|
|
Post by Yessi on Mar 25, 2012 16:33:17 GMT 1
Miután visszaértem és elkezdtünk a titkos átjáró felé menni. Boris ment elől, én hátul. Ám Boris hirtelen megtorpant én meg egyenesen belementem. Követtem a lámpa fényét és... egy eléggé keskeny jégszakasz amin elvileg át kellene kelnünk. Nyeltem egy nagyot. Boris-t elbírná meg engem is, csak hát vékony és jégből van. Azon törtem a fejem, hogy vajon hogyan keljünk át. Először a lajhár mászás jutott eszembe, de nem fértünk volna el. Ahhoz túl vastag volt.
- Átkelhetnék mezítláb és vihetnék magammal egy kötelet. Azt mondjuk a fejed magasságáig fel lenne emelve és akkor át tudnál kelni, úgy, hogy közbe fogod a kötelet - mondtam a tervet.
|
|
|
|
Post by Boris Usaghi on Mar 25, 2012 16:41:44 GMT 1
- Az ötlet jó - ismertem el biccentve, - bár még mindig aggódom érted - vakartam a fejem némileg kényszeredetten. - A kötelet kösd a derekadra és akkor ha leesnél is, amíg átérsz én meg tudlak tartani - ajánlottam, majd hirtelen a fejemre csaptam: - Hogy én mennyire ostoba vagyok, hát persze... Grimer szükségem van a segítségedre! - dobtam fel a második labdámat, amelyből sebesen kibontakozott az iszappokémon alaktalan teste és rögvest tekintélyes böfögéssel jelezte megérkeztét. A fejemet csóváltam s a lányhoz fordultam: - Grimer teste puszta ragacsos iszap, alig lehet kitekerni bármit is a mancsából még a legerősebb pokémonoknak is, de mivel még nem fejlődött tovább, így ez az iszap nem mérgező. Ha belelépsz, akkor a talpad a csúszós jégen is tapadni fog, odaát meg majd lesikálod a hóban - ajánlottam.
Pajtásomra pillantottam, aki unottan vállat vont és egy kicsit szétfolyt a lány előtt, hogy ha akar, akkor bele tudjon lépni ragacsos testfelületébe. Én magam a kötél végét áthurkoltam a derekamon, a másikat pedig amint végeztem Yessinek nyújtottam, aki eddigre ha akart élt az ajánltunkkal a ragadós iszap kapcsán. Még mindig kissé félve és nem kevés tisztelettel néztem a bátor lányra:
- Hát... sok szerencsét, ha bármi van, akkor megtartalak... - ígértem.
|
|
|
|
Post by Yessi on Mar 25, 2012 16:53:05 GMT 1
Amikor Boris előhívta Grimer-t nem volt semmi bajom. A Rakéta Csapat bázisán már megszoktam. DE HOGY BELELÉPNI?! Belül hányinger kergetett. Jó tudom, hogy nem mérgező, de akkor is. Nyálkás és undorító. Habár... ú-ú-ú! Jó iszappakolás lesz. És így a tökéletes lábaim, még tökéletesebbek lesznek! Boris a derekamra erősítette a kötelet utána meg beleléptem a szétterült Grimer-be.
- Nem kell értem aggódni! Kiskoromban tornásztam - vigyorogtam Boris-ra. Ez hazugság. Még anno a szüleim készítettek fel, hogy értékes Pokemonk lopása közben bármikor bármilyen helyzetben kitudjam magam vágni. No, ráléptem a jégre és elkezdtem sétálni. Habár a lábaimat néha nehéz volt felemelni, egyébként minden jól ment. Még a legprofibb tornászok is irigykednének! Ez nem beképzeltségből mondom. Mikor átértem lekötöttem magamról a kötelet és kibiztosítottam egy kiálló jégtömbnél.
- Jöhetsz Boris! - jeleztem a fiúnak, hogy jöhet.
|
|
|
|
Post by Boris Usaghi on Mar 25, 2012 17:09:32 GMT 1
Hiába próbált megnyugtatni a tenyerem izzadt miközben görcsösen markoltam a kötelet a derekam előtt és néztem amint cuppogó lépteivel áthalad a veszedelmes jégpallón. Borzasztóan aggódtam, de valóban hihetetlen kecsesnek és ügyesnek bizonyult. Mikor rögzítette a kötelet magam is azt tettem feszesre húzva egy a tetőről lelógó jégcsapféleséghez bogoztam, majd visszahívtam a labdákba a lényeim s nagyot nyelve nekiindultam. Erősen kapaszkodtam és lassan, de megfontolt léptekkel haladtam. Na jó lassabban és rendkívül kevésbé kecsesen mint Yessi, de biztonságban átértem magam is. A lányka már visszahúzta nyilván átfagyott lábaira a bakancsait és nyugodtan ücsörögve várt rám. A szám elé kaptam a kezem, hogy ne kezdjek el kuncogni, majd vidáman megjegyeztem:
- Te Yessi... nem akarok beleszólni, de szerintem a kiszemelt ülőhelyed még a végén rossz néven veszi, hogy székként hasznosítod... - kacsintottam rá.
A lány szeme megrebbent, majd lefelé fordult, a szimpatikus, lekopott szikla pedig álmatag hangon felhorkant:
- Geodude...
|
|
|
|
Post by Yessi on Mar 25, 2012 17:31:18 GMT 1
Boris is át kelt végül gond nélkül. Ám amikor a szája elé kapta a kezét már éreztem, hogy baj van. Utána arra mutatott amin ülök. Lenéztem, és láttam, hogy egy Geodude-n ülök. Nyeltem egyet és felálltam. Előhívtam Eevee-t. Geo még csak ébredezett szóval még könnyen legyőzhetem, de ha felébred....
