gáztól.*
- Nos a tûz téged is sebez, de csak akkor ha elér!* vigyordik el.*
- Gyerünk Charmander, Parázs támadást!
* Charmander hátat fordít és farkát kezdi el himbálni, farka végérõl pedig hullanak a kis láng darabok, amik egyenesen a gáz felhõhöz ér. Sky abban reménykedik, hogy sikeres akciót hajt végre, és a tûz ami majd keletkezik, bármilyen kicsi is lesz, nem árt annyira Charmandernek, mint Parasnak aki a minimális tûzt se szereti. Lehet nem épen annyira hatásos mint egy tûzfal, de sajnos matt helyzetbe kerül azzal, hogy mérges gáz közeleg feléjük.*
- Sajnálom, de a Parasod nem fogja szeretni a tüzet amit tõlünk kap!
* Sky egyhelyben áll ölbe tett kézzel, valahogy a magabiztosság sugárzik belõle, pedig a lelke mélyén igen is izgul, hisz elsõ meccse és egyáltalán nem biztos abban, hogy elvárt eredményt fog elérni egy párbajjal. Mégis valamilyen szinte tudja, ha kikapna ellenfelétõl, az õ szégyene lenne, de még jobban arra sarkalná, hogy többet kell edzenie Pokémonjaival.*

[Boris Usaghi]

(Akkor Ay-jal egyeztetve menjen le a harc akár nélküle is)

Megdöbbentem, mikor hátrálásra utasította Charmandert Sky, de ez csak egyet jelenthetett:
- Paras hátrálj! - kiáltottam, mire a kis gombapokémon visszafelé is mozgott, de sajnos a gáz nem egyik pillanatról a másikra fogy ki, így a parázstámadás elképesztő hatást ért el. Óriási lángnyelvek és sötét korommal telített felhő lobbant a pokemonok között egy másodpercre, majd már detonált is. Még másfél mázsás testemet is fél térdre löket a lökéshullám, amelyben elveszni látszott mindkét pokemonunk teste és szem elől vesztettem Skyt, a frissen érkezett srácot s squirtlejét is. Majd ahogy a füst elült megdöbbenve néztem körül...
A nézőknek nem esett baja némi rájuk fröccsent poron kívül, Sky, akárcsak én szintén földre rogyott, de már szedte is össze magát. Charmander félig a földbe ágyazódva nehézkesen lihegett, de lassan, remegve talpra állt. Paras a hasán feküdt. Nekiveselkedett, hogy felálljon, aztán visszazuhant, mégegyszer, de megint visszarogyott. Gömbszemei most mintha örvénymintává váltak volna szinte, már nem tudott felállni. Szuszogva biccentettem:
- Paras nem képes folytatni a harcot, a menetet Charmander nyerte. Paras térj vissza - nyújtottam előre a pokelabdát, melynek vörös fénye visszaszívta magába a kis pokemont. - Nagyszerűen küzdöttél, büszke vagyok rád!
Leakasztottam a másik labdát az övemről, majd a tenyeremben feldobtam a levegőbe:
- Grimer, szükségem van a segítségedre! - kiáltottam, mire az ismert piros fény újra megjelent, s mire a labda visszahullt a kezembe az iszappokémon alaktalan teste anyagiasult közöttünk a sérült, de a harcot még közel sem feladott Charmander előtt.
- Grimer! Mérges gáz támadás!
A méregpokémon brutális gázfelhőt lehelt bömbölve a tűzellenfelére. Még egy lángtámadást biztosan nem kockáztat meg Sky, azt aligha bírná ki Charmander...

