Elválasztás

[DavidSt'Cloud]

A hullámok felcsaptak a hajó oldalára. Valami nincs rendben. Az ég szürke, a levegő hűvös. Álmaimban nem így képzeltem el a nagy utazás kezdetét , amikor kirohantam a családi házból. Gyerekfejjel azt hittem minden cukor és máz ,de rá kellet jönnöm ez az élet kemény. Eddig az erdőben húztuk meg magunkat és, ha kellet akkor visszamentem a faházba némi élelemért, persze úgy,hogy a szüleim ne tudjanak róla. Esetleg bementünk a városba és gitároztam az embereknek Ledyba pedig ritmusra táncolt a fejem felett ,de azóta a gitáromat is eladtam,hogy új világot lássak, lássunk. Felmerül a kérdés bennem: de most akkor miből tartjuk el magunkat? Miközben a lét kérdésein gondolkoztam megszólalt a hangos kürt. Ez azt jelentette, hogy megérkeztünk Goldenrod városába.
Olvastam róla, a lehetőségek városa!Ezért vezetett ide az első utam az új világ felé!
Amint leszálltam a hajóról egy roppant magas és testes férfi nekem jött jobbról. Csontkollekció révén ettől a találkozástól a földre zuhantam, a sötét kézséges volt és azonnal felsegített fél kézzel.
-Öhm, elnézést nem láttalak, bocs de sietek!
Mire azt mondhattam volna neki,hogy semmi gond én sem figyeltem oda már el is viharzott.
Miközben leporoltam magam észrevettem egy százszor összehajtogatott papírt a földön. Kíváncsi természet révén azonnal megfogtam és széthajtogattam. A betűk itt-ott halványak voltak :
Mr. Joker!
A 4. C hangárban várjuk önt ma 17.00 a hajókikötőben.Reméljük újabb csodálatos Pokemonokkal lep meg minket és barátainkat, ha esetleg nem jönne el , ne feledje a családja szereti önt!

Hatalmasat nyeltem miután elolvastam az utolsó sort. Ez igen komolyan hangzik, gondoltam. Pokemon csere kereskedelem feketén. Hajtott a kíváncsiság, hogy meglessem hogyan is zajlik egy ilyen dolog ,de nem akartam már azonnal bajba keveredni ,így elindultam a táblának megfelelően a Pokemon Centerbe, hiszen hosszú út áll mögöttünk és előttünk is. Ledybának. Egy kicsit bolyongtam még a városban, néztem az égig meredő tornyokat és a gyönyörű szép házakat. Egyszerűen imádom!
Egy kis bámészkodás után végül megtaláltam a két emeletes grandiózus Center-t. Beléptem a fotocellás ajtókon, majd elindultam a pult felé ,ahol egy nagy mosolyú Joy nővér várt :
- Köszöntöm a goldenrodi Pokemon Centerben!
Segíthetek valamiben?
-Öhm, jó napot! A Ledybámat szeretném elküldeni egy gyors kivizsgálásra.
-Persze, kérem tegye a tálcára a labdáját és már azonnal is viszem.
E mondat hallatán már nyúltam is a labdája után ,amit mindig az övemen hordok, hogy kéznél legyen , de most hűlt helyét találtam.
- E-eegy pillanat, biztosan csak elpaktoltam!- nyögtem a nővérnek.
Odarohantam az egyik székhez, kipakoltam a táskámat ,de csak üres labdák hevertek a földön és semmi más. Idegesen lettem, a kezeim remegni kezdtek. Le kellet ülnöm,hogy átgondoljam , hogy mi történt!
Az egész nap eseményei kattogtak a fejemben, mint a fényképezőgép, de egyik jelenet sem utalt arra,hogy én elvesztettem volna a legjobb barátomat. Éppen sírni készültem amikor egy beszélgetést részleteit kaptam el. Jenny rendőr beszélt valami fekete pokemon cserekereskedelemről . És igen ekkor ugrott be, hogy hova tűnhetett Ledyba , amikor az a fekete fószer nekem jött, biztos lelopta az övemről...
Mi is volt a levélben? 5-kor találkoznak! Mennyi az idő?
Gyors pillantást vetettem a faliórára: 15.02 volt
Még van időm odaérni. És már rohantam is ki hanyatt-homlok...

[Aura]

