Végzetes látogatás

[Trant Hardwin]

Leesik az állam, hát ki ez a srác akinek már ennyi pokémonja van. Én már mióta járom az utakat, és én vagyok a legjobb edzõ a világon, vagy legalábbis már majdnem, erre itt ez a tag, akinek annyi pokémonja van mint nekem. Ezt csak Betty-nek nézem el, legalábbis neki nézem el azt, hogy több legyen nálam.
- Hát nem semmi zubat. Mit rejtegetsz még? – Teszem fel a kérdést, mert hát csak nézni tudom a szépen felfelé ívelõ repülõ pokémont, kinek olyan csodálatos fogai vannak, amit még én is megirigylek.
Na mindegy is, szépen lassan követjük õket, és az ütemes szárnycsapkodásokkal körített séta segít valamicskét összeszedni múltamban sötéten tátongó lyukaiból. Lassan derengeni kezd, ide kellett jönnöm, mert úgy éreztem hogy ide kellett jönnöm. Mintha csak valaki elkeseredetten hívott volna, de azt nem tudom hogy kicsoda. Míg ezen agyalok megkerüljük az épületet, ami még hátborzongatóbb mint eddig volt, aminek nagyon örülök, mert minél ijesztõbb valami, annál több új élményt, és talán új pokémont fogunk tudni szerezni ott. Már csak egy perc kellett hozzá, hogy meglássuk amit már zubat ?látott? régen. Egy méretes lyuk tátong a falon, ami elég csoda számba megy, hogy egyáltalán még áll az a fal. Mert hát azon a lyukon keresztül, akár még egy venasaur is simán keresztülmasírozhatna kiengedett indákkal.
- Ott van oda menjünk be, mielõtt megint valamivel felvágsz itt nekem langaléta. – Kicsit megelõzöm zubatet. Elsõnek akarok a lyukhoz érni, mert hát én vagyok itt a legelõrébb való, és ki más is érdemelné meg az elsõ bepillantást mint én.

[/justify]

[Webber]

- Van még egy Eevee-m, meg egy Dragonair-em... Na jó, Dragonair-em nincs, de szeretnék egyet.

Zubat közben elvezet minket az épület hátuljához, ahol egy hatalmas lyuk tátong a falon. Hát azért ezt egyedül is megtaláltuk volna... Mindegy, azért megdicsérem, ha már kértem tõle valamit és teljesítette is.
- Jól van Zubat, ügyes vagy! - Mondom, majd visszahívom a labdájába, reménykedve, hogy ezen a hatalmas 'bejáraton' jut be annyi fény, hogy ne legyen bent szükségünk a szonárjára.

Trant elõretolakszik, mint egy kis gyerek, aki majd' megveszik azért, hogy mindent õ lásson elõször. Ja, hiszen õ még tényleg gyerek! Sõt, ha bent valami veszélyes pokémon rejtõzik, akkor õt fogja elmarni, nem engem.
Sajnos ez nem történt meg, így én is belépek az erõmûbe.

Úgy tûnik, egy mellékhelyiségbe jutottunk, mert csak néhány, félig, vagy teljesen letört mosdókagylót látok.

- Gondolom itt nem szélerõmû volt, szóval menjünk tovább. - Bökök a szemben lévõ ajtókeret felé. Az ajtó vagy láthatatlan volt, vagy elvitte valaki... - Csak utánad!

[Trant Hardwin]