[SkyRean]

* Sajnos Sky ötlete nem volt a legjobb, saját Pokémonját kockáztatta, igaz Charmander még talpon van. Paras pedig elhagyta a küzdõteret. Sky ökölbe szorítja a kezét, majd Charmander felé tekint.*
- Charmander, minden rendben?
* A kis Charmander szép lassan hátra néz, egyik szemét becsukva, persze nem örömétõl hanem fáradtságától.*
- Rendben van, ez így nem mehet tovább!
* A mérges gáz, csak úgy ömlik Grimerbõl, így Sky választása a következõ.*
- Charmander! * szólítja fel Pokémonját*
- Térj vissza!
* Charmander labdáját egyenesen rá szögezve utasítja vissza kis Pokémonját, hiszen nem meri tovább kockáztatni a testi épségét. Fõleg nem egy jelentéktelen harc miatt.*
- Gratulálok, te gyõztél, sajnos oktondi módon próbáltam hasznosítani a Charmanderben lakozó tüzet, aminek csúfos kimenetele lett, nem kockáztatom tovább a Charmander épségét, így inkább érjen véget hamarabb az a bizonyos harc.
* Szemei föld felé szegezi, hiszen bármennyire is akart gyõzni, egy kicsit bánja, hogy ilyesminek tette ki Pokémonját*

[Ayshud Lern r.i.p.]

Taps, taps.
- Gratulálok. Fejlett empátiáról tettél tanúságot. Mindig öröm ilyet látni egy tréner részéről - fordult a csata "vesztes"-éhez. - Remélem ha híres tréner leszel, akkor sem veszted el ezt a tulajdonságod. Szépen küzdöttetek, egyébként.
Az utolsó mondatot csak azért fűzte hozzá, mert érezte, hogy tiszteletlenség volt csak egyikükhöz szólni. - Gratulálok mindkettőtöknek. A termekben sem lát minden nap az ember ilyen csatát.
Ay tisztában volt vele, hogy egy pokémoncenterben eltöltött nap után minden résztvevő nagyjából fel is épül, de látta a kékruhás tekintetében a bűntudatot, ahogy az a charmander - ...a szóra gondolva is kirázza a hideg - labdájára pillantott.
- Ay vagyok amúgy. Őt meg Töknek hívom. Nem tudom, hogy van ezzel a névvel, mert csak annyit mondani, hogy "squirtle".
- Squoetle - mondta a meglepően fegyelmezett nagyfejű pokemon, mintha már fel sem venné a felnőtt stílusát. Talán ez volt a bemutatkozása is.
- Még annyit se.
- Squoetle - fejezte ki gyorsan, határozottan a kölyök, egy pillantással jelezve Aynak, hogy nem hagyja felemészteni általa az energiáit. Visszafordult a vendégekhez, és a mosolygós nyertes ruháját egy kis habosvízzel ajándékozta meg, majd jól kivehető kacagás tört elő belőle.
- Ez csak azt jelenti, hogy szeret - jegyezte meg Ay -, vagy bármi mást - fűzte hozzá kisebb gondolkodás után -, még nem sikerült igazán megismernük egymást.

[Boris Usaghi]

Biccentettem, amint visszahívta charmandert is Sky, majd ahogy egymáshoz sétáltunk kezet nyújtottam. Mielőtt szólhattunk volna, taps szakította félbe gondolatainkat az újonnan érkezett srác felől, aki Ay néven mutatkozott be, kis squirtlejét pedig Tökként, ami némileg feljebbre emelte a szemöldökömet, de vidáman mosolyogtam vissza:
- Én Boris Usaghi lennék, örvendek a találkozásnak, mindkettőtökkel - válaszoltam kedélyesen. Ekkor lőtt meg squirtle, amin elkuncogtam magam: - Úgyis melegem volt már - legyintettem.
Majd végre tisztességesen tudtam összegezni Sky felé is:
- Köszönöm a csatát, nagyszerű harc volt, igazán büszke lehetsz magadra - mondtam neki elismerően. - Ha nem hívod vissza charmandert, akkor valószínűleg megnyered, mert Grimer még nagyon fiatal, nincs elég tapasztalata. Mindketten tanulhattunk az összecsapásból s ami a fő, kis barátaink is. Legközelebb javaslom valamilyen fizikai támadást válassz egy mérges gázokból álló felhő ellen - kacsintottam barátságosan.
Grimer mellé újra kiengedtem a kissé zilált és fáradt, de már újra talpon álló Parast is és vidáman elővettem a nekik készített húsgombócokat:
- Tessék, egyetek csak, megdolgoztatok érte - kínáltam őket, majd a két fiú felé fordultam: - A tieiteknek is jut bőven ha gondoljátok, illetve aki velem tart, annak sült hús is. Mi járatban errefelé Ay? - érdeklődtem, fél szemmel figyelve, ahogy Paras kis kaját csippent fel és egyből a kis baby squirtlet kínálgatja vele, miközben Grimer szinte szétfolyik a földön, élvezve a győzelme ízét.

