Daniel Offwhite

[daniel]

Put your faith in what you most believe in
Two worlds, one family
Trust your heart
Let fate decide
To guide these lives we see

.:KARAKTER TELJES NEVE:. Daniel ’Dan’ Offwhite

.:NEME:.Fiú

.:KORA:. 14

A paradise untouched by man
Within this world blessed with love
A simple life, they live in peace

.:céljai az életben:.
Egy olyan közösségben lenni, ahol szeretet kaphatok. Ennél több talán nem is kellhet, miután szüleim nincsenek. Meg szeretném találni azt a pokémont, akinek köszönhetem az életemet. Mivel a nevét nem tudom, többnél többet szeretnék megtudni a zsebszörnyek életéről és szokásáról.

.:jellemvonások:.

.:kedvenc időtöltése?:.
Ismeretlen helyek felderítése pokémontársammal, edzések megtervezése és kivitelezése, álmodozás a céljaimról és álmaimról. Gyakran csak az utóbbit művelem, hiszen ki ne vágyna egy meghitt, szeretettel teli baráti vagy családi körre? Persze a pokémonok tanulmányozása tisztes távolságból is szóba jöhet, mint kedvenc időtöltésem. Elvégre céljaim közé tartozik az életem megmentő pokémon felkutatása.

.:hogyan áll a pokemonokhoz?:.
Mivel egynek köszönhetem az életemet, sosem fogom meggyűlölni a fajtájukat. Épp ellenkezőleg. Ahogy minden erőm futja, óvom a vadon élő pokémonokat. Még egyet sem fogtam a vad környezetből, ám lehetséges, hogy ez hamarosan be fog következni és egy újabb jó baráttal gazdagodhatok.

.:milyen típusú pokemonokat szeret?:.
Minden egyéb dologtól függetlenül az összes típusú pokémont kedvelem.

.:mindig vs soha:.
+ Barátok közelsége.
+ Biztonság.
- Magány.
- Fogság.

.:életimádat vs depresszió:.
+ Családias környezet.
+ Ha látom vagy említést hallok arról a pokémonról, aminek az életemet köszönhetem.
- Rosszindulatú emberek és pokémonok.
- Kényszerű magányosság.

.:ha már csak egyetlen szóval kéne jellemezned, mi volna az?:.
Harmónia

.:valami extra még?:.
Nem ismertem a szüleimet, így árvaházban kellett boldogulnom a johtoi Ecruteak városában. Szűk közösségnek számított: alig voltunk nyolcan. Kimondottan utáltam a sorsomat. Miközben csak vártam, hogy valaki befogadjon, a többieknek jutott valaki, aki elvigye őket. Érettebb koromra csupán hárman maradtak rajtam kívül, akik nem éppen a legkedvesebben bántak velem. Ezért hát többet nem is beszéltem más emberrel, vagy csak nagyon ritkán.
Mire elértem a kellő életkort, hogy pokémont birtokolhassak, mégse mentem el kérni egyet. A többiek és a városi gyerekek mind egy zsebszörnnyel lettek gazdagabbak, de én nem. Nem akartam, ám azon a napon rögtön megváltozott a hozzáállásom a pokémonok iránt. Elszöktem az árvaházból, hogy egy kicsit kiszabadultnak érezzem magamat és felfedezzem az erdőségeket. Ott leltem meg a Leégett tornyot, amiről már sokat hallottam, de sosem láttam. Ezzel a tudattal léptem be a szellemektől hemzsegő toronyba. Persze nem számítottam arra, hogy az ott tanyázó kísértet pokémonok egyből ijesztgetni kezdenek. Megijedtem, de nem hátráltam meg. De amitől már meg kellett rémülnöm, az hamar meg is mutatkozott. Egy hatalmas pokémon, izzó haraggal a szemében. Úgy tűnt, igazán felzaklatta a behatolásom a toronyba és minden áron törleszteni akarta ezt a csekélységet. Sohasem láttam akkora zsebszörnyet, mely már nem is volt olyan méretű. Nem is értettem, miért is nevezzük azoknak, holott vannak óriási méretű pokémonok is. És az a monstrum porrá is égetett volna, ha meg nem állítja egy másik kolosszus, amely egy ismeretlen helyről bukkant elő és megállította a haragos óriás madarat. A megmentő pokémon valamit csinált, amitől egy szempillantás alatt kikerültem a veszélyes toronyból. A monstrumok harca csak pár pillanatig tartott és minden lecsendesedett. A megmentő kirepült a leperzselt építményből. Kéken ragyogott, miután elhagyta a tornyot, végül egy ívet megtett a levegőben és visszatért oda, ahová való.
Miután visszatértem az árvaházba, csak annyit mondtam, hogy elmentem egyet járni. Persze dühösek voltak, ám rajtam kívül senki se tudott a fenevadak néhány másodperces harcáról, és amiért veszélyben volt az életem. Mégis sok mindent megváltoztatott bennem, így végül én magam is egy pokémonra vágytam. Így tehát a professzortól kapott pokémont végre a magaménak tudhattam. Újból megszöktem az árvaházból, de ezúttal levelet hátrahagyva biztosítottam a nevelőasszonyt arról, hogy egy ideig nem térek vissza Ecruteak városába.

Somewhere something is calling for you
Two worlds, one family
Trust your heart
Let fate decide
To guide these lives we see

.:EGYÉB KARAKTEREK?:. -

.:AVATARFOGLALÁS:. On the Way to a Smile -– Denzel

.:THEME SONG:. Phil Collins - Two Worlds

.:SZEREPJÁTÉKOS TAPASZTALAT?:.: Több fórumos szerepjáték közösségnek a tagja vagyok, de nem olyan intenzíven. Remélem, itt többet lehetek.

[Jake Hedgedog]

Szia Daniel!

Nem csak Te, hanem mi is szeretnénk, ha nálunk is otthonodra találnál. Legalábbis a magam nevében beszélhetek: számomra nagyon meggyõzõ volt ez az ET, így örömmel jelzem: elfogadva! Üdv közöttünk!

Neked is ajánlom a Játékostárs keresõnket, mert sokat segíthet elindulni az oldalon.

[Jake Hedgedog]

Mwuhahaha, villanysebességgel elõre: a több napos várakoztatás után ez már igazán gyorsan megy, Cyndaquil ugyanis rögvest a tiéd is. Gratulálok hozzá, remek pokemont "írtál" magadnak.

[daniel]

Köszönöm!