|
Post by Betty on Jul 24, 2012 17:25:37 GMT 1
Ahogy lépdelek a már megszokott kiemelkedés felé, azon gondolkodom, vajon milyen küzdelemben lesz részem. Sok érdekes trénerrel hozott már össze a sors, és valahogy mindenki máshogyan tett rám kisebb, vagy éppen nagyobb benyomásokat. Az elmúlt napok monotonsága után már igazán rám fért ez a mostani kihívás, bár várhatott volna még egy órácskát... amíg rendesen kialszom magam a nagy költöztetés után. Jó, bevallom, már két hete ezt mondogatom magamnak, hiszen Krane és a kis Caterpie már lassan egy hónapja elmentek - ezt bizonyítja az égbekiáltóan magas telefonszámlám - de még mindig nem érzem úgy, hogy a dolgok visszatértek volna a rendes kerékvágásba. Kevesebb ember, több munka, és az ismétlődő teendők is egyre csak halmozódnak.
- Öhm, akkor kezdhetjük? - hallom Greg hangját, még éppen időben, mielőtt gondolataimba merülve belesétálnék a medence hideg vizébe. Ez már a vég. - Éntőlem mehet - válaszolok, majd tekintetem megacélosodik, és egy félmosoly kíséretében nézek farkasszemet új kihívómmal, közben magamban megformálva a kérdést. Ebben a pillanatban kizárok minden bekúszni akaró, nem ide való gondolatot a fejemből, és hangosan, jól érthetően formálom meg a szavakat. - Mondj egy számot egytől négyig.
Naigen, ma nem vagyok a toppon gondolkozás terén.
|
|
|
Post by Garrius on Aug 8, 2012 16:55:23 GMT 1
Az események felgyorsultak. Hirtelen egy szemrevaló hölgy jelent meg, akiben felismerte a plakátokon már látott teremvezetőt. Erőt kellett vennie önön természetén, hogy ne a gaz csábító formáját hozza, de végül sikerrel járt. Tudta, hogy ez most fontosabb holmi üres flörtölésnél. Na meg aztán nem lenne fair, ha elcsavarná a hölgyemény fejét és így az már-már önként adná át neki a jelvényt, egy motivációt vesztett csatát követően. - Nagyon örülök – mondta szertartásszerű hanglejtéssel. - A nevem Garrius, Garrius Troy és a Hoenn régióból érkeztem. A formaságokat gyorsan letudtak, mire észbekapott már a kihívónak kijelölt helyen állt, szemben a mesterrel, pontosan egy medencényi távolságra. A tréner igyekezett felmérni a terepet. Kétségtelenül itt és most egy vízi pokémonnak óriási előnye lehet, de azért más típusok számára sem reménytelen a helyzet. Főleg egy olyan bestia lehet méltó ellenfél Splash zsebszörnyei számára, mint az ő ádáz és bátor harcosa, Grovyle. Ebben egyezett meg a hüllővel is. Tegnap este leültek „beszélgetni” és abban maradtak, hogy itt is együtt próbálnak szerencsét. Ébenszín tekintetét a nő íriszeibe vágta. Vonásai megkeményedtek, karakteres arcára a határozottság látszatát festve. Lecsatolta övéről az egyik labdáját és várt. A kérdés, a városi szóbeszédnek megfelelően, gyorsan megérkezett. ~ Szóval válasszak egy számot… A feladat egyszerűnek tűnik, szinte már megtévesztően könnyű ahhoz képest, hogy a válasz mekkora súllyal bír. - Három! Grovyle azonnal megjelent tanítója hívására. A karcsú, zöld lény ravasz mosollyal méregette a teremvezetőt. Ha a lelki felkészültségnek vannak testi tünetei, ez a pokémon mindegyiket tükrözte. - Grovyle a tökéletes ellenfél ebben a teremben – jelentette ki. – A típusa miatt előnyben van a vízi pokémonokkal szemben, gyors, intelligens és erős. Én mégsem vele fogok ma küzdeni. – A szavai hallatán maga a pokémon is meglepődött. – Ne haragudj barátom, de Chimcharnak nagyobb szüksége van egy ilyen tapasztalatra. Meg kell tanulnia, hogy minden csatának másféle jelentősége van. Mégis szeretném, ha te is itt állnál mellettem, másképp egyszerűen nem küzdhetek. Együtt kezdtük az utat és akarom, hogy minden állomáson megosztozzunk. – Az utolsó részt halkan mondta, a teremben lévő másik két ember talán meg sem hallotta. - Chimchar, menj! – A hangja ismét erős volt és eltökéltséget sugárzó. A tűzmajom szinte fanatikus elszántsággal jelent meg a medence szélén. Apró termete ellenére összetéveszthetetlenül lobogott benne az óriási küzdőszellem. ~ Butaságot csinálok – állapította meg. – Lehet akkorát, ami a jelvénybe kerül. Mégis…Chimcharnak meg kell tanulnia, hogy nem küzdhet ösztönből és dühből. Önuralomra kell okítanom és ebben egy ilyen csata segíthet a legtöbbet. Csak akkor győzhet, ha engedelmeskedik nekem. Ha taktikusan küzd, ésszel és nem pedig a múlt sérelmeiből táplálkozva. Elfogtam, ő már a társam, a keresztem…
|
|
|
Post by Betty on Aug 22, 2012 17:10:49 GMT 1
Ahogy kimondtam a kérdést, tudtam, hogy a helyzet kivételesen nem nekem kedvez: négy küzdőtársam felsorolásszerűen virít a terem előtti hatalmas plakát bal oldalán, és nem kell nagy ész ahhoz, hogy az ember felfogja ennek mögöttes értelmét. Nem, nem az erőviszonyoknak, mégcsak nem is az irántuk érzett szeretetemnek megfelelően készítettem el a névsort: egészen egyszerűen ilyen sorrendben szereztem meg őket. Ahogy pontosan ilyen sorrendben fityeg a labdájuk is az övemen, és e sorrendnek megfelelően is fogom elővenni az egyiket. Három. Az arcomon alig észrevehető mosoly jelent meg, amint Hammerre és a harci taktikáinkra gondoltam: Kingler igen kétélű fegyver tud lenni, még az én irányításom alatt is, nem csoda hát, hogy előre felvillanyozódtam az egyre közeledő mérkőzéstől. A váratlan ott fog lógni a levegőben, függetlenül attól, hogy ellenfelem milyen típusú pokémont választ.
