Kicsi a labda?

[Trant Hardwin]

Kedves naplóm. Ittlétem elsõ napja pokoli. Na jó ez nem az elsõ, és nem is olyan szörnyû henyélni, de akkor is rossz… na. Eddig nem számoltam, most meg már nem is nagyon érdekel, mióta járkálok ki ide Fogatlanra vigyázni. Elején nem is jöttem utána, szokott néha egyedül mászkálni, nem zavar mert tudom, hogy mindig visszahozza a hasa, még ha igen sérülten is. Ám most ez más volt, már harmadik napja nem jött, és mikor kivezényeltem a szolgáink legtöbbjét keresésére megtaláltuk ezen a kis tisztáson. Szerencsére saját birtokunkon vagyunk, úgyhogy a minket fogadott látványért nem fognak megbüntetni, még ha egy homlokráncolást kaptam is apukámtól.
Több fa, és a környezõ növényzet is meg volt tépázva, nem is beszélve egyes igen csak sérült pokémonokról. Ebbe beletartozik maga Fogatlan is, mert eszméletlenül találtunk rá, nem a legjobb állapotban. Azonnal pokécenterbe vittük, majd onnan haza. Azt hittem ennyiben maradt a dolog, de nem így lett. Felébredésének elsõ éjszakáján újra kiszökött. Mi pedig újra kerestük, és újra csak hasonló állapotban találtuk. Na ez így ment párszor, mire azt mondta anyukám, menjek vele. Hát ennek már több hete. A pokoli az egészben egy dolog… PISZKOSUL UNATKOZOK.

Kedves naplóm. Negyedik napja a naplóírásomnak. Primus úgy látszik elunta a dolgot. Már napok óta látom, hogy jár valami a fejében, és most elkéredzkedett. Szívesen elengedtem õ érte nem aggódok. Fogatlan, ha jól számoltam, már a tizenhatodik fát döntötte ki, és aprította fogpiszkálóvá. Egész szép irtást rendezett, csak az a sok megmozgatott föld ne zavarna ennyire a látásomban.
Mikor sikeresen kikészíti magát, már oda merek menni hozzá. Eszméletlenül nem annyira veszélye. Sebeit bekötözöm, és elég élelmet is rakok elé, mire felébred. Szörnyû látni, ahogy a szõre hullik a sok ökleléstõl, és fejeléstõl. De nincs mit tenni. Mire felébred nem nagyon enged maga közelébe.

Kedves naplóm. Már egy hete írtam az elsõ bekezdést. Igaz azt írtam bízok Primusban, és nem kell aggóni érte, de most már aggódok. Mióta elment nem láttam, és amilyen gyenge lehet, hogy komoly baja esett. Ám még sem mehetek érte, mert hát megígértem neki. Meg Fogatlannak úgyis jobban szüksége van rám. Elég eszes, hogy tudja merre jöhet vissza, vagy a villánkba.
Pár edzõ erre jött, és sírva távoztak. A graveler, meg a ninetail is elég ramaty állapotban volt, és mikor az egyik edzõ eléállt Fogatlannak, õt sem kímélte. Hát ez van. Mondtam nekik, hogy vigyázzanak vele. Ám az utolsó nagy meglepetés volt. Össze is akaszkodtunk, de segített is sokat. Utána máshogy álltam hozzá Fogatlan viselkedéséhez.

Rájöttem nem vagyok én valami tizenhárom éves vénlány, úgyhogy elhagyom a „Kedves naplóm” kezdõ szavakat. Itt járt pár régebbi utazótársam, Luke-nak örültem, de Betty, és Don csak olajat öntött a tûzre. Fogatlan majd megveszett. Erre a kis idõre feltûnt Primus is, hogy tudassa jól van, de mivel semmi sem változott el is ment. Én pedig majd meghalok az unalomtól.
Ezért elkezdtem sétálni a környéken, ne csak egy helyben üljek. A környék szintén unalmas, mivel Fogatlan elüldözte az összes pokémont a környékrõl, ami kissé aggaszt engem… Há. ez van m.kor nincs m.t cs.nálni. Na de úgy látom mindjárt kifogy a tollam. Na akkor maradok a legfontosabbaknál most már.

Hát úgy látszik kezd lenyugodni Fogatlan. Én pedig kezdek megõszülni, vagy legalábbis õszes hajam, most már teljesen fehérré vált. Fogatlan méretei igen csak megnövekedtek. Most már használhatok nála marmagasságot. Magasabb mint én vagyok, látszólag egy kisebb ponytával felveszi a versenyt. Az élénk lila színe már sokkal sötétebb, helyenként csomókban hiányzik a bõrérõl. Ám nem ez a legszembetûnõbb, meg nem is a nagysága. Hanem az oldalán kidagadó izmok, melyeket csak úgy szórakozásképpen is szokott mozgatni, amitõl csak úgy jojózni szokott a szemünk. Ja igen Primus megkerült, õ is változott valamicskét, de még nem jöttem rá mitõl is. Hát úgy látszik unalmas hónapjaimnak vége szakadt, és az elsõ utunk Betty-hez vagyis inkább Don-hoz fog vezetni.

U.I. Csoda hogy belefér még a labdájába.