Irány Johto!

[Webber]

Annyit hallottam már a Johto-régióról, hogy mennyire más minden, milyen frankó pokémonok vannak ott, hogy elhatároztam, teszek ott egy látogatást.
A kikötõben viszont kissé alábbhagyott a lelkesedésem. Az Narancs-szigetekre menõ járatok áraihoz képest a Johto-jegyek ára legalább egy nagyságrenddel nagyobb volt. A pénztáros hölgy sem túl segítõkész, mikor arról érdeklõdöm, hogy a fiataloknak nem jár-e valamilyen kedvezmény. A mögöttem lévõ ember hangosan elkezdett ciccegni.
- Jó, jó, mindjárt végzek! – Lököm oda neki.
- Jó, jó, de nekem meg mindjárt indul a hajóm!
- Jó magának.
Közben a pénztáros egy térképet dug ki az üveglap alatti résen.
- Barlangtérkép. Keresztül rajta az út Johtoba. Száraz lábbal, ha elég ügyes. Ezer.
Kezdtem aggódni, hogy a néni csak tõmondatokban képes kommunikálni, de mondandója végére csak sikerült összehoznia egy két tagmondatból állót is. De mi ezer? Ezer kilométer? Ezer napig tart az út?
- Az ára ezer. – Közli, látva értetlenkedésemet.
- Ja, értem már. Tessék. – Áttolom az ezrest. – A visszajárót tartsa csak meg. – Mondom kissé viccesen, majd kiállok a sorból, majd tüzetesebben megnézem a térképet.
„Tohjo Falls – a csodálatos vízeséseket és folyókat rejtõ barlang, a Johto-ba vezetõ paradicsom”
Hangzatos cím, és a képek is meggyõzõek. Vajon mennyi idõ lehet az út? Errõl bezzeg egy szó sincs írva. A szintvonalakat és az járatokat – utakat nézegetve nagyjából 4-5 napra tippelem az átjutást. Te jó ég, mennyi vízfolyás van ebben a barlangrendszerben! Vajon már bent is vannak Johto-régióbeli pokémonok?
Bementem a nem messze lévõ közértbe, vettem némi uzsonnáravalót és két csomag tartalékelemet a lámpámba; mégiscsak egy többnapos barlangtúrára készülök.


//Aki úgy gondolja, csatlakozzon bátran! Nem muszáj rögtön összefutnunk, elég, ha a barlangban találkozunk.

[Mordon Ismur]

Fütyörészve bandukolok a keményre kitaposott, és poros ösvényen, amin előttem már sokan bejártak. Mellettem Spearow, fogadott tesóm és társam szedi lábait, az utat figyelve óvó tekintetével. Annak ellenére hogy nem vagyok nagy kalandor jellem, majd szétvet az izgalom, hogy miféle izgalmas kalandok várhatnak ránk utunk során.
-Valami remek ez az élet. Nem cimbi?- kérdeztem Spearow-t, aki boldogan hallatta hangját, egyetértését kifejezve.
-Kíváncsi vagyok mi vár ránk. Bármelyik pillanatban történhet valami izgalmas. Ránk támad valaki, megkergetnek minket talán ki is hívnak minket. Micsoda izgalmak! Alig bírok magammal!- Jegyeztem meg körbetekintve, hisz már az indulásom óta azon kattogott az agyam mire számítsak a Jotho felé vezető út alatt. Kíváncsivá tettek a Jotho-ban járt ismerősök meséi és beszámolói az ottani pokemonokról. Fantasztikus gondolat volt hogy végre láthatok valami újat, és ha elég nagy mákom lesz, talán még egy új cimborát is mellém sodor az ég. Hirtelen eszembe jutott egy csekély, szinte jelentéktelen apróság, mégpedig a pénz a hajóútra. Ebben a szent pillanatban a fejemhez kaptam keservesen felkiáltottam, amire Spearow elkerekedett szemekkel meredt rám, mintha nem tudná hova tenni a dolgot.
-Nagy a baj! Rettenetesen nagy! Kevés a pénz! Piszok kevés a hajóra!- Panaszolom el neki, mire ő dühében nekem ront.
-Ne! Hagyd abba! ÁÁÁ! Eresz el! Véletlen volt!- Mondom, miközben próbálok elszabadulni tőle, és elfutni előle. Kézzel-lábbal kapálózom hogy megszabaduljak, ami végül sikerül, így szaladva folytatom az utat, a nyomomban repülő fenevaddal, aki arra szomjazik hogy hazáig kergessen a hajóra szóló jegy áráért.

