Vanitas/Grovyle (Arthur)

[Rodolfo Valentino]

.:A POKEMON FAJTÁJA:. Grovyle

.:NEME:. hím

.:KORA:. fiatal

.:BECENÉV:. Vanitas

---

.:õ a tiéd?:.
Természetesen, noha nem kérem meg rá, hogy tartson velem, õ mégis követ bárhová, miután megmentettem az életét. Azt se mondom, hogy "õ az enyém" vagy a "birtokomban áll", amit a legtöbb Valentino mond a partnereikrõl. Én más vagyok, kicsit se hasonlítok ebben eleimre. Számûzve ide vagy oda, de sosem fogok máshogy viszonyulni a pokémonokhoz.

.:milyen a kapcsolatotok?:.
Voltaképpen egy tökéletes párost alkotunk. Noha akadnak nézeteltéréseink, kapcsolatunk sose tört még meg. Vanitas még sose hagyott el egy pillanatra sem: ha a fák között cikázik, akkor is rajtam tartja szemét. Még sok mindent kell megtanulnunk egymásról, az nem vitás. Vannak olyan dolgok, amiket én nem ismerek a Grovyle-ról és vannak olyanok is, amiket õ nem ismer rólam, például, hogy a családom miképpen bánik a pokémonokkal. Még nem érzem elég felkészültnek magamat az õszinte szavak kimondására, úgyhogy még titokban tartom Vanitas elõl. Hála Arceus-nak, még semmit se sejt róla, kiktõl vagy miktõl is származok...

.:mitõl más õ a többi hozzá hasonlótól?:.
+ Rendkívül éber. Ha teheti, minden ellenséget kiszúr a bozótosból és végez velük, amint lehetséges. Ezen látszik, mennyire félt, ami már számomra egy kissé idegesítõ tulajdonsága Vanitasnak, bár már-már megszoktam. Ez a velejárója annak, hogy "akkor" megmentettem a bõrét. Ez a hála a mentõakciómnak.
- Felvágós. Harcokban elõszeretettel fényezi magát: felvesz egy-két menõ pózt. Talán elvárja ilyenkor, hogy a hölgypokémonok a lába elõtt fognak heverni? Ki tudja, ilyenkor mit gondol, de az egoista tulajdonsága fogja számára a véget jelenteni elõbb-utóbb...
+ Önfeláldozó. Ilyenkor latba veszi minden tulajdonságát, jót és rosszat egyaránt és feláldozza magát azért, hogy azt a személyt biztonságban tudhassa, legyen az ember vagy pokémon. Addig nem nyugszik, míg meg nem könnyebbül ez ügyben.
+/- Fegyelmezettsége egy katonáéval vetekszik. Az egoista "énjével" ellentétben Vanitas szolgálatkészen teszi a dolgát, amire kérem (Fontos: nem parancsolom, hanem kérem rá!). Komoly, megfontolni való helyzetekben bukkan elõ ez a része Vanitasnak, amikor tényleg cselekedni kell, bár olykor-olykor ott is játssza a nagy legényt.

.:szokása:.
Elõszeretettel ugrál ágról ágra a magas erdõkben, ha teheti. Ilyenkor lopakodva közlekedik mellettem, s néha meglep egy-két trükkel amelyek egy nindzsáéval vagy egy besurranóéval vetekszenek.

