VS Boris Usaghi

[Boris Usaghi]

Gyakorlatilag már ismerősként üdvözölt a portán ülő idősebb úriember és mosolyogva intett a liftek felé, hogy menjek csak fel, fenn van Krane professzor is, már kezdhetnék is tanulni, ellenben én óvatosan megráztam a fejemet:
- Tartok tőle, hogy még korai lenne, én csak... Nos... Szeretném kihívni a teremvezetőt, amennyiben ez lehetséges - mormoltam halkan, óvatosan.
Az idős férfi szemöldöke felszaladt, de megfelelt a felvetésemre:
- Lady Splash éppen házon kívül van, de lényegében akármikor betoppanhat, lehet, hogy néhány perc csupán, de az is lehet, hogy egy óra akár - vetette fel. Bólintottam:
- Nem számít, van időm - válaszoltam a férfinak. - A mai nap igazából erről szól. Addig legalább felkészülök magam is és a pokémonom is.
Az öreg erre már felállt és elkezdett vezetni a folyosón az öltözők felé, közben azért csak megérdeklődte:
- Biztosan jól meggondolta fiatalember? Láttam a parasát és erős harcosnak tűnik, de a Lady igazi, vitathatatlan mestere a víz elemű pokémonoknak, nem csak a típus lehet döntő egy csatában - mormolta.
- Nem, nem Parasszal megyünk - feleltem. - Grimert viszem a küzdelembe.
Meghökkenve torpant meg s pislogott felém, éreztem, hogy ez magyarázatra szorul:
- Nos, igazság szerint Grimer szeretné - kezdtem. - Háttérben érzi magát Paras mögött, talán mert az első és eleddig egyetlen jelvényem is a bogár nyerte nekem. Nem akarom, hogy az irigység éket verjen közéjük esetleg, s azt sem, hogy a méregpokémon elveszítse az önbizalmát.
- És ha kikaptok? - vetette fel a portás.
- Akkor tanulunk belőle, edzünk és aztán visszatérünk - válaszoltam meglepetten, azt hittem ez nyilvánvaló. - Ha csak az életben egy esély van kihívni a teremvezetőt, akkor majd más teremben esetleg, ha esélyt ad ez esetben Lady Splash a visszavágóra, akkor pedig itt. De nem így készülök - mosolyodtam el vidáman.
- Hát talán ha mégis úgy alakul, akkor a visszavágón jobb lenne egy fű pokémon azért a jelvényért - tanácsolta atyaian az öreg, amire nevetve megráztam a fejem:
- A jelvény egy csecsebecse. Szép és értékes, de csak azért, mert a munkánk egy fokmérője - feleltem. - Nem azért vagyok itt.
- Hanem?
- Hanem egy igaz barátért - néztem a sokat látott szemekbe. Az öreg pillantásában valami megváltozott, talán némi melegség költözött bele, elővette a mappáját:
- Milyen nevet írhatok fel?
- Boris Usaghi és Grimer - vágtam rá. - Köszönöm szépen a segítséget!
- Sok szerencsét fiatalember - nyújtott parolát a kapus.
Ezzel beléptem az öltözőbe s előhívva Grimert elkezdtünk mentálisan felkészülni az összecsapásra. Vagyis ettünk egy jót.

[Betty]

Mondhatni csak a szokásos körtúránkat róttuk a teremben, keresztül -kasul a különböző helyiségekben. Amanda szerette a rendet és a tisztaságot, így tökéletes partnernek bizonyult az ilyen ellenőrző sétákhoz. Miután megnéztük a felső emeletet, a várószoba felé igyekeztünk, ám ekkor pokémonom egy pillanatra megállt, és furán szaglászott a levegőbe. Ez a szokása talán még Eevee korából maradt meg, és én nem is akartam leszoktatni róla.

Ahogyan egyre közelebb és közelebb jutottunk az ajtóhoz, ismerős csámcsogás és nyammogás ütötte meg fülünket. Belépve a szobába már bizonyossá vált, hogy nem más vár ránk, mint Boris. Mosolyogva köszöntünk neki és barátjának, ám ezalatt már egy megfelelő taktikán gondolkoztam. Igaz, még az sem dőlt el, hogy milyen pokémonnal fogok küzdeni, sőt, egyenlőre még abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy egyáltalán a teremharc miatt vannak itt. Amanda furán méregette Grimert, és én pontosan tudtam, mi jár a fejében: nem régen volt, hogy az iszap pokémon nálunk, az ISZ segítségével elsajátította a mennykőcsapás támadást. Gondolom ez sem volt véletlen.
- Nos, ha befejeztétek, akkor indulhatunk is - mutattam a medence irányába. A termem tökéletes állapotban volt, mint mindig. Amandát gyorsan elküldtem Greg-ért, hogy a bíró is egyszerre érkezzen, nem szerettem volna megvárakoztatni a kihívómat.

// Ezt most megírtam, de magát a harcot lehet csak később kezdem el. //

[Betty]

Mindig jó érzéssel tölt el, amikor belépek a terembe: a tisztaság és a rendezettség fogad, ami egyébként alapfeltétele a jó hírnevű edzőtermeknek, és most már egész bátran mondhatom, hogy a vízi edzőterem igenis felkapott hely. Mi másért járna ide ennyi edző, hogy megküzdjön a jelvényért? Meg persze a tanoncok száma is nő, lassan, de biztosan: lelkes kislányok és kisfiúk keresnek fel, majdnem minden héten jön egy újabb érdeklődő fiatal, hogy ellesse a vízi pokémonokkal való bánásmód mikéntjét.
A medencében pont tegnap cseréltünk vizet, a nagy kivetítő is üzemel, ráadásul a falon lévő egész magasra helyezett ablakokon csakúgy zúdul be a napfény. Kicsit azért meg vagyok könnyebbülve, hogy legalább napfénycsapásra nem kell számítanunk, nem mintha nem tudnánk a megfelelő védekezést produkálni az ilyenfajta támadások ellen. Meg persze ott az elektromosság, amivel szinte biztos, hogy szembe fogunk kerülni, de jól is van ez így. Tudat alatt talán örülök is neki, hiszen így mi is tudunk fejlődni.

Miután mindhárman elfoglaltuk a helyünket (Amanda elhozta Greget, aki már széles mosollyal üdvözölt, ahogy beléptünk), újra végigmérem a fiút: elégedetten summázom, hogy nem fogyott, amióta legutóbb találkoztunk. Ez jó, hiszen azt jelenti, hogy nem fogytak ki a lendületünkből, sőt! Arcukról csakúgy sugárzik az akarás, vegyítve némi egészséges izgalommal.
- Boris, akkor kezdhetjük? – teszem fel neki a költői kérdést – Figyelj jól, a válaszod meghatározhatja az egész meccs arculatát, és akár a kimenetelét is! A kérdésem a következő: Melyik pokémon lennél inkább? Egy Musharna vagy egy Metagross?