Hajó

[David Farewell]

Poliwag eltalálja Rapidasht, aki elterül, és mozdulatlanul fekszik. Gastly visszahívja. Aztán legnagyobb meglepetésemre Haunter villámcsapás támadásra utasítja Starmiet. Először blöffnek gondolom, de hamar bebizonyosodik az ellenkezője. A támadás eltalálja Bulbát, és ledönti a lábáról. Kis pokémonom felkászálódik, és megpróbálja folytatni a harcot, de nagyon gyengének tűnik, lábai remegnek, ezért inkább visszahívom.
- Most a te kezedben van a sorsunk, nyerned kell - fordulok Webberhez.
Egy Poliwag egy Starmie ellen, aki ráadásul elektromos támadást is ismer... Nem túl ígéretes, de remélem, a kis ebihal rám cáfol, és megnyeri a csatát. Nem igazán szeretnék itt maradni, van jobb dolgom is, minthogy szellem pokémonokat szórakoztassak hátralevő életemben.

[Webber]

Rapidash kidőlt, majd Gastly vissza is hívja. A villámcsapás eléggé megsebzi Bulbasaurt, ezért David úgy dönt, hogy visszahívja.
-Most a te kezedben van a sorsunk, nyerned kell. -Mondja David.
-Fúha, én megteszek mindent, de csodát azért ne várj! -Istenem, ha Poliwag átváltozna Poliwrillé, akkor simán betörhetné Starmie középső kristályát és akkor nyert ügyünk lenne. De várjunk csak, ezt akár Poliwag is megteheti.
-Poliwag, gyorstámadás; célozz a közepére!
Starmie nem megy arrébb, nem is utasítják erre, talán mert úgy gondolják, hogy egy Poliwag úgyse tud kár tenni benne.
És így is történt. A csillag hátracsúszott, de nem esett el, és a kristályának semmi baja. Viszont most egy forgótámadást indít; a karjai kegyetlenül eltalálják Poliwaget, aki odacsapódik a pódiumunk aljára. Gondolkodás nélkül átlendülök a korláton és mellette landolok. Felveszem az ölembe. Nagyon rosszul néz ki. Már hívnám vissza a labdájába, de ő kiugrik a kezemből. A földet érés nem sikerül tökéletesen; elesik, gurul néhány fordulatot, majd megáll a hátán. Nagy nehezen feltápászkodik, elszántan rámnéz és Starmie felé fordul.
-De...
Megint rámnéz, a tekintetével mintha azt mondaná, hogy kuss, harcoljunk!
-Rendben, akkor... -hirtelen semmi nem jut eszembe, amit egy Poliwag tud, egy Starmie viszont nem, ezért-...várjuk, mivel támadnak ők!
Erre senki nem számított, de a kívánt hatás elmaradt, senki nem nevetett fel, nem mondák, hogy ez jó volt, elmehetünk, hanem Haunter egyszerűen csak kiadta a következő utasítást:
-Starmie, permettámadás!
Micsoda?! Starmie felrepül, felpörgeti magát a középvonal fölé, majd vízcseppeket kezd ontani magából - mintha esne az eső... Még mindig, egyre erősebben, már-már olyan erősen, hogy semmit nem látok a pálya széléről. Remélem Poliwag látja ellenfelét.
-Poliwag, támadd vízágyúval Starmiet, próbálj a középpont felé célozni. Lő egyet, lő kettőt, hármat, de egyik sem talál, mindet meglátjuk a vízfüggöny felett. Valószínűleg Starmie körbe-körbe cikázik, ezért nem tudja eltalálni. Ekkor hirtelen eláll az eső, majd Starmie Poliwagre ront egy forgótámadással. Telibe találja ez a végzetes csapás; kicsúszik a pályáról és ott is marad. Kénytelen vagyok visszahívni. Mindent megtettünk, de sajnos még ez is kevés volt a győzelemhez. Gengar kihirdeti a győztest, majd eltűnik a pálya és újra a hajón találjuk magunkat.

