Hajó

[Webber]

//direkt adtam ilyen egyszerű címet

Lassan odaérek az Articuno-kikötőhöz. Most nyoma sem volt a
pár órával ezelőtti kánikulának. Az eget vastag és sötét
felhőréteg borította, amit néha megtűzdelt egy-egy villám.
Nekiállt szemerkélni az eső, de nem igazán
tudta eldönteni, hogy essen-e vagy nem.
Az öbölben most csak egy hajó volt, amivel így ránézésre már
jóideje nem utazott senki. A festés nagy részét lemarta a
rozsda, a kötél, ami nem engedte kimenni a nyílt vízre,
elég viharvert volt. Csodálkoztam, hogy senki nem
foglalkozik vele, nem vontatják el, nem festik le, nem
újítják fel, de még csak ezt a fránya kötelet sem
erősítette meg senki; mintha nem is lenne itt. Ha nem csak ez az egy hajó lenne itt, akkor is felismerném ezt a lélekvesztőt.
Elvettem az egyik bódé bezárt ablakán lévő rácsok közül egy
szórólapot, ami a kikötőnél található Articuno-szobrokat
hirdette. Hát, lehet, hogy nappal, világosban jól néz ki,
de most nem valami meggyőző. Megfordítva egy átfirkált
szöveg és ez a rajz volt rajta:
Érdekes. Zsebre tettem, majd elindultam a hajó felé.
Egy elhagyatott hajó mégiscsak érdekesebb, mint pár
madárszobor!

A hajóhoz közelítve viszont még sötétebb lett, szinte természetellenesen sötét. Mintha suttogásokat is hallottam volna, de mikor megálltam, a suttogások is abba maradtak. Kezd ijesztő lenni a helyzet. Hirtelen fényesség tör elő a hajó egyik ablakából, majd egy árny kúszik át az ablak mögött. Na, MOST volt elég. Egyedül ide biztos nem megyek fel, sarkon fordultam és meg sem álltam a szobánk ajtajáig. Ott pár lélegzetvétellel megnyugtattam magam, halkan bementem és felkapcsoltam a villanyt. David még mindig aludt, de már kicsit lejjebb csúszott, fekvő helyzetbe. Hogy lehet ilyenkor aludni!?
Odamegyek hozzá, és kicsit megrázom a vállát.
-Hé, ezt nézd, mit találtam a kikötőben. -Nyújtom át neki a zsebemből elővett papírt. -Jaj, nem ez a béna reklám, hanem a másik oldala! Szerinted mit jelenthet? -Kérdezem tőle. Miközben ezen töri a fejét, elmesélem neki az elmúlt tíz perc történéseit. Látomásait?

[David Farewell]

Valószínűleg elszundíthattam, mert arra ébredek, hogy Webber rázogat. Kinyitom a szemem, és azt tapasztalom, hogy időközben teljesen besötétedett. A kezembe nyom egy szórólapot, majd megfordítja. A hátoldalán egy rajz van.
- Mi ez? Fúj a szél... miközben... lemerül egy... akkumulátor? - ennek így nem sok értelme van, remélem, útitársam pontosabb magyarázatot tud majd rá adni.
Még félálomban végighallgatom, ahogy előad valami zavaros történetet valami hajókról, hangokról meg fényekről. Azt hiszem, nem sokat fogtam fel belőle. Felveszek egy pulcsit és magamhoz veszem a labdáimat.
- Chibi bújj elő! Több szem többet lát. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha ennek utána járunk.

[Webber]

David se nagyon érti a cetlire rajzoltak értelmét, ìgy csak remélni tudom, hogy nem kell megfejteni, illetve nem is kapcsolòdik a hajòhoz. Előhìvja Bulbasaurjàt, és ìgy hàrman elindulunk kifelé.
-Azért az ajtòt zàrjuk be. -Mondom, majd ràfordìtom a kulcsot és zsebre teszem.
Lebattyogtunk a földszintre, majd kiléptünk az épületből.
-Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy esik, bocs. -Elindultunk az öböl felé, majd olyan informàciòk is eszembe jutnak, amit előbb nem tartottam fontosnak.
-Csak ez az egy hajò van itt; tök fura, holnap honnan fog 'beparkolni' a miénk?
Odaértünk a hajò elé. Vàrjuk, hogy történjen valami, de hiàba. Màr kezdem kìnosan érezni magam, amikor egyszer csak megint felkapcsolòdik egy villany a hajòn, majd szinte rögtön ki is alszik a fény.
-A! -Mutatok arrafelé. -Làttad?