[Webber]

Épp kijövök a boltból, mikor meglátom, hogy a kikötõben egy fiú fogócskázik egy madárpokémonnal. Innen nem látom, pontosan milyen pokémon, de talán mintha egy Pidgey lenne az. Vagy egy Spearrow. Mindegy is.
Menetirányba fordultam és elindultam a Tohjo Falls barlang felé. Kedvem lenne szaladni, futni, rohanni a barlang felé, de emlékeztetem magam, hogy eléggé el fogok még fáradni a barlangban, nem kell már most kifárasztanom magam.
Fél perc sem telik el, amikor úgy érzem, hogy meg kell fordulnom. Talán hallottam valamit, de az is lehet, hogy a valahányadik érzékem jelzett.
Lassan hátrasandítok a vállam felett, mikor is meglátom, hogy a fogócskás fiú igyekszik felém, mögötte a madarával. Talán õ is mögöttem állt a sorban és miattam lekéste a hajóját, most pedig bosszút akar állni?

Gyorsítottam a lépéseimen, majd bekanyarodtam egy sikátorba. Hátamat nekitámasztottam a falnak úgy, hogy ha elmegy az utca mellett, ne lássa, hogy ott vagyok. Leveszem az övemrõl Zubat pokélabdáját, felnagyítom a gombbal, leeresztem a kezem és várok. Igazából nem is tudom, miért ijedtem meg ennyire. Talán csak nem szeretnék semmi konfliktust Johto elõtt. Dehát a legrosszabb esetet nem számolva csak egy kis csata kerekedne ki belõle. Gyerünk már!

Kiugrok a sikátorból és a fiú felé fordulok. Alig 30 méterre lehet innen és egyre csak közelít. Vajon tényleg csatázni akar, vagy egyszerûen csak siet valahova és elszalad mellettem?


ezt mégse://Kiugrok a sikátorból a fiú felé fordulva, de már nincs sehol. Hátranézek, hátha már elszaladt itt és mögém került, de nem látom. Kissé csalódottan újra elindulok a barlang felé.

[Mordon Ismur]

-ÁÁÁ! hagy már! Hidd el hogy sajnálom!-
Magyarázkodtam Spearownak, aki sokkal inkább felhúzta magát kérésemen, mintsem hogy megértést tanúsítson irántam, így hát a kikötő felé vezető utat végig kutyafuttában tettem meg, nyomomban a dühöngő madárral.
Amint beértek a kikötőbe megtorpanok hogy körbetekintsek a forgatagban, ahol az ilyen helyeken elvárható rakodástól, kiáltásoktól és hajókürtöktől zajos hely fogadott. Egy pillanatra elnézegettem a tolongókat akik egy jegyiroda ajtaja előtt tolakodnak, és ennyi pont elég volt annak a fenevadnak hogy hátulról rám rontson, és fejbe kólintson a csőrével, amitől rémülten elkezdtem rohanni tovább a kikötő másik végébe, de figyelmetlenségemben hasra estem egy feltekert kötélkötegben, aminek hatására Spearow leszállt a földre, és odasétált az arcomhoz, és amikor meglátta a bedagadt homlokomat kaján módon elkezdett károgni, mintha nevetne balsorsomon. Ezt követően felültem, és összeráncolt homlokkal néztem a kárörvendő madárra aki tovább kuncogott.
-Nem tanították meg neked a szüleid hogy nem szép dolog más kárán nevetni?-
Vonom kérdőre Spearowt, aki erre elszállt előlem, ami nagyon bosszantott.
-Pimasz madár! Gyere ide!-
Utasítom rendre őt.

[Webber]

Mikor már csak pár méterre vannak tõlem, feltûnik, hogy mintha a Spearow kergetné azt a fiút. Kissé megnyugodtak a gondolataim, hogy nem velem akar csatázni, így az jutott eszembe, hogy talán segíteni kéne neki. Lehet, hogy nem is az õ pokémonja, hanem bajban van. Épp megszólítanám, de olyan gyorsan elviharzottak mellettem, hogy még a szemkontaktust sem sikerült felvennem vele.