[David Farewell]

Poliwag súlyos sérüléseket szenved. Már-már feladom a reményt, de a kis pokémon tovább harcol. Nocsak... Ezt nem gondoltam volna. Akár még meg is verheti Starmiet. Azonban nincs szerencsénk. Starmie következő támadása végleg kiüti Poliwaget. A harcnak vége. A küzdőtér eltűnik, és ismét a hajón vagyunk Gatly és Haunter társaságában, de most már Gengar is megjelenik. Ő szól hozánk:
- Vesztettetek, így a hajón kell maradnotok, hogy velünk játsszatok az idők végezetéig!
Gastly és Haunter idétlenül nevetnek vezetőjük szavain. Úgy tűnik csapdába kerültünk, innen nincs kiút. Viszont támad egy ötletem. Már korábban kiderült, hogy nem kegyetlen szellemekkel állunk szemben, és erre lehetne alapozni.
- Ez helytelen, amit csináltok! Nem kényszeríthettek rá embereket, hogy itt raboskodjanak a ti szórakoztatásotokra! Ne csak magatokra gondoljatok, hanem másokra is! Amit tesztek, azzal fájdalmat okoztok másoknak. És ez nem jó. Miért nem mentek el innen, és kerestek magatoknak barátokat? Akkor nem unatkoznátok, és nem kellene másoknak szórakoztatni titeket.
A mosoly lassan eltűnik az arcukról, miközben szavaim értelmén gondolkoznak. Fél perc múlva megszólal Gengar:
- Igazad van. Nem tarthatunk itt titeket. Elmegyünk innen, és csatlakozunk a többi vadon élő pokémonhoz. Már sok-sok éve élünk itt, és akármit teszünk, nem érezzük jól magunkat, változtatnunk kell. Most elmehettek.
- Köszönjük - válaszolok kicsit meglepve. Magam sem gondoltam, hogy ilyen hatásos lesz a tervem. Hátat fordítunk nekik és elindulunk egy közeli lépcső felé, ami feltehetőleg a fedélzetre vezet. Néhány lépés után valaki megkocogtatja a vállamat. Haunter az.
- Nagyon jó volt ellened harcolni. Látszik, hogy jól bánsz a pokémonoddal. Nem csatlakozhatnék hozzátok?
- Hát.. ööö... nem igazán érzem magam elég felkészültnek ahhoz, hogy egy szellem pokémonom legyen. Sajnálom. Biztos találkozunk még, és ha jobb mester leszek, egy csapat leszünk. Rendben?
Szomorú mosollyal az arcán bólint egyet. Én visszamosolygok. Mégiscsak rendesek ezek a szellemek.

[Webber]

Már-már úgy tűnik, örökre itt ragadunk, amikor David akkora monológot nyom le, hogy szinte leszakad a tető. A szellemek elszégyenlik magukat és úgy döntenek, hogy elengednek minket, ők is elmennek innen, úgy tűnik nem okozott nekik elég örömöt az itt-ijesztgetés. Haunter pedig úgy dönt, hogy csatlakozik Davidhez, de David nem érzi magát elég felkészültnek hozzá. Talán majd legközelebb.
Elbúcsúzunk, majd felmegyünk a lépcsőn.
-Hoppá, úgy tűnik tényleg elindultunk az óceán felé. Már alig látni a sziget fényeit. -Ekkor azonban a hajó megindul visszafelé.
-De jó, hogy el tudták mondani ezek a pokémonok a problémáikat. Mennyivel könnyebb lenne, ha az összes tudna emberi nyelven beszélni... -Gondolkozok hangosan. -Bár, ha eléggé figyelünk rájuk, sok gondolatukat megérthetjük. -Eszembe jutott a Rakéta Csapat macskája. Vajon ő tud a pokémon-nyelv és az emberi nyelv között tolmácsolni?
Gondolataimba merülve érkezünk vissza a kikötőbe. Megköszönjük a fuvart és leereszkedünk az időközben megjelent kötéllétrán.
-Talán tudunk még egy kicsit aludni a reggeli hajó indulásáig. -Fordulok Davidhez. -A hajó lassan újra elindul az óceán felé, most már nélkülünk.