Legalább másfél órán keresztül élvezhettem a magaslati levegõt. Naga, aki egyébként régebben egyáltalán nem bírt húsz percnél tovább vinni, jóval erõsebb lett. Az évek, melyeket az oldalamon töltött, minden bizonnyal jót tettek neki. A régebbi, megalázó veresége a Salamancel szemben arra sarkalhatta, hogy megerõsödjön, s lám, ennek meg is lett az eredménye, de még közel sem volt szívós egy olyan lénnyel felvenni a harcot, mint az a sárkány. Sem én, sem a Vibrava nem állt készen a visszavágóra, noha ezzel aligha lehetett tisztában. Az elmúlt idõben Naga elég feszültté vált, s ezért minden bizonnyal az évek ezelõtti kudarc miatt. Talán többet akart bizonyítani nemcsak nekem, de még saját magának is. Aggódtam a kétségbeesése miatt, mert talán annak is nevezhettem, ami úrrá lett rajta. Igyekeztem ezeket a kirohanásokat kezelni, ám Naga megfékezhetetlen érzelmei nem hagyták egykönnyen. Noha büszke voltam rá és örültem is, amiért már hosszabb távon is képessé vált engem reptetni, viszont ez a már-már betegesnek nevezhetõ bajai aggodalomra késztettek.
Ám azon a szépnek nevezhetõ napon elengedtem a bajaimat és átadtam magamat a repülés élvezeteinek. Biztos voltam benne, hogy azok bolondok, akik félnek kipróbálni ezt a felpezsdítõ tevékenységet. Nem is figyeltem, merre vetõdtünk. Naga is inkább az élvezetre hangolta magát és nem az útvonal megfigyelésére. Másfél óra alatt nagyon messze kerültünk az általunk ismert helyektõl. Mire felocsúdhattunk az élvezet magaslatából, kétségbeesetten láttuk: a tenger fölött repülünk. Fogalmunk sem lehetett arról, mit fogunk tenni, ám annak reményében, hogy találunk egy víz menti várost, ahol megérdeklõdhetjük, milyen módon lehet visszajutni az általunk ismert vidékekre. A reménykedés nem volt hiábavaló: egy tengerparti város bukkant fel a horizonton. Sosem láttam még azelõtt, de az biztos, hogy érdemes lesz megnézni. Naga ereszkedni kezdett és figyelme a vízre irányult. Zavartan és meglepetten pislogott, miközben egy "Vib"-el jelzett nekem.
- Mi a baj, pajti? - kérdeztem tõle, mire fejével arra a pontra bökött, amit akkor figyelt. Kezeimmel tölcsért formáztam és a jobb szemem elé helyeztem õket, hogy jobban ráfókuszáljak arra a távoli objektumra, melyet Naga közremûködésével kiszúrtam. Egy motorcsónak volt, amelyet egy fekete ruhás alak vezetett. Elég gyanúsnak és érdekesnek is találtam a dolgot. Intettem a vibrációs pokémonnak, mire az talált egy kiálló sziklát, melyre leszállhattunk. Gyanakvóan néztem társammal, ahogyan a csónak egyenesen a hatalmas város felé tartott. Rosszallóan csóváltam meg fejemet: gonosznak éreztem az alak szándékait. Nem volt idõm továbbnéznem a csónak távolodását, mert Naga újra figyelemre sarkalt. Nem olyan távol, mégiscsak az õ segítségével vehettem észre egy sötétkék-karmazsin-sárga mintás, kerek dolgot, amely az árral sodródott. Nem is kellett szólnom, s a Vibrava már röppent is érte. Lábai segítségével felkapta az ismeretlen dolgot és a magasból egyenesen a kezembe ejtette. Furcsállóan vizsgálgattam az ismeretlent. Egyszer-kétszer megkopogtattam, megfújtam. Nem is olyan késõn rájöttem, mi is lehetett az: egy tojás, bár nem ismertem fel, mit rejthetett, de az biztos, hogy pokémont.
- Minden bizonnyal a pasas hagyhatta el. - mondtam Naganak. - Mit gondolsz, be tudod érni a motorcsónakot és vissza tudsz jönni és megmutatni, hova ment?
Nagán látszott, hogy elgondolkodott a dolgon, ám hamarosan egy határozott biccentéssel tudtomra adta: számíthatok rá. Ezt egy hálás bólintással köszöntem meg, mire a Vibrava már a motorcsónak nyomába eredt. A tétlenkedés ideje alatt jómagam pedig leültem a kiálló sziklára és ügyeltem a tojásra.
- Nem lenne jó dolog, ha visszaadnálak annak az alaknak. - elmélkedtem hangosan, a tojásnak mondva. - Jobb, ha megtartalak, ki tudja, milyen célok vezényelték az ürgét... - habár egy tojás, de még pokémonok sem tudtak úgy kommunikálni, mint mi, emberek, úgy tûnt, mintha értené, amit mondok. Magamhoz öleltem, hogy addig is melegen tartsam a benne tartózkodó példányt. Cirka öt perc telt el és Naga már meg is jelent a láthatáron. Olyan gyorsan jött, ahogy csak tudott és szemmel láthatólag nagy újsággal állt elõ. Habozás és szó nélkül felkapott és már repültünk is abba az irányba, ahova a gépjármû is tartott. Hamarosan egy kikötõ tárult a szemem elé, melyet magasból láthattam. A motorcsónak, amellyel az alak jött, jónéhány társaságában ott állt a kikötõben, de a fekete ruhás sehol. Minden bizonnyal dolga akadt, addig is lehetett idõm elmenni a helyi centerbe Nagát és a tojást megvizsgáltatni és szusszanni egy kicsit. Leszálltunk annak közelében, de akkor egy fiú rohant ki annak ajtaján. Majdnem fellökött, ám Naga odébb húzott. Furcsállóan néztem utána.

//Nos, ha a várakozás még nem vette el a kedvedet a játéktól, akkor ha gondolod, folytathatnánk ^^//