Irány Johto!

[Webber]

Szóval õ is tréner, bár a pokémonja másképp vélekedik a dologról. Klassz. Ha nagyon unalmas lesz a barlangban, akkor akár csatázhatunk is egyet.

Lassan kiértünk az erdõbõl, majd egy tisztás melletti folyót kezdtünk el követni. Habár tiszta vize volt, nem láttam benne egy pokémont sem. Gondoltam, kiengedem Poliwag-et úszkálni kicsit, de a folyó már el is kanyarodott tõlünk.

Épp az jutott eszembe, hogy milyen régen nem szólalt meg egyikünk sem, amikor megláttam a barlang bejáratát. Tudtam, hogy egy nagy barlangról van szó, de még így távolról is látszik, hogy a bejárata is hatalmas.

- Oda nézz, ez azért nem semmi!

[Mordon Ismur]

Nem értettem Webbert, hisz szerintem lerí rólam hogy tréner vagyok. Kicsit bosszant hogy ennyire nem észrevehető a tény, ami mások szemét kiszúrja. Emiatt sokáig nem szóltam hozzá, hanem az út menti bokrok mélyében kutattam valami erdei termés után. Végül szerencsémre találtam valami furcsa, zöld bogyót, amit, Spearow nagy hévvel kezdett el falatozni, így hát biztos nekem sem lesz tőle bajom, így hát levettem a kalapom, és teleszedtem, majd zsebeimet is megtöltöttem vele, amennyire csak lehetett, majd elindultam Webber után, akit épp Polivalaki úsztatásánál csíptem el. Megörültem annak, hogy végre vízre bukkantunk, így hát letettem magam mellé a degeszre tömött kalapomat, letérdeltem a vízmosáshoz, beledugtam a fejem, majd körbekémleltem a víz alatti világot is, de mivel semmi olyan nem akadt, ami érdekes lett volna, kihúztam a fejem, és Webberre tekintettem, majd felemelve a teli kalapot, megkínáltam a bogyókkal, amikbe Webber előtt belemarkoltam, és megkóstoltam, és mint kiderült, valami rettenetes volt az íze. Nagynehezen ugyan, de lenyeltem, és épp szólni akartam hogy ez szörnyű, amikor azt veszem észre, hogy a nyelvem totál elzsibbadt, és csak fura hangok hadják el a számat.

Incidensem után elindultunk, és nemsokkal ezután feltűnt a szemünk előtt a cél.
-Há em. Bitos ó helyn agyunk?- Kérdeztem elzsibbadt nyelvekkel, néha fröcsögve.

[Webber]

Úgy tûnt, Mordon kissé megsértõdött, mert nem láttam rajta, hogy õ biza pokémontréner, így inkább valami bogyót kezdett el szedni, ami Spearownak nagyon ízlett. Még meg se kóstolta, de teliszedte vele a kalapját. Miután röviden megúsztattam Poliwaget, megkínált vele. Elvettem egyet, de nem volt valami jó íze, ez az õ arcán is látszódott, õ ugyanis egy hangyányit elõbb harapott a gyümölcsbe. Sajnos a reakcióidõm nem volt a csúcson, így én is beleharaptam. Eléggé keserû / savanyú volt és mintha egy kis lidokain is lett volna benne, de felismertem benne az egyik aprikorn fajtát.
- Te, ez nem az a gyümölcs, amitõl be lehet rúgni? - Kérdeztem útitársamat, majd, mivel nem akartam kótyagosan, vakon betámolyogni a barlangba, nagy ívben kiköptem a félig megrágott gyümölcshúst, a fogaim közt ragadt héjat pedig kisujjam körmével próbáltam a helyes irányba - kifelé - terelni.

- Bitos ó helyn agyunk? - Kérdezte Mordon, mikor õ is meglátta a barlang bejáratát.
- Hát gondolom igen. - Elõvettem a térképet, aminek az eleje pont a bejáratot ábrázolta, így magam elé nyújtottam majd gyors összehasonlítást követõen konstatáltam, hogy ez biza' nagyon hasonlít a Tohjo Fall barlang bejáratához. - Aki utolsónak ér oda, az...! - Kiáltottam, de nem tudtam hogy befejezni a mondatot, így elkentem a végét és elkezdtem szaladni a barlanghoz.