[David Farewell]

A szellemek hajóstul visszavisznek a szigetre. Milyen rendesek!
- Igen, ez igaz, de ha elég ideje ismered, és egy hullámhosszon vagytok, akkor megérted, amit mondani akar. A Bulbasaurommal már tökéletesen megértjük egymást, de a Rattatám még tartogat egyet s mást. Viszont azt a kis Charmandert a pokémon centerben szinte teljesen megértettem, pedig akkor láttam először. Furcsa dolog ez, és szerintem nincs ember, aki tökéletes magyarázatot tudna adni rá.
Meg is érkezünk a kikötőbe, ahol leszállunk, és búcsút mondunk a szellemeknek. Ezután felmegyünk a szobánkba, és megpróbáljuk kialudni magunkat a hajó indulásáig. Reggel időben felébredünk egy ébresztőórának köszönhetően, és megreggelizünk abból, ami még a táskáinkban maradt. Mikor lemegyünk a recepcióhoz, egy postással találjuk szemben magunkat, aki egy dobozt szorongat a kezében.
- Melyikőjük David Farewell? - kérdezi tőlünk.
- Én volnék - válaszolok egy kissé meglepve. Vajon mit akarhat?
- Ez a magáé - nyomja a kezembe a dobozt, és a táskájából előbányász egy levelet, amit szintét átnyújt, majd egy gyors köszönés után távozik.
Először a levelet akarom kinyitni, de a dobozból érkező mocorgás miatt meggondolom magam. Vajon mi lehet benne? Amikor kinyitom, hirtelen meg sem tudok szólalni. A dobozból egy kölyök Growlithe pislog rám zöld szemeivel.
- De édes! - ámulok el teljesen, és kiveszem eddigi lakhelyéből, amit hálás csaholással jutalmaz. Biztos megunta már, hogy ebben kellett lennie. Vajon ki küldhette? A levél! Majd abból kiderül.
A levelet a szüleim küldték. Boldog születésnapot kívánnak benne, és remélik, hogy örülni fogok az ajándéknak. A születésnapom! Tényleg, el is felejtkeztem róla. Egészen kisgyerekkorom óta nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki, de ez más, hiszen egyszer lesz 18 éves az ember! Ráadásul ez a kis Growlithe! Új szerzeményem már felfedezőkörútra indult az épületben, éppen a recepciós lány lábát szagolgatja, aki furcsa mosollyal néz rá. Hirtelen egy hajókürt hangját hallom. A hajó! Teljesen elfeledkeztem arról, hogy miért is vagyunk itt. Gyorsan a kezembe kapom új pokémonom, és a dokkhoz sietünk. A tegnap esti szellemhajónak nyoma sincs, de helyette egy modern utasszállító hajó áll a kikötőben. Az lesz a miénk!

[Webber]

Felmegyünk a szobába, kipihenjük magunkat - legalábbis megpróbáljuk. Reggel egy gonosz ébresztőóra vet véget álmomnak. A barlangban jártam, a fényes pokémon is ott volt, és mintha segítséget kért volna. Igaz, nem mondott semmit, de a nézése valahogy... szomorúnak tűnt. Lehet, hogy múltkor is ilyen volt, csak nem vettem észre, lehet, hogy csak az álmomban volt ilyen, nem tudom...
Megreggelizünk, majd lemegyünk kijelentkezni. Ekkor Davidhez odaállít egy postás, aki egy csomagot nyom a kezébe. Egy pokémon van benne: egy Growlithe. A mindenit! Nekem nem jött semmi?
A mellékelt levélbe David válla fölött belekukkantva látom, hogy szülinapjára kapta. Ekkor megszólal az egyik hajó kürtje. Hoppá, ez a mi hajónk lesz! Kirohanva boldog szülinapot kívánok neki, majd felszaladunk a hajó még lent lévő lépcsőjén. Már nyoma sincs a régi szellemhajónak.

//jöhet egy új kaland ezen a hajón :-D

[David Farewell]

Még éppen sikerül időben felszállnunk a hajóra. Szinte azonnal el is indul. Még nem tértem teljesen napirendre a történtek fölött. Az egész olyan gyorsan történt. Hihetetlen, hogy van egy Growltithe-om! És nem is akármilyen: egy kölyök Grolithe-om! Egy apró, gyönyörű, aranyos Growlithe-om. De jó! De talán ideje lenne megkeresni a küzdőtermet. Ez viszonylag hamar sikerül is. Egy tágas helyiséget találunk sok-sok pokémon tanítóval. A teremben négy darab, nagyjából 5 x 5 méteres pálya van. Az egyiken éppen nem folyik küzdelem, ezért azt célozzuk meg. Ahogy odaérünk, egy szimpatikus öregúr szólít meg:
- Nem lenne kedved egy csatához?
- Dehogynem! - vágom rá. Az előző éjszakai csata után Chibit egy kicsit pihentetni szeretném, ezért Rattatát küldöm harcba. Az ellenfelem egy nőstény Nidorant hív elő.
- Nidoran, méregfog támadás! - utasítja egyből támadásra pokémonját. Én nem késlekedem a válasszal.
- Rattie, térj ki!
A kis rágcsáló sebességi fölényét kihasználva kitér a támadás elől.
- Gyors támadás!
A roham talál, és Nidoran elterül.
- És most fejezd be!
Rattata egy újabb csapással kilöki a pályáról ellenfelét. Az öregúr gratulál, majd odébbál.
- Ügyes voltál! - gratulálok pokémonomnak. Nem hívom vissza a labdájába, hadd okuljon a többi harcból is.