//az nem akkumulàror, hanem elem(ek), de többet nem segìtek

[David Farewell]

Mikor kilépünk a házból, tudatosul bennem, hogy esik. Már csak ez hiányzott... Még kapucni sincs a pulcsimon. Na mindegy, kibírom. Webber felvet egy érdekes dolgot, nevezetesen, hogy egy roncson kívül más hajó nincs az öbölben.
- Ez tényleg furcsa... Talán valami dokknál lehet vagy fene tudja... Remélem nem ezzel a ronccsal akarnak menni.
Már pár perce álldogálunk a hajónál, de nem történik semmi. Már kezdem elunni a várakozást, és éppen azon vagyok, hogy pillanatokon belül leteremtem Webbert, amiért felkeltett a semmiért, amikor hirtelen egy fény gyullad a hajó belsejében. A szívem hevesebben kezd verni.
- Hűha! Kezd érdekes lenni a dolog... Nagyon nem tetszik ez nekem... Lehet, hogy szellem pokémonok? Azok ellen nem sokat érünk, talán emlékszel még a harcomra Gastlyvel... Na mindegy, ha nem megyünk beljebb, nem fogunk többet megtudni, szóval ha nincs ellene kifogásod, menjünk fel a fedélzetre.

//"szellem" vagy "szellemek"?

[Webber]

//gratula, igen, szellemek; tudom, hogy egy 'el'-lel több van benne, de máshogy nem nagyon tudtam megoldani

David felveti, hogy szellempokémonok szórakozhatnak bent. Újra előveszem a papírt, és így már bele tudom passzintani a 'szellemek' megfejtést.
-Basszus, igazad lehet! Illetve igazad van! Itt a szél, amiről ha levesszük az ékezetet és hozzámondjuk az 'elemek'-et, akkor szelelemek, vagyis inkább szellemek lesznek!
Meg se hallom, amikor azt mondja, hogy a szellem pokémonok ellen nincs esélyünk, máris mennék fel a hajóra.
-Csak nem akarnak velünk annyira kiszúrni. Lehet, hogy csak ijesztgetni, vagy játszani akarnak. -Mondom, miközben a feljutás mikéntjét próbálom megtalálni a hajó körül.
-Hogy a fenébe lehet erre a hajóra felmenni?

//most csak ennyi sikerült, nagyon fáradt vagyok, holnapra összeszedem magam

[David Farewell]

- Remélem... - kommentálom Webber reményeit, miszerint nem fognak minket megtámadni. Egyelőre még a hajóra való feljutással is problémáink akadnak.
- Öööö... Elvileg kéne valahol a hajó oldalán egy létrának vagy lépcsőnek lennie, azt hiszem.
Ilyesmit nem találunk, és amikor nekiállunk tanakodni, hogyan jussunk fel, egy kötélhágcsó landol a lábunk előtt. Kérdően nézünk egymásra.
- Egy próbát megér, nem? - kérdezem. Visszahívom a Bulbasauromat, és felmászok a kötélen a fedélzetre. Pár lépés megtétele után erős kételyeim támadnak. Valóban jó döntés volt ide jönni? A deszkák minden lépésnél recsegnek a lábam alatt, attól tartok, be fognak szakadni. Gyanúmat igazolva hatalmas lyukak tátonganak a fedélzet padlóján. Tekintetemmel megkeresem a lefelé vezető lépcsőt.
- És most? Lemegyünk a hajótestbe?