A szag mint egy légkalapács úgy csap arcon. Egy pillanatra vissza is tántorodok, szerencsére nappal van, és nem sötétbe léptünk be. Mert akkor azt hihetném, hogy valami zombi pokémon lézeng erre, vagy ami még rosszabb lenne egy csapat muk. De így csak tudom, hogy valaki a világ legjobb játékával játszhatott, a mocskos budikefével, ami helyett még nem találtak ki jobb játékot.
Hát ez van vonom meg a vállam, és beljebb lépkedek, egy kicsit zavar, hogy láthatóan nem ég egyetlen villany sem. De rögtön a homlokomra is csapok, hát nappal van, meg ez egy elhagyatott üzem, miért is világítana bármi is. Elõre látó vagyok, halloweenkor néztem én ilyen félelmetes filmet, tudom, hogy mindig ellenõrzik a világítást, mielõtt valami veszélyes jönne. Én pedig pont veszélyt akarok, úgyhogy odalépek a legközelebbi villanykapcsolóhoz, és nagy sajnálatomra konstatálom felgyullad a fény.
- Affene. Akkor lehet még se lesz olyan jó szórakozás, mint szeretném? – Webber intésére, vagy inkább elõzékenységére, elõre csörtetek. A wc ajtaján kivetõdök, és bukfencet hányva megállapodok a falnál. Kissé elszámítottam a távot, így a bukfenc felénél értem el a falat, így egy kissé fejjel lefele veszem szemügyre a látottakat, ami nem túl sok. Egy elég romos fejjel lefele álló folyosó kerül látóterembe.
- Ó ember mikor jönnek már a félelmetes pokémonok, meg a sikolyok, meg a rettegés?! – Tör ki az érzelemkitörésem. - Már majdnem egy perce az üzembe vagyunk és még nem történt semmi. – Mérgesen állok fel és rúgok bele az egyik eltört csempe darabba, ami csörömpölve szánkázik végig a folyosón. Zsebre dugom kezem, és kissé ingerülten nézek kalandtársamra. Felemelem a szemöldökön, egy olyan nézéssel karöltve, hogy „Fogalmam sincs merre is kellene menni, hogy végre történjen valami, de dönteni nem fogok, mert akkor magamat kellene okolni az unalom miatt”. Nem sokan képesek egyetlen nézésbe egy egész mondandót belefoglalni, de én ezen kevesek közé tartozom.

[/justify]

[Webber]

Trant odasétál a villanykapcsolóhoz, és felkattintja. Mûködik. Mi a szösz? Biztosan kikapcsolták már az áramellátását ennek a helynek, ezért azt gyanítom, hogy az épületben élõ elektromos pokémonok energiája gyújtotta fel a pilácsot. Hát, hiába lennék pokémon, nem szívesen élnék ilyen helyen.
Kissé azért mégis megkönnyebbülök, legalább mégsem kell sötétben támolyognunk, Trant azonban csalódottnak tûnik. Nem tudom, mire számított? Hogy a kapcsoló egy titkos ajtót fog kinyitni?
Mindegy is, elõreengedésemnek eleget téve õ megy ki elsõként a vécébõl.
Úgy tûnik, nem tetszett neki az imént beszívott illatanyagok garmadája, ugyanis Trant öklendezni kezd, majd kisvártatva egy bukfencet hány (ki).
Puff, neki a falnak. Ennek a gyereknek szerintem ez volt a mai második agyrázkódása. Dehát még fiatal, hadd szórakozzon csak!
Végül kifakad, hogy már mióta itt vagyunk és még nem történt semmi félelmetes.
Odamegyek hozzá, leguggolok mellé és a fülébe kiáltom:
- Bú! - Na, ez eléggé félelmetes? Amúgy... szerintem fel kéne menni legalább az elsõ emeletre. Aztán a másodikra, és így tovább, amíg nem találunk valami érdekeset, vagy ne adj' isten felérünk a tetõtérbe.
Bízva benne, hogy nem ijedt meg túlságosan és fel tud kelni magától, elindulok a lépcsõ felé. Korlátnak nyoma sincs, így a falhoz közel indulok felfelé. Pár lépcsõfok után, amikor már pont fellátok a következõ szintre, valami nagy gömböt pillantok meg átgurulni a látóteremen. Megdermedek, ugyanis felismertem, hogy ez biza' egy Voltorb, vagy Electrode. Hogy pontosan melyik, azt tudtam megfigyelni, de mindegy is. Bármelyik is legyen, nem túl ajánlatos felbõszíteni õket, mert eléggé robbanékonyak.
Mondjuk Trant izgalmakat, meg félelmetes dolgokat akart. Egy-két fokot visszalépek, majd hátraszólok neki:
- Tudsz jönni?