[Webber]

Amint felérünk, Davidet szinte rögtön kihìvhàk egy pàrbajra. Amit szinte rögtön meg is nyer.
Gratulàlok, ezzel a győzelemmel indulhatsz is a délben kezdődő rapid-ligàban; bàr ott a pokémonharcnàl kicsit többre lesz szükséged. -Mondja Davidnek az öreg ùr. Màr épp közbeszòlnék, amikor engem is megkérdez:
-Ugye te sem akarsz kimaradni? -Néz ràm. -Kezdjük màris!
Hamar elfoglalom David helyét, mire az ellenfelem màr ki is hìvja pokémonjàt: egy...
Jézusom, mi ez?
-Wooper, mindent bele.
Pròbàlom elrejteni meglepődöttségemet, hogy nem egy idevalòsi pokémont küld ki ellenem. Vìz tìpusùnak tűnik, ezért... nem is tudom.. Poliwaget még hagynàm pihenni, ùgyhogy Zubatet vàlasztom.
Wooper egy vìzàgyùval nyit, amit Zubatkönnyűszerrel kikerül, majd utasìtàsomra a méregfog-tàmadàsa telibe talàlja ellenfelünket. Ő sem rest, gyorstàmadàssal vàlaszol. Zubat ettlő hàtrarepül, de nem esik le a földre, ìgy egy szonàrtàmadàssal semlegesìti Woopert.
-Ez az, ügyes voltàl Zubat! -Mondom neki, miközben ő a vàllamra repül. Úgy làtszik, a pokémonjaim szeretnek a vàllamon ücsörögni.

[David Farewell]

Rapid liga? Az meg mi lehet? Mindegy, jól hangzik, majd később biztos fény derül rá. Legalább harcolhatnak egy kicsit a pokémonjaim. Talán még az új Growlithe-omat is kipróbálhatom. De jó lenne! Közben előző ellenfelem Webbert is kihívja, aki elfogadja a kihívást. Ez jó küzdelem lesz! Az öregúr ezúttal egy számomra ismeretlen pokémont vet be. Még szerencse, hogy nálam van a pokédexem. A szerkentyű szerint a furcsa pokémon Wooper, egy víz/föl típusú pokémon. Hmm.. érdekes kombináció... Vajon mit tudhat? Ez sajnos nem derül ki, hiszen Webber elég gyorsan legyőzi. A vízágyú és a gyors támadás ismerete pedig várható volt. Annyi baj legyen, majd részletesebben kikérdezem a pokédexet. Körülnézek újabb potenciális ellenfél után, akit meg is találok egy kisfiú személyében, aki eddig csak figyelte a küzdelmeket.
- Hé, neked van pokémonod? Mit szólnál egy küzdelemhez? - szólítom meg.
- Benne vagyok! - fogadja el ajánlatomat.
A srác egy Caterpievel indít. Nem egy acélos pokémon. Talán bevethetném ellene Growlithe-ot... legyen!
- Mit gondolsz, szeretnél küzdeni? - kérdem meg újdonsült társamat.
- Grawl, grawl! - a kölyökkutyáról szinte süt az izgatottság. Nyilván még sosem volt ilyesmiben része.
- Rendben, akkor menj fel a pályára!
- Caterpie, tekecsapás! - utasítja a fiú támadásra a bogár pokémont. A támadás talál, de nem tesz különösebb kárt Growlithe-ban. Közben elgondolkozom, hogy vajon milyen mozdulatokat ismerhet új pokémonom. A tűz típusú támadásokhoz még biztosan gyenge...
- Mondjuk.. morogj rá! - jobb ötlet híján ez is megteszi. Ez éppen elegendő ahhoz, hogy Caterpienek inába szálljon a bátorsága, és távol maradjon Growlithe-tól.
- Most harapd meg!
Caterpie nem tud védekezni, a srác pedig visszahívja pokémonját a fogak szorításából. Kis pokémonom boldogan üget vissza a lábamhoz.
- Ügyes voltál! - dicsérem meg, és megsimogatom, amit hálás ugatással jutalmaz.
- Tisztára úgy hangzik, amikor ugatsz, mintha azt mondanád, hogy Raul, Raul! - nevetek fel. - Tudod mit? Mostantól ez lesz a beceneved!
Growlithe csaholni kezd, amit beleegyezésnek veszek. Gyorsan egymásra találtunk vele. Bár ki az, aki nem jutna közös nevezőre egy kölyökkutyával?