Hát ha nem kell a segítségem, akkor én nem fogom ráerõltetni.

Na, most már tényleg irány a barlang! Bár nem tudom, hogy bent van-e valami fényforrás, mégsem szeretnék este nekivágni a túrának.

'Sétáltamban' elhaladok egy Pokémon Központ elõtt. Megállok elõtte, majd kissé elgondolkozom. Lehet, hogy be kéne ide térni, megvizsgáltatni a pokémonjaimat mielõtt nekivágnék a barlangnak. Nem lenne jó, ha rámtámadna valami ismeretlen Johto-beli pokémon, Eevee-ék pedig még megvédeni sem tudnának...

Joy nõvér kedvesen fogad, majd elkéri a pokélabdáimat. Lepattintom az elsõ hármat - Zubat labdája idõközben visszakerült a helyére - átnyújtom neki, majd leülök a várakozók részére fenntartott székek egyikére.

Ekkor kivágódik a Központ ajtaja és két Chansey rohan be, egyikük kezében egy Gloom, másikéban egy Pikachu. Rögtön utánuk egy fiatal lány igyekszik minél elõbb a pulthoz érni.
- Joy nõvér, kérem segítsen a barátaimon! A Tohjo Falls elõtt edzettem velük, amikor ránkrontott egy fogalmam sincs milyen pokémon!
- Ne aggódjon, minden tõlünk telhetõt megteszünk! Kérem várakozzon türelemmel! Neked viszont megvizsgáltuk a pokémonjaidat. - Szól oda nekem. - Mindegyikük makkegészséges!
Odalépek a labdákért, közben azon tûnõdöm, hogy a lányt miért magázta, engem meg miért nem. De ilyen kis dolgokon nincs idõm foglalkozni, inkább megszólítom a lányt.
- Ne haragudj, hallottam, hogy megtámadott egy pokémon a barlangnál. Mégis hogy nézett ki?
- Hát négylábú volt, lila, egy kis vajsárgával. Volt egy farka is, ami úgy nézett ki, mintha az ötödik keze lett volna. És folyton vigyorgott.
- Szóval nem ismerted fel? Nem Kanto-vidéki pokémon volt?
- Nem. Gondolom Johto-ból szökött át a kis dög.
- És mi volt a neve? - Kérdezem.
- Mégis honnan kéne tudnom? Elõbb mondtam, hogy nem ismertem!
- Jó, jó, de hát a pokémonok folyton a saját nevüket mondogatják! A Pikachud sem tud mondani mást azon kívül, hogy: Pika, pika, pikachu! De persze van néhány pokémon ami csak víjjog, visít, csipog, vagy egyszerûen csak csendben van.
A lány értetlen tekintetét látva inkább kislisszoltam a központból és most már tényleg a barlang felé vettem az irányt. Bármivel, vagy bárkivel is találkozzak, nem állok meg a barlangig! Kivéve ha az a lila pokémon jön velem szembe...

[Mordon Ismur]

