Érdekességek sorozata

[Johnny]

Új kalandomat egy gyönyörű kis sziget tengerpartján terveztem, mégpedig a gyönyörűséges községi strandfürdőben.Nem sokat sejthettem e kalandról, de annyit igen, hogy nagyon érdekes lesz. Szokásos eltökéltségemmel és persze jó barátommal indultam e különleges horgászat felé.
Tudtam Bulbának kell az edzés így elhatároztam, hogy felderítem a környéket, hogy a legeslegjobb helyet találjam meg a horgászat elkezdéséhez.Nem is kellett sokat gyalogolnom a parton már láttam is egy kis hínáros részt.
Na! gondoltam magamban:Ennél jobb hely se kell. Letettem hát az ételtől és italtól duzzadó nehéz táskámat és kiengedtem Bulbát.
Szegény Bulba vészjóslóan nézett már a vízre mert érezte, hogy ma nem ússza meg a fürdést.Érdekes módon volt egy fa a strand kellős közepén, de több nem volt csak egy. Gondoltam picit arrébb megyek, mert ott is kitűnően nagy hínáros volt és legalább nem kapunk napszúrást.
Miután odaértünk újra letettem a zsákom. Bulba nagyon elővigyázatosan, indái segítségével hozzáhurkolta magát a fához, nehogy megtudjam fürdetni. Miután összeszereltem csodabotomat rádöbbentem, hogy inkább egy frissítő úszással kellene kezdeni. Ledobtam hát nem éppen rövid gatyámat és elindultam a mély felé. Költői kérdésként azért megkérdeztem Bulbát nem akar e jönni, de nem kellet benne kellemesen csalódnom. Miután bementem észrevettem a rengeteg Magikarpot a vízben vagyis csak a sárga korona szerű úszójukat.
Lebuktam a mélybe és láttam körülöttem is mennyien vannak. Többek között volt ott egy két Tentacruelt meg más vízi teremtmények is. Nagyon élveztem a nem épp banánérlelően és gatyarohasztóan meleg vizet.
Miután meguntam a fürdést és elindultam kifelé és legnagyobb meglepetésemre Bulba egy kagyló szerű pokemonnal viaskodott. Ahogy kiértem láttam, hogy Bulba már meg is nyerte a viaskodást.
-Nagyszerű! Mondtam dicsérően Bulbának aki kicsit talán nagyképűen könnyűnek nyilvánította a győzelmet. Odamentem és elkezdtem vizsgálgatni a pokemont. Láttam, hogy nagyon nagy nyelve van és tudtam, hogy vannak jég támadásai ahogy láttam a viaskodást. Nem igazán ismertem sok olyan pokemont aki jég támadást tud így vállat vontam és visszadobtam a vízbe.Leültem a kiterített törülközőmre és valami égi dörgéshez hasonló hangot halottam. Bulbára néztem és rájöttem, hogy ez nem mennydörgés volt hanem a hasam.
Kiterítettem egy kis pokrócot és elővettem a kemping kosarat.Miután én és Bulba is megtöltöttük gyomrunkat elkezdtem amiért igazából jöttem a horgászatot! Belógattam az úszót a hínáros mellé és várakoztam. Bulba most már odajött mellém, mert megígértem neki, hogy nem fogom megfürdetni egy ideig. Várakozván a kapásra néztem a tájat és ekkor olyat láttam amit még soha életemben messze két hatalmas túlméretezett kék vízi kígyó ugrott ki a vízből majd vissza a vízbe ezt sokszor megismételték. Gondoltam biztos vízi aerobikot tartanak a kicsi magikarpoknak.
Hirtelen rántást éreztem a botomon és hamarosan el is indult az úszó.
Sok küzdés után már a part felé tudtam terelni a pokemont. Bulba harcra készen felállt. Mikor kihúztam egy dagadt slowpokot fogtam ki és Bulba már el is kezdte püfölni amikor egy kagylószerű pokemon kiugrott a vízből és elkapta a slowpoke farkát.
Miért az én kapásomra csap le gondoltam és ekkor hatalmas fehér fény következett és a slowpoke átalakult.Nem láttam még soha ilyen történést így ijedtemben elvágtam a zsinórt.Ez kellet még a mai napba gondoltam és jobb teendőm nem híján újra felszereltem és visszadobtam az úszót remélve, hogy tudok alkalmas edzési prédát nyújtani Bulbának...

