Comin' to the rescue

[David Farewell]

Hát ezt nem hiszem el, ide is követ minket. Hogy lehet lerázni? Mindjárt ráuszítom az egyik pokémonomat. A nő elkezd beszélni. De nem értelmesen, csak össze-vissza félmondatokban. Semmit nem fogok fel mondanivalójából. Amíg el nem kezd beszélni a bájitalokról. Meg is mutatja őket. Ezek most nagyon jól jönnek. Csak nem egy csapda? Simán kinézem belőle, hogy valami más van az üvegekben. Például.. méreg. Beleszagolok az egyikbe. A szag hasonló az általam eddig ismert bájitalokhoz. Próba, szerencse, beadom a pokémonaimnak, akinek a sebei pillanatok alatt meggyógyul. A srácok frissebbnek és erősebbnek néznek ki, mint valaha. Kellemeset csalódtam a nőben, habár a magyarázata ellenére sem értem, miért segít nekünk. Mindegy is, nem érünk rá ezen agyalni. Az ajtóhoz lépek, és benyitok. Lenyűgöző, de egyben borzasztó látvány tárul a szemem elé. A helyiségben hatalmas, valamiféle folyadékkal töltött kapszulák vannak. Egyesekben tojások, másakban bébi-, vagy éppen már kifejlettnek tűnő pokémonok vannak. Közelebbről megnézve nem ismerem fel egyiküket sem. Talán mutánsok, vagy génmódosított pokék? Jobban megnézem az egyik példányt, és több ismert pokémon jellemzőit figyelem meg rajta. Úristen, ezek pokémonokat kereszteznek egymással? A céljuk egyértelmű: a tökéletes harcos kifejlesztése. Elvetik a pokémonok gyengéit, és az erősségeiket beleoltják az új példányokba. Vajon ki képes ilyen szörnyűségre?

[Betty]

Miután mindkét pokémonom teljes egészségnek örvend, átlépünk a következő szobába. Ez most valamiféle kutatóközpont, vagy mi? Mert nem az, amire számítottam, azt gondoltam, ez "csak" a bűnözőbanda bázisa, és semmi egyéb...de minden arra vall, hogy tévedtem. A képzelt kérdéslistában legalább kihúzhatom azt, hogy az általam ismert kutatócsoport benne van-e a buliban. Merthogy láthatóan nincs, hiszen ezeknek külön mutánsképző eszközeik vannak. Miután innen kiértünk, első dolgom lesz felkeresni őket, hogy megbizonyosodjak az ártatlanságukról.
A kapszulákat jobban megnézve kiderül, hogy itten keresztezéseket hajtanak végre. De tudhatnák, hogy a természet nem véletlenül alkotta meg a pokémonokat úgy, ahogy. A monitorokon csupa egyenes vonalat látok. Hiába, nagyon úgy tűnik, hogy ez a project kudarcba fulladt. Megvizsgálom az egyik feliratot, és tátva marad a szám: a dátum már vagy két és fél éves!
Ha a kutatók fejével gondolkodok, valószínűleg én is belátnám, hogy hiábavaló munka több pénzt és energiát ezekbe fektetni. Ezután nyilván másféleképpen próbálnám megoldani a tökéletes harcos elméletet.
Hirtelen ötlettől vezérelve kinyitom a táskám, és előkotrom belőle az előbb elrakott füzetet: a dátum kb két éves. Eszerint, miután nem sikerült keresztezésekkel elérni a célt, a kutatók tojásokkal próbálkoztak. Mondjuk ezen elméletemben nem vettem figyelembe, hogy ezt két különböző csoport akarta elérni. Miközben a fekete ruhások kereszteztek, a kutatók tojásokon tesztelték hipotéziseiket. Mivel a bűnözők terve megbukott, kikémlelték, mit csinálnak a másik oldalon, és az eredményeiket a tojással együtt egyszerűen ellopták. Ez egy racionális magyarázat, de egyáltalán nem biztos, hogy valójában is ez történt...
Miközben gondolataimba merülve nézegetem a szobát, a nő újra megjelenik. Meglepődött arcán rögtön látom, hogy még ő sem járt itt.
- Vajon miért hagyták itt rohadni ezeket, miért nem semmisítették meg őket? - kérdezem, bár nem is tudom, kinek szánom a kérdést, hiszen a jelenlévők közül aligha tudna valaki is kielégítő választ adni.
- Jogos a kérdés, de a válaszért le kell győznötök! - hallatszik egy hang az egyik sötét sarokból. - Már vártam rátok.
Egy kutatónak kinéző, szemüveges emberke lép elő, kezébe veszi pokélabdáit, majd eldobja őket:
- Magnemite, Voltorb, Golbat, titeket választalak!
- Lizi, Don, gyertek elő! - hívom én is barátaimat.
- Mégegy észrevétel, gyerekek. - szól a kutató - Ha a harc közben eltörik akármelyik kapszula, a benne lévő folyadék a normális pokémonokat azonnal kiüti. Még elmehettek, ha gondoljátok. - teszi hozzá.
Mi a fontosabb? Kiszabadítani egy régi barátot, vagy megóvni az új barátok életét? Ráadásul nyilvánvaló hátrányban vagyunk, mivel ellenfeleink pokémonjaiból kettő tud repülni illetve lebegni. Mi itt a jó döntés? Kétségbeesetten Davidre nézek, ő vajon hogy dönt.