Mielőtt azonban kihívhattam volna, a tréner már szólította is társát, egy erőteljes, zöld színű pokémont. A tréner gyors elemzését pontosnak találtam, talán még egy helyeslő bólintásra is futotta, amint végignéztem Grovyle alakján. Tökéletes kiegészítése lehet Hammernek, gyorsnak és mozgékonynak tűnik, a fű típusán pedig eszembe se jutott csodálkozni. Egy vízi edzőterembe az előrelátó edző biztosan valamilyen elektromos vagy fű típust hoz, hogy már a kezdet kezdetén előnyhöz jusson. Vagy hátrányhoz, csak még nem tud róla. - Hogy mondtad? – csúszott ki a számon, ahogy füleimhez elért a fiú mondatainak értelme. A kérdés nyilván költői volt, nem vártam rá választ, habár a tréner magától is megmagyarázta azt meglepődött társának. Chimchart kb annyira ismertem ezelőtt, mint Grovyle-t, ám annyit azért hallottam az Articuno kikötőből érkezett hírekből, hogy most pont garázdálkodik ott egy ilyen pokémon. Hogy Gerr honnan szerezte a sajátját, azt nem most fogom kitalálni, és értelme sem lenne ezen agyalni a cselekvés helyett. - Hammer, téged választalak! – dobtam fel a pokélabdát a levegőbe, és a két ellenfél egyszerre jelent meg a medence szélén. Míg Kinglert elsőre ugyanúgy elbizonytalanította a tűz típusú ellenfél jelenléte, mint engem, addig a majom elszántnak és harcra késznek tűnt. Érdekes harc elébe nézünk. Kíváncsi vagyok, vajon mit forgathat a fejében a fiú. - Ti kezdtek! – kiáltottam át a másik térfélre, miközben Greg a magasba lendítette a zászlókat, a küzdelem kezdetét jelezve.
|
|
|
Post by Garrius on Aug 23, 2012 9:39:04 GMT 1
Különös kettõsséget érzett. Eddigi élete során gyakran hozott már rossz döntéseket, de azokkal az elhatározásokkal soha nem szándékosan nehezítette meg saját dolgát. Vagy az idõhiány, vagy pedig a nem megfelelõ konzekvencia levonása szülte õket. Most egyikre sem foghatja. Szándékosan választotta az esélytelenebb Chimchart. Egy tûz Pokémon mindig nehéz helyzetben van a víz típusú társaival szemben, most viszont még a környezet is ellenük dolgozott. A medencében volt ugyan száraz rész, ám a mozgástér még így is nagyon limitált volt. A helyzet nem kedvezett Garr harcmodorának, igaz a csimpánzzal még nem is volt akkora összhangban, hogy kikristályosodott stílusról beszélhessünk. Az eddig látottak alapján, a tréner mégis úgy gondolta, hogy Chimchar és Grovyle közt nincs nagy különbség, ha küzdelemre kell õket felhasználni. A tûzmajom sebessége nem érte el a hüllõjét, de a fürgeségét és akrobatikus tehetségét nem lehetett vitatni. Ráadásul sokkal offenzívebb harcos, mind a felfogását, mind pedig a képességeit tekintve. Legalábbis támadóbb, mint Treecko volt. Garr még mindig elfelejtette néha, hogy országos cimborája már átalakult és így olyan trükköket is képes használni, mint a Levélkard, vagy az éppen itt elsajátított Magbomba. Ez a gondolat még inkább nyilvánvalóvá tette, hogy õt kellene használnia. Egy pillanatra eljátszadozott a gondolattal, hogy megkéri a teremvezetõt, mégis cserélhessen. Ez viszont tényleg csak egyetlen pillanatig tartott: ~ A lehetõ legjobb rossz döntést hoztam – nyugtatta magát. Figyelte az ellenfél megjelenõ pokémonját. Ismerõsnek tûnt, de nem sokat tudott róla, ezért nem volt más választása, mint a dex segítségét kérni. Ez a hátránya annak, ha valaki az otthonától távol kalandozik. Viszont ez néha elõnyére is válik, hisz így sokan vannak, akik az õ pokémonjait nem tudják hová tenni… - Kingler, a Rákolló pokémon … ~ Kingler? De nem is így szólította. - … a Krabby átalakult formája. Hatalmas ollói félelmetes harcossá teszik, akár 10.000 lóerõnyi energiát is képes belevinni a csapásaiba. - Hallod Chimchar?! Nagyon erõs ellenfelet kaptál, szeretném ha óvatosan küzdenél. Tartanunk kell a távolságot. A támadásaidat, még ha nem is sebeznek rajta akkorát, messzebbrõl kell indítanod, mert elég ha csak egy parasztlengõt bekapsz és a meccsnek vége! - Chim! – A kurta válasz hiába érkezett a pokémon aranyos vékony hangján, nem mellõzte a küzdeni akarás jellegzetes csengését. Garrius viszont pont attól félt, hogy a harc megszállott szeretete eluralkodik majd rajta. Minden edzõi tudását latba kell majd vetnie, hogy megakadályozza benne új társát és kordában tarthassa az összecsapást. A zászló meglendült, a küzdelem elkezdõdött: - Köszönöm, akkor nem is húzzuk az idõt! – Garrius hangja egyáltalán nem tükrözte félelmeit, sikerült a magabiztosság álcája mögé rejtenie azokat. – Chimchar kezdjük az elején, lássunk egy erõteljes Parázscsapást! A „char” után már ugrott is a pokémon, megtöltötte tüdejét levegõvel, hogy aztán felforrósodva ereszthesse ki újra. A szájából zsarátnokokkal kevert apró lángcsóvák törtek elõ, egyenesen a Hammernek keresztelt Kingler felé… Tény, hogy a Tûzkerék sokkal erõsebb támadás, de egyelõre még nem merte bevetni, mivel ahhoz az óriási ollók „kartávolságába” kellene küldenie harcosát. Garr kíváncsi volt a parázs mekkora kárt képes tenni a páncélba öltözött bestia védelmében. Még csak tapogatózott.
|
|
|
Post by Betty on Aug 23, 2012 12:14:57 GMT 1
Chimchar azon kevés pokémonok közé tartozott, akiket már a meccs legelején elismertem ilyen-olyan okokból. A majom mégcsak meg sem rezzent, amikor meglátta Hammert, harci kedvét szinte tapintani lehetett. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha ezek ketten tudnának valamit, amit mi nem, de hamar elhessegettem ezt a gondolatot a fejemből: a fiú választása magát a zöld hüllőt is meglepte, így volt okom feltételezni, hogy nem készültek fel semmivel, vagy ha igen, Gerr azt a másik társával beszélte meg. Ahogy szemben álltam velük, miközben a srác Kinglert elemezte, felsejlett előttem régi önmagam, a kislány, aki mindig mindent tudni akart ellenfeléről. Hammer a fiú beszéde közben megcsattogtatta ollóit, ezzel is jelezve, hogy a pokédex-el és a hozzáfűzött gondolatokkal teljes mértékben egyet ért. Farkasszemet nézett ellenfelével, majd kihúzta magát, és várta a kezdő csapást.
