Aura

[Jake Hedgedog]

Elérkezett annak is a napja, hogy legálisan alkalmazhassunk erõszakot a lányokon, és kényszeríthessük õket tojások festésére, szagfelhõben létezésre, az udvaron vödör vízben fürdetésben és nem mellesleg még itt, virtuálisan is különbözõ locsolások kénytelen kelletlen fogadására... Csak hogy el ne hervadjanak.

Aura nincs velünk rég óta, de máris rengeteget tudhatunk róla. Senki ne fogja vissza magát, neki se kelljen félnie az elszáradástól!

[Attila]

Remélem tetszeni fog Aura!

Van nálam egy kölnisüveg, métereset spriccel,
Mivel ilyen rakoncátlan, lezártam egy sliccel!

Na szabad-e locsolni? Ha a valóságban nem is, de a történetben mindenképp eláztatlak




Tamarillo városkájában nem sok olyan békés és nyugodt hely van, mint a kertvárosi park. Hatalmas fűvel benőtt rész, ahol rengeteg fa és bokor, no meg gyönyörűbbnél gyönyörűbb színekben pompázó virágok találhatóak. A terület közepén egy gyönyörűen kialakított kis szökőkút található, amelyből egy Magicarp pontos mása nyúlik ki és ontja a szájából a vizet. Pideyk békésen csipegetik az eledelüket a nekik kialakított etetőből, Butterfreek repkednek mindenütt egymással játszva és itt-ott egy Diglett bújik ki a föld alól, hogy a kertészek se unatkozzanak. A pokémonok és a természet, közösen varázsolják gyönyörűvé ezt az idilli helyet. Teljesen más világot tár elénk a hatalmas betondzsungel után, amit a város mutat nekünk.
Éppen a szökőkút szélén üldögélek és boldogság tölti el a lelkem, miközben nézem, hogy Gastly miképp riogatja az embereket és Bulbasaur milyen jól érzi magát, hogy a virágok között hempereghet. Egyszerűen tökéletes ez a mai nap! Hogy mért? Hát mert ma van HÚSVÉT!!!
Imádom ezt az ünnepet, ilyenkor vagyok igazán elememben. A sok csel és fondorlat, amit kieszelhetek a lányok becserkészésére és…
~ HÁHÁÁÁ!
…’’levadászására”.

Most is épp vizslató szemeimmel méregettem a környéket, hogy hol bukkan fel egy ismerős lány. A pokémonjaim is ’’ beépített ügynökök” voltak, mert ők is figyeltek, csak éppen álcáztál magukat, hogy éppen mást csinálnak.

Fejemet jobbra fordítottam és akkor megláttam ŐT!
~ A tökéletes célpont előállt!
Kacsintottam egyet Gastlynek és Bulbasaurnak, hogy nézzenek arra, amerre a fejemmel intek és ők is kiszúrták a leányzót: Aura éppen egy padon üldögélt háttal nekünk és egy könyvet olvasott. Látszólag nagyon belevolt merülve az olvasásba és élvezte amit csinál. Élvezte a gondtalan létet, a meleget, a lágy szellőt, ami simogatta gyönyörű arcát és kecsesen játszott rendezett, csillogó hajával. Hát mi is ronthatná el a lánynak ezt a tökéletes napját?

Hogy ’’mi”? Rosszul van feltéve a kérdés. Inkább KI! Természetesen ÉN!
Illetve…, hogy pontosabbak legyünk én és a két bűnsegédem: Bulba-Saur és Gast-Ly urak közreműködésével fogjuk feldobni eme gyönyörű leányzónak a nélkülünk is csodás napját.