[Webber]

Úgy látszik, David se tud létra / lépcső nélkül felmenni egy hajóra, nem csak én. Épp azon gondolkozok, hogy melyik pokémon tudna nekünk segíteni, amikor hirtelen egy kötélhágcsó landol a lábunk előtt.
-Az azért kicsit fura, nem? De azért egy próbát megér, persze -Mondom, de és felmászunk rajta. Nem szakad le, nem tűnik el, nem esünk le, simán felértünk. Azalatt a pár lépés alatt, amit megettünk, nagyon recseg a padló, így próbálunk a rögzítések szélén menni, minimalizálva a beszakadás esélyét.
-Igen, menjünk le szerintem, azt a részt biztos nem kezdte ki az idő vasfoga. -Válaszolom, majd elindulunk a lefelé vezető lépcső irányába. Ekkor azonban egy hatalmas rándulás következtében mindketten a padlóra zuhanunk. Valószínűleg a hajót a kikötőben tartó kötél elszakadt és velünk együtt elindult a nyílt óceán felé. Ez még nem is lenne annyira nagy baj, mert ha most gyorsan visszaszaladnánk, akkor még talán a vízbe se kéne beleugrani, hogy visszaérjünk a kikötőbe, de a padló eddig bírta. Hangos recsegés mellett beszakad alattunk és mindketten a - hálisten nem túl - mélybe zuhanunk.
-Ez szíváááás!

[David Farewell]

A hajó elindul, mi pedig lezuhanunk. Mondhatom nagyon jó. Minek jöttem ide erre a hajóra? Inkább aludnék most is a szobában. Nagy nehezen előkotrom a pulcsim zsebéből a zseblámpámat, amit szerencsére magammal hoztam. Körbevilágítok vele, és kiderül, hogy egy folyosóra kerültünk. Innen két irányba tudunk indulni, de nem tudom, hogy merre vezetnek. A folyosót szegélyező falon kisebb-nagyobb rések vannak, amikben ki tudja milyen szörnyek lapulhatnak. Elég kísérteties egy hely. Mi tagadás, eléggé inamba szállt a bátorságom. Számomra pontosan elég volt egyszer találkozni egy szellem pokémonnal, azóta nem igazán vágyom a társaságukra. Újra átfut az agyamon, hogy csak a jóindulatukra bízhatjuk magunkat, ha netalán összefutunk néhánnyal, mert az egyetlen támadás, amiről tudom, hogy hatásos lehet ellenük, a napfénycsapás, és azt Chibi ezen a szinten még nem tudja végrehajtani. Mondhatom, szép kilátások.
- Azt hiszem, Zubat ismét jó szolgálatokat tehet nekünk, szóval, ha itt van nálad, jó lenne, ha előhívnád.

[Webber]

-Szerintem elég izgalmas lesz az is, hogy megtaláljuk a kijáratot, nem kell külön a kalandot keresni. -Jön az magától is úgy tűnik.
David szerencsére hozott zseblámpát (én miért nem hoztam?!), amivel nagyjából bevilágítja a folyosót. Javaslatára előhívom Zubatet, hogy segítsen kijutni innen.
-Zubat, te jössz! -Nem dobom el a labdát, hanem csak a tenyeremben nyitom ki - ilyen sötétségben biztos nem találnám meg. -Zubat, próbálj valami rövid kiutat találni innen!
Egy-kétszer mintha a szonárját használná, majd tanácstalanul a fejünk felett kezd el körözni.
-Most vagy nem talált kiutat, vagy szerinte a legrövidebb út kifelé az, ahonnan beestünk. Persze, de mi nem tudunk repülni. Talán a szellempokémonok zavarják a szonárt, azért nem tudja rendesen használni.
-Jól jönne egy Onix - mondom, miközben felfelé nézek. Lefelé nézve valami furcsát látok, illetve nem is tudom. Felnézek újra, majd megint le. Igen, most már biztos. David lámpája most készül megadni magát. Előbb bevilágított vagy 10 métert, most viszont alig a felét.
-Ajjaj, gondolom te is észrevetted. Jó lenne vele takarékoskodni. Ó, már késő. Fene vigye el. -Mondom, miközben a cipőm is sötétségbe borul.
-Na jól van, induljunk erre -mutatok előre. Elindulok, de nem hallom, hogy David is elindult volna. -Ja bocs, arra, amerre néztünk. Hehehe.
Kitapogattam a falat, majd lassan oldalazva elindultam. Egyszer csak eltűnik a fal és egy gömbszerű valami csúszik a kezembe. Nagyon megijedtem, de csak befelé ordítottam, kifelé csak ennyi jutott:
-David, meg lehet fogni egy szellempokémont?