[Mordon Ismur]

-Hát, nemigen hiszem. Otthon is van egy rakás ilyen bokor a ház körül, és a madárpokemonok akik eszegetik, nem tántorognak tőlé.- Közöltem Webberrel még egészen használható nyelvvel, bár ezt követően eléggé elkezdett a nyelvem zsibbadni, és használatára is lassanként képtelenné váltam. Majd a barlang előtt állva Webber elővette a térképet, és elkezdte szorgalmasan nézni, én pedig követtem a példáját.
-Ige szinte bistos.- Válaszolom köpködve, fülig érő mosollyal, miközben tovább csipegetek a bogyókból, amiknek már az ízét sem éreztem. Webbernek közben versenyezhetnéke támadt, és rakétaként lőtte ki magát a barlangba, amin csak mosolyogtam, miközben letettem nehéz hátizsákomat a földre, kivéve belőle egy zacskót, amibe beletöltöttem a kalapomból a bogyókat, majd előkotortam egy kisebb lábast, amit a fejemre tettem, közvetlenül a kalapom után, majd elővettem egy botot a tűzifából, majd visszavéve a zsákomat, egyik kezembe vettem a botot, a másikba pedig a bogyós zacskót vettem, és is elindultam Webber után nyomomban Spearowal.
-Elöle a Togyó fals balangba Sparow!- Kiáltottam vidáman, miközben a bottal a fejem fölött kalimpálva rohantam Webber után.

[Webber]

//csak a barlang bejáratáig futottunk, de megoldom

Mordon szerint nem rúgat be ez a bogyó, hisz õ már otthon is szokott ilyet enni. Én azért nem bántam meg, hogy kiköptem. Ha kiderül, hogy mégis 'ártalmas', ne üssön ki mindkettõnket.
Annyira jólesett a futás a barlangig, hogy úgy döntöttem, nem állok meg a bejáratnál, mert a napfény egész jól bevilágít. Legalábbis pártíz méterig biztosan.
Látom Mordont, aki egy serpenyõszerûséget húz a kalapjára, majd egy botot maga elé tartva, akár egy lovag, halad elõre a barlangban. Közben Spearow-t lelkesíti csatakiáltásszerû mondatokkal.
~ Nem is rossz ötlet. - Gondolom magamban. Mármint valami védõeszközt magamra applikálni, nem lenne jó összekoccanni egy sztalaktittal. - Mordon!
Megfordulok, majd kockáztatva kezem épségét, kiteszem elé, megállásra serkentve õt.
- Szerintem a fából nem kardot, hanem inkább fáklyát kellene készíteni. A lámpával spórolni kéne, meg fáklyával mászkálni sokkal autentikusabb egy barlangban!

[Mordon Ismur]

-Elöle! Váj Jotho!- kiáltozom boldogan, botommal magam előtt hadonászva, nyomomban Spearow barátommal, aki ugyanannyira örült a barlangnak ahogy én is, csak egy gixer volt, mégpedig az, hogy a lábas olyan nehéz volt, hogy lehúzta a kalapom karimáját a szemem elé és nem láthattam az orrom helyéig sem, így csak annyira lettem figyelmes, hogy beleszaladtam valamibe, pontosabban valakibe, mégpedig Webberbe, aki kezével blokkolta a továbbhaladást.
-Ki mondta hogy ez kard? Ezzel fogok tájékozódni, úgy mint a Zubatok a sötétben. Nagy ricsajt csinálok, és a visszaverődő hangok által tájékozódom.- Mondom büszkén, feltolva a fejemen a lábast, amire Spearow azonnal landolt is, és súlyával visszalökte az arcomba a fejemet védő főzőedényt.
-Ez a lábas meg azért kell, hogy védjen attól, ha a sötétben véletlenül fejbe vágnám magam.- Ecseteltem, bár a fáklyás ötlet is tetszett.
-Jé! Nem zsibbad a nyelvem!-Jegyzem meg boldogan, majd visszatérek Webber barátom tervére.
-A fáklya brilliáns gondolat, de szerintem elég egyet felhasználni egyszerre.- Mondom, majd kiveszek a kötegemből egy újabb ágat amit Webbernek nyújtok.

