Bent a barlangban

[SkyRean]

* Végre kijutottak a barlangból, erre Webbernek eszébe jut, hogy bent felejtette a táskáját. Csak gratulálni tudna, de azt meg nem akar. Az, hogy a Pokémonjait meg itt hagyja, az nagy felelősség. hiszen ha bajba jut, igen minimális a lehetőség, hogy ki is jön onnan, de ezt csak ő tudja.*
- Szerintem se jó ötlet, de ahogy csak jónak látod!
* Szól utána, de nem valószínű, hogy meg is hallotta. Mivel már válasz nem igen érkezett. Telik múlik az idő, talán már több mint 10 perc is eltelt, és még Webber nem jött ki, a szél is fújdogál, és már az unalom is eluralkodik Skyon.*
- David, túl sok idő eltelt, nem kéne bemennünk utána? Hiszen nem volt olyan messze az a tisztás, vagy csak a táskáját keresné?
* Teszi fel a kérdést, bár személy szerint úgy véli, hogy valami megint történhetett, minden esetre nem valószínű, hogy a barlang falai vagy plafonja omlottak volna be, mert azt kintről tisztán hallani lehetne, talán egy Pokémon okozza a galibát?*

[Webber]

Bent sokkal erősebb volt az összedőlni készülő barlang hangja, így siettem az alagút felé. Ekkor tudatosodott bennem, hogy lámpát nem hoztam. Gyorsan kiszaladtam, kikaptam David kezéből a zseblámpát és egy 'Erre azt hiszem szükségem lesz' felkiáltással visszarohantam a barlangba. Futás közben bekapcsoltam, és meg se álltam a tavas teremig. Körbevilágítottam és megláttam a táskámat az egyik sarokban, ugyanott, ahol hagytam. Hamar a hátamra kanyarítottam és már szaladtam is vissza. Már az alagút felénél voltam, amikor valami hatalmas fényesség jelent meg a hátam mögött. Megfordultam és láttam, hogy a teremből jön, így -akármilyen veszélyes is volt idebent maradni- visszamentem. Itt szinte vakító volt a fény, ami víz felől. Egy pokémon lebegett a tó felett pár méterre és iszonyatosan fénylett, világított. Próbáltam kitakarni a kezemmel egy részét a szemem elől, de csak valami kékes dolgot láttam. Nem tudom meddig álltam itt, de szinte nem is akartam megmozdulni, megbabonázott ez a lény. Egy idő után azt vettem észre, hogy a barlang morajlása megszűnt. A pokémon lassan leereszkedett a földre, majd elindult felém. Két méterre előttem megállt; ekkor láttam meg mélylila szemét. Farkasszemet néztünk, majd megfordult és egy ugrással a vízben termett, majd elúszott. Épp a farka hegyét láttam, utána megint csak a lámpa világítását láttam a lábam előtt, teljesen megfeledkeztem róla, hogy a kezemben van.
-Hú, hát ez érdekes volt. -Mondtam, majd észbe kaptam, hogy a többiek kint várnak rám, ezért elindultam kifelé.
Az alagút előtt azért visszafordultam és kicsit elgondolkoztam, mi is lehetett ez.
-Ide még visszajövök- suttogtam, majd kisétáltam a barlangból.
A két fiún már látszott, hogy aggódnak értem, így gyorsan elmeséltem a bent történteket, miközben visszavettem Davidtől a két pokémonomat.

[David Farewell]

Webber még szinte el sem indult, máris visszajön. Kikapja a kezembõl a zseblámpámat, és visszarohan a barlangba. Baljós gondolatok gyötörnek, de néhány perc múlva épségben visszatér felszerelésével együtt. Visszaadom a pokémonjait. Örülök, hogy nem kell a pótapjuknak lennem. Webber beszámol a történtekrõl. Egy fényes, kék pokémont látott. Sanda gyanú hasít az elmémbe.
- Nem lehet, hogy Articuno volt az? - teszem fel az oldalamat fúró kérdést. Hirtelen nagyon izgatott lettem. Lehet, hogy a közelben tartózkodik a legendás madártrió egyik tagja? Ha sikerülne elfogni... Bele sem merek gondolni.
- Nem tudtad kivenni az alakját vagy azt, hogy milyen fajtájú pokémon lehetett? Biztos egy madár, nem? És mit csinált pontosan?