- Eevee Farok csóválás utána öklelés! - adtam az utasítást. Eevee legyengítette Geo-nak a védekezési erejét majd elkezdett felé szaladni, hogy felöklelje. A végénél felugrott, hogy nagyobb lendülettel csapódhasson be. Ez jól sikerült. Utána leugrott Geo-ról egyenesen mögé. Majd megfordult és látta, hogy Geo már teljesen felébredt. Felemelkedett és a két kezével megfogta Eevee-t és felemelte a magasba.
- Ereszd el te... te kőszörny! - fenyegetőztem. Letette Eevee-t és felém fordult kitagadt erekkel.
- GEODUDEEEEE! - ordította mérgesen. Elkezdett felém jönni.
- Hoppá - motyogtam...
|
|
|
|
Post by Boris Usaghi on Mar 25, 2012 17:45:59 GMT 1
Meg sem lepődtem, mikor Yessi a harc mellett döntött, a karakán, kemény kiscsajtól nem is vártam magamban mást. Eevee jól sikerült kombinációval kezdett, ami láthatólag meglepte a kőlényt a sikeres támadás pedig biztosan megsebezte és esélyesen fel is ingerelte, még ha az öklelésre nem is különösebben érzékeny a hegymélyi kövekből született szörnyecske. Amikor azonban már felkapta Eeveet éreztem a bajt és a pokelabdám felé nyúltam, csakhogy a társáért aggódó Yessi még engem is megelőzött és rárivallt az ellenfélre, aki bizony azonnal őt szemelte ki új célpontnak. Szegény eevee nagyot nyekkent a jeges köveken. Egy szerencsénk volt, hogy az eddig békésen szunyáló geodude is eléggé bejegesedett, úgyhogy még némileg lassan mozgott, de az ütéseinek félelmetes erején ez nem segít...
Sokat nem gondolkodtam, az ösztöneim vittek, hogy megvédjem a lányt, előre robbantam bármilyen sumoshoz méltó sebességgel és két tenyeremmel iszonyatos pofont adtam a gömbölyű kőlénynek. Súlyos alkotóanyaga ellenére is mindössze 20 kiló egy ilyen pokémon, így tehetetlenül vágódott neki a jégfalnak, de már kelt is fel, ha lehet még harciasabban. Kinyitottam a pokélabdámat:
- Exeggcute szükségünk van a segítségedre! - kiáltottam.
A vörös fény hat részre vált és megjelentek a gömbölyű pszichonikus fűmagok. Yessire kacsintottam, aki ijedtsége ellenére is büszkén és egyenesen tartotta magát, majd a pokémonomhoz fordultam:
- Besegítünk a kisasszonynak az udvariatlan tábori széke ellenében. Az eevee veletek van - recsegtem.
A tojáspokémon kánonban helyeselt, miközben a tekintetem a lassan újra harcba lendülő geodudra meredt, viszont nem szóltam semmit. Igyekszünk alkalmazkodni Yessihez, nem ismerem még őt, nem akarok addig utasítást adni, míg nem tudom mire készülnek, nehogy véletlenül a pokémonját találjuk el. Azt hiszem ő is megérezte, hogy most ő a főnök, mi csak kisegíteni fogunk és alkalmazkodunk hozzá, mert a szeme a szintén talpra álló eeveere villant.
|
|
|
|
Post by Yessi on Mar 25, 2012 18:09:20 GMT 1
Mielőtt Geo engem támadhatott volna meg Boris közbe lépett. Két jó nagy pofonnal arrébb lőkte Geo-t. Utána előhívta a 6 darabból álló Eceggcute-t. Boris rám kacsintott, habár ijedt voltam Eevee miatt, büszkén álltam. Ha kell saját kézzel tőröm szét Geodude-t! Elmondta, hogy Eevee velünk van. Rájöttem, hogy én vagyok főnők (örömtánc ;D). Eevee-re néztem aki feltápászkodott.
- Ve - morogta Geo-ra. Mindkettőnk szemében égett az, hogy le akarjuk győzni Geudude-t!
- Eevee megint farok csóválás majd segítő kezek Exeggcute-nak! Exe támadása után pedig egy öklelés! - adtam ki az utasításokat. Eevee bólintott. Geo védelmét lecsökkentette majd Exe-t segítette a segítő kezekkel.
|
|
|
|
Post by Boris Usaghi on Mar 25, 2012 18:26:11 GMT 1
Hmm, ezek szerint a lányzó úgy döntött, hogy támogató üzemmódba kapcsolja Eeveet és megpróbálunk Exeggcute támadásaira alapozni. Elismerően néztem a fiatal, de igen okos és képzett tanítóra:
- Okos - állapítottam meg a hangomban tisztelettel. - Geodude rendkívül érzékeny a fű alapú támadásokra...
A pokémonom felé fordultam, majd ahogy életbe lépett az eeveetől kapott segítség a megzavarodva a rengeteg ellenfél látványától körbe forgolódó geodude felé néztem:
- Exeggcute! Bénítsd meg!
A magokból kicsapódó bénító por végigterült a kőlényen, akinek a deresedés miatt eddig sem voltak éppen gyorsak a mozdulatai, de most lényegében az is megszűnt, kínlódva próbálta legyőzni a tagjait lebéklyózó növényi port, bár ez nagyon nehéz feladat lehetett, hiszen az több mint egyszerűen hatékony ellene. Eevee pedig igen jól képzetten már rontott is előre, tekintélyes öklelése a sziklakanyon szélére sodorta geodudeot, aki nehézkesen billegett a szélén ólmosan elnehezült tagjaival. Biccentettem a lánynak:
- Ez igen. Remek pokémon és első osztályú mester - ismertem el az érdemeit.
|
|