//Ash-hez hogy került vissza mindig a labda?

[David Farewell]

//nemtom... talán valahogy mindig visszarepült vagy visszapattant a kezébe, miután eldobta.

Zubat nem tudja a kiutat, tanácstalanul kering fölöttünk. Pedig nagyon bíztam benne...
- Egy Onix? Az bizony jól jönne. Vagy ha Chibi egy kicsit nagyobb lenne...
Most érzékelem csak, hogy a zseblámpám most készül megadni magát. Másodpercekig pislákol még, aztán teljesen kialszik. Mi jöhet még? Éppen azon vagyunk, hogy elinduljunk a fal mellet tapogatózva, de Webber kérdése megállásra és töprengésre késztet.
- Ööööö... - fejtem ki véleményem a témában. - Hát még soha nem próbáltam, de...
Ekkor hirtelen valahol felkapcsolódik egy lámpa, és fénybe borul az egész folyosó. Ez egész örvendetes. Az már kevésbé, hogy a falon lévő egyik repedésből egy Gastly lebeg elő. Mikor meglátom, páni félelem lesz úrrá rajtam. Megfordulok, és az ellenkező irányba próbálok menekülni, de onnan meg egy Haunter vigyorog rám. Csapdába kerültünk! Menekülni nem tudunk, a harcnak nincs értelme, úgyhogy valami mással kell próbálkoznunk.
- Sziasztok! Mit csináltok ti egy ilyen helyen?
Nem hangzik túl meggyőzően, de más nem jut az eszembe. Remélem, kedves szellemekkel van dolgunk, nem holmi vérengző fenevadakkal.

[Webber]

Csapdába kerültünk: egyik oldalról egy Gastly, másik oldalról egy Haunter állja utunkat. David kedvesen megszólítja őket, reménykedve, hogy nem akarnak kinyírni minket. Sajnos nem válaszolnak, helyette viszont hirtelen egy pokémon-harctéren találjuk magunkat. Tisztára, mint egy focipálya, még a kapuk helye is megvan, csak focilabda helyett itt a pokélabdák röpködnek.
-Vajon mit akarhatnak? -Súgom oda Davidnek, ekkor azonban Gastly emberré változik. Illetve... A teste, a végtagjai, minden emberi, kivéve a fejét, annak a helyén maga Gastly ül. (Márha egy gömb tud ülni...) Ránézek Haunterre: ő is emberalakot öltött, a fej itt is Haunteré, viszont itt, mivel Haunternek már van, a kézfejek is 'szellemből vannak'. Se szó, se beszéd, elindulnak az egyik 'kapu' irányába. Amint odaérnek, a bekerített rész felemelkedik, majd egy korlát is kibújik onnan, le ne essenek az emelvényről.
-Asszem páros pokémoncsatára vágynak. Talán régen ők is tartoztak valakihez és megunták a sok csatát; vagy egyszerűen ki akarják próbálni, milyen lehet trénernek lenni.
Mikor elindulunk a helyünkre, megjelenik egy Gengar, a félvonal szélén, két zászlóval a kezében. Úgy tűnik, neki megfelelt a saját teste, vannak kezei-lábai. Akkor ő lesz a bíró...

//ha akarod, nyugodtan beszéltetheted őket; bónusz: a szellemek labdáiban lehetnek akár a régi gazdák is :-D ezt inkább ne, de mondjuk nyugodtan csalhatnak a szellemek

[David Farewell]

Hirtelen egy harctérre kerülünk, és a szellemek emberi alakot öltenek. Felbukkan egy Gengar is, aki nyilvánvalóan bíróként fog tevékenykedni. Gastly és Haunter elfoglalják az egyik emelvényt, mi a másikat. Szóval egy páros pokémon csata? Ebben már van gyakorlatunk. Elég csak a vízparti és a pokémonközponti kalandjainkra gondolni.
- A tét? - kérdezem tőlük fennhangon.
- Ha nyertek, elmehettek - válaszol Haunter. - Ha viszont mi nyerünk, itt maradtok, hogy legyen kivel játszanunk!
Ez így nem is olyan rossz. Legalább nem akarnak minket kinyírni. Bár örökké itt maradni sem lenne egy nagy élmény, de még mindig megszökhetünk valahogy, ha véletlenül veszítenénk.
- Kezdhetjük! - közlöm a döntést.
Előhívják a pokémonjaikat: egy Rapidash és egy Starmie tűnik fel a küzdőtéren. Néhány pillanat gondolkodás után Bulbasaurt küldöm csatába, majd Webberhez fordulok:
- Talán célszerű lenne Poliwaggel támadnod Rapidashre, a miénk lesz Starmie.