[Betty]

/ Mandarino sziget, külváros /

Megadóan bámultam a fehér felhőrengeteget, ami csigalassúsággal vonult el felettünk. Lizi békésen aludt a nagy tölgy árnyékában, teste minden lélegzetvételnél megemelkedett, majd ugyanennyit süllyedt. Néha szusszant egyet, álmában vakaródzva, máskor meg fölült, majd ugyanezzel a lendülettel a másik oldalára heveredett, és folytatta a szunyókálást. Így ment ez már kb két órája, de nem bántam. A nemrégiben lejátszódott események után mindannyiunkra ráfért a pihenés, és bár szerettem volna azt hinni, hogy minden a megszokott kerékvágásban folytatódik, de sajnos nem így történt. Akarva akaratlanul is Moltres jutott eszembe, meg persze Rayquaza, aki a legendásoktól nem várt módon barátságosan és nyitottan kezelte az emberek közelségét. Kezdtem azt hinni, hogy az általam olvasott mindenféle könyvek nem a valóságot írják le, és ez a tudat nagyobb bizonytalanságot ébresztett bennem, mint amit valaha éreztem.
Hirtelen kinyílt a hátsó ajtó, és Mó jelent meg, hatalmas mosollyal az arcán. A testét foltokban borító koromról azonnal tudtam, hogy már megint a konyhában lábatlankodott, valószínűleg megint rá tudta venni Anyát, hogy segíthessen neki a főzésben. Általában szoktam én is segíteni, most viszont egy határozott „pihenésre van szükséged neked is, lányom” típusú kijelentéssel ki lettem tiltva a konyhából. Ez persze nem különösebben zavart volna, ha itt kint, az udvaron tudtam volna bármi értelmeset kezdeni magammal. Az alvás szóba sem jöhetett, hiszen gondolataim nem hagyták, hogy akárcsak egy órácskára is otthagyjam őket. Ehelyett újra és újra levetítették szemeim előtt a történteket, aminek következményeképpen végképp kiment az álom a szememből. Föl alá járkáltam a füvön, végül egy sóhaj kíséretében leültem, és hanyatt fekve bámultam az eget.
- Kész az ebéd! – hallottam bentről, és egy nyújtózás kíséretében felkeltem, hogy felébresszem Lizit. Mó azonban nem várt rám, már folyt is oda a kis charmanderhez, és heves „tóóóó-tóóó” kiáltások közepette kezdte el böködni. Amaz durcásan kinyitotta szemét, majd beleszagolt a levegőbe. Már nem tartott Dittótól, megtanulta, hogy rózsaszín alakjában az amőba nem tud vízsugarat lődözni, és ez a tény közelebb hozta őket egymáshoz. Gyakran futottak versenyt, Lizi és a charmanderré változott Mó, sokat nevettek együtt, és talán még többet játszottak. Shannyt és Dont nemegyszer becsapták már, és ahogy teltek a napok, Ditto szinte tökélyre fejlesztette a charmanderré változást, figyelve még az aznap szerzett legapróbb karcolásokra is. Most is, nem kellett kettőt pislantanom, és már csukódott is be a házba vezető ajtó, csupán két füstcsík mutatta, hogy nemrég lángok lobogtak arrafelé. Megcsóváltam a fejem, és utánuk eredtem.

Ebéd után úgy döntöttem, sétálok egyet, de mivel Lizi és Mó addigra rég aludtak, nem akartam megzavarni őket. Felmentem a szobámba, hogy bepakoljak, de ekkor megakadt a szemem az ismeretlen pokémon-tojáson, ami még mindig a polcon porosodott. Felidéztem magamban a napot, amikor hozzám került, és a rövid történet mosolyt csalt az arcomra. Óvatosan végigsimítottam a tojáshéjon, és megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy még mindig dobog benne az élet. Ekkor jött be Shanny, és elég volt csak ránéznem, tudtam, hogy elérkezett az idő: esélyt kell adnom a bébinek a kikelésre, magammal kell vinnem és vigyázni rá.