Összeráncolt homlokkal néztem Spearowt, mivel nem volt hajlandó meghallgatni és elfogadni hogy megint nekem lenne igazam, és hogy illene bocsánatot kérnie, de persze, makacs mint mindig, és megy a maga feje után. Igaz, együtt vagyunk már egy ideje, de ez nála olyan utálatos szokás, hogy nem lehet vele mit kezdeni. Ráadásul elég pénzünk sincs a Jothoba menni, a legutóbbi árak szerint, amikről az ismerőseim beszámoltak.
Elmélkedésemet egy sikoltás szakítja meg, ami akkora aggodalommal tölt el engem, hogy magamhoz intem Spearowt, és elindulunk árkon-bokron át a hang irányába, ahol egy lány siratja az alaposan elgyepált Pikachut és Gloomot.
Én csak kerek szemekkel néztem hogy mi történhetett, ekkor észreveszek egy lila és vajsárga színű majmocskát egy közeli fán. Nagyon nem volt helyén a dolog, főleg hogy nem ismertem a kis bestiát, így hát ez elég ok volt hogy ne bocsátkozzak vele harcba.
Lassan lehajoltam, és felvettem az ölembe a kis Gloomot majd, és intettem a lánynak hogy menjünk innen.Miután felvette a sebesült Pikachut, mindketten rohanva mentünk a kikötőben lévő centerbe, ahol leadtam Gloomot, majd kimentem, és leültem a center előtt, mintha mi sem történt volna.
Elgondolkodtam, hogy mi van ha az a kis majomszabású nem helyi pokemon. Valahogy át kellett szöknie ide, de ezt képtelenségnek tartottam, hisz mennyi az esélye hogy magától átjön egy hajón? Hát semmi. Először is a mai jegyárak mellett nem hinném hogy utasként jött volna át, másrészt, a vad pokemonokat csak úgy nem fogják utaztatni. Ennél fogva képtelenség hogy csak úgy átjöjjön. Ekkor esett le a tantusz, hogy talán van egy másik módja is a Juthoba való útnak, csak tudni kéne mi is az.
Így filozofáltam az aktuális problémán, Spearowal a vállamon, amikor megláttam kiiramodni a centerből egy fazont. Mivel úgy gondoltam hogy helybéli, utána indultam.
-Hééé! Várj meg! Kérdezni szeretnék valamit!- Kiáltottam utána, amikor az az alak már méterekkel előttem járt.

[Webber]

Nem a lila pokémon volt és még csak nem is lila, de mégis megállásra kényszerített. Valaki utánam kiabált. Mikor még nem fogtam fel, hogy mit is mondott az illetõ, egy pillanatra megijedtem, hogy otthagytam valamelyik pokémonomat - labdástól - a központban.
De nem, valaki csak kérdezni akar valamit. Hátrafordulva meglátom azt a fiút, akirõl úgy gondoltam, hogy utánam szalad a Spearowjával. Úgy tûnik, most már eléggé elgyepálta a madár a gazdáját ahhoz, hogy megnyugodjon, így bátran indulok vissza hozzá.
Mikor már majdnem beszédtávolságba értem hozzá, Spearow csapkodni kezdett a szárnyaival. Talán egyikük sem veszi rossz néven, ha elõhívom - végre - egyetlen repülõ pokémonomat. Újfent lecsatolom labdáját az övemrõl, majd a gombot megnyomva kinyitom a labdát, amibõl nem sokkal késõbb Zubat materializálódik.
- Helló! Miben segíthetek? - Kérdezem, látszólag ügyet sem vetve Zubat körtáncára a fejem körül.

[Mordon Ismur]

Egészen addig szaladtam a csóka után, amíg az meg nem állt. Patakokban csurgott a verejték a fejemről, de megérte a sietséget, hisz ha helyi az alak, akkor tudhatja hogy az a fura izé hogy kötött ki itt, és talán útba is igazíthat.
-Szia pajti...- Lihegtem, a térdeimen támaszkodva. -...Mondd csak, te... te helyi vagy? Tudod hogy lehet Jothoba menni?- Mondtam, lassan kifújva magam, majd felegyenesedve, elkerekedett szemmel néztem a Zubatot, majd tekintetem a gazdájára irányul. Leveszem a fejemről a kalapomat, majd megtörlöm kézfejemmel letörlöm a verítéket és rövid ideig legyezgetem magam a kalapommal.
-Bocsi, de kivagyok. Spearow sem kerget ennyit egy iramban.- Mentegetőzöm.

[Webber]

Hajaj, ez a csávó úgy elfáradt ezen a nem túl hosszú szakaszon, hogy nem is értettem, hogy bírt annyit futni Searow elõl.
A Johto-ba jutás mikéntjérõl kérdez, illetve hogy helyi vagyok-e.
- Hát nem mondanám, hogy helyi vagyok, a Narancs-szigetcsoport egyik szegletébõl származom. Pár hónapja, vagy talán már egy éve is van annak, hogy eljöttem otthonról kalandozni, utazgatni, pokémonokat fogni. - Bár ez nem volt kérdés, gondoltam megosztom vele ezt a többletinformációt.
- Ha Johto-ba akarsz utazni, akkor annak a legegyszerûbb módja a hajó! - Mutatok mögé, a kikötõ felé. Viszont ha izgalmasabb utat szeretnél, mehetsz a Tohjo Falls-on keresztül. Ez egy barlang, nem olyan messze szájadzik az egyik bejárata. A kikötõben lévõ pénztárosnéni adott, illetve eladott egy térképet. Kihajtogatva átnyújtottam, bízva abban, hogy nem törli bele a homlokát.
- Amúgy én is Johto-ba tartok. Szóval ha te is a barlangon át vezetõ utat választod, egy ideig mehetünk együtt. Feltéve ha bírod a gyûrõdést - teszem hozzá a térképre csöpögõ izzadságcseppeket fixírozva.