Bólintottam pokémonjaimnak, akik komiszan fölnevettek (Gastly az inkább hahotázott, de olyan hangerővel, hogy a Pidgeyk rémülten szálltak el az etetőtől és több ember is riadtan nézett körbe. Még szerencsénk van, ha Aura nem vette észre), majd komiszan egy erre a célra már előkészített ( Bulbasaur betört… inkább mondjuk azt, hogy bekéredzkedett a park személyzeti helységébe és onnan ellopott… inkább mondjuk úgy, hogy kölcsön vett egy igen hatalmas nyomású slagot, aminek a neve az igen eredeti: Slag 5000 volt) slagot szereltem fel a Magicarp szökőkút szájára, majd sunyin és eszméletlenül halkan a mit sem sejtő Aura mögé lopóztam, majd…
Megnyomtam a slagon a ’’kiold” gombot, minek hatására hatalmas vízsugár tőrt elő a cső szájából és áztatta el Aurának nem csak a gyönyörű haját, de még a ruháját is, na mega könyvét, amit olvasott éppen.
Az akcióm sikerét láva Bulbasaur és Gastly a földön fetrengve nevettek, én pedig rögtön cselekedtem is: elzártam a slagot, ledobtam magam elé, átugrottam a padon, leültem a lány mellé, belenéztem jó mélyen azokba a csillogó, gyönyörű szemeibe és rámosolyogtam.
- Csak, hogy ilyen szépen tündökölhess minden egyes húsvét alkalmával.

[Boris Usaghi]

Hát ma is túl vagyok már vagy negyven locsoho... locsono... locsi... pff, nehéz szó. Hát kölni öntögetésen. Na meg páj... pál... páka... pfff... boriváson na! Hát ha szívesen kínálják az embert, akkor nem lehet viszka... viszaka... viszutana... Ma nem beszélek. Jobb lesz. Mindenkinek. Főleg nekem...

(Boris elfekszik a fűben és az igazak, meg a részeg lakodalmas kutyák álmát alussza, elvágódásakor felnyílik a pokélabdája és kiszabadul belőle a swinubja, mostantól az ő szerepében vagyok)

Illatok. Hű mennyi illat! *Szimat* Fúj, kipufogó gáz szaga, nem szereti swinub. Hmm... Jó illat. Virágillat! Mi lehet? *Szimat* Megnézem! Erre lesz. Biztosan erre lesz. Óh! Járkál! Mi lehet? Kék virágocska, aki sokat beszél? Meg kell nézni. Jaj várjál már meg! Swinuuuub... Óh de gyors...
Nah végre megállt! Swinub! Ott van, ott ül a padon és olyan papírokat nézeget, amit Boris is szokott. Jé, egy lány ember pokémon! Hááát... Remélem hamar átfejlődik ilyenné Boris is, mert ez azért sokkal szebb mint Boris. És jó illata van!! Odamegyek és köszönök!
- Swinub! - köszöntöttem a lehető legbarátságosabb hangomon és jó hosszan megnyaltam a lábát. De jó illata van! Hmm... Grimer szerint ez a parfüm nevű támadása a lány embereknek. Nekem tetszik! Jé, kicsit ijedtnek tűnik, pedig swinub nem akar semmi rosszat se nem! Komooo... ooo... ooo...
- HAPCI!!!
Pff, most meg minden havas lett. Hát ez van. Mondjuk elgé gyakran van, de hát... Jé, van neki repülője! Juj te meg ki vagy? Hú, repked! Látsz onnan fentről füvet? Fincsi füvecske, swinub éhes... Jaj már, te meg ne nézz ilyen ijedten, nekem szimpatikus vagy, jó illatod van. Látod, hozzád is dörgölőzöm, ilyet szoktak a többiek is, csak megérti. Juj! Megsimizte a bucómat! De jóóó! Gyere! Gyere már velem! Menjünk vissza Borishoz, van kajája. Neki mindig van! Gyere-gyere! Hoppika, gyere már. Jé! Szia repcsi pokémon. Gyertek akkor együtt. De menjünk, mert swinub kicsi, és éhes és... jaj... főleg éhes. Ahol Boris van, ott akad csomó fű! Ez az! Gyertek!
Jaja, már nincs messze. Ott is van a fűtenger. Gyere repcsi játszaniiii!!! Hoppi, a lány ember pokémon meg rá lépett Borisra? De legalább már nem alszik. Szerintem beszélni próbál... Azaz, mondom én, ha kihúzzák a cipőorrot a szájából mindjárt tud bambán vigyorogni, meg beszélni. Locsolni? Mi az a locsolni? Juj neki is van ilyen parfüm támadása? Hát használhatná gyakrabban is. Mmm... Fincsi fű. De álmos lettem... Swinuuub... Azért örülök, hogy láttalak jó szagú lány ember pokémon, szerintem is kellemes húsvéti ünnepeket, ahogy Boris mondja. Nem tudom mi az, de csak jó dolog...Swinub elmegy csicsikálni...