[Webber]

Te jó isten. Mordon úgy gondolja, tud tájékozódni azzal, hogy a kiáltások visszaverõdését értelmezi. És a lábas sem azért kell neki, hogy ne menjen neki, hanem hogy ne csapja magát fejbe. Szerencsére megtetszik neki a fáklya életre hívásának az ötlete, így kivesz egy nagyobb ágat az övéi közül és átnyújtja nekem.
- Ó, kösz. - Bár van nekem is. De ezt már csak gondoltam hozzá.
Levettem a hátamról a hátizsákot, beletúrtam, majd nem sokkal késõbb megkérdeztem Mordontól:
- Mit is kéne ráapplikálni a fára? Valami olyan kéne, ami sokáig ég. Gyanta, vagy valami ilyesmi. Nincs véletlenül gyantád? - Kérdezem tõle nem teljesen komolyan.

[Shina Thunder]

*Shina soha az életben nem merészkedett még ilyen messze otthonától. Azt tervezte, hogyha áttér Johto régióba és ott szerzi be élete első hivatalos pokemonját egy professzortól, akkor a mamája elhiszi, hogy talpraesett, elboldogul már egyedül és készen áll arra, hogy ifjú trénerként járja a nagyvilágot!
Tisztán emlékszik milyen volt először titkokban elmenni a Rapidash lovardához, vagy a szomszédos falu Tauros legelőjére. Mindig bűntudata volt miatta, de valami mélyen belül ösztönözte, hogy haladjon előre, ne nézzen hátra. Azonban mindezt egyedül nem lett volna képes véghezvinni… Chuu~, hű barátja most is itt volt mellette, s bármennyire nem volt ínyére az elektromos egérnek a dolog, elkötelezettségével sikerült meggyőznie a kis villámpokemont arról, hogy igenis komolyan gondolja mindezt.
Persze sokkal könnyebben boldogultak volna, ha elhozta volna hazulról a térképet, nem pedig a megjegyzett útvonalakat próbálná felidézni gondolataiban és aszerint boldogulni a többfelé vezető ösvényeken. Az erdei utak során végül egy barlang szájához vezette el magukat. Tétován nézte a sötét járat száját, súlyát egyik lábáról a másikra helyezve. Chuu~ ruháját meghúzogatva próbált egy ellenkező irányt figyelmébe ajánlani, de rá se hederített. Biztos volt abban, hogy erre kell menniük.*
- Nyugalom Chuu~, Hinahina~ biztos a dolgában! ^w^ Arra lesz Johto, előre! -
*Bökött előre jobb kezének mutatóujjával, majd megigazítva vállán a tehenes táskájának pántját, s nagy szusszanással megtette az első lépést, majd a másodikat. A harmadiknál megtorpant és visszapillantott Chuura~ ki nem igen volt biztos abban, hogy valóban arra kellene menniük és tétován toporgott egy helyben.*
- Ugyan Chuu~, azt hiszed, hogy Hinahina~ olyan buta volt, hogy nem hozott magával zseblámpát? -