Pontosan, ahogy megjósoltam, Chimchar távolsági támadással kezdett: a parázscsapás a tűzpokémonok alap távolsági fegyvere, Charmander és Vulpix is ezt a típus-mozdulatot sajátítja el először. Ereje ugyan nem meghatározó, de azért egy direkt találatot sem kéne bekapni rögtön a csata elején. Mire a majom véghezvitte a kivitelezést, és a parázsdarabok Hammer felé száguldottak, a tervem már készen volt. Egyetlen pillantást váltottunk társammal egy-egy bólintás kíséretében, majd elegánsan intettem felé, tenyeremet felfelé helyezve, csak a mutatóujjamat előrehajtva. Egyes fokozat. Hammer értette a célzást, jobb oldali ollóját a parazsak felé emelte, majd megrezegtette azt, közben egy buboréksugarat irányítva a tűz felé. A két elem sziszegve csapódott egymásnak, pár parázsdarab azonban átjutott, enyhén megpörkölve a rákollót. Hammer velem együtt mosolyodott el: ezek szerint lebecsültük Chimchar mozdulatának erejét, bár az átjutott tűz mennyiségét felbecsülve maximum a hármas szintű buboréksugárnak tudna egyenlő párja lenni a parázs. Azt azonban nem tudják, hányas szintig tudjuk felvinni a buboréksugár erejét. Sőt, talán arról sem tudnak, hogy Kingler támadásainak vannak szintjei.
- Hammer, még egyet! – kiáltottam. A majom felugrott, miközben végrehajtotta a parázscsapást, így egy pontos buboréksugár a leérkezési helyszínre egy szempillantás alatt felénk billentheti azt a bizonyos mérleget. Maradj egyesben. – intettem neki, hátha ellenfeleinket meg tudom győzni, hogy ez a maximum, amit Kingler képes távolsági szinten nyújtani. Chimchar harci kedve könnyen a visszájára tud fordulni, ha túlzottan elbízza magát, és ez fontos része lehet az ellenük alkalmazott taktikánknak. Kingler felemelte ollóit, és a belőlük képződő buborékok pontosan és gyorsan szálltak a majom röppályájának végállomása felé.
|
|
|
Post by Garrius on Aug 23, 2012 19:10:24 GMT 1
- Valami nem stimmel – állapította meg Garrius, látva, hogy a támadás viszonylagos könnyedséggel hatoltak át Kingler védekezésül használt buborékain. Még ha Grovyle magbombái lettek volna ott a zsarátnokok és parázsdarabok helyett, nem is találja feltűnőnek az aprócska sikert, de így, típushátrányban szembeötlőnek bizonyult. Garr töprengő módon húzta el a száját. Chimcharnak viszont nem volt ennyi ideje kielemezni az első csapásváltást, mivel a termetes rák, az előbbi védekező fogását most támadó szándékkal használta fel. Buborékok sokasága áramlott arra a helyre, ahol a csimpánz feltehetőleg földet ér majd. Talán ha megerőlteti magát, kitalálhatott volna valamit ellene, de ha jól vonta le a következtetéseket az előbbiből, nem kell annyira félniük ettől a fogástól. Nem utasította semmire pokémonját, aki így pont a támadásba érkezett… Chimchar, a technika hatására elvesztette az egyensúlyát és tüzes hátsójára huppant, amin hátra is csúszott legalább negyven-ötven centimétert. Mikor véget ért a támadás az aprócska majom pukkancs természetét megcsillogtatva felugrott és vadul próbálta kirázni bundájából a gyűlölt nedvességet. A tréner jól látta át a dolgot. A buborék igaz, hogy felbosszantották a szörnyecskét, és le is hűtötték a túlbuzgó harcost, de komoly sebzést nem okoztak. Ez persze kicsit sem érdekelte a tűzmajmot. Annyira mérges lett, hogy Garrius már attól félt, utasítás nélkül fog visszatámadni. Meglepte, hogy tévedett, ugyanakkor ez egy teljesen kellemes meglepetés volt. Chimchar összeszorított fogakkal és feszült inakkal figyelte Kinglert, várva, hogy tanítója kiadja a következő parancsot: - Várj egy kicsit pajtás – szólt oda a pokémonnak, majd a teremvezetőhöz fordult. – Látom, hogy szépen, lassan kíván minket tesztelni, de kérem, ne fogja vissza Kinglert. Evidens, hogy ezen a szinten egy Buboréktámadás képes kivédeni a kis szőrmók parazsait. Chimchar természetesen a nem megfelelő megnevezés miatt protestálva mérgesen fújt, akár egy provokált macska. - Nem kell minket félteni, hadd szóljon! Valójában azért aggódott, hogy Chimcharnak is feltűnik a visszafogottság. Biztos volt benne, hogy a pokémon téves következtetést vonna le belőle, vagyis, hogy lebecsülik az erejét. Nem tudta egy ilyen dolog mit váltana ki belőle, de az eddigi együtt töltött idő alapján biztosra vette, hogy semmi jót. Most viszont pont azt akarta megtanítani neki, hogy milyen viselkedést kell tanúsítania egy komoly küzdelemben. A csimpánz számára minden harc ugyanolyan volt. Agresszíven és teljes erőbedobással nekirontott az ellenfelének, nem törődve azzal, hogy akár komoly sérüléseket is okozhat ezzel a magatartással. Ez borzasztóan veszélyes dolog. Önuralomra kell okítania, erre viszont nincs alkalom, ha nála gyengébb zsebszörnyekkel kerül szembe. Csak egy erős pokémon taníthatja meg arra, hogy nem minden a vad támadás, hogy a technika és a stratégia megfordíthat bármilyen küzdelmet. Tanulni pedig csak úgy tud, ha nem borul el az agya. Grovyle feszület figyelte az eseményeket, közelebb lépve tréneréhez. - Chimchar, kizárt dolog, hogy egy ekkora test gyors is legyen. – Szándékosan csempészett rövidke elemzést is az utasításaiba, remélve, hogy társa megjegyzi ezen általános igazságokat és a későbbiekben magától is felhasználja majd, ha eljön az ideje. - Ezért is próbálkozhatunk meg közelebb menni. Tűzkerék támadással kerülj minél magasabbra, aztán szemből támadj! Csak az utolsó pillanatban válts irányt és suhanj tovább valamelyik oldalra. Kerülj a hátához és onnan küldd meg parazsakkal. Butaság ilyesmiket hangosan kimondani. Csak az igazán ostobák terítik így ki a kártyáikat az ellenfeleik számára. Ő viszont nem volt idióta. Két szándéka is volt vele, az egyik a logikus gondolkodásra való tanítás, a másik egy kis figyelemelterelés. Chimchar szájában lángok jelentek meg, felugrott a levegőbe és egy elnyújtott előre szaltóval egész testét körbevette saját vörös-sárga tűzével. A lendületet nem hagyta megtörni, a víz színe fölött legalább két méterrel röpült az ellenfele irányába. Garr arra számított, hogy bár Kingler maga előtt tartja az ollóit, valójában már eleve oldalra figyel és oda tervez csapni: - Ne válts irányt, szemből csapj oda – mondta, mikor már kellő közelségben érezte pokémonját…
|
|
|
Post by Betty on Aug 23, 2012 20:51:52 GMT 1
A fiú meg sem moccant, amikor pokémonja belehuppant a buboréksugárba: mintha előre tudta volna, hogy társában nem sok kárt tesz a gyakorlómeccseken használt egyes szint. Ezen kicsit meg is lepődtem, de hamar rájöttem, hogy ők egy egészen másfajta meccset szeretnének velünk megvívni. Nem mint teremvezető és kihívó, inkább mint két egyenlő fél. Tetszett a srác hozzáállása. - Jól van – mosolyodtam el egy röpke pillanat erejéig, majd hangnemet változtattam – Akkor átugorjuk ezt a részt.