/ Községi tengerpart /

Hogy miért éppen ide vetett a sors, azt nem tudtam, de végülis örültem neki. Az idő még mindig egy kissé felhős volt, de a napsugarak nagy része csak átfurakodott közöttük, éltető fénnyel ajándékozva meg azt a kevéske zöldet, ami ebben a homok uralta tájban nőni tudott. A horizont egysíkúságát csupán egy félig kiszáradt fa szakította meg, dacosan állva a rideg szelet és a forró meleget. Árnyék reményében arrafelé vettem az irányt, kezemben a furcsa tojást szorongatva. Nem terveztem semmi különlegeset, csupán egyedül szerettem volna lenni, és végleg lerendezni magamban, ami a Tűz szigeten történt. Övemen lustán himbálódzott Shanny és Don labdája, a megmaradt két üressel együtt, ahogy a puha talajon lépdeltem.
A srácot a Bulbasaurral csak akkor vettem észre, amikor már jócskán hallótávolságon belül voltam, így egy vállrándítás kíséretében feladtam az egyedüllétet, és köszöntem. A páros látszólag nagyon bele volt feledkezve a horgászásba, így csöndben leültem (tőlük tisztes távolságban) és figyeltem, hátha kapásuk lesz.

[Johnny]

A horgászatba nagyon belemerülvén a semmittevés édes mezején, eképpen üldögéltem én a forró homok tetején.Nem gondoltam semmire csak bámultam az úszóm és vártam kalandom kiteljesedését.Nem is kellet sokat várnom, mert a színen feltűnt egy lány egy tojással a kezében.Rám is köszönt, de én annyira zavarba jöttem, hogy nem mondtam semmit...

Ahogy teltek múltak a percek, egy pillanatra beugrott valami:Én rímekbe gondolkoztam egy ideig...
Na de mind1...E gondolat végén az úszóm megmoccant.
Hop!
Hop-Hop!
Hop-Hop-Hop!
Zútty és az úszóm elmerült!Bevágok és hirtelen egy magicarp ugrott elő a vízből.Bulba egy sima suhintással visszalökte a vízbe, hogy ő neki nem ellenfél.

Visszaültem és elővettem egy kis szendvicset meg persze Bulba ennivalóját.Evés közben kivettem a botot és kitámasztottam, de az úszó valahogy mégis a vízben maradt nem vettem észre nyilván a felkapókart kioldottam.Ettünk és ittunk Bulbával amikor elindult a botom a vízbe.Hiába kaptam utána nem tudtam megfogni.

[Betty]

Csak rá kellett gondolnom, és a szél egy pillanat alatt megérkezett, elfújva azt a pár bárányfelhőt, ami eddig az égen maradt. A napsütés jót tett a hangulatomnak, az öreg fa árnyéka pedig biztonságot nyújtott, s így semmi sem akadályozta meg, hogy maximálisan átadjam magam a pihenésnek. Behunytam a szemem, és a hullámok monoton zúgása hamar félálomba röpített: már-már megfeledkezve a tojásról, ami az ölemben nyugodott, fordultam oldalra, és dőltem neki a barnás fakéregnek. Nyújtózkodtam egyet, elnyomtam egy áhítást, és elhelyezkedve a forró homokon újra arról a bizonyos esős napról álmodtam. A nyirkos környezet, az ázott bokor és a hirtelen lecsapó villám még annyi év után is borzongással töltött el: akaratlanul ráfogtam az ovális tárgyra, és csak akkor ébredtem fel, amikor kezeim csupán az üres levegőt markolták.
Verejtékezve ültem fel, de kétségbeesésem rögtön alábbhagyott, ahogy megláttam a tojást, ami épen és egészségesen vészelte át újabb rémálmomat, tőlem alig fél méterre heverve a talajon. Egy gyors sóhaj után feltápászkodtam, és újra az ölembe vettem az átforrósodott tojást. Vajon mikor fog kikelni? De ami a fő, vajon egészséges lesz-e a kicsi, aki kibújik belőle?

Gondolatmenetemet a mellettem lévő fiúcska kapása szakította meg, egy Magikarp himbálódzott a damilja végén. Ahogy a Bulbasaur hanyagul visszaröpítette őt élőhelyére, egy rövid pillantás erejéig a hal tekintete összetalálkozott az enyémmel. Éppen visszafelé röpült, hogy újra csatlakozhasson társaihoz, de szeméből inkább kétségbeesést olvastam ki, mint örömöt.
- Várj! – kiáltottam, de későn: a Magikarp eltűnt a habokban, és nem is jött elő többet.