*Kacagott fel, majd leszedte hátáról a hátizsákját, melyben igazi kezdő tréner módjára rakott bele mindent! Számtalan listát állított össze erre a napra, mire sikerült mindent összeszednie, mely ehhez a nagyszabású kalandhoz kell. Igencsak aggódott azon, hogy a táskája nem lesz elegendő az útra, de olyan titkokkal rendelkezik a hátizsákja, amit még ő sem ismert még ki, minden aprósága belefért! *-*
Kis turkálást követően elővette az említett sötétben látást biztosító eszközt, majd felkapcsolta. Széles vigyort ejtett meg bajtársa felé, ki így már kicsivel több bátorsággal indult meg mellette, ámbár továbbra is aggódott. Lecsapott füle tükrözte is ezt, de Shina nem vett róla tudomást. Alig, hogy beléptek a barlangba és utat világított maguknak a lámpával bátran lépdelt előre, amikor egy furcsa hangos zajt hallott belül a barlang gyomrából.*
- Mi – mi – mi volt ez, Chuu~? -
*Hebegte félénken a villámegérnek, miközben megfordult tengelye körül, hogy körülmustrálja a környéket a zseblámpával és megláthassa mi okozhatta a zajt, de nem látott semmi gyanúsat.
- Csak képzelődtünk a sötét miatt, Chuu~. Hinahina~ mamája egyszer mesélte, hogy ilyenkor az emberek sok mindent odagondolnak, ami nincs is ott! -
*A hang megismétlődött, s a lámpájával nem tudta ezúttal megnézni, mert kisebb pislákolás után egyszerűen kialudt.*
- Hoppá, lehet, hogy Hinahina~ a rossz zseblámpát hozta el? -
*Tarkóját vakargatva heherészett, így próbálván oldani a közéjük telepedett feszültséget. Az oldalán ácsorgó elektromos egér csak egy elégedetlen hangot adott ki, fejét „én ezt úgy tudtam” gondolattal megrázva, ugyan nem látták a másikat a koromfeketeségben.*
- Hinahina~ szerint jobb lenne visszafordulni… -
*A furcsa hang megismétlődött, mely miatt riadtan közelebb húzódott kis bajtársához.*
- Mondjuk most, nem igaz, Chuu~? ^o^’’ -
*Pórbált bátor maradni több-kevesebb sikerrel. Sebtében megindulva visszafelé próbáltak kitalálni a barlangból, eléggé elveszettnek érezték magukat a sötétben, többször megbotlottak, furcsa hangok rémisztgették őket, mígnem emberi beszéd ütötte meg a fülüket!
Shina nagyon megörült ennek, csendben maradt és fülelt, hogy hallja miről is beszélgetnek. Ugyan csak szavakat csípett el belőle, de azok mind arról tanúskodtak, hogy át akarnak vágni a barlangon, úgy ahogy ő is. Lehet, hogy nekik van zseblámpához elemük, nem hagyhatta veszni a lehetőséget!*
- Hinahina~ elnézést kér, hogy megzavar titeket! Többen vagytok igaz? -
*Szólította meg őket, reménykedve abban, hogy ott vannak, ahol ő gondolja.*
- Hinahina~ arra kíváncsi, hogy van-e zseblámpához elemetek, mert Hinahináé~ lemerült… :$ -
*Kérdezi tétovázva, reméli nem ijesztette meg őket, de jó lenne, ha kisegítenék őt, mert már kezd nagyon megrémülni a barlang belsejétől. Legközelebb inkább fáklyát hoz, mert az biztosabb!*