Minden teremvezetőnek le kell tennie egy alkalmassági vizsgát, mielőtt jelvényeket osztogathat, és az ottani oktatók bizony komolyan vették a feladataikat. Igyekezték tudatosítani bennünk, hogy egy edzőtermi csata nem úgy zajlik, mint ha két tanító egymás ellen küzdene. Itt a kihívón van a hangsúly, annak képességeit kell felmérnünk, és az alapján kell döntenünk, hogy érdemesek-e a jelvényre. Típushátrányban nem szabad rögtön kiütnünk ellenfelünket, inkább azt kell figyelnünk, hogy az ember és pokémonja hogyan viselkednek egy nyilvánvalóan hátrányos szituációban.
Nehéz egyszerre ügyelni a vezetői és a párbaj-partner szerepére, Gerr azonban éppen most szabadított fel az előbbi alól. A félig nyitott ablakokon átfújó szellő mintha egy másik szintre helyezte volna kettőnk meccsét, a fiú azonban aligha vehetett észre ebből bármit is. A változás csak az én hozzáállásomban és motivációmban merült ki, amiből, természetesen, ellenfelem felé nem mutattam semmit sem. Az előbbi helyes következtetése után összeráncolt homlokkal figyeltem, ahogy Gerr szóról szóra, hangosan elmagyarázza a majomnak, hogy mit tegyen. Én sem most jöttem ám le a falvédőről, és annyit biztosan tudtam, hogy fogalmam sincs, Chimchar milyen támadásokra képes. Türelmesnek kell lennem, és várnom, amíg megmutatnak nekünk egyet-kettőt mozdulataik arzenáljából, már ha van nekik. A mögékerülős módszer sem nyerte el tetszésem, ám azt feltételeztem, hogy nem terveznek közelharci támadást direktbe bevinni Kingler ellen, egyik oldalról sem. Köztudott, hogy a páncélosnak óriási közelharci védelme van, a támadóerejéről nem is beszélve. Azt viszont nem tudhattam, hogy van-e a tarsolyukban a parázscsapásnál erősebb, ámde távolsági mozdulat. Éppen ezért, jelen helyzetben okosabbnak véltem defenzívre venni a figurát: - Hammer, be a vízbe! – kiáltottam, amint a majom felénk pörgött. A hatalmas test hasonló erővel csapódott be a tőle pár centire lévő medencébe, aminek következtében a felzúduló víz teljesen eláztatta a helyet, ahol nemrég Kingler állt.
Társammal már jópárszor kijátszottuk a pálya ezen előnyét: amikor az ellenfél közel szeretne kerülni, Hammer beugrik a vízbe, éppen az utolsó pillanatban, mielőtt ellenfele elérhetné őt. A kispriccelő víz pont azt a területet nedvesíti meg, ahova ellenfelünk érkezni fog, és a be nem talált ütés lendülete miatt ellenfelünk nem fog tudni sem megállni, sem pedig máshová érkezni. A síkos talajon egy szempillantás alatt megcsúszik a pokémon, aki, elveszítve egyensúlyát, nem fog tudni kitérni a felbukkanó ollókból kilőtt buboréktámadás elől. Ha netán mégis sikerülne neki, az csak úgy történhet, hogy beleesik a medencébe, és akkor már Kingler kezébe kerül.
A terv eddig tökéletesen indult. Hammer beugrott a vízbe, a szilárd területet megfelelően benedvesítette, Chimchar pedig vészesen közelít, és mivel nincs semmi, amin irányt tudna változtatni a levegőben lévő tehetetlen test, valószínűleg a majom be fogja váltani reményeinket, és el fog csúszni, ahogy földet ér. (Ha ez megtörténik, nekem már nem kell külön utasítanom barátomat, tudja ő a dolgát nagyonis jól.) Feszülten vártam, és csak egy halvány mosolyra futotta, amikor Gerr megváltoztatta a mögékerülős stratégiát, és átmentek direkt támadásba. Hammer hűlt helye ellen.