[David Farewell]

A kapszulák alaposabb szemrevételének köszönhetően néhány feliratból kiderül, hogy ezek több éve itt vannak. De miért? Mi volt vele a céljuk? Ha nem vezettek eredményre a kutatásaik, vajon miért nem semmisítették meg ezeket a szörnyszülötteket? Vagy talán ennyi idő, amíg teljesen kifejlődnek ebben a folyadékban? Jó lenne megtudni rá a választ. Egy kicsit jobban körülnézek, és több doboznyi iratot találok, meg jó néhányat asztalokon és polcokon. De nincs időm megvizsgálni őket, hiszen időközben egy új hang csendül fel a szobában. Összerezzenek tőle, és gyorsan a hang irányába kapom a fejemet. Egy vékony, szemüveges ember tűnik fel. Hideg szemei a kapzsiság és az őrület jeleit mutatják. Nem csoda, talán évekig dolgozott ezen a sötét helyen olyan célokon, amelyek a legalapvetőbb emberi erkölcsökbe ütköznek, és talán lehetetlen a megvalósításuk. Eddig nem láttam, hol volt. Talán az egyik sarokban rejtőzött? Előhívja a pokémonjait: Egy Magnemite, egy Voltorb és egy Golbat. Ez nem túl előnyös, nem tudom, milyen elemmel támadjam az elektro pokémonokat. A kutató közli velünk, hogy a kapszulákban lévő folyadék ártalmas a pokémonokra. Ezzel még nagyobb előnyben van, hiszen az ő pokémonjai tudnak repülni. Talán egy barikádot kéne építeni, vagy valami.. Ránézek a srácokra:
- Csináljatok egy torlaszt azokból a dolgokból, amiket találtok. Gyorsan!
Rattie és Raul villámgyorsan megindul, és közelebb hurcolják a dobozokat. Chibi az ostoraival felborítja a polcot és az asztalokat. Ez egy ideig ellenállhat a folyadéknak, ha véletlenül eltörik az egyik kapszula. Véletlenül? Ellenfelünk felvesz egy apró tárgyat a földről, ami nyilván az előbb került oda, és hozzávágja az egyik kapszulához. Hisztérikus nevetésében újabb okot találok arra, hogy kételkedjek az épelméjűségében.
- Rohadék! Támadjatok mindannyian, amíg még nem jut el