[Mordon Ismur]

Amikor feljebb toltam a fejemet védő lábast, szinte lerítt Webber arcáról, hogy dinkának néz, és ez kicsit bosszantott. Oké, lehet hogy vannak furcsa dolgaim, meg sok butaságot csinálok, de csak a kíváncsiság vezet, na meg hogy szórakozzak egy keveset. Viszont Webber mentségére szól, hogy nem ismer még annyira hogy tudja mit miért teszek, így hát nem is haragszom meg rá, sőt, amikor a segítségemet kéri abban hogy meggyújtsuk a fáklyát, és készségesen elkezdek a táskában kotorászni, majd előveszem a spárgát amivel a fát csomagoltuk össze, és letekerek belőle egy nagy adagot, majd körbe nézve a földön, felvettem egy nagyobb darab követ, és elvettem Webbertől a fáklyának szánt ágat, aminek az egyik végét elkezdtem a kővel ütögetni. Egy pár perces kemény munka után a fa rostjai úgy álltak ki szerte-szét, mintha egy nagyra nőtt ecset lenne, erre pedig a letekert zsineget tekertem rá, és adtam vissza Webbernek.
-Tessék. Így meg fog gyulladni.- Adom vissza némileg megizzadva a fáklyának szánt műremeket, majd ha meggyújtotta, tovább állhattunk a barlangba, de most Webber kedvéért leteszek a tájékozódási kísérletemről, de az edény és a bot, amivel eredetileg közlekedni akartam, még mindig a kezemben marad.
Miközben a barlangban haladtunk, messze előttünk egy pislákoló pontot pillantok meg, ami felkelti Spearow figyelmét is, aki leszáll a fejem búbjáról, és elkezd előttem repkedni.
-Oké! Én is látom.- Magyarázom, majd gyanakodva Webbere nézek, hátha tudja mi is lehet az a fényes pont előttünk.
Miután megvitattuk azt hogy mit is tegyünk, szerény személyem izgatottan előreszaladt a sötétbe, és ahová a fáklya fénye már nem világított be. Amikor körbe kapálóztam a karommal, Spearow nem volt sehol, feltehetőleg Webber mellett maradt. Miután levontam a következtetést, miszerint Spearow megrémült a sötétségtől, folytattam utamat a fénylő pont felé, de hirtelen az egyik lábam megakad egy kőben, és egy nagy csörömpöléssel, és egy azt követő puffanással landolok a talajon. persze ez még csak a kisebbik gond volt, de a másik az volt, a célom elveszett, így már csak a megjegyzett irány szerint, a botommal magam előtt matatva haladhattam tovább, míg végül egy ismeretlen, lányos hang szólított meg, és a jelenlévők számáról érdeklődik.
-Nem, nem zavarsz. Épp hogy örülök a társaságnak. A haveromat elvesztettem, amikor erre tartottam, egy fényes pont felé.- Válaszoltam tapogatva a sörétben, míg végül valami alacsony, hegyes végű farkincával rendelkező valamit találtam.
-Nekem nincs elemem. A haveromnál van egy fáklya, biztos ránk talál.- Válaszolom.

[Webber]

Mordon segít elkészíteni a fáklyát, amit én kisvártatva lángra is gyújtok. Örömmel konstatálom, hogy biza jól bevilágítja a környéket.
Ekkor valami gyenge fényt látunk meg; ami nem túl messze pislákol tõlünk. Mordon rám néz, de bármit is mondok, õ úgyis elindul a fény felé. Pedig nemtetszésemet fejeztem ki; attól még, hogy ott valami világít, nem feltétlenül jó dolog odamenni.
De Mordon már el is indult, Spearow pedig itt maradt mellettem. Remélem ez a jómadár a gazdája felügyelete nélkül nem fog nekemtámadni.
Én csak ott állok, nem is tudom miért nem indultam el én is, amikor hallom, hogy Mordon zakózik egyet, a fény pedig szinte ugyanabban a pillanatban eltûnik. Hirtelen nem tudtam, hogy Mordon amiatt esett el, hogy elvesztette a célt mutató fényt, vagy azért tûnt el a fény, mert Mordon ráesett a fény forrására (mondjuk egy Charmander farkára).
Lépteimet sietõsre szedve elindulok felé, mikor meghallom, hogy valaki megszólítja õt. Elemeket szeretne kérni tõle. Csak nem egy színesfémgyûjtõ?!

Nem, közelebb érve kiderül, hogy egy lány szeretne elemeket a zseblámpájába. Mellette pokémonja, egy Raichu, kinek úgy tûnik, nem nagyon jön be a barlang titokzatossága.

- Szia! Nálam van néhány tartalékelem, de ha gondolod, jöhetsz velünk a fáklya fénykörében is.

[Mordon Ismur]

Amint Webber a fáklyával egyre közeledett, lassanként kirajzolódott egy Raichu alakja a kezeim között, aminek nagyon ürültem, mivel végre világossá vált mi is folyik itt valójában. Miután tisztán láthatóvá vált hogy miféle pokemont találtak meg a kezeim, a gazdája is lassan alakot öltött előttem egy lány személyében, akit meglátva elmosolyodtam a már-már humoros helyzetben.
-De jó hogy megjöttél Webber. Látod hogy kiket találtam?- Kérdem mosolyogva, hisz még mindig eltöltött a a büszkeség, bár ahogy Spearow meglátott odajött hozzám, és a kezeimel fogvatartott Raichu-farkincát nézte, majd elkezdett csapkodni a szárnyaival, mintha mondani akarna valamit.