|
|
|
Post by Garrius on Aug 27, 2012 17:26:52 GMT 1
- A pokolba – bukott ki a tréner száján, amikor Kingler belevetette magát a vízbe. A fiú tudta, hogy ez mit jelent. Minden, amit eltervezett haszontalannak bizonyult. Nem sikerült megtévesztenie sem a teremvezetőt, sem pedig annak robosztus pokémonját. Valójában az lett volna a nagyobb meglepetés, ha egy ilyen egyszerű trükköt alkalmazva sikerrel jár, mégis csalódottságot érzett. Nem azért, mert nem vitte be a csapást, hanem mivel így Chimchar nem tud a sikerélményből tanulni. Csak bízni tudott benne, hogy lesz még alkalma ebben a meccsben megadni a tűzmajomnak ezt az érzést. Grovyle vicsorgott. Összeszorította erős, vékony ujjait és feszülten figyelte a harcot. Nem kedvelte különösebben mestere új társát, de kutya kötelessége volt jelenleg neki szorítani. Vagy ha nem is neki, akkor Garrius sikerének. Kezdetben próbált barátságos viszonyulni a szőrmókhoz, de minden jel arra utalt, hogy a közös csatájuk visszafordíthatatlan ellenszenvet szült annak szívében. Közeledésének néhány visszautasítása pedig elégnek bizonyult ahhoz, hogy a hüllő lemondjon róla, mint potenciális barátról. Elismerte, mint méltó ellenfelét, de kicsit sem szívlelte. Most mégis azt kívánta, hogy a rák ne bukkanjon elő a medence vízéből túl hamar és hagyjon időt Chimchar számára a megfelelő reakcióra. Kingler nyomán magasra csapott a víz, beborítva a kerek és rezisztens anyagból készült méretes korongot. Ráadásul Hammer akciójának hála a medence vize is hullámzani kezdett, aminek hatására a mesterséges „szárazföld” bizonytalanul ingott, néha szinte már-már átfordulva a saját tengelye körül. Chimchar, a tűzgolyó belsejében nem lassított, így amint beért a felcsapó vízpermetbe, hangos sercenéssel kezdte magára vonni természetes eredetű kamuflázsát. Ahogy a cseppek hozzáértek a forró lángokhoz, jellegzetes sikolyukkal semmisültek meg. Legalábbis elvesztették eredeti alakjukat, hogy aztán pára formájában szálljanak fel. Amint elérte az imbolygó korongot, a sercegés is sokkal hangosabbá vált, és a pára is sokkal nagyobb mennyiségben borította be a medence azon részét. A túl sok víz könnyedén eloltja a tűzet, de ilyen mennyiségben még képtelen legyűrni a forró lángokat… Ekkor bukkant fel Kingler. Az erőteljes ollókkal felfegyverzett, masszív páncéllal felvértezett kolosszus energikusan és méreteihez viszonyítva gyorsan emelkedett fel, hogy aztán buboréksugarát egyenesen oda irányítsa ahol Chimchar volt… ahol Chimcharnak lennie kellett… ahol Chimchart sejtette. Garr elkerekedett szemekkel figyelte az eseményeket. Aggódott a pokémonért, de mégis bízott benne, hogy a párafelhő kellő mennyiségű takarást biztosít. Ha mindez beválik, van esély arra, hogy a csimpánz megússza, ha viszont Kingler így is képes pontosan célozni, a csatának vége. Rögtön azután, hogy egyáltalán elkezdődött volna.
//Azt, hogy mi Kingler támadásának következménye teljesen rád bízom. Dönts kockával, generátorral vagy magadtól, én elfogadom! //
|
|
|
Post by Betty on Aug 30, 2012 11:04:52 GMT 1
Tűz. Majdnem annyira kiszámíthatatlan, mint egy Azumarill neme Marill-é alakulás után, és mégis, az emberek nagy többsége még mindig abban a hiszemben él, hogy befolyással bír fölötte, hogy pontosan ki tudja számítani az eredményeket. Nos, egészen eddig a pillanatig velem is ez volt a helyzet: mint a víz típus specialistája, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget az elemek változékonyságának, de be kell hogy valljam, ez óriási hiba volt részemről. A víz mint olyan, a legtöbb esetben eloltja a tüzet, de vannak esetek, amikor a túlerő győzedelmeskedik, és a víz elpárolog, amint a tűz felforrósítja. Azt, hogy egy egyszerű tűzkerék egyetlen centi vízfelülettel érintkezve hogyan volt képes annyi gőzt termelni, hogy az eltakarja az egész korongot, még most sem tudom megmagyarázni, de a lényeg, hogy megtörtént. Chimchar eltűnt, Hammer ollóiból előtörő buborékok pedig immáron látható célpont nélkül szálltak bele a felhőbe.
Az ellenfelek általában meg szoktak csúszni a vizes felületen, így Kingler – fejben tartva, hogy a majom kis termetű – majdnem a korongot súroló magasságban támadott. Ha Chimchart fekvő pozícióban érte a csapás, az a teljes testfelületére hatást kellett, hogy gyakoroljon.
A pillanat szülte feszültség nemcsak engem kerített hatalmába: Greg szorosabban fogta a zászlókat, mint eddig bármikor, és a túloldalon álldogáló fiú és zöld társa sem tűnt nyugodtnak. A buboréksorozat egy idő után eloszlatta a magától is felszállni készülő páragomolyagot, így láthatóvá vált a harctér: Chimchar állt. A csodálkozástól először köpni-nyelni nem tudtam, de ahogy jobban szemügyre vettem az elém táruló képet, megvilágosodott előttem, hogy mi is történt valójában: a csimpánz valószínűleg nem csúszott el, sőt, még fel is tudott ugrani, mielőtt elérték volna az alacsonyan közeledő buborékok, így azok csak a lábszárát találták telibe. Csak ez magyarázhatja, hogy miként maradt sértetlen a felsőteste, miközben alsó végtagjain tisztán látszódik Hammer támadásának hatása. Az pedig, hogy még mindig talpon van, az elszántságának és a küzdeni akarásának tulajdonítható. Elismerően bólintottam, majd újra társamhoz fordultam: - Hammer, rákkalapácsot neki! Gyorsan söpörd be a vízbe! – kiáltottam, remélve, hogy ez végre eldönti a meccset.