[SkyRean]

* Webber sikeresen kiért a barlangból, minden esetre érdekes történet amit elmesél, egyáltalán nem biztos, hogy igaz is, lehet csak a sokk hatására történt az egész, sosem lehet tudni mi a valós és mi a kitalált.*
- Nos lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, engem tulajdon képen nem érdekel az egész, kijutottunk csak is ez számít. Most pedig én indulok tovább, ha akartok akkor velem jösztök, ez már a ti döntésetek, nekem rengeteg dolgom van még, és nem állhatok itt ölbetett kézzel.
* Mondja elszántan, majd elindul az erdő mélye felé.*
- Nos ki tart velem?
* Mogorva beszéde talán az igazi mivoltjára utal, hiszen ő nem a barátságos kedves típus közé tartozik, bunkó sem akar lenni, de ő jobb szereti saját fejében tartani azt ami oda való, nem a szavak embere hanem a tetteké, aki ezt nem tudja megérteni az így járt, nem az ő gondja.*
~ Elegem van a barlangokból, vissza akarok térni a természetbe, és még több Pokémont fogni, hiszen ez a célom, nem az, hogy felfedező legyek. Novahh és Pidgeotto előtt még sok harc és kaland bontakozhat, a célom az, hogy ők is erősebbek legyenek nem csak én.~
* Amikor elindul, vagy elindulnak egy emberbe botlanak, aki prof. ruhában jelenik meg. Nem sok beszéd zajlik közöttük, nem is ez a lényeg, hanem, hogy egy Pokékodexet nyom Sky kezében. A köszönömön és a visz láton kívül más nem hangzik el. Viszont ezt Sky hasznára válhat, több Pokémont ismerhet meg, és több támadási technika is hasznára válhat.*

[Webber]

David érdeklõdik a látottak iránt, Sky viszont nem nagyon, úgy néz rám, mintha csak most találtam volna ki az egészet. Hát, ha nekem mondana valaki ilyesmit, hogy pont akkor látok egy ilyen pokémont, amikor senki nincs velem...
-Hát, akár lehetett volna egy Articuno is, de olyan fényesség áradt belõle, hogy csak valami kékeset láttam és igen valószínûleg valamilyen madár volt, mert a tó felett lebegett. Bár, ha jól tudom, Dratiny is tud repülni, pedig neki aztán abszolút nincs szárnya. Aztán amikor közelebb jött, belenézett a szemembe és ... és beleugrott a vízbe, majd eltûnt, a fényességgel együtt. -Mondtam, miközben én is lázasan próbáltam valamelyik ismert pokémon kinézetét ráhúzni a látottakra, de nekem is csak Articuno ugrott be.
Sky felajánlotta, hogy tartsunk vele az erdõbe, de én inkább valahova a vízpartra mennék. De azért ezt a helyet egyszer még mindenképp felkeresem, talán majd ha Zubat átalakul Golbatté, vagy lesz legalább egy Graveler-szintû pokémonom.
Futólag elköszönök tõlük, mondván úgyis biztos összefutunk még.
-Ja, és köszönöm a segítséget - és Zubatet!

//amúgy én Articuno után Suicune-ra gondoltam, mert miért is ne :-) (õ a Johto-s movie-ban szerepelt, az Idõ kapujában, asszem az animében nem is mutatták, legfeljebb pár másodpercig, illetve csak beszéltek róla) de erre sosem, vagy csak sokkal késõbb fogunk rájönni

[David Farewell]

Érdekes, amit Webber mond. Nekem Dratini eszembe se jutott volna. De azért továbbra is a saját álláspontomat tartom valószínűnek; Articuno lehetett az. Vagy esetleg egy eddig még ismeretlen pokémon? Meglehet. Sky az erdőbe indul, Webber a tengerpartra tart; én viszont egyedül megyek tovább.
- Én visszamegyek a városba. Van még ott egy kis elintéznivalóm. Utána lehet, hogy lemegyek a tengerpartra, rám fér egy kis lazítás. Lehet, hogy ott majd összefutunk. Na szevasztok, egy élmény volt! - köszönök el.
Eszemben sincs az orrukra kötni, hogy miért olyan sürgős visszamennem Tamarilloba. A pokémon ügyében akarom megkérdezni Jake professzort, hátha tud valamit a dologról. Amint halló- és látótávolságon kívülre érek tőlük megállok, és pár perc várakozás után visszaindulok a barlang felé. Ehhez a dologhoz nincs szükségem társakra. El kell kapnom Articunot! Még valamelyikük elhappolná előlem. Habár a pokémonjaim a közelébe sem érhetnek a jégmadárnak, néhány trükkel és némi szerencsével bármi megtörténhet. Amikor visszérek elválásunk helyére, megkönnyebbülve konstatálom, hogy egyikük sincs már ott. Belépek a barlangba, és ahogy közeledek a tavas teremhez, egyre nagyobb gombóc nő a torkomban. Erősen dobogó szívvel lépek be az említett terembe, de ott nem találok semmit. Se Articunot, se Dratinit, se semmilyen más pokémont. Elhúzom a számat, és hátat fordítva a bejárat felé veszem az irányt. Igazából számítottam rá, hogy ez lesz. Akármilyen pokémon is lehetett, nem valószínű, hogy hosszú percekig egy helyben marad. A barlang többi részét inkább most nem derítem fel, semmi kedvem nincs a sziklák alatt végezni. Még nem múlt el teljesen az omlásveszély. Igazából már az is túl nagy kockázat volt, hogy idáig bejöttem, de végül szerencsésen kiérek a szabadba, és most már tényleg a város felé veszem az irányt.