[SkyRean]

* Sajnálatos módon a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt Sky elvárta, szinte teljesen biztos volt abban, hogy õ fogja gyõztesen elhagyni a helyet. Sajnos ez nem így történt, de mint mindenbõl ebbõl is tanult. Bár nincs ínyére az, hogy hízelegjen, vagy bármi számára megerõltetõt tegyen.*
- Kedves szavak barátom, de mit sem érnek…
* Teszi hozzá kötekedõen Ay- nak aki próbált szépíteni a helyzeten, de Sky számára vagy gyõzelem vagy semmi, igaz a fiatal Boris, próbálta invitálni õt egy ebédre, de valahogy nem volt kedve az egészhez, az õ hátizsákja is tele van kajával, és a Pokémonok számára is van élelem, éppen ezért, ki is használta a nyugodalmas alkalmat és elõhívta két Pokémonját. Táskájából elõvette a Pokém csemgét és a fáradt harc után megjutalmazta õket.*
- Nos srácok egyetek,utána viszont indulunk tovább, sokat kell még edzenünk.
* Bólint szigorúan társaira.*
~ Talán az lenne a legjobb ha dél felé venném az irányt úgy hallottam új edzõtermek vannak e helyen, és úgy érzem lenne esélyem elnyerni pár jelvényt, csak így válhatok mesterré.~
* Mivel pár lépéssel arrébb telepedett le Sky a két sráctól, így csak fél füllel próbál hallgatózni, hátha hall valami új hírt.*

[Ayshud Lern r.i.p.]

~A szociális képességek terén lenne mit fejlődnie ennek a fiúnak - összegezte magában Ay - legalábbis az emberekkel való kapcsolataiban.~ De hisz ő sem volt különb, sőt. Most sem ennek a területnek a mestere. Ezért meg tuta érteni. Mindenki másban jó. Persze sokat lehet kapni egy társas kapcsolatból. Ezért is fogadta szívesen Boris meghívását, meg persze a mennyeinek látszó sült hús miatt. Az illatáról grimer jelenléte miatt nem jutott információhoz. Ez a jelenség talán ahhoz is hozzájárult, hogy a másik fiú távolabb keresett pihenőhelyet. A szag konkrétan orrfacsaró lehet egy ahhoz nem szokott orrnak, Ay étvágyát azonban nem vette el. Ahogy az orvosok formalin mellett tudnak uzsonnázni, úgy hozzászokhat egy gondozó ehhez a bűzhöz, ha néhány napnál tovább dolga van hasonló lénnyel. Grimer salakjáról ragyogott a fiatalság: homogenitás, áttetsző lehelletvékony felső réteg, éles, hasító, inkább ájulást okozó szag az érettebb példányok nyomott, fojtó, rosszullétet ingerlő illatfelhője helyett. Vagyis a 21 éves fiú nem egy leamortizált rákot látott játszani egy törpe teknőccel, egy miniatűr szemes mocsár mellett, hanem három személyt, akik jól érzik magukat a helyzetükben. Paras gondoskodása Tökről és a kettőjük nyíltsága segített oldani az ismeretlentől való természetes félelmet, így nem telt sok időbe és Boris tüze mellett ülve falatoztunk a főztjéből.
- Hát mi sétálni jöttünk erre, világot látni. Egy egynapos túra, estére haza is megyünk. Gondoltam eszünk egy pár vadalmát, gyűjtünk egy kis bogyót, fekszünk a fűben. De ő - mosolyodott el a squirtle-re nézve, aki akárcsak gazdája, kedvvel majszolta Boris ételét - szerencsére aktívabbra alkotta a túrát. A fél délelőttöt rohangálással töltöttem.
- Jót tett a kimozdulás a megszokottból. - mondta rövid csend után - Sokat tanulok tőle. Te gondolom trénerkedsz - váltott témát -, mi vitt erre az útra?