[Webber]

David most egy Caterpie ellen harcol a Growlithe-jával. Könnyû csata lesz, így megszólítom az imént legyõzött öregurat:
-Elnézést, úgy látom, maga elég sok mindent tudhat a pokémonokról (már a kora miatt is), így lenne egy kérdésem. Múltkor a tamarillói barlangban voltunk, már majdnem összedõlt, amikor a vízbõl kijött egy pokémon. Nagyon fényes volt, így nem sokat láttam belõle, szinte csak a szemét; Lilás színû volt. Aztán megállította a barlang morgását és visszaugrott, vagy visszarepült a vízbe. Nincs valami ötlete, milyen pokémon lehetett?
-Hú, egy pokémon-rejtély! Érdekesen hangzik. Hát, a lila szem nem sokat segít, az egy pokémonfajba tartozó egyedek között is lehet eltérés, például láttam már világos szemû Noctowlt.
-Öö.. világos színû mit?
-Noctowl, a bagolypokémon, Hoothoot átalakult formája. -Tanácstalanságomat látva bõvebb magyarázatot ad: gondolom akkor te a Kanto-régióból származol. Végülis logikus, mert Tamarillo is hozzá tartozik. Én a Johto régióból jöttem, illetve hívtak, hogy rendezzem meg a túrahajókon a rapid-ligát. Na, nem errõl akartál beszélni, hanem a rejtélyes pokémonról. Szerintem, mivel azt mondtad, illetve elõször az ugrás szót használtad a tóhoz való visszatérésére, ezért mindenképp egy lábbal rendelkezõ pokémonra gondolok. Articunonak vannak lábai, de gondolom a szárnyai miatt ritkán használja. Másrészt õ jég típusú, ami végülis közel áll a vízhez... Ajjaj, aztán ott van a Johto-régió egyik legendás szörnye, Suicune, na, neki négy lába is van, tud 'világítani' is, és még a szemére is rá lehet fogni, hogy lilás.
-Szóval egy... Suicune? Hú, a Johto-régióból nem nagyon ismerek pokémonokat. Amint lesz rá lehetõségem, beszerzek valami pokémonos könyvet abból a régióból. De ha azt nézzük, hogy ez egy Kanto-régiós sziget, akkor lehetne Dratini, vagy Dragonair is. Õk részint vízipokémonok...
-Lehet benne valami. -Gondolkozik el.-De sajnos az elmondásodból nem derül ki konkrétan, hogy valójában melyik is lehetett. Nem emlékszel még valami részletre, hangra, akármire?
-Hát... -eszembe jutott az indulás elõtti álmom, de mivel nem voltam benne biztos, hogy ugyanazt álmodtam, mint ami történt, így inkább nem mondtam el- másra nem emlékszem, illetve nem is nagyon történt más.
-Értem. De akkor te Woopert sem ismerted, igaz?
-Igen, de a kinézetébõl rá lehet jönni, hogy vízipokémon, így nem tudott akkora meglepetést okozni.
-Hát, igaz, de a rapid-ligába való bekerülésnél nem is akartam akkora meglepetést okozni a trénekernek. Apropó, délben fog kezdõdni, regisztrálni ott lehet, annál a pultnál. -Mutat az egyik, nem messze lévõ pulthoz. -Amúgy a liga sima, 'gyõzelemmel továbbjutós' bajnokság. Nekem viszont most mennem kell, van még pár tréner, akivel még nem küzdöttem meg.
-Renben, és köszönöm a tippeket! -Hallottad ezt? -Fordulok Davidhez.

//úgy látszik, a telefonról az á betû nem jól jön át...