|
|
|
Post by Garrius on Sept 4, 2012 13:30:18 GMT 1
Múltbéli érzések és képek rohamozták meg. A forró felülettel találkozó hideg víz jellegzetes muzsikája, mely a régi, elfeledettnek hitt családi grillezéseket lezáró tûzoltásra emlékeztette. A hirtelen felszálló, mindent elrejtõ gõz eszébe juttatta a legutóbbi gõzszaunás élményét, amikor önfeledten szeretkezett egy félidegen lánnyal, elbújva a külvilág vizslató és gyakorta ítélkezõ pillantásai elõl. Szinte érthetetlen, hogy ilyen gondolatok rohamozták meg, holott neki most kötelessége lenne a valóságban maradni, mind a tíz ujjával kapaszkodva a realitás sötét talajába. Mégsem volt képes erre a bravúrra. Egészen addig viaskodni sem próbált pszichéje igazságtalan játékával, míg a korongon csattanó buborékok hangja el nem ûzte hírtelenül felbukkanó emlékeit. - Ez túl hangos! – Talán bugyután hangzott a megállapítás, de a mögötte rejlõ felismerés, a remény szikrája mégis erõt adott Garriusnak, a fiúnak, aki önszántán kívül menekült saját elméjébe, hogy távol kerülhessen a pokémon választással elkövetett óriási hiba kötelezõ elfogadásától. ~ Ha Chimchart találta volna telibe a sugár, nem ilyen hangot adna ki. A buborékok nem puha felülettel érintkeztek és a csobbanás is elmaradt, ami a majom vízbe esését jelentené. Mindezt csak saját magának konstatálta, így szinte már biztos volt benne, hogy a teremvezetõ teljesen bolondnak gondolja. Több cselekedete is alátámasztana egy ilyesfajta „diagnózist” de õ bízott benne, hogy van értelme annak, amit csinál. Ha Chimchar valóban megúszta az akciót, az csak valamiféle üzenet lehet az univerzumtól, hogy jól gondolkodott. ~ Ahhoz képest, hogy nem hiszek a sorsban, mostanában elég sokat kísértem… és emlegetem! Kifújta a tüdejében lévõ levegõt. Egészen addig míg ezt ösztönösen meg nem tette, észre sem vette, hogy milyen hosszú ideje nem lélegzett. A feszültség különös dolgokra képes. A levegõ hiánya pedig szintúgy megtréfálja az ember agyát, talán ezért képzelõdött az imént…?! Most viszont kitisztult a feje és újra érezte a pillanatnyi helyzet súlyát. Izmai megfeszültek, egy fél lépest tett elõre és ökölbe szorította ujjait. A gõz és pára vakító egyvelege felszállt, betekintést biztosítva a küzdõtér eddig eltakart pontjaira. Garrnak igaza volt, a buboréksugár valóban nem találta el rendesen a zsebszörnyét, így az megúszta a gyors és számára minden bizonnyal megalázónak tartott kiütést. Chimchar eltökéltségébõl fikarcnyit sem veszítve, bátran méregette Hammert. Szemmel láthatóan a lábszárai megsérültek, ami aggodalomra adhat okot, de elsõ ránézésre nem tûnt annyira súlyosnak a dolog. A tréner nem akart elõre tervezni, hosszú és kimerítõ stratégiával elõállni, vagy világmegváltó akcióba kezdeni, egyelõre egyetlen célja volt, mégpedig kihozni Chimchart a frontvonal kellõs közepérõl. Pontosan emiatt tudomást sem véve Kingler támadási szándékáról, villámgyorsan magához rendelte a csimpánzt. Lehet, hogy a lábai megsérültek és képtelen már akkora szökkenésekre, mint korábban, de ennek a fajtának iszonyatos erõ lakozik vékonynak tûnõ karjaiban is. Nemhiába lesz Chimcharból a második evolúciós szint után valódi harcos pokémon. A Chimcharok eredetileg a sziklás területeket kedvelik, de a fákon való életmódhoz is remekül alkalmazkodtak, így a sok himbálózás és ágról ágra való átlendülés minden végtagjukat erõssé tett, megengedve, hogy akár a karjuk segítségével is képesek legyenek elrugaszkodni. A víz tetején, Kinglertõl egészen Garrig több korong is úszott, amelyeken viszonylagos könnyedséggel tudott közlekedni. Ha kisebb volt a távolság, sérült lábaival ugrott, ha viszont nagyobb, inkább a karjaival dobta el magát a kemény felülettõl. Ilyen módszerrel próbált a medence széléhez, tanítója közelségébe jutni. Amennyiben sikerül, egy gyors utasítást követve, azonnal támadásba is lendül: - Parázscsapás! – Hallatszik Garrius határozott baritonja. Chimchar megszívja a tüdejét levegõvel, ami aztán elhagyva száját forró parázsként áramlik ki az ellenfelére. Ez a támadás viszont nem egészen olyan, mint az elõzõ, mintha összefüggõbbnek tûnne, sokkal több tiszta lángcsóvát tartalmazva, mint parázsló zsarátnokot…
|
|
|
Post by Betty on Sept 4, 2012 21:36:49 GMT 1
Úgy tűnt, hogy a kis Chimchar még a sérülése ellenére is gyorsabb tempót diktál, mint amekkorát Hammer valaha is el tud érni: a majom elegánsan kikerülte a felé száguldó rákkalapácsot, majd visszavonulót fújt. Kíváncsi voltam, ezúttal vajon mit tervez Garrius: elég egyértelmű oknak bizonyult a klasszikus „kerüljünk tőle minél távolabb” taktika, de már egészen biztos voltam benne, hogy nincs a tarsolyukban a parázscsapásnál erősebb távolsági mozdulat: ha lett volna, azt már kijátszották volna. Mindennek tudatában furcsálltam, hogy a fiú nem használta ki az alkalmat, hogy bevigyen Hammernek egy ütős közelharci támadást, amíg az felé lódítja hatalmas ollóját. Persze nem is lennének olyan változatosak a meccsek, ha nem történnének hibák, elszámolások, és alul vagy éppen túlbecslések a küzdelem során. Nem mellesleg, ami nekik hátrány, az nekünk előny.
Hammert látszólag szórakoztatta az éles harc, ollóit maga fölött lengetve figyelte a távolodó majom alakját. Amaz már a kezeit is bevetette, hogy meg tudja ugorni a korongok közti távolságot, a fájdalomérzetet ( a sérült lába miatt) azonban nem láttuk rajta. Kingler elmerült, majd újra kidugta fejét a vízből, türelmesen várva, hogy mondjak valamit. Én viszont egyenlőre nem szóltam: megvártam, amíg Chimchar megfordul, és újra nekik adtam a kezdeményezés jogát. Az utasítás nem maradt el, a majom egy újabb parázscsapással vette célba pokémonom. - Buboréksugár! – kiáltottam, bólintással jelezve, hogy ezúttal beleadhatja minden erejét. Hammer mindkét ollójából csakúgy süvítettek kifelé a buborékok, és szinte oda se kellett néznem, hogy tudjam a végeredményt (ami természetesen lehet más is, mint ami a várható). A két elemi erő ütközésével egyidőben Kingler lebukott a víz felszíne alá, és mivel a heves csattanások okozta hullámok felkavarták a víz felszínét, így kívülről nem is lehetett látni, a hatalmas rák pontosan merre úszik. Persze ez is az egyik bevett fordulat, amit Hammerrel el szoktunk játszani, így én nagyonis jól tudtam, mit tervez pokémonom: megpróbál észrevétlenül közel kerülni ellenfeléhez, és egyik közelharci vagy távolsági támadásával próbál majd sebzést bevinni, az adott szituációtól függően. - Most mihez fogtok kezdeni? – fordultam Garriushoz, kíváncsian várva a folytatást.