[Webber]

Elfoglaljuk a helyünket, majd az ellenfél már elő is hívja a saját pokémonjait: Rapidasht, és Starmiet. Honnan a fenéből van egy pokémonnak pokémonja? Lehet, hogy ez is illúzió, de ebbéli kétségeimet nem teszem közzé. David Bulbasaurt hívja - gondolom elsősorban Rapidash ellen, ugyanis egy Ponyta ellen már harcolt nem is olyan régen. Én Starmie ellen... nem is tudom. Szívem szerint Eevee-t hívnám ki: az esti edzések és a holdfény - ami amúgy most itt nincs - hatására Umbreonná változik. Viszont ha konkrétan a további életünk a tét, akkor viszont Poliwag a jó választás Starmie ellen.
Meglepetésemre viszont David pont fordítva gondolja: nekem kéne Rapidashra támadni.. Ajjaj. Na mindegy, így legalább izgalmasabb lesz - nem mintha most nem lenne eléggé az.
Bulbasaur és Poliwag megáll egymás mellett és várják, hogy a másik két pokémon támadjon.
Az ellenfél úgy látszik nem osztotta fel a két pokémont egymás között, Rapidash ugyanis egy, a mi térfelünket teljesen betöltő lángorkánnal támad. Nem cicóznak.
-Poliwag, küldd ki a legnagyobb vízágyút, amit csak tudsz!

//valamikor veszíteni is kéne; folyton mi nyerünk :-D

[David Farewell]

//ez igaz, de úgy nehezebb túlélni a kalandokat, ha vesztünk.

Rapidash lángorkánnal támad, Poliwag pedig vízágyúval válaszol. Egy tűz alapú támadás ellen Bulbasaurnak nincs semmi keresnivalója.
- Chibi, vonulj fedezékbe! - pokémonom megtalálja az egyetlen helyet, ahol jelenleg biztonságban lehet - ez a Poliwag háta mögötti talpalatnyi hely. A kis vízi pokémon támadása semlegesíteti a lángorkánt - ezt a kört túléltük. Viszont még nem lélegezhetünk fel, mert Starmie folytatja a rohamot egy vízágyúval. Ez Poliwaget telibe találja, aki hátrafelé kezd repülni, megpattan Bulbasauron, de a talpára esik, így nem lesz semmi baja.
- Chibi, támadj rá ostorcsapással! - a támadás eléri a célját, és Starmie beépül a küzdőtér falába, de rövid úton kiszabadítja onnan magát. Nem úgy tűnik, mint aki súlyos sérüléseket szenvedett. Most Rapidash ront ránk egy gyors támadással.
- Pengelevelek! - kiáltok fel, de a tűz pokémon kitér a támadás elől, és egyenesen a pokémonjaik felé tart.

[Webber]

Csak úgy pörögnek az események. Poliwaget eltalálják, de talpra érkezik, Starmie pár másodperc erejéig a falat erősíti, Rapidash most pedig egy gyors támadással indul két ellenfele felé. Bulbasaur pengeleveleit kikerüli és csak közeledik...
-Poliwag, térj ki előle és amint mögéd került, nyomj rá egy vízágyút.
Ez bejött, Rapidasht hátulról kapja el a víz, így nem tud védekezni. Starmie viszont - szintén gyors támadással ledönti a lábáról Poliwaget, majd, talán most először, az egyik szellem bekiabálásával utasítja pokémonját:
-Starmie, villámcsapás Bulbasaurra!
-Micsoda?! -Kiáltok fel meglepődöttségemben -Egy vízi pokémon tud villámokkal támadni? -Hát, most úgy tűnik tud, mert a szikrák egyenesen Bulbasaur felé cikáznak. -Ez csalás, hé!