.:hogyan is kapcsolódott õ be a történetedbe?:.
Miután megszöktem a Valentino klán birtokáról azzal a számos pokémonnal, akik ott raboskodtak, az erdõket jártam étlen-szomjan. Egy idõs házaspár talált rám és magukhoz vettek, míg elég nem erõs lettem. Õk a Napkelet népébõl származtak, ergo ellenfeleknek számítottunk. Mégse úgy bántak velem, mint a halálos ellenségükkel. Sokat megélhettek már és megérthették a számûzöttek sorsát is. Éveket töltöttem a társaságukban, míg át nem adtak egy katonacsaládnak, ahol harci kiképzést kaphattam. Hamar elsajátítottam a pusztakezes gyakorlatokat, valamint fegyverhasználatot is tanítottak. Minden tökéletesen ment, s már csak egyetlen dolog hiányzott: egy partner. Még a velem egykorúaknak is akadtak pokémon társaik, akikkel együtt edzettek. Én voltam az a "szerencsés", akinek nem jutott egy se. Igazából nemigen vágytam rá: megeshet az is, hogy küldetésemet akadályozná a nevelése. Ráadásul jobb formán egyedül szoktam dolgozni és boldogulok is. Így gondoltam a bizonyos estig. A család birtoka elég nagy volt: tele erdõkkel, bozótosokkal és egy vízeséssel. Éppen az utóbbi környékén jártam, amikor rám nem támadt a habokból egy Gyarados. Lesújtott az aqua farokkal, amit sikeresen kicseleztem, de az utána következõ hiper sugár elõl semmiképp se tudtam volna elmenekülni. Gyarados már tüzelt volna, ha valami le nem sújt rá egy zúzással. Gyarados az oldalára dõlt a vízben. A "megmentõ" nem volt más, mint egy Treecko. Farkával egyet-kettõt lendített és felvett egy felvágós pózt. Furcsállóan néztem a fa gekkó pokémont, ahogy csúfot ûz a gigászi tengeri kígyóból. Gyarados dühödten támadt Treecko-ra egy lángszóróval, ami a legközelebbi fának lökte. Gyarados már tátotta a száját egy következõ támadásra, de egy villámcsapás lesújtott rá és eszméletlenül feküdt a habokban. Az öregember volt az a társával egy Manectric-el. Az elektromos kutya ott termett a Treecko mellett és felsegítette. Az öregember kérésére haladéktalanul menekülnünk kellett. A társa a hátára vette Treecko-t és mellettünk szaladt. A családhoz visszatérve ellátták a fa gekkó sérüléseit, én pedig aznap kinyilatkoztattam szándékaimat: elindulni a "nagy válaszkeresésre". Felkészültnek éreztek engem, mivel kicsit se tartottak vissza. Ám azt nem engedték, hogy egyedül menjek, ezért legnagyobb döbbenetemre magammal kellett vinni a felépült Treecko-t. Magamban morogtam egy ideig, végül beletörõdtem sorsomba: engedtem, hogy a pokémon velem tartson. Treecko tisztes távolságból figyelt: volt úgy, hogy eltûnt a bozótosban és fáról fára ugrálva követett. Valahogy megadta azt a tiszteletet, vad pokémon lévén. Ez a tisztelet egy alkalommal vált kölcsönössé. Valahogyan az a Gyarados követett bennünket az erdõtõl nem messze elhelyezkedõ folyóban. Amikor kiértünk, pont egy ívet írt le, amin át kellett gázolnunk. Addig várt a tengeri kígyó: kibukkanva a vízbõl lesújtott Treecko-ra a sárkány haraggal. A kis gekkó még épp idõben szedte el Gyarados-tól az erejének hányadosát az elszívással, így a sárkány harag elég lagymatagra sikeredett. Gyarados iszonyatos haragra gerjedt: nem Treecko-t támadta meg a hidro pumpával, hanem engem! Már felkészültem volna rá, hogy betalál, viszont a csapás elkerült. Odanézvén Treecko-t találta el a több liternyi víztömeg! Önfeláldozta magát, hogy engem védjen! Kezembe vettem a kis eszméletlen pokémont és elmenekültem vele egy biztonságot nyújtó fa odvába, ahol Gyarados nem érhetett el. Treecko visszanyervén az eszméletét felnézett rám, méghozzá teljes áhítattal. Felállt és kinézett a "menedékbõl". Megráztam a fejemet: ilyen állapotban semmiképp sem harcolhatott, de Treecko hajthatatlanul küzdött a maga javáért. Mire elég indulat gyülemlett fel benne, a legmegdöbbentõbb dolog történt vele: az átalakulás patyolatfehér fénye öntötte el minden porcikáját. Alakja megváltozott: teste nagyobbra nõtt, fejére egy hosszú levél magasodott ki. Farka két levélszerûségre nyílt ketté, karjaira éles pengék sorakoztak fel és az átalakulás befejeztével egy Grovyle állt mellettem. Se szó, se beszéd, az újonnan átalakult pokémon hihetetlen gyors sebességet produkálva nekitámadt Gyarados-nak egy dühvágóval. A tengeri kígyó meg se tudott nyikkanni a villámsebes támadás ideje alatt, sõt, még azután se! Az új fegyvereit, a pengéket felizzította és egy végsõ levél penge támadással befejezte a huzavonát. Gyarados maga menekült el a Grovyle színe elõl. A fa gekkó önelégülten nézett rám. Odaléptem és elismertem képességeit, amik még hasznomra válhattak. Kezet fogva kötelékünket összekötöttük. Onnantól fogva bajtársaknak tekintettük egymást: Vanitasnak kereszteltem el, a felismerés okából. Látszólag tetszett is neki a becenév, s büszkén viselte.

.:bármi extra még?:.
Átlagnál kicsit nagyobb Grovyle, de normál sebességét így is megõrizte. Birtokában van a túlnövés (overgrow) képességnek, amelynek köszönhetõen a legutolsó lüktetéseinél erõteljesebb támadásokat hajt végre, hála kitartásának.

---

.:TÁMADÁSAI:.
- Zúzás/Pound
- Elszívás/Absorb
- Dühvágó/Fury Cutter
- Levélpenge/Leaf Blade