[David Farewell]

Miután befejeződik a küzdelem, hallom, ahogy Webber és az öregúr pár szót vált egymással, majd a gentleman távozik, és útitársam hozzám fordul.
- Hallottad ezt? - kérdezi tőlem izgatottan.
- Csak a végét, amikor a bajnokságról beszélt. Érdekesnek hangzik, szerintem nevezzünk be - válaszolok, és elindulok az említett pult felé. Menet közben kérdezősködni kezdek.
- És előtte miről volt szó? Mondott valami érdekeset? Nem mutatkozott be? Biztos valami fontos ember lehet, ha ilyen tornákat rendez.
Közben odaérünk a pulthoz, ahol már tolonganak a fiatal, és a kevésbé fiatal trénerek. Közöttük vannak az előző generáció képviselői, és a feltörekvő ifjú nemzedék tagjai is, akik közé mi is tartozunk. A mezőny elég népesnek tűnik; amikor pár perc sorban állás után végre sorra kerülünk, a 30-as illetve 31-es rajtszámot kapjuk. A tömeget fürkészve elgondolkozom a versenyen. Vajon kik lehetnek a legnagyobb esélyesek? Milyen pokémonjaik vannak? Milyen régóta tanítók? Vajon van a versenyzők között olyan, akinek vannak jelvényei? Esetleg küzdött az Orange Ligában? A küzdelem felettébb izgalmasnak ígérkezik, alig várom már, hogy elkezdődjön.

[Webber]

-Szerinte a barlangbéli pokémon még valami... Suicune is lehetett, Dratini és Articuno mellett. Sõt, mivel neki lábai is vannak, sokkal valószínûbb, hogy õ volt, mert a másik kettõ nem nagyon tud ugrani. Sose hallottam errõl a pokémonról, azt mondta, hogy a Johto-régióban honos, illetve ott tartják számon legendás pokémonként. Talán mint nálunk a Zapdos, Moltres, Articuno hármast. A kódexedben benne volt Wooper, talán Suicuneról is van valami információja, megnéznéd?
Közben odamegyünk a pulthoz regisztrálni. David elõttem regisztrált, -ilyen helyeken mindig szeretem elõreengedni az embereket- így övé lett a 30-as, enyém a 31-es rajtszám. A jelentkezõk életkora elég széles tartományban mozog: vannak itt még nálunk is fiatalabbak, illetve nálunk akár háromszor öregebbek is. Talán õk a legesélyesebbek. A pokémonok ugyanolyan gyorsan öregednek, mint az emberek? Egyáltalán meddig él egy pokémon?
Ilyen gondolatok között hagytuk el a pultot, és az egyik kivetítõn lévõ meccset kezdtük el nézni. Hú, ha ilyen pokémonokat küldenek ki ellenünk, akkor nem sok esélyünk van! Egy Blastoise küzd egy Machamp-pel. A teknõs az erõs védelmét és a borzasztó erejû vízágyúját próbálja az elõnyére fordítani, ellenfele viszont izomerejére épít. A vízágyúknál megfogva dobja a távolba Blastoiset, aki kierül a harctérrõl, egyenesen a nézõk közé. Õk hamar szétszélednek, így senkinek sem esik baja, Blastoise viszont hatalmas koppanással jelzi, hogy valószínûleg nem tudja folytatni.
A fenéket nem. Végtagjai újra kibújnak a páncélból és -az idõközben a pályán kívülre is követõ- Machamp-pel szumóbirkózáshoz hasonlót mûvelnek.
-Szerinted csak pokémonharc lesz, vagy lesz valami ügyességi feladat is, mint a Narancs-ligai teremvezetõknél? Remélem az utóbbi, mert ilyen 'állatok' ellen kevés esélyünk lesz.

//egy Johto-s részben az egyik öregnek volt egy öreg Noctowl-ja

[David Farewell]