|
|
|
Post by Garrius on Sept 8, 2012 8:41:49 GMT 1
A Chimchar szájából elõtörõ láng már-már összefüggõ csóvaként vette célba Hammert. A csimpánz nem teketóriázott, rögtön ahogy a medence széléhez ért, megpördült a sarkán és indította is a támadást. A célzást teljes egészében az ösztöneire bízta, amik nem is csalták meg, pontosan a páncélos rákmonstrum felé lövellte a tüzét. Minden bizonnyal el is találta volna, ha az nem teszi meg a kellõ ellenlépéseket. Ismét Buboréksugarat alkalmazott, ám ez korántsem hasonlított arra, amit az elsõ csapásváltáskor használt. Egyrészt immáron mindkét ollójából szórta az áldást, másfelõl pedig mellõzte az imént látott finomkodást. A buborékok és a tüz találkozási pontjában sercegõ hang keletkezett, és mintha csak robbanás történt volna, füstként szállt fel a már jól ismert gõz. Ezúttal viszont nem elegednõ mennyiségben ahhoz, hogy bármi fontosat eltakarhasson. Garrius azonnal észrevette, hogy hosszútávon Kingler támadása visszaszorítaná Chimcharét, de egyelõre rövidtávon a tûzmajom képes tartani magát… Illetve képes lett volna, ha egyáltalán szükség van rá, de nem kis meglepetésükre Hammer abbahagyta az offenzívát és inkább a víz alá bukott. ~ Szereti a vizet – állapította meg a trénet töprengõ arckifejezésre váltva -, de vajon mihez tudna kezdeni nélküle?! Mi történhet ha egy víz típus lemerül? Jóformán bármi. Ugyanakkor mit tehet az ember és pokemonja, ha le akar reagálni egy ilyen lépést? Egyszerûen távolabb rendeli a harcosát a medence szélétõl, ezzel kivédve a hirtelen felbukkanás miatti alacsony reakcióidõ okozta hátrányt. - Nem tudom miben mesterkednek, de azt akarom, hogy gyere hátrébb – utasította Chimchart. Garr szétnézett a teremben és rájött, hogy széltében, ahol õk is állnak kevesebb hely van eltávolodni, mint a medence hosszában: - Hogy mit fogunk csinálni? – kérdezte huncut mosollyal. – Megmutatom! Menj oldalra, de végig maradj olyan távol a víztõl amennyire csak tudsz. Mutatóujjával a bíró felõli oldalra bökött… ugyanis ha a Pokémon viszonylagos közelségben marad a játékvezetõhöz, Kingler nem mer majd teljes erõvel bevetni olyan jellegû támadásokat, mint például a Szörf. Persze jó 10 méterre tartotta a csimpánzt a bírótól, mert sem csalni, sem pedig tisztességtelenül játszani nem akart. A fontosabb szempont az volt, hogy elég távol maradhasson a medence szélétõl. - Nagyon jó, most pedig várd meg, mit lép Hammer…
|
|
|
Post by Betty on Sept 8, 2012 18:14:26 GMT 1
Hammer lemerülésével pillanatnyi szünet állt be a küzdelembe, így volt időm elemezni a nemrég átélteket. Amit azonban sehogyan sem értettem, az az, hogy egy tűz típusú pokémon hogyan képes ilyen gyors és hirtelen sarkon pördülésre, miután kb tíz másodperce kapott telibe egy erős buboréksugarat az említett végtagjába. Sokáig azonban nem filóztam a dolgon, inkább azt figyeltem, Hammer vajon merre indulhatott a víz alatt. Számításaim szerint, ha fél centi víz tűzzel való érintkezése el tudott takarni egy egész pokémont, akkor a buborékok és a parazsas láng találkozásából adódó gőz még jópár percig a medence fölött fog maradni. Így Kinglernek lesz elég ideje, és a majom sem fogja tisztán látni a támadás érkezésének pontos irányát. Ezen a gondolaton el is mosolyodtam: a pára legutóbb nekik kedvezett, de most fordult a kocka! Chimchar bármerre is menjen a korongokon vagy a medence szélén, lépteinek rezgése bizony elárulja helyzetét a mozdulatlan vízben várakozó ráknak. Kingler ezeket már automatikusan tudja észlelni, és a kisebb zavaró tényezők, mint például az előbbi összecsapás okozta hullámok, nemigen rontanak pontosságán. Azt persze nem tudtuk előre, hogy nem is kell a pontos meghatározás: Gerr fennhangon utasította hátrébb a társát. De hova hátrébb? Hiszen a pálya határai alig 1-1 méterrel vannak kijjebb a medence szélétől. A fiú természetesen az oldalvonalat választotta, így próbálva meg minél tovább húzni a meccset.
Szemöldökömet összeráncolva ingattam fejem: rendkívül bosszantó taktika. Hogy akarnak meccset nyerni, ha csak elbújnak, mint ijedt nyuszi a bokorban, és várják, hogy mi támadjunk? Most ki hívott ki kit? Az, hogy ráadásul Greg oldalát választották, már csak hab volt a tortán. Egy sóhaj kíséretében gyorsan átértékeltem kihívómat, majd lemondtam a „tiszta” meccsről. - Hammer, sárlövést nekik (mud shot)! – kiáltottam. Utáltam a sarat. Most egész este takaríthatunk a személyzettel, de Gerr és pokémonja nem hagytak nekünk más választást. Mivel a nyuszi gyorsabb, mint mi, nem érdekünk kiugrasztani a bokorból, inkább beleragasztjuk abba. (És a sarat bizony nem lehet a tűzzel semlegesíteni!) Lehet, hogy a víztől nem csúsznak el, a sárba viszont beleragadhatnak! És Hammer, mivel nem a gyorsaságáról híres, eléggé nyúlós-ragadós sarat tud gyártani. Kingler hatalmasra tátotta a száját, amiből egykettőre előtört a sűrű, barna massza. A rák sugárban köpte a sarat, végigszántva vele több mint a fél partvonalon, hogy a menekülés is nehezére essen a majomnak. (Ebből ellenfele a gőz miatt max az egyre erősödő zajt foghatta fel.) Az utolsó adagot egyenesen Chimcarnak címezte. Ahogy az iszap gyorsan és pontosan haladt célja felé, újra elmosolyodtam: már nincs több tiszta bokor, így ha nyerni akarsz, kénytelen leszel támadni, Nyuszika!