[Mordon Ismur]

Furcsán néztem a srácot, mivel elkezdte taglalni hogy ő Narancs-szigetről jött, és hasonló rizsák. Csalódottságomban sarkon fordultam, és már intettem volna is neki a búcsút, amikor közölte hogy ismeri az utat Jothoba, amire felcsillant a szemem, és vissza fordultam hozzá.
-Hajóval? Hmmm... Hajóval. Ha-jó-val.-Ízlelgettem a szót néha megismételve.
-Bevallom lelkiismeretesen, hogy nincs rá elég pénzem.- Felelem a tarkómat vakargatva, mert a nagy futkározásban Spearow farktollai össze-vissza piszkálgatták. Majd mint kiderült, Van egy barlang, ami állítólag oda vezet, és ennek a neve ismét magával ragad.
-Tohjo...To-hjo...- Majd a nagy felfedezés után...- Egy egy anagramma! Zsír!- Nézek vigyorogva a srácra, aki átadja a barlang térképét, amit izgatottan elkezdek lesni, megjegyezve pár dolgot.
-Hmmm... Szuper hogy van egy térképed, de tudod hogy át lettél ejtve? A Zubateknek nincs szeme, így hanggal tájékozódnak, tehát egy fáklyával követhetted volna a Zubatodat a kijáratig.- Mondom amikor feltekintek a térképről, majd visszatekintve tovább méregetem a térképet, amin furcsa pontok jelentek meg, amikek a jelmagyarázatban nem találtam a jelölését, így ismét a sráchoz fordulok.
-Figyelj már. Ez itt mit jelent?- Mutatok az egyik foltra a térképen, erre Spearow fejbe koppint a csőrével.

[Webber]

Közben tudtomra adja, hogy át lettem ejtve, mert Zubat hiába tud bent tájékozódni, ha bent a barlangban bizony sötét van.
- Ó, nem, Zubatet csak azért hívtam ki, hogy a Spearowodnak kevésbé legyen kedve megtámadni engem. Amúgy van zseblámpám is, tartalékelemekkel felvértezve. Bár tartalékégõt nem vettem, és abból csak egy van a lámpában.
Közben õ még mindig a térképet nézi, majd az izzadságcseppjére rámutatva megkérdezi, hogy az mit is jelöl.
- Öö... - Ez most komoly? - Nem tudom, talán azt jelzi, hogy a térkép használója bizony eléggé izzad.
Megeresztettem egy félmosolyt, majd megpróbáltam kihúzni a kezei közül a térképet.

//bocs, ennyit bírtam kipréselni magamból háromnegyed négykor

[Mordon Ismur]

-Mi?- Nézek furcsán a srácra, hisz nem eshetett le neki amit mondtam. Vagy én mondtam volna rosszul amit mondani akartam? Mindegy, hisz folytatódott a beszélgetés, egy vicces témával.
-Nem. Spearow nem támad ok nélkül. Leginkább engem kerget. Igaz cimbi?- Válaszolok a srácnak, majd kis kedvencemhez fordulok, aki károg egy rövid ideig, majd elhallgat.
Nagyot nézek amikor a srác közli velem a tényt, hogy a térképen szaporodó pontok izzadságcseppek.
-Ezzel új felhasználási módja született a térképeknek.- Mondom boldogan, majd visszaadom neki a térképet, mivel eszembe jut hogy a srác megemlítette a nincs tartalék izzója a lámpájába, így hát tűzifa után néztem.
-Mondd csak pajtás. Van kedved tűzifát szedni? Kitudja mikor éghet ki az az izzó.- Vázolom fel neki az ötletemet.
//Semmi gond. A legjobbakkal is megesik.//