Ahogy múltak a percek, egyre másra próbáltam megfejteni, vajon mit akarhatott üzenni nekünk. Belül tudtam, hogy valami nagyon fontos, mégsem tudtam rájönni, hogy mi az, s ez idegesített. velem ellentétben a párocska látszólag mit sem törődött az elmúlt eseményekkel: békésen eszegettek az árnyékban, még mindig tudomást sem véve rólam. Hamar megelégeltem a dolgot, és már éppen álltam volna föl, hogy jómodorra tanítsam őket (illik köszönni, nameg ha a másik orra előtt eszel, illik megkínálni őt), mikor a víz mellett felejtett horgászbot egy csobbanás kíséretében elmerült. A fiú túl lassú volt, hogy elkapja, de már láttam rajta, hogy ugrani készül, így gyorsan kellett cselekednem: felpattantam, és csakúgy egyszerűen elé álltam, megakadályozva ezzel a meggondolatlan döntéseket.
- Figyelj, tudom hogy fontos neked a bot, de előbb gondolkozz és nézz körül! – mondandómat nyomatékosítván, a tenger felé mutattam, ahol addigra már számtalan rózsaszínes pont fénylett a víz tetejétől alig pár centire - Tentacoolok. És csakúgy hemzsegnek errefelé. Ha a bot után ugrottál volna, már rég elnyelt volna a kékség – ajkaimat összeszorítottam, ahogy végignéztem az összegyűlt seregen. Öngyilkosság lenne közéjük küldeni bárkit is, ennyivel még Shanny sem bírna el, nemhogy egy úszni nem tudó pokémon - Ki kell találnunk, miért vannak itt. Amúgy a nevem Betty – fordultam újra a horgászfiú felé, remélve, hogy ezúttal ő is viszonozza a bemutatkozást.

[Johnny]

Amint a botom eltűnt az óceán habjai közt, rögtön elkezdtem készülődni az ugráshoz.Cselekvésemben egyetlen dolog akadályozott meg.Egy lány!Érvelni kezdett, hogy miért ne ugorjak.Sajnos az érvei jogosak voltak.Elbuktam a legjobb botomat...
A düh és téboly teljesen elöntötte a fejemet a legjobb botom elvesztése miatt.(Soul Eaterben ilyenkor ártatlan lelkeket ettem volna.)Gyorsan köszöntem és oda vakkantottam mellé a nevem.Elfutottam Bulba meg loholt utánam.Egy kis fa rengetegnél megálltam és gondolkozni kezdtem:
-A fából tudnék csinálni egy rögtönzött botot, de mi lenne a damil?(Ekkor beugrott, hogy Jack Sparrow hogyan jutott ki a szigetről.A szőrét levágta, összekötötte és teknősökkel szökött el.)
Lehetne a szőröm a damil!Ránéztem a kezemre, áhhhh nem vagyok mazoista...mellesleg az első pokemonnál szakadna az egész felszerelés.
Leültem a homokba jó gondolataim hijján és Bulbát az ölembe vettem és simogattam.
Na jó!Gondoltam visszamegyek és bocsánatot kérek a lánytól.Csak jót akart nekem...
Odaértem és megszólítom:
-Szia!
-A Nevem Fischer, és sajnálom, hogy elmentem, és igazad van nem szabad bemenni tele van veszélyes állatokkal.
-Amúgy milyen tojás az ott?

[Betty]

Sokféle reakciót vártam az ismeretlen fiútól, de azt, ami valójában történt, na azt végképp nem. Első gondolatom az volt, hogy megőrült, vagy valami ilyesmi, mert hát melyik épeszű ember szaladgálna oda-vissza egy fadarab és pár méter zsinór miatt? Szegény pokémonja alig bírta követni…

A furcsa páros hamar eltűnt a láthatáron, egyedül hagyva engem a hűs tenger morajával és a mélyén rejtőző problémával. Tudtam, hogy itt hagyni az egészet és egyszerűen visszasétálni a városba nem megoldás. Így jobb ötletem nem lévén, újra leültem a homokba, és vártam. Figyelve a hullámzó vizet, egy terven agyaltam, egyelőre elég kevés eredménnyel. Az ölemben lévő tojás még mindig forrón izzott, mintha csak a megfelelő pillanatra várna, hogy kikeljen. Fülemet odatapasztottam annak héjához, és szinte hallani vélten a benne lüktető életet, aminek hangja furcsa összhangban volt a nyílt víz dallamával. Mintha a pokémon és a végtelen kékség lénye máris összeforrt volna, egy ritmust zenéltek, és e dallam furcsa borzongásban visszahangzott lelkemben.

