Az elsõ lépések: két út keresztezi egymást

[steven]

-Scarlett!-kiabáltam torkom szakadtából, ahogyan a kirakatból megfordulva észrevettem a Skittymet, aki éppen egy hím Nidorant készült az ujja köré csavarni. Amint meghallotta az ismerõs hangot, megborzongott, majd mosolyogva hátrafordult felém.
-Hányszor mondtam már, hogy hagyj nyugtot a fiúknak!-szaladtam felé. -Szégyelld magad! Te mit szólnál, ha téged csábítgatnának el?! Lehet, hogy valahol a szerelme várja, te meg itt játszadozol vele!-korholtam le a kis pokémont csípõre tett kézzel. Közben a bájolásból kezdett felkelni a Nidoran, és még mielõtt én vagy Skitty észrevehettük volna, nyomban kereket oldott.
A kikötõt, attól függetlenül, hogy ordibáltam, egészen csendes volt. Néha egy-egy Tentacool bukkant ki a kikötõ vizébõl, pár járókelõ épp vásárolni indult. Egy hajó éppen most érte el a partot, a rajta utazó tömeg leverekedte magát a fedélzetrõl, és ki-ki ment a maga útjára.
-Komolyan mondom, venni fogok egy pórázt neked, hogy ne szökj el!-kaptam fel a földrõl Scarlett-et, elkerülne a további ordibálást. A Skitty heves fejcsóválással és éles nyávogással jelezte, hogy márpedig neki nem kell póráz! Néhány járókelõ persze furcsállóan nézett rám, ahogy maximum hangerõvel rikácsolok egy Skittyre, de megmondom õszintén, nem érdekelt. Leültem a tengerbe benyúló mólóra, levettem a cipõmet, a lábamat pedig a hûs tengervízbe mártottam.
-Ne haragudj, hogy csak így rádkiabáltam, de tudod, hogy utálom, ha ezt csinálod.-simogattam meg a mellettem ülõ Scarlett-et. Õ örömmel fogadta a gesztust, hanyatt vágta magát, és várta, hogy a pocakját simogassam. Mosolyogva eleget tettem a kívánságának, majd az ölembe fogtam és úgy simogattam tovább.
A kikötõ ezen része nagyon nyugtató volt. Hallani a tenger zúgását, látni, ahogyan a nap beragyogja a hullámzó kékséget. Hártadõltem, alkarommal támasztva meg a testemet, így bámultam a nyugodt messzeséget. Léptek zaja ütötte meg a fülem. Egy horgász jött ki a mólóra. Helyet foglalt a fa építmény legvégén, és a botját erõsen meglendítve dobta be a horgot a tengerbe.
Éreztem, hogy Scarlett elaludt a combomon. Nem akartam felkelteni, így én is hátradõltem, és bámultam a kék eget, kalandokról álmodozva.
Rapidash-on lovagoló királylányok, Salamance-okkal viaskodó lovagok, Endyana James, a kalandor, aki éppen egy elszabadult Ursaring csapat elõl keres menedéket. Megannyi gyermekded furcsa gondolat öntötte el az elmém, miközben néztem a végtelennek tûnõ égboltot.

[daniel]