[Webber]

Megnyugtat, hogy pokémonja nem támad meg bárkit ok nélkül.
- Ezzel új felhasználási módja született a térképeknek. - Mondja, miközben visszaadja a térképet.
- Azért egy ezresbe kerülõ izzadsággyûjtõ a luxus kategóriába tartozik.
Megkérdezi "pajtást", hogy van-e kedve tüzifát szedni. Gondolom rám gondolt, mert Spearow nem nagyon tud hatékonyan fát gyûjteni - legalábbis szerintem.
- Rendben, de azért ne itt a belvárosban álljunk neki gallyakat tördelni az ültetett platánfákról. Amúgy Webbernek hívnak - nyújtok neki kezet. - Viszont a központban mondta egy lány, illetve láttam is az eredményét, hogy egy harcias, errefelé ismeretlen pokémonnal találkozott a barlangtól nem messze. Nem tudom, hogy ott maradt-e, vagy bejött a városba, de legyünk óvatosak.

[Mordon Ismur]

-Nem drága egy kicsit? Elvégre a Zubatok tájékozódnak a sötéten, és simán követhetted volna. Ha meg izzadsz előveszel egy zsepit.- Mondom elelmélkedve az egészen, hisz így feleslegesen dobott ki pénzt az ablakon semmiért. Majd támogató választ ad a fagyűjtő hadművelethez.
-Nem is igazán itt gondoltam. Csúnya dolog lenne, és a friss fa telebüdösítené a barlangot, és csupa kormosan jönnénk ki a barlangból. száraz fa való rá, de itt nincs, mivel ez lakott terület.- Adtam elő kiselőadás formájában vélekedésemet.
-Én pedig Mordon Ismur. Örvendek a szerencsének.- Mutatkozok be illedelmesen, levéve a kalapomat, miközben a szabad kezemmel kezet ráztam vele, majd ezt követően felmerült egy közö ismerősünk, az a bizarr teremtmény.
-Támogatom az elképzelést. Elképzelhető hogy belénk fut. De, ha nem mutatunk kekeckedő magatartást, akkor talán nem is jön nekünk. Az kéne még. Felesleges harc egy tök ismeretlen pokemonnal. Ámbár ha mégis megesik, akkor előnyben vagyunk, hisz vannak repülő pokemonjaink, és ahogy emlékszem, nem voltak szárnyai, tehát biztos előnyben vagyunk.- Mondom fülig elmosolyodva a logikámon.

[Webber]

- Hát, kicsit talán drága, meg bízok is Zubatben, de mikor a pénztárosnéni odaadta mondván, hogy nem csak hajóval lehet Johto-ba jutni, annyira megörültem, hogy nem is gondoltam rá, hogy ne vegyem meg. Izzadságtörlõnek meg csak te használod, aminek nem nagyon örülök.

Közben bemutatkoztunk, õ még a kalapját is megemeli. Szóba kerül az a lila pokémon. Mondataiból úgy tûnik, hogy már találkozott vele, legalábbis látta õt. Gondolom ha harcolt volna Spearow-val, akkor vagy látszódna Spearowon, vagy már eldicsekedett volna, hogy õk bizony legyõzték, sõt akár el is fogták a bestiát.
Sõt, inkább kitérne az útjából. Kissé elszomorodom, hogy így akkor velem sem fog majd csatázni, de mondanivalója végén felcsillan a remény, mivel kifejti, hogy a repülõ pokémonjainkkal lenne esélyünk ellene.
- Én azért szívesen összefutnék vele. Milyen jó lenne már egy nem idevalósi pokémont elfogni! Bár a lila nem passzolna Poliwag és Zubat kék színéhez. Mindegy is.

Mivel nem szeretnék napestig itt diskurálni, lassan elindulok a barlang felé.
- Ha jól tudom, erre kell menni a barlanghoz. - Mutatok magam elé. Nincs messzebb fél órányi sétánál. Egy erdõ is útba esik, így nem is kell kitérõt tennünk a tûzifáért.

//ne szaladjunk még át az erdõn, van egy kis "erdõs" ötletem