[Rodolfo Valentino]

Bár ismerlek élőben, te se félhetsz, kaphatsz bőven ;D

Van nekem egy kis locsolóm,
Kölni nincsen benne,
Ha én azt most elõvenném,
Nagy röhögés lenne.
De én azt nem teszem,
Mert kezemben a kölni!
Locsolni jöttem,
Nem pedig tökölni!

Sok-sok időt töltünk együtt, így keveset lehetek egyedül. Végül elmerülsz a könyváradatban, te kis moly! Szomszédasszony felelé: "Na jó, elég legyen Humor Herold! Túl sok a móka-kóla, mindjárt mész a pokolba!" Kezemet meglegyintem, megyek is röptibe. Hogy hova? Virágot locsolni! Éééés nem csak tulipánt, violát vagy kankalint, hanem egy igen ritka virágot, amiből csak egy van e kerek világon: az azúrkék Aurát! Csak Húsvétkor lelhetem meg, ahogy más legény is! De én akartam lenni az első, mégis elkapkodták előlem! Hékás! Kami rángat, mindjárt én fogom őt! Már kapott a locsolásból!
Nos, szóval egy jó kis tervvel álltam elő: tettetem előtte, hogy füvet ültetek Kami-val! Előkotortam a garázsból a kert nyírót, mindjárt kérek ide egy bírót! Hadd ellenőrizze le, Aura olvas e? Nem történt baj, hála a jó öreg Arceus-nak... Kami is értette ám a dolgát: előkotorta a kerti automata locsolót. Mivel időzítve vót, sietnünk kellett! Közben hasznossá is tehettem magamat, nyírtam a füvet, ástam a kertet. Kami előállt a tökéletes fegyverrel, ami megmentheti egy újabb virágocska életét! 20 másodperc volt a terv tökéletesítéséig, úgyhogy Aura felé helyeztem azt. 10 másodperc és a leányzó továbbra is a könyvével babrált. 5 másodperc, megvakarta a tarkóját és lapozott. Az utolsó másodpercnél ennyit mondtam: "Kukucs!" - és a slagból több kis gejzírként víz spriccelődött Aura felé. Épphogy meg tudta szárítani a ruháját, megint mehet a fregolihoz. Ekkor odaléptem, csókot nyomtam szép homlokára és megszólítottam: "Ritka virág, ki most megmenekült, hagyom, hogy a gondolataiban elmerüljön. A tojás később is ráér, én türelmes vagyok, csak órák múlva kopogtatok! Kellemes húsvétot, Aura-virágom!"

[Hope Uprising]

Én verset nem tudok,
azt mondjanak a kicsik,
és csak azért jöttem,
hogy igyak egy kicsit!