A pillanat okozta kábulatomból egy hang ébresztett fel: a fiú volt, ezúttal rendesen bemutatkozva, és elnézést kérve korábbi viselkedéséért. Bólintottam, majd újra összeszedtem az immáron egy Bulbasaurral kiegészült lehetőségeinket, ami még így sem volt olyan bőséges. Shannyt nem szeretném beküldeni, így az egyetlen terv, ami bejöhet az az, hogy a vízből húzunk ki egy olyan pokémont, aki lehetőleg kellő információval rendelkezik és mindezt meg kívánja osztani velünk. Talán az előbbi Magikarp ideális lenne e célra…
- Jah hogy ő? – simogattam meg az ovális tárgyat – Őszintén szólva, fogalmam sincs. Húsvétra kaptam, de nem tudom, milyen pokémon rejtőzhet benne. Te se láttál még ilyen mintájú tojást, ugye?
A fiú válaszát követően újra a kitűzött feladatra koncentráltam, és egy hirtelen ötlettől vezérelve odafordultam a fű pokémonhoz és tréneréhez:
- Nem tudtok valahogyan összeszerelni egy rögtönzött horgászbotot? Ki kéne fognunk egy Magikarpot, hátha ő tud valamit a víz alatti helyzetről… talán Bulbasaur indája lehetne a bot és a damil egyben, nem? Ha benne vagytok, már csak egy csali kell, és indulhat is a horgászat!

[Johnny]

A lány szelíden válaszolt a kérdésemre, de hangjában azért benne volt, hogy egy kicsit idiótával beszélget.(Ezt megcáfolni a történtek után nem igen tudom).Aztán még egy dolog történt amit nem igen értettem:
Ahhoz képest amit csináltam, még ő nyit felém ötletekkel?Teljesen meglepődtem ezen.Az ötlete nem volt rossz.
-Bulba!Ma kipróbáljuk mennyire vagy vonzó a halak számára.Khmm mármint az indád mennyire vonzó.
-Tudom, hogy utálsz fürödni, de most csak az indádat kéne a vízbe dugni.

Rátettem az indájára még egy levelet, hogy ne fájjon neki annyira amikor valami ráharap.A levelet még pár moszattal meg náddal amit a part szélén találtam oda is erősítettem.
Bulba bedugta az indáját.És most:
Várunk...
várunk....
várunk....
várunk....
várunk....
várunk....
várunk....
Basszus történjen már valami!!!
Ebben a pillanatban kapás volt és Bulba a partra emelte a szerencsétlen pokemont.(Újabb öngyilkos jelöltet)
Na itt a Magikarp,de hogyan tovább??

[Betty]

Tévedtem. Mégsem kell csali. Sőt, úgy tűnt, hogy egyáltalán semmi nem kellett volna, hiszen az előttem hápogó magikarp nemigen igyekezett vissza a tengerbe. Szemeit idegesen forgatta, jól végigmért mindhármunkat, majd a bulbasaurhoz fordult, és elkezdett hadarni, gondolom elég fontos és főleg sürgős lehetett a mondanivalója. Nem tudtam, hogy a fű pokémon mennyire fogja megérteni, illetve ha megérti is, mennyire fogja tudni közvetíteni a helyzetet felénk, emberek felé, így egy pillanatnyi gondolkodás után előhívtam Shannyt a labdából.
- Shanny, tudnál valahogy fordítani nekünk? – kérdeztem, és a mellettünk lévő, túlméretezett hal felé biccentettem. Squirtle csak bólintott egyet, majd egy gyors köszönés után (amit a két pokémonnak és a fiúnak címzett), csatlakozott Magikarp hallgatóközönségéhez.