Igneel gyûlölte a vizet, persze érthetõ, mivel egy tûz típusú pokémonról beszélünk. Nem volt min meglepõdni, mikor a hajóút ideje alatt javarészt kabinban tartózkodott. Ritkán jött ki a friss levegõre, csakis akkor, mikor már megunta a négy fal közti lustálkodást. Nagy szerencséjére (és tán az enyémre is) nem sokára megláttuk a kikötõt. A lassan véget érõ út közepette hideg, északi szél ért el bennünket. A kis Cyndaquil tüsszentett egyet és a hátán lévõ láng váratlanul elõtört. A láng pokémon értetlenül nézett, ahogy én is õrá. A hajó orrából figyelve, Igneel nem látszott nyugodtnak.
- Csak nem tengeri beteg vagy? - Már-már teljesen aggasztott a társ állapota. Igneel a vízi jármû vad hullámzásával esett fenékre. Kis, sipákolás szerû hangján panaszkodott hátsóféltájának fájdalmára. Megszántam a Cyndaquilt és kezeimbe vettem. Lángjai rögtön kialudtak és élvezkedõen ismételgette nevét lágy nevetésszerû hangján.
Alig néhány méter választotta el a hajót a kikötõtõl. Fél karomban a kis zsebszörnyecskét tartottam, míg a másikkal a hajóorrból kiálló rúdba kapaszkodtam, miután a hangosbemondóban figyelmeztettek az öbölbe való befutásra. Nem tudtam, milyen õrült volt a hajónak a kapitánya, de a fékezést követõen rögtön elkapott a hányinger. Igneel kuncogva továbbra is csak a nevét ismételgette (mert azt hiszem mást aligha tudott volna mondani).
- Nem vicces. - Mondtam morcosan és azzal a lendülettel le is tettem a földre. A hajó megállásával a rajta utazó tömeg leviharzott róla. Nem sokára nekünk is jutott hely a lejárón. Igneel érdeklõdve tekintett hol jobbra, hol balra (már ha látott azokkal a csík szemekkel). Nem volt nem észrevehetõ az, amit õ és én is észrevettünk. Egy néhány évvel idõsebb fiú pokémonja szó szerint mágnesként vonzott magához egy hím nemû Nidorant. Persze nem nekem, hanem Igneelnek nyújtott érdekfeszítõ látványt. Az egyetlen dolog, ami érdekelt, annak a zsebszörnynek a neve. A PokéDex segítségét kellett igénybe vennem. Elõvéve kinyitottam és a furcsa macskaféle pokémonra mutattam.
- Skitty, a macska pokémon. Nem tudja megállítani önmagát, ha a dolgok kergetésérõl van szó és körbe-körbe fut, a saját farkát kergetvén. - Darálta le gépiesen a Dex. Tehát egy Skitty az, ami magához vonzotta azt a vadon élõ Nidorant. A trénerét idegesítette kis társának viselkedése. Megnyugodtam, amiért egy ilyen nehéz esetû pokémont nem az én gondjaimra bíztak. Igneel se a könnyû nevelésû zsebszörnyek mintapéldánya. A hátán lévõ minivulkán szinte már életre veszélyes, mégis kedvelte a elõidézni a tüzét. Igneel szerencsére abban a percben nem fitogtatni akart a lánggal. A kis tûz pokémon egyenesen a Skittyre meredt, miközben én csak haladtam tovább. A kikötõnél maradtam és egy padon foglaltam helyet, mialatt Igneelen tartottam a szememet. A Cyndaquil csak pár pillanatot habozott, végül úgy döntött, követ engem. Átbucskázott az arra járó tömegen és sikeresen elérte azt a padot, ahol üldögéltem. A lábamnál ült le és nézett egyenest rám. Viszonoztam a szemkontaktust. A Cyndaquil valami felzaklatta, amiért izgatottságában remegett. Néhány lángnyelv tört ki a hátából, ami nem kis fájdalmat okozhatott volna, ha épp akkor simogatom meg. Az ok még percek múltán sem mutatkozott meg, miért is lett Igneel zaklatott. A bal szemem sarkából figyeltem a gyanús jeleket, de még egy jel sem mutatott arra, hogy a láng pokémon jogosan lehessen ideges.

[steven]

Azthiszem, míg a mólón feküdtem, egy kicsit elbóbiskoltam. Arra nyitottam ki a szemem, hogy Scarlett már nem fekszik rajtam! Azonnal felpattantam, körbe-körbe tekintettem. Aggódtam, hisz a Skitty-k nem éppen hétköznapi pokémonok, pont jó célpont egy tolvajnak.
-Elnézést uram.-szólítottam meg a mólón horgászó férfit, aki hátrafordította a fejét.
-Miben segíthetek?-kérdezte.
-Nem látta véletlenül, hogy hová tûnhetett a Skitty-m?-tettem fel a kérdésem aggódva. A halász válasz helyett felemelte jobb kezét, és egy pad felé mutatott, amin egy nálam fiatalabb fiú és egy Cyndaquil ült. Skitty sebesen száguldott a pad felé, valószínûleg a Cyndaquil hím volt.
-Te kis...-dobbantottam a lábammal, majd nekiiramodtam, hogy utolérjem a pokémonomat.-Köszönöm szépen!-fordultam vissza a horgászhoz, aki csak bólintott.
Közben Scarlett elérte a célpontját, kecsesen felugrott padra, majd bevetette a Bájolás technikáját Cyndaquilra.
-Na nem!-még épp idejében kaptam fel onnan a macska pokémont.-Éppen az elõbb mondtam el, hogy ne csináld ezt! Azthittem valaki elrabolt!-korholtam le újra a társam.
-Ne haragudj Scarlett miatt, gyakran teszi ezt a hím pokémonokkal. Nyugi, pár pillanat, és elmúlik a hatása.-nyugtattam a tûz pokémon gazdáját. Skitty próbált kiszabadulni a szorításomból, de nem ment neki, így inkább feladta és hozzám dörgölõzött.
-Üdv, a nevem Steve Merdrea.-nyújtottam kezet a fiú felé, és vártam a válaszreakcióra.-Õt pedig már ismered, õ Scarlett, a társam.-néztem le Scarlettre, aki még mindig a mellkasomhoz dörgölte a fejét. Hirtelen azonban abbahagyta, és összerezzent, majd elfojtott hangon nyávogott, és próbált bebújni az ingem alá.
-Mi a baj Scarlett?-feltûnõen ijedten viselkedett a Skitty, nemszokott ilyen lenni. Hûvös, északi szél süvített végig a kikötõn, amibe beleborzongtam. Talán csak emiatt bújt hozzám Scarlett, hogy melegedjen? Mindenesetre furcsa...

