VS Garrius Troy

[Garrius]

Garr rohanni kezdett Chimchar felé. Minél előbb le szerette volna szedni a falról, de Kingler gyorsabbnak bizonyult. A tréner megtorpant mikor a nagytestű pokémon előtermett a vízből, ám Grovylet nem kellett félteni. Azt hitte, hogy nem hallották amint mestere feladta a harcot és a rák tovább kívánja folytatni az összecsapást, így feltett szándéka volt a másik két zsebszörny közé ugrani, hogy ezzel védje meg a kiszolgáltatott helyzetbe került csimpánzt. A dolog szépséghibája csak az volt, hogy ő még mindig a kihívónak fenntartott helyen állt, így meglehetősen távol helyezkedett el az eseményektől. Ennek ellenére mintha ágyúból lőtték volna ki, úgy suhant végig a medence mellett…
Ez a sebesség viszont nem volt elég. Hammer ollója villant, de Chimchar keze nem a testétől, csak a faltól vált el. Látva mindezt, Garr megkönnyebbülten sóhajtott, a hüllő pedig óriási féket produkált, még legalább egy jó métert csúszva a padlón. Ügyesen kitámasztott, így nem esett el, sőt pont tanítója mellé került.
A tűzmajom mogorva képet vágott és szemmel láthatóan eszében sem volt megköszönni a segítséget Kinglernek. Összefonta a karjait és látszólag elmélyülten tanulmányozta a falon maradt sárlöketet. Egészen addig, míg Garrius le nem hajolt hozzá, hogy szemügyre vehesse a sérüléseit. Ekkor Chimchar megfordult és a fiú szemébe nézett. Csalódottság sugárzott a tekintetéből.
- Nem a te hibád volt! – jelentette ki.
Mire felegyenesedett Lady Splash már ott állt mellettük, és épp valami ismeretlen bogyót dobott a nemrég még harcoló pokémonoknak. Hammer azonnal bekapta a saját adagját, de a tűz típus csak gyanakvó pillantásokat küldött a markában szorongatott gyümölcs felé.
Ekkor Kingler magyarázni kezdett valamit saját, titkos nyelvén, amit a jelenk szerint Chimchar mégis megértett és vonakodva ugyan, de beleharapott a bogyóba. Ennek ellenére az arckifejezése továbbra sem váltott barátságosabbra. Mogorva volt, sértett és haragos. Győzni akart.
- Köszönöm – kezdte Garr -, és Chimchar is hálás érte...csak ügyesen tudja titkolni az ilyen jellegű érzelmeit. – Megvárta míg az gyümölcs utolsó darabkája is eltűnik a majom éles fogai közt, majd megdicsérte a fegyelmét és visszahívta a labdájába. – Biztosan teljesen őrültnek tart, hogy Grovyle helyett őt használtam, de nyomós okom volt rá. Azt akartam, hogy a harcosom minél többet tanulhasson ebből az összecsapásból. Ezzel nem azt mondom, hogy neki már nincs mit okulnia – mutatott itt a mellette álló zöld lényre -, de Chimcharnak nagyobb szüksége van a helyes küzdelmi kultúra elsajátítására. Nem régóta van nálam, az Articuno kikötőben fogtam, ahol belé égett a kegyetlenség és az ösztönösség. Ezt pedig csak úgy nevelhetem ki belőle, ha igazán tiszteletreméltó és erős ellenfelekkel méri össze az erejét, ahol megtanulhatja, hogy minden helyzetben hallgatnia kell a tanítójára. Rá kell döbbennie, hogy nem kizárólag erőből lehet győzni és arra, hogy nem szégyen néha trükközni a teljesen nyílt sisakos párbaj helyett.
Miután úgy érezte eleget magyarázkodott, kedvesen elmosolyodott és egy elnyújtott pislogással jelezte, hogy ideje távoznia:
- Viszlát, Szép Hölgy! Arra mérget is vehet akár, hogy még megküzdünk. – búcsúzott az előbbi keserűséget széles mosollyal leplezve. – Bár nem is tudtam, hogy a teremvezetők alig várják, hogy legyőzzék őket… ugyanis legközelebb nem fogok veszíteni!
Kezet fogott a nővel és elindult a kijárat felé. Grovyle néhány másodpercig még kihívóan fürkészte Kingler szemeit, majd maga is sarkon fordult és felzárkózott mesteréhez. Garr felkapta a hátizsákját, benne Omlettel és célba vette a kijáratot. Egyik kezét a hüllő vállára csúsztatta, majd simogatni kezdte annak hátát:
- Szép volt tőled, hogy megakartad védeni őt!...
Ha mondott is még egyebet, azt már elnyelte a külvilág zaja!

//Köszönöm a párbajt! //