- Suicine? Mindjárt megnézem.
Előveszem a pokédexet, és bepötyögöm az említett nevet. A szerkentyűnek sajnos nincs túl sok információja róla. Hát a semminél éppen több, de nem sokkal.
- Azt írja, hogy egy legendás víz típusú pokémon, és a Johto-régióban él. Ez minden.
Kicsit később, a regisztráció után már a versenyre terelődik a szó.
- Ezen még nem gondolkoztam, de remélem, hogy csak harc lesz, mert ügyességi feladatokat még sosem csináltam. És azt is remélem, hogy egyáltalán nem lesznek ilyen buldózerek.
Újra végigfuttatom szememet a tömegen. Vajon van köztük valaki, aki ilyen erős pokémon birtokában van? Ha igen, akkor búcsút is mondhatok a győzelemnek. De gyorsan elhessegetem a gyanút. Nem valószínű, hogy egy ilyen erős pokémon gazdája csak úgy sétahajókázik egyet. Inkább küzdőtermi csatákon vesz részt.
- Viszont arra lennék még kíváncsi, hogy egy harcban csak egy pokémon használható, vagy több is? Ha csak egy, akkor nem lehet hibázni.
Arra leszek figyelmes, hogy az öregúr, akivel csatáztunk, egy emelvényen áll egy mikrofonnal és egy papírlappal a kezében.
- Kedves versenyzők! Szeretettel köszöntök mindenkit, aki megtisztelt minket jelenlétével! Elérkezett hát a pillanat, a regisztráció lezártuk. Összesen 32-en neveztek a versenyre. A tornát egyenes kieséses rendszerben bonyolítjuk le, aki veszít kiesik. A gyorsabb lebonyolítás érdekében a küzdelmek 4 pályán folynak majd. Az első ág az első és a második pályán játssza a mérkőzéseit, a második ág a harmadikon és a negyediken. Egy harcban csak egy pokémon használható. És most lássuk a párosítást: 1. pálya, 1. mérkőzés: Thomas Webber, ellenfele...
- Te vívod az első csatát! - kiáltok fel. Örülök, hogy nem nekem kell először küzdenem, hanem megnézhetem, hogy is megy ez. Közben elhangzik a további menetrend is.
- 4. pálya, 3. mérkőzés: Kieran Smith, ellenfele David Farewell.
- De jó, külön ágra kerültünk! Akkor a döntőben találkozunk! Sok sikert az első meccshez!
Mivel csak a 3. mérkőzést vívom, az 1. pálya mellé megyek, hogy megnézzem Webber első meccsét.

[Webber]

Ó, a francba! Azt hittem, hogy ha már ilyen magas sorszámot kapok, akkor nem nekem kell kezdenem. Egyenes kieséses meccsek lesznek, harconként 1-1 pokémonnal. David a másik ágra került, õ majd a harmadik körben 'játszik', így õ is megnézi a csatámat.
Kissé lámpalázasan felmegyek az emelvényre. Még sosem harcoltam ennyi ember elõtt. Az ellenfelemmel nagyjából egyidõsek lehetünk. Épp azon gondolkodom, hogy melyik pokémonommal jöjjek ki, amikor a pálya elkezd remegni és kisváratva néhány 'sziget' emelkedik ki belõle.
-Na, itt is van az elsõ pálya meglepetése. A pokémonok csak ezeken a kiemelkedéseken mozoghatnak. Ha valamelyik leesik róluk, akkor az automatikusan kiesett, hiába tudná folytatni a küzdelmet. Ja, és repülõ pokémon nem használható. -Fejti ki a részleteket az öreg úr.
Kicsit várok, hogy az ellenfél hívja ki elõször a pokémonját, de mivel ez nem történik meg és nem akarok a végtelenségig itt állni, kénytelen vagyok én választani elõször. Zubatet most nem hívhatom ki, Poliwag nem túl magabiztos a két aprócska lábán, így Eeveet választom. Ekkor eszembe jut valami és nem dobom ki a pályára a labdát, hanem a kezembõl engedem ki õt, a lábam mellé. Az ellenfél elmosolyodik, majd kidobja a térfelére a labdáját, amibõl egy Venonat jön elõ. De nem a szigetek egyikére érkezik, hanem le a földre. Senki nem szól semmit, csak a gazdája utasítja, hogy másszon fel valamelyikre, és várja a támadást. De hiszen...
-Eevee, csak a kiemelkedõ részeken mozoghatsz, úgyhogy csak ügyesen, próbálj meg nem leesni. Hajrá!
Eevee könnyed mozdulattal a legközelebbi sziklára ugrik, ekkor azonban a játékvezetõ közbekiált:
-Venonat lent volt a földön, így nem folytathatja a küzdelmet. A gyõztes Webber és Eeveeje!
-Micsoda? -Kiáljtuk együtt az ellenfelemmel. Én kicsit azért számítottam rá, de végülis még el sem kezdõdött a csata.
-Eevee -szólok oda neki- azért gyakorlásképp próbálj meg egy-két messzebbi sziklára ugrani. -Közben odamegyek az ellenfelemhez. -Hát ez így elég érdekes volt, de ha gondolod, a liga után megküzdhetünk majd szigetek nélkül.
-Tudod mit, tartsd inkább meg magadnak a jófejségedet! Biztos szólt valaki, hogy figyelj már az elején, azért nem dobtad be az idegesítõ kis pokémonod labdáját a küzdõtérre. -Zihálja az idegességtõl.
-Nyugi, nyugi, úgyis én nyertem volna! -Szúrok oda neki, ha már ennyire barátságtalan volt. -Na viszlát! Eevee, gyere vissza, pihend ki magad, gondolom jól elfáradtál ebben a csatában.
Odasétálok David mellé, majd megjegyzem neki:
-Hát ez így tényleg gyors liga lesz...