Miközben hátul ment a diskurzus, közelebb lépdeltem a parthoz, és belenéztem a zavaros vízbe, persze csak felülről, de néhány árnyon kívül semmit sem tudtam kivenni a lent zajló eseményekből. Homlokráncolva fordultam vissza a többiekhez, Shanny kérdő nézésére megvonva a vállamat: fogalmam sincs. És neked? A teknős határozatlanul ugyan, de bólintott, majd kezdődött a már sokszor bevált Activity módszer.
A probléma „sok Tentacool” részét viszonylag hamar sikerült megfejteni, ám ezután kezdődött csak a neheze. Shanny, karjait csápokként mozgatva (most ő lesz az egyik Tentacool) haladt előre, majd mozgása lelassult, aztán egyszer csak összerezzent és teljesen lemerevedett.
- Ööö… fáradtság, álmosság, kimerülés – soroltam ami hirtelen eszembe jutott, segélykérően nézve a horgászfiúra, hátha ő tud vmi jobb megoldást – fejfájás, fájdalom, pszicho támadás – folytattam, de Squirtle csak a fejét rázta, az utolsó szavakra felkapva a fejét. Megörültem:
- Pszicho támadás? – kérdeztem felélénkülve, ám nem volt jó a tipp: Shanny egy kettest mutatott, majd kétszer elismételte a nevét, a másodikat hangsúlyosabban kimondva.
- Támadás? – nah erre már boldog bólogatás volt a válasz, ám a végső megoldástól még igen messze voltunk.
– A Tentacoolok vkit megtámadtak? – fejrázás – A Tentacoolokat támadta meg vki? – bólintás. Oké. Tehát valaki vagy valami megtámadta a medúza pokémonokat, amiknek ettől olyan tünetei lettek, amit az előbb Shanny bemutatott. Még mindig kevés.

Sóhajtottam egy nagyot, de ekkor pokémonom csettintett egyet, mint akinek csak most jut eszébe egy új ötlet, majd odaszaladt az útközben a homokra tett táskámhoz, és elkezdett benne kotorászni. Nemsokára meg is találta, amit keresett, és mint döntő bizonyítékot, mutatta felénk:

- Egy bénulásoldó (paralyze heal)? - tettem fel a költői kérdést – Tehát a Tentacoolokat megbénította vmi vagy vki, és mivel a bénulás mozgásképtelenné tette őket, tehetetlenül sodródtak az áramlattal, egészen idáig. Így már érthető, hogy az itt élő Magikarpok miért rettegnek ennyire, hiszen a medúzák csápjai mérgezést okozhatnak, az elkerülésük meg az óriási létszámuk miatt lehetetlen.
- Ha ezt egy pokémon csinálta, az igen erős lehet – folytattam az okfejtést, remélve, hogy Johnny tud követni – Ezért kéne minél hamarabb megtalálni és megállítani őt. Mit gondolsz? – itt már konkrétan a fiú felé fordultam - Benne vagytok egy ilyen kalandban?

[Johnny]

A Magikarp elkezdett hadarva beszélni Bulbához. Reméltem, hogy hűséges fű pokemonom érteni fogja, amit mond. A lány annyira nem bízott benne, ezért előhívta a teknős pokemonját.
A Magikarp mindent elmondott, mire a teknős úgy nézett ki, mintha az Activity Showban lenne Szulák Andreával. Mutogatott a lány meg találgatott. A végén egy érdekes sztori kerekedett ki belőle, amit a lány el is mondott. Majd megkérdezte benne vagyok-e egy ilyen kalandban.
Gondoltam nincs veszteni valóm, hiszen az egész az én horgászbotomból indult ki. Keresnem kell egy hajót vagy hasonlót, amivel vízre tudunk szállni. Mi lenne, ha a pokemonokkal buherálnánk egy rögtönzött ladikot. Van fa, van kötél is vitorlának meg használom a terítőm. A lány bólintott, majd elkezdtük a munkálatokat.
Fél órán belül el is készült az igencsak érdekesre sikerült ladikocska. Vízre engedtük és elindult szövevényes kalandunk igazi kezdete.

[Betty]

Összeráncolt szemöldökkel néztem az egyre távolodó partot, miközben füleim az alattunk himbálódzó ladikféleség reccsenéseire voltak kihegyezve: mivel a homokkal borított szárazföldön közel s távol csak az árnyékot adó öreg fa álldogált, így kénytelenek voltunk uszadékfából építkezni. Ami korántsem mondható biztonságosnak, ráadásul elviselhetetlenül recseg.
Shanny, hogy ezzel is enyhítse a hajónk terhét, beugrott a vízbe, de pár másodperc múlva már ugrott is ki onnan, elnyújtott névismételgetéssel adta tudtomra, hogy a Tentacool-tömeget ő sem szereti. Egy alig észrevehető bólintás után ölembe vettem, és tekintetem immáron az előttünk álló, ismeretlen akadályokat fürkészte. Az erősödő szél bele-belekapott hajamba, ahogy a vízi tákolmány nem várt gyorsasággal haladt célja felé.