[daniel]

A baljós események még nem érkeztek meg, de zavartan néztem Igneelt. A Cyndaquil felfigyelt egy másik pokémon közeledtére és kérdõen cincogott, nevét ismételgetvén. Persze az a bizonyos zsebszörny még nem érte el az én kis társamat, de az minden bizonnyal megérezhette a szagát. Miközben Igneel csak szaglászott, figyelmem arra a fiúra irányult, aki azt a Skitty nevezetû pokémont birtokolta. Ahogy néztem, eltûnt mellõle és más emberektõl igyekezett segítséget kérni.
~ Miért nem vigyázott rá jobban? Egy ilyen pokémon nem nõ minden bokorban. ~ Gondoltam magamban, miközben az õ és egy férfi beszélgetését hallgattam. Tökéletesen tanácstalan voltam afelõl, hogy bele kellene avatkoznom.
~ Mit kéne tennem? Az bunkósság lenne, ha belekotnyeleskednék olyanba, ami nem rám tartozik. ~ Gondolkodtam, miközben figyeltem, mi történik. Az elmélkedés hamar megszakadt, mikor Igneel sipákoló hangját hallatta. Tekintetemmel a láng lényecskét figyeltem. A Skitty elõkerült és egy bájolási technikát használt a Cyndaquilemen. Mint az elõbbi Nidoran, úgy Igneel is belehabarodott a macska pokémonba. Bárhogyan is igyekeztem kijózanítani, a füle botját se mozdította. A Skitty gazdája hamarosan jött is a társáért. Elnézését kérve megnyugtatott, hogy a bájolása néhány perc múlva véget ér. Barátságosan bemutatkozott, Steve Merdrea személyében és a társa, Scarlett. Néhány pillanatig haboztam, mikor jobbját nyújtotta. De rájöttem, hogy semmi baj nem származhat abból, ha összeismerkedek egy szinte velem egykorú fiúval.
- Dan. Daniel Offwhite, nagyon örvendek. - Mondtam halkan és viszonoztam a kézfogást. - Õ pedig az én társam, Igneel.
Stevenek igaza volt és a bájolás hatása hamarosan el is illant Igneel szemeibõl. Akkor Scarlett valamitõl megrémült és igyekezett elbújni fiú társának inge alá. Igneel a bájolás alól felszabadulva elkezdett morogni és a hátán levõ lángot elõ is idézte.
- Valami rossz közeledik. - Szóltam. És a pokémonok zavara jogossá vált. Sötét, csuklyás alakok bukkantak fel a hajón. Ugyan egyenlõre nem tettem még semmit sem, de az biztos, hogy Igneel és Scarlett azért viselkedett bizarrul. Felálltam a padról és a sötét embereket figyeltem.
~ Mit akarhatnak? ~ Kérdeztem magamtól, miközben igyekeztem kis társamat megnyugtatni.

[steven]