[Shina Thunder]

*Megkönnyebbülten fogadta a választ, mert így tudta, hogy nincsenek egyedül, ráadásul nem is volt az illető olyan ellenséges a feltett kérdései miatt.*
- Fényes pont? Hinahina~ szerint az csakis a zseblámpa lehetett -
*Lóbálta meg a kezében tartott eszközt, mely komolyabb használat előtt felmondta a szolgálatot. Raichu morgását értetlenül fogadta, megkísérelte csitítani, hiszen biztos benne, hogy kedves emberek társaságát lelték meg és semmi bajba nem keveredhetnek általuk.*
- Hinahina~ is nagyon örül, hogy nincs ebben az óriási barlangban egyedül. Amúgy, hogy hívnak? Hinahina~ teljes neve Shina, és ki van még veled? Ti is Johtoba tartotok? -
*Kíváncsiskodik, s alighogy feltette a kérdését a fényforrás egyre közeledett, majd megmutatta a hordozóját is: egy fiút, kit a földön fekvő Webbernek szólított. Felcsillanó szemmel fogadta az érkező szavait, bár a zseblámpával akadnak némi fenntartásai most, hogy így magukra hagyta őket a nagy sötét barlang közepén...*
- Fáklya? Hinahina~ szerint ez remekül hangzik, sokkal megbízhatóbb egy zseblámpánál! Hinahina~ és Chuu~ szívesen veletek tartana, ha nincs ellenetekre. Ugye, Chuu~? -
*Szólt lelkesen, az említett pokemonra tekintve, s mikor meglátta, hogy a földön fekvő fiú, aki először fogadta tulajdonképpen mibe is kapaszkodik a talajon, elhűlten pislogott pár pillanatig, mert így világossá is vált számára kis bajtársa mogorva viselkedése.*
- Öhm… Hinahina~ szerint el kellene engedned Chuu~ farkincáját, mert nagyon érzékeny rá -
*Nagyon reméli, hogy sikerült időben szólnia, mert apró bajtársa már erősen gondolkodott egy mennykőcsapáson. Nagyon szeretné elkerülni a balesetet, mert nem szeretné magára haragítani az újonnan megismerteket, ráadásul ezzel elveszíteni az esélyüket arra, hogy kijuthassanak a barlangból. T-T *

[Mordon Ismur]

-Vagy úgy.- Vontam le a következtetést a fényes pontról, amiről kiderült, hogy Újdonsült barátom a tulajdonosa, aki feltehetőleg azonos a villás farkinca gazdájának partnerével. Mivel elég furcsa, morgó hangot hallatott, ami nem kecsegtetett sok jóval, bár az hogy valami élőt találtam, némi biztonságérzetet adott, a sötétben.
-Hát még én. Fene se tudja miféle pokemonok kóriszálnak errefelé. Jó dolog emberrel találkozni. Mellesleg a becsületes nevem Mordon Ismur, örvendek a szerencsének. Nos, legalább is tartanánk.- Jegyeztem meg, miközben egyre világosabb lett, és próbáltam kielmélkedni mit akarhat Spearow, és miért néz ilyen furcsán rám újonnan szerzett ismerősöm.
-AAA... Mi a baj? Miért nézel így rám?- Kérdeztem értetlenül, majd végül levontam a következtetést, miszerint jó volna leengedni a kapaszkodómat, mivel mint utóbb kiderült,nem mást fogok, mint egy Raichu farkát.
-Te magasságos ég!- Kiáltom el magam, miközben a kezeim közt lévő farkincára tekintek.
-Ez...ez...ez...- Dadogtam kétségbeesetten, mivel teljesen leblokkoltam pánikfélelmemben, mivel nem is tudtam mit kéne tennem.
-Fi...figyelj csak. Van nállam erdei bo...bo...bogyó. Ha nem bántasz adok belőle. oké?- Próbáltam alkudozni. A kis teremtménnyel, hátha jó belátásra téríthetem.