[Boris Usaghi]

Meglepetten néztem Sky távolságtartó félrevonulását, de nem tettem szóvá, csak magamban jegyeztem meg, ha Paras szokása szerint ráakaszkodik, akkor visszahívom a labdába, mielőtt megsértődik a srác. Nem a világ egy vereség, de úgy tűnik a lelkére vette. Na inkább a sültre és Ayra fordítottam a figyelmemet:
- Hát igen, trénerkedek - ismételtem mosollyal. - Paras és Grimer épp elég nehéz esetek - kuncogtam, - van mit edzeni való velük, hát még ha nem csak a támadásokat nézzük, hanem gyerekes csintalanságukat is.
Második kérdése viszont meglepett, de barátságosan feleltem rá:
- Édesapám példája azt hiszem - merengtem. - Ő rovarpokémon kutató volt, az utolsó komoly kutatását már nem volt alkalma befejezni. Így azt hiszem valahol ezt én szeretném helyette megtenni, de én jelentősen más, hogy úgy mondjam gyakorlati oldaláról közelítem meg a kérdést. Hosszú távon fel akarok kutatni kabuto fosszíliákat, de más tekintetben is tanulmányozom s ami azt illeti edzem is a pokémonokat.
Kíváncsian fordultam Ay felé:
- Tök még elég fiatalka, ha jól sejtem, nagyon játékos és barátságos - vigyorogtam. - De nem tudom, te is tréner lennél talán? Vagy esetleg kutató? Netán csak a pecázásban van a segítségedre a kis squirtle? - viccelődtem.

[SkyRean]

* Lassan sötétedik, a nap sugarai erõt veszítettek, minden olyan csendes, lassan alszik a világ. Sky kedvenc napszaka következik, a sötétség, ilyenkor õ maga is beleolvad a környezetbe, talán ha csak egy kicsit is, de tükrözi belsõ mivoltját. Ugyan az a tûz ég benne, ami pár méterrel tõle ég. A vágy, hogy egyszer õ legyen az elsõ számú tréner. Az aki mindenek felett áll, Pokémonjaival az oldalán, szinte bármi áron. Már a gondolattól is a hideg rázza és csak ringatja magát tovább és tovább. De egy apró nesz töri meg az álmokat, pont egy olyan nesz amely minden kegyes álmot megtör, még akkor is ha az ember nyitott szemekkel alszik. Sky felpattan ülõ helyérõl, és a fák lombjait bámulja.*
- Ti is hallottátok ezt? Valami mintha mocorogna a fán!
* Sky Pokémonjára tekint Charmanderre aki fél szavakból megérti már õt. Farka végén lévõ láng sebesebben dolgozik, fényt bocsájt a sötétségre, de újabb információval már a fény se szolgálhat.*
- Valami nem stimmel…
* Talán csak egy percre fordulhatott el, de mintha valaminek nyoma veszett volna, valami esetleg eltûnt? Sky táskája mintha egy fél percel ezelõtt még a fa tövébe lett volna, most viszont elnyelte a föld.*
- A táskám, hova lett a táskám?
* Teszi fel ijedtem a kérdést, hiszen a fél élete a táskájában volt, abban a táskában amiben a maradék pénze, élelme és Pokélabdáji voltak.*
- Tolvaj van közöttünk…
* Jegyzi meg halkan és közben egy helységben lévõ társaira tekint* - ti láttatok valamit?
*Kérdezi összehúzott szemöldökkel, hiszen a mai nap után már egy táska eltûnése csak hab a tortán, ha lehet ezt így mondani…*