A fiú kicsit félénken, ám bemutatkozott. Dan-nek hívták, a Cyndaquil-ját pedig Igneel-nek. Még mindig aggasztott Scarlett viselkedése, de megtudtam, hogy mi is volt az oka.
A kikötõbe egy hajó érkezett meg, rajta sötét ruhás, csuklyás alakokkal. A sötét fazonok lassan szállingóztak lefelé a hajóról, ellepve a kikötõt.
~Mi a fenét akarnak ezek itt?-tettem fel magamnak a kérdést a furcsa alakok láttán. Az egyik alak éppen egy PokéGear-ön beszélt valakivel.
"...tehát ott fog megjelenni legközelebb az Északi Szél..." Ennyit tudtam kivenni a beszélgetésbõl.
~Az Északi Szél?-gondolkodtam el. Mi dolguk van nekik a széllel? Minden esetre nem mertem közelebb merészkedni, ahhoz túl gyáva voltam.
-Hé te kisfiú!-szakította meg gondolatmenetemet egy nõi hang.-Szép kis Skitty-d van, nem akarnád nekem adni?-kérdezte gúnyosan. Hátrafordultam, hogy szembenézzek a nõszeméllyel. Ugyanolyan fekete csuklyát viselt, mint a többi egyén, ám néhány vörös hajtincs kilógott a kapucnija alól.
-Már ne haragudjon, de nem!-vágtam rá rögtön a választ habozás nélkül. Scarlett egyre jobban be akart férkõzni az ingem alá, valószínûleg neki sem tetszett ez a nõ, ahogyan nekem sem.
-Rendben, akkor majd elveszem!-kiáltott fel az alak, és eldobott egy ultra labdát. A labdából elõbújt egy kecses pokémon, egy Milotic. Viszont nem is akármilyen! A színe kissé rózsaszínesebb volt, mint egy normál Milotic-é, a csápjai pirosak, a farkán lévõ pikkelyek arany és vörös színûek voltak. Egyedül a pokémon "haja" nem volt meleg árnyalatú: az kékes-szürke színben pompázott. Rögtön leesett, hogy egy shiny Milotic-kal állok szemben. A kígyószerû pokémon a nõ köré csusszant, így várta az utasításait.
-Édes-kedves Aphrodite, mutasd meg neki, milyen is egy Hydro Pumpa támadás!-utasította rögtön a nõ a pokémonját. Az nagyra tátotta a száját, melyben azonnal megjelent a víz. Ezt kilõtte felénk egy szörnyen nagy sugárban, ami hihetetlen sebességgel közeledett felénk.
A lábamat gyorsan behajlítottam és elrugaszkodtam a földrõl, hogy elugorjak a támadás elõl, ami sikerült is, de a nõ sem hagyta annyiban.
-Hpmf, nagyon fürge valaki. De nézzük mit csinálsz, ha nem tudsz mozogni. Aphrodite, Jégsugár!-a fagyos energiát már nemtudtam elkerülni, és ténylegesen odafagytam a talajhoz. Hiába rángattam a lában, nem mozdult.-Drágám, szorítsd ki belõlük az életerõt, és hozd el nekem azt a kis Skitty-t!-adta ki a parancsát ismét Aphrodite gazdája, mire a vízi pokémon sebesen elkezdett csusszanni felénk.
-Márpedig Scarlett nem lesz az öné!-kiabáltam és próbáltam minél jobban összehúzni magam, hogy a Milotic ne tudjon körém tekeredni, és megfojtani. Már csak Danben bízhattam, vagy elvesztem mind a életem, mind Scarlett-et.

[daniel]

A fekete csuklyás alakok egyike éppen PokéGearen beszélgetett és az Északi szélrõl tett említést azzal, akivel kommunikált. Bár nem tudtam, mi lehet a dolguk a széllel, az biztosra vehettük, hogy valami rosszra készülnek. Félelmem beigazolódott és egy nõ megszólította Stevet. Scarlettet, a Skittyt akarta magának.
~ Milyen szándéka lehet annak a némbernek egy Skittyvel? ~ Tettem fel gondolatban a kérdést, miközben az események csak úgy pörögtek. Nem lehetett mást várni a Skitty társától, minthogy elutasítsa az átadási szándékot. A csuklyás nõ habozás nélkül elõvett egy ultra labdát, amelybõl egy nagyon különös színû pokémont hívott elõ. Meg kellett hagyni, elég szép példánynak számított. Szándékomban állt megnézni, mi lehet a zsebszörnyek a neve, de az hihetetlen gyorsan bevetette a hidro pumpát, gazdájának parancsára. Amilyen sebesen csak tehettem Igneelel, elugrottunk a víz támadás útjából.
- Ez nem sokon múlott. - Mondtam a Cyndaquilnek, aki egyetértésként cincogott egyet. A következõ támadásra, a jégsugárra alig maradt idõn felkészülni. Engem és Stevet ugyan megfagyasztott a lábainknál fogva, de erre minden bizonnyal nem számított az a némber. Igneelt felkaptam a kezembe, de persze a saját nevét ismételgetve visszakozott. Egy pillantással tudtára adtam, mit kell tennie és ezen megnyugodva fókuszált a feladatra. Szó nélkül megcéloztam vele a kígyó testû pokémont és elhajítottam. Elhatározottan vetette magát az ellenség felé. Az pont egy szorításra készült, melyet nekünk szánt. Igneel az utolsó pillanatokban érte el a zsebszörnyet és a fejére vetõdve vakította el. Az Aphroditénak nevezett pokémon megzavarodva igyekezett leráznia magáról Igneelt. A kis Cyndaquil elhatározottan kapaszkodott és nem hagyta magát annyiban. Addig maradt Aphrodite fején, ameddig csak tudott. Egy kis idõ múltán elkezdett fáradni az erõlködéstõl. Közben volt idõm a lábamat fogva tartó jeget meglazítani. Aphrodite végre el tudta hajítani Igneelt, aki a levegõben megtalálta az egyensúlyt.
- Füstfüggöny! - Kiáltottam Igneelnek a következõ teendõt. Cyndaquil száját szélesre tátotta és fekete füsttel terítette be a térséget, így az ellenség nem láthatott. Igneel a földre huppanva két lábon kocogott felénk és a hátán lévõ lángot felizzítva a parazsat használta, hogy a lábunkat fogva tartó jeget megolvassza. Ez szemmel láthatólag sikerült is és újra szabadok voltunk, de nem tudhattuk magunkat biztonságban. Megfogtam Steve kezét egy pillanatra.
- Szégyen a futás, de hasznos. - Mondtam neki, azzal a füst leple alatt elmenekültem Igneelel. Idõközben hátratekintettem, merre lehet Steve. Egy sikátor felé vetettem az irányt, hogy a csuklyások ne vegyenek üldözõbe. Reméltem, Stevenek és Scarlettnek is sikerült elmenekülnie a füstfüggöny ideje alatt.