Egy másik tündérke... Aurának hívják. Látszólag nagyon el volt foglalva a könyvével. Tiamat és Lea nőstény létükre mégis felajánlották segítségüket a locsolás ügyében. Féltem, hogy ez a virágszál nehezebben lehet megöntözni. Inkább távolról figyeltem. Tiamat magára vállalta a locsolós részt, Lea pedig az üdvözlőkártya átadását. Miután megírtam azt, elkezdtem tervezgetni, miképpen lepjem meg. Meg is volt rá a válasz: Tiamat odalopózott Aura padja mögé és mikor készen állt, kiadtam neki a parancsot:
- Tiamat, hozz egy kis esőt! Sziklasír támadás!
És Tiamat jól sejtette: a föld alatt folyt Rolf kerti locsolójának csöve, ami egyenesen Aura-ra spriccelt rá. Elnevettem magamat, s Lea-t odaküldtem hozzá. Az kiscica módjára az ölébe feküdt és a nyakára kötött levelet megmutatta neki: "Zöld erdõben jártam, Két õzikét láttam, Az egyik kacsintott, kérem a forintot! Na jó, humor a köbön... Boldog húsvétot!"

[Garrius]

„Húsvét este érkezem,
fûfolttal a térdemen,
elestem, hisz sokat ittam
de kezemben a kölni itt van,
meglocsollak gyorsan vele
örülj neki, mondjad: yeah-yeah!”

Az egész napos rohanásnak vége. Minden közeli és távoli ismerõs hölgyemén biztonságban érezheti magát, idén sem fog elhervadni. Garr elégedetten nyugtázta, hogy ebben az örvendetes tényben neki is komoly érdemei vannak. Tett érte, hogy a környezete még egy esztendeig virágozhasson, akár a gyönyörû Bellossomok.
Már hazafelé tartott, leszegett fejjel, fáradtan. Figyelte ahogy a méterek egyre csak fogynak közte és az otthon melege között. Csak nagyon kevés dolognak maradt létjogosultsága a fejében; az ágy, a zuhanyzás és a egy jó meleg tea, nagyjából ennyiben ki is meríthetnénk a listát.
Már nagyon közel járt, amikor észrevett valamit. Egy ismeretlen lány álldogált tökéletes magányában a legközelebbi ház udvarán. Nem ismerte õt, talán még sosem látta de hirtelen mégis azt érezte, bele kell csúsztatnia a kezét a zakója belsõ zsebébe, hogy kitapogassa, megvan-e még a – csak jóindulattal illatosnak nevezhetõ - kölnije. Az agya mintha továbbra is egy energiatakarékos módban mûködõ számítógép lett volna de az elsõdleges rendszerparancs már nem a hazatérés volt.
Kinyitotta a kaput és besétált. A lány csak ekkor vette észre. Odalépdelt hozzá és pusztán a tekintetével kérdezte meg, amit ilyenkor a fiúk szoktak. A válasz szintén szavak nélkül érkezett. Két rövid fújás, egy mosoly és már vége is volt.

//Mivel még nem ismerjük egymást gondoltam valami ennek megfelelõt írok. //

[Ayshud Lern r.i.p.]

Tuccöm-Tuccöm-Tuccöm-Tuccöm
Tuccöm-Tuccöm-Tuccöm-Tuccöm

Amikor a lány sokatmondóan felhúzott szemöldökökkel a hang irányába nézett, Ay alkalmasnak látta a pillanatot a zenés-lírai-leginkább-pejoratív-értelmében-vett-alternatív önkifejezés megkezdésére.

- Aura Daimon, hozzád szólok,
rímek hátán szállnak, sej a bókok.
Amint mondták, úgy tündökölsz,
Gyötörsz a szépségeddel máris.
És mivel nem ismerlek,
javaslom, hogy ismerj meg.
Szép vagyok! És jó vagyok!
Én vagyok a legnagyobb!

Virulj még vagy nyócvan évet,
S örvendeztesd még a népet,
S megöntözlek, ha nem féled,
Légy egy évig jó, te lélek.

Nem! Nem egy pedofil stalker vagyok, csak ÁU! Héjj... Betty mondta hogy Aúúúúúúúú! ssszt... sszt... Na mindegy... - Nézett megsemmisülten szét, amikor már fel tudott tápászkodni az emberektől nem éppen mentes, sötét utca aszfaltjáról, és nagyon-nagyon óvatos léptekkel elindult hazafelé kölcsönzött hangfelszerelésével.