[David Farewell]

A tömegben Rattie elkeveredik mellőlem. Először kicsit megijedek, de aztán megnyugtatom magam; talpraesett kis pokémon, nem lesz semmi baja. Majd idetalál. A csata hamarosan kezdődik. A pálya érdekes, valószínűleg hasonló meglepetés vár minket a többi pályán is. Az ilyen helyzetekben jól jöhet majd Rattata apró termete és mozgékonysága. Valamint az ellenfél nem tud kiállni olyan monstrumokkal, mint Nidoking vagy Onix. A küzdelem elkezdődik. Azazhogy el se kezdődött, már véget is ért. Moraj hallatszik a közönségből - nem mindenkinek tetszenek a szabályok. A vesztes is nehezen tudja elviselni, hogy kiesett. Webber utal rá, hogy megvan, miért hívják a versenyt rapidnak.
- Az biztos. Nem igazán irigylem azokat, akik repülő pokémonokra építették a csapatukat. Te se küzdhetsz Zubattel. De legalább megúsztuk az igazán nagydarab pokémonokat.
Közben Rattie megjelenik a lábamnál, és a szájában valami fényes dolog van. Elveszem tőle. Egy gyűrű az.
- Ezt meg honnan szerezted? - kérdezem csodálkozva. Azt mondja, hogy látta, ahogy kiesett egy lánynak a zsebéből, és elhozta. A gyűrűt leadom a regisztrációs pultnál és lehajolok Rattatához.
- Legközelebb, ha találsz valamit, a gazdájának ad vissza, rendben? - úgy tűnik megértette. Ideje odamenni a 4. pályához. A pálya közepén egy nagyjából 2 méter átmérőjű sziget van, amit víz vesz körül. Nyilván nem lehet leesni. Gyanúm be is igazolódik, amikor a küzdő felek egyike, egy Primeape a vízbe löki ellenfelét, egy Squitle-t, akit vesztesnek nyilvánítanak. Ez hátrány a vízi pokémonoknak. És valószínűleg itt se lehet repülő pokékat használni. A játékvezető a nevemet mondja - én következem. Kissé idegesen lépek az emelvényre. A pokémonjaim egytől egyig a lábamnál vannak. Lehet, hogy ez taktikai hátrányt jelent, mert az ellenfelem tudja, mire készüljön. Na most már mindegy. Az ellenfelem egy nálam valamivel fiatalabb srác. Barátságosan int, ahogy elfoglalja a helyét. Jó fejnek tűnik, nem úgy, mint Webber ellenfele.
- Felkészültetek? - kérdezi a játékvezető. Mindketten bólintunk. - Akkor kezdődhet a mérkőzés!
A srác egy Krabbyt hív elő. Kis gondolkodás után Chibit behívom a labdájába, majd a pálya közepére hajítom. Krabby buborékokkal támad. Nem túl hatásos, nem tett kárt Bulbában. Először az ostorcsapást akarom alkalmazni, de a rák pokémon ollóira gondolok, amik súlyosan megsebesíthetik.
- Támadj pengelevelekkel! - a támadás eltalálja Krabbyt, aki megsérül. - És most jöjjön egy tekecsapás! - a lökés következményeként Krabby nagy ívben a vízbe repül. Visszahívom Chibit, majd ismét kiengedem, és megdicsérem győzelméért. Az ellenfelem gratulál. Az emelvényről Webberhez sétálok.
- Remélem a többi meccs is ilyen sima lesz.