[steven]

Ahogy ott gubbasztottam, várva, hogy Aphrodite mikor fojtja ki belõlem a levegõt, arra lettem figyelmes, hogy a Milotic hangosan küzd valami ellen. Felegyenesedtem az elõbbi pózból és láttam, hogy Igneel vakította el a vízi pokémont, é keményen tartja magát Aphrodite fején. Skitty fészkelõdve nézte, hogy hogy alakul a küzdelem, és szurkolt Igneel-nek. Közben próbáltam kiszabadítani a lábam, de úgyanúgy sikertelenül, mint az elõbb. Ahogy újra a csatára figyeltem, Aphrodite-nek sikerült leráznia a fejérõl Igneel-t, ám Dan gyorsan kapcsolt, és a Füstfüggönyt alkalmazta. A gomolygó feketeség a hátam mögül robbant be a csatatérre. Míg a füstben vakoskodott Aphrodite és a gazdája, Igneel kiszabadított minket a jégbörtönünkbõl. Ahogyan szabadak voltak a lábaim, siettem Dan után egy sikátorba, de hallottam, amint egy férfi hang kiabál.
-Riddy, hagyd azt a nyamvadt Skitty-t! Gyere vissza, az Északi Szél közeledtét észleltük.
-Nekem ne parancsolgass Broddy! Akkor megyek vissza, amikor akarok. Mellesleg nem is kell már az a kis nyamvadt macska. Itt van nekem Aphrodite és Artemis.
-Nyamv...-kezdtem volna visszakiabálni, hogy "nyamvadtak a ti pokémonjaitok",de Scarlett befogta a számat, nehogy a hang alapján megtaláljanak. Éppen idõben értem be én is a sikátorba, ahol már Dan várt. A füst kezdett eltûnni, hála az egyre erõsödõ szélnek.
-Köszönöm szépen Dan.-tettem a kezem a fiú vállára.-És neked is kispajtás.-simogattam meg mosolyogva Igneel-t.-Ez a tiéd.-vettem elõ a táskámból egy csomag poffint és két tálat. Tudtam,. hogyha Igneel-nek adok ételt, Scarlett is kérni fog, így mindkettõjüknek öntöttem. Közben Scarlett is odadörgölõzött a kis Cyndaquilhez, hálája jeléül. Már éppen kezdtem volna rászólni, hogy ne csinálja, de ez nem az az elcsábító dörgölõzés volt, hanem hálás dörgölõzés, úgyhogy hagytam.
-Mi a fenét akarhatnak ezek az északi széllel?-kérdeztem Dan-t.-Te tudsz errõl valamit?-érdeklõdtem. A Nap már kezdett lefelé vándorolni az égbolton. Kikukucskáltam a sikátorból, de az emberek még mindig ott voltak.
-Ezek nem tágítanak.-jegyeztem meg. Foglalkoztatott az északi szél kérdése, hogy vajon mi lehet egyáltalán és mért akarják ezek az emberek. Igaz nem voltak tíznél többen, de tuti, hogy kettõnknek sem menne legyõzni õket. Kezdett hûvös lenni, így felvettem egy pulóvert. Elkezdtem én is rágcsálni egy poffint.
-Kérsz te is?-kínáltam meg Dan-t is a finomsággal Ezután letettem a zacskót kettõnk közé, hogy mindenki kedvére lakmározhasson.