Egy kis idő múltán látványosan világosodott a mélykék tenger, ami arra engedett következtetni, hogy hamarosan egy zátonyféleségbe fogunk botlani. Ezt a vad pokémonok számának növekedése is alátámasztotta: mindenfelé Corsolák csapataival találkoztunk, ám rögtön feltűnt, hogy mint korábban a Magikarpok, ők is ijedtnek tűnnek. Tudtam, hogy közeledünk a probléma forrásához, ám mielőtt alaposabban átgondolhattam volna bármit is, valami megtámadott minket alulról. A csónakunk egyetlen fáradt reccsenéssel kettétört, majd elmerült a habokban. Jómagam Shannybe kapaszkodva sodródtam, aki magabiztosan úszott a márcsak pár méterre lévő egyik zátony felé. Miután sikerült megvetnem a lábaimat a térdig érő víz alatt lévő zátonyon, kétségbeesve néztem körül, hogy a horgászfiú és pokémonja hol vannak. Helyettük azonban egy óriási, kék-sárga halat pillantottam meg, amint felénk közelít, mindent és mindenkit félrelökve az útjából. Nem kellett pokedex ahhoz, hogy rájöjjek, kivel van dolgom: ez egy Lanturn!

[Johnny]

A hajóval elindultunk, és amikor már egész sok ideje hajókáztunk, hirtelen zátonyt vettünk észre.
Bumm! És a hajót hirtelen kettétörte alulról valami. Én és Bulba beleestünk az épphogy csak langyos vízbe. Bulba már nyavalygott is, de gyorsan visszahívtam a labdába. A víz alatt láttam sok fekete pontot és gyorsan egy zátony felé úsztam. A lányt nem láttam a közelben. Találtam is egy kis sekély rész, ahol derékig ért nekem a víz. Néztem körbe-körbe, de nem láttam a lányt és a kis-teknős-szerű pokemont. Én nem tudtam mit tegyek, de a nem sokáig volt időm tétlenkedni. Egy óriási Seaking ugrott elő a vízből, de ez más színű volt, mint a szokásosak. Úgy tűnik,engem nem csípnek a seakingek.Bulbát előhívtam, de majdnem a szájánál volt a víz, úgy, hogy a lábamon ült, de azért adott a seakingnek. Gyere,keressük meg a lányt.
Betty!
Betty!
Betty!
Scooby Doo, mármint Betty merre vagy?

[Betty]

Szemeiben égtelen düh szikrája csattant, ahogy megindult felénk. A feje tetején himbálódzó élénksárga gömb elvakított, ahogy a napsugarak visszatükröződtek róla, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha két lángoló égitestet látnék. A hatás ugyan eltűnt, de már túl későn: a túlméretezett hal alig pár méterre lehetett csak, így tőlem mindössze csak egy lélegzetvételre futotta, mielőtt újra elmerültem.
Már az első mozdulatnál tudtam, hogy ez a lehető legnagyobb hiba volt részemről, hiszen a víz ugyan megmenthetett a fizikai támadástól, de egyetlen elektromos mozdulat, és mindkettőnknek vége. Shanny villámsebesen úszott alám, és tolt fel a felszínre, a kis teknős azonban nyilvánvaló hátrányban volt: víz típus lévén, még a zátonyon is félig vízben állva, nem volt hatásos eszköze az elektromosság ellen. Egyedül abban reménykedhettünk, hogy a Lanturnnek nem jut eszébe azzal támadni, és ez, valljuk be, igen csekélyre kapaszkodó.
- Shanny, jégsugárral emelj egy jégtömböt! – kiáltottam hirtelen ötlettől vezérelve, ami hihetetlen módon bejött: bár a jég csúszós volt, de legalább nem vezette az áramot, egyedül a felületén csillogó vízréteg miatt aggódtam. A terv másik előnye, hogy magasabban voltunk már, mint ellenfelünk, így jobban átláttuk a környezetet, valamint egy shiny Seakinget is felfedeztem, amint a távolban Bulbasaur éppen semlegesíti.
Az idióta. Ezek nagyon ritkák, legalább megpróbálhatta volna elkapni.
Idő persze nem volt a körülnézésre, ugyanis a hal teljes erejével nekicsapódott a jégnek, kilendítve minket az egyensúlyból. Shanny fogcsikorgatva kapaszkodott, és mielőtt a vad újra támadhatott volna, egy erőteljes vízágyúval szemen lőtte. Lanturn egy időre leállt, furcsán méregette a squirtle-t, mintha csak most vette volna észre. Ezt kihasználva, újra sikerült stabil pozícióba helyeznem magam, és felmérni a szituációt.
- Újabb jégsugár, ezúttal az úszóit célozd! – hallottam meg saját hangom, nemsokkal egy „Betty, merre vagy?” kiáltás után, ami valószínűleg Johnnytól jött – Itt a jégtömb tetején! – ordítottam bele a tengerbe, abba az irányba fordulva, ahol nemrég a Seakinget láttam. Mire visszafordultam a csata felé, a hal „evezőlapátjai” már be voltak fagyasztva, tulajdonosuk reménytelenül próbálta kiszabadítani őket…