|
|
|
Post by Garrius on Sept 17, 2012 16:54:31 GMT 1
Az emberi természetre vonatkozóan számos elmélet és persze vita alakult ki az elmúlt évszázadok folyamán. Vannak, amelyek az embert - alaptermészetéből adódóan – jónak titulálják, mások homlokegyenest ellentmondva ennek, születésüktől fogva romlott és rosszindulatú lényként tekintenek a „teremtés koronáira”. A végletek közt még számos álláspont létezik, változatos nézetekkel és helyenként igazi beteg aberráltságokkal megfűszerezve. Egy bizonyos ténnyel viszont egyik sem vitatkozhat, az ember tévedésekre hajlamos konstrukció. Gyakran követ el hibákat, amelyek néha nem is csak magára, de a környezetére is komoly kihatással vannak. Ez a természetes vonás még inkább kiütközik, ha az adott illető pokémon tréner…vagy szociopata sorozatgyilkos, de ezt az eshetőséget jelenlegi univerzumunkban kár is jobban körbejárni. Garrius kissé idegesen figyelte az eseményeket. Nem értette honnan ez az óriási párafelhő, mikor egyszerű buborékok léptek kölcsönhatásba Chimchar parazsaival. Sokat mégsem töprengett rajta, a vízi csatákban teljesen kezdőnek érezte magát, így meg sem próbálta rögtön az első ilyen jellegű, medencés küzdelmét teljesen átlátni. Inkább csak hagyta, hogy sodorja az ár, a reaktív taktikát helyezve előtérbe. Kingler egy páncélps és erős lény, akin nagyon nehéz fogást találni… főleg ha a vízben van és nem követ el valami komolyabb hibát. Eddig viszont nem tette meg nekik egyik szívességet sem. Továbbra is a medencében tanyázott, ráadásul most már takarásban is volt. A víz alatt sem volt könnyű követni a mozgását, de így ez már a teljesíthetetlen feladat kategóriába esett. Chimchar a medence szélétől körülbelül 75-80 centire várakozott. Talán nem is tudta volna, hogy támadásra kell számítania, ha Lady Splash nem hangosan utasítja pokémonját… - Tűzkerék támadással juss át a medence túlsó oldalára! – kiáltotta ösztönösen a fiú. Garrius gyorsan átlátta, hogy oldalra hiába is próbálna menekülni. A tér sem elég tágas a manőverezéshez és a lábai sem biztos, hogy elég jó állapotban maradtak ahhoz, hogy a természetes gyorsaságát kamatoztathassa. Így viszont nem kell futnia, de védtelen célpontként sem fog ott álldogálni, várva, hogy egy nagy rakás sár telibe találja. Már többször is megfigyelte, hogy Chimchar nem a földön gurulva hajtja végre a Tűzkereket, hanem a levegőbe suhanva, és ez az apró tény most életmentő lehet. A tűzmajom magasan és ívelten suhant bele a gőzfelhőbe. Nem látta hová tart pontosan, érzésből próbálta belőni a megfelelő távolságot. Ha túl rövidre sikerül, beleesik a vízbe, ha viszont elnyújtja… Az utóbbi forgatókönyv valósult meg. Chimchar elmérte a távolságot és a lelátó előtti védőfalnak csapódott. Az, hogy kissé lelassította magát némileg megvédte, plusz a tűz is sokat felfogott becsapódás erejéből, de még így is lepattant a falról. A fenekére érkezett, háttal a medencének: - Fel a fal tetejére! – Garr látta, hogy Kingler az utolsó támadását már nem egy szakasz beborítására szánja, hanem egyenesen a csimpánzt vette célba. A pokémon megpróbált felugrani, de csak félig sikerült neki. Az egyik kezével elkapta ugyan a peremet, de a másik karját a sársugár a falhoz tapasztotta. A mocskos nyaláb ereje komoly fájdalmat okozott neki, de nem akkorát, hogy elengedje a kapaszkodási pontot. Felkiáltott. Ebben a helyzetben mégis annyira kiszolgáltatottá vált, mint egy vadállat, aki belelépett a medvecsapdába. Egy ideig próbál még ellenkezni, vergődni, de a sorsát nem kerülheti el. Neki… -…Vége! – jelentette ki Garrius. – Ezt a párbajt most hagyjuk abba! A szavakat keserűnek érezte a szájába, mégis nyugalom borult a lelkére.
|
|
|
Post by Betty on Sept 18, 2012 22:53:42 GMT 1
Elmosolyodtam: végre sikerült rendesen és pontosan kivitelezni a taktikánkat: a sár elől nincs menekvés egyik oldalra sem, s Chimchar a víz felé sem tud kitérni. Hammer is valami hasonlóra gondolhatott, mert a minimálisnál kicsit többet koncentrált, mielőtt véghezvitte volna a meccset eldöntő csapást: nagy levegőt vett, és már éppen bemérte volna a célpont helyzetét, amikor Garrius kiáltott. Nem hittem a füleimnek: a trénernek sikerült megtalálnia az egyetlen megoldást ebben a helyzetben. A tűzmajom egyenesen Kingler felé ugrott, s a rák elkerekedett szemekkel bámulta a fölötte átsuhanó apró testet. Hát persze. A tűzkeréknek talán lehet annyi lendülete, hogy sikerüljön átjuttatnia használóját a medence másik oldalára. Az ajkamba haraptam, és azon kaptam magam, hogy bánom amiért nem saraztattam össze Hammerrel a pálya mind a négy oldalát. Ez elég rossz jel volt, hiszen egy éles küzdelem közepén sosem szabad azon siránkozni, amit elmulasztottál megtenni. Egy pillanatra gondolkodóba estem, vajon ezután mi lenne a legjobb, amit tehetnénk. Számtalan variáció suhant át az agyamon, de mindvégig bennem bujkált az előző hibám, s így végül nem mondtam semmit. Azonban velem ellentétben pokémonom nem esett ki a koncentrációból, ami egy ilyen meccset megkíván. Továbbra is tiszta maradt a feje, így az előző nagy levegő után csak vett még egyet, közben módosítva a végső sárlövés irányán. Mért, célzott és lőtt.
Chimchar kiáltása térített magamhoz. Meglepődve konstatáltam, hogy végülis a szótlanság és a várakozás hozta meg azt az eredményt, amit a következő, még ki nem talált támadássorozattól vártam volna. Ez is azt bizonyítja, hogy van, amikor a ténylegesen harcoló pokémon a trénerénél sokkal jobban képes átlátni a szituációt, és ahhoz mérten reagálni. A hirtelen győzelem mégis egyfajta hiányérzetet keltett bennem. Valahogy úgy éreztem, nem érdemlem meg, ami elég önző gondolat volt részemről, hiszen voltaképpen nem én voltam a csatatéren, hanem Hammer, ő pedig 100%-ig megérdemelte. Miután Garrius feladta a meccset, Kingler kimászott a medencéből, és egyszerűen elvágta ollóival a megszilárdulni készülő sarat, ami fogva tartotta ellenfelét. Mielőtt a fiú visszahívhatta volna fáradt társát, gyorsan előhalásztam pár Oran bogyót a zsebemből, és nekik adtam. Hammer egyszerre befalta a maga adagját, közben bőbeszédűen ecsetelve mondandóját (ami nagy valószínűség szerint Chimchar dicséréséről és a bogyók hatásáról szólt). - Nagyon ügyesek voltatok – nyújtottam a kezemet Garrius felé – Már alig várom a visszavágót!
|
|