… ami egy erőteljes Szikra (Spark) támadással sikerült is neki. Igaz magán alkalmazta, és ezzel valamennyire ő is sérült, de a víz vezeti az áramot, így (a jégen megolvadt víz miatt) egy kicsit mi is kaptunk belőle, de abban már korántsem voltam olyan biztos, a horgászfiút elérte-e vagy sem. Shanny megrázta magát, majd nagy levegőt vett, és egy harmadik jégsugarat is útjára indított, jégkockába zárva ellenfelét. Az tehetetlenül nézett ránk, miközben lassan elnyelte a tenger.
Megadóan, félig megbénulva ültem a jég tetején, szememet a fölöttem kavargó égre emelve. A paralízis nem tarthat túl sokáig, de addig is, ki kell használni a tétlenség okozta előnyöket, és ha csak egy röpke pillanatra is, de elfelejteni a körülöttünk történt eseményeket. Zavartalanul bámulva az ismeretlent, nem gondolva semmire.
De hogyan jutunk haza?

[Johnny]

Kiáltásaim sajnos üres fülekre találtak...Legalábbis azt hittem.Majd meghallottam, hogy valami jéghegy van...Gondoltam nem arra gondolt, hogy egy hajón van, ami épp neki megy a jéghegynek,mint a titanik, hanem egy jéghegy mellett vagy esetleg tetején...

Erősen hullámzott a víz, de Bulba legyőzte a seakinget és hirtelen megrázott valami.Mintha egy kisebb áramütés lett volna, mint amikor villát dugunk a konektorba. Gondoltam Betty bajban van, ezért erőteljesen elkezdtem úszni, egy jéghegy felé, ami mintha csak úgy előkerült volna.Nem vettem eddig észre.

Elfáradtam, Bulbával nem volt egyszerű úszni.Gondoltam pihenek egy kicsit lebegve a vízen, majdnem elaludtam amikor a partról szirénát hallottam.Felnéztem és láttam egy rendőr motort.Úsztam tovább a cél felé és már meg is pillantottam Bettit.Ekkor egy hajó érkezett és felhúztak rá...Bulbát és engem is betakartak.Csak arra tudtam gondolni, vajon Bettit is felvették és ekkor mély álomba szenderültem.

[Betty]

Mire a paralízis hatása megszűnt, már úton is volt felénk egy rendőrcsónak, a fedélzetén Jenny járőrrel és egy a vizet igen kevéssé kedvelő Growlithe-al, aki farkát behúzva pihent a hajó közepén. Még integetni se kellett, hogy észrevegyenek, a tengerből kiálló jéghegy így is elég feltűnő lehetett.
Nagy nehezen felkapaszkodtunk, a bénultságtól még kissé merev tagokkal, majd fáradtan leültünk a padlóra. A horgászfiú és pokémonja békésen aludt mellettünk, így semmi okom nem volt az aggodalomra, mindenki biztonságban volt. Visszahívtam Shannyt a labdájába, rögtön ezután leellenőriztem, hogy a táskámban megbúvó tojás még épségben van-e, hál’ Arceusnak egyetlen karcolás sem volt rajta. Immáron megkönnyebbülve dőltem hátra, a felettünk elhúzó felhőket nézegetve, és vártam, hogy hazajussak. Lizi és Mó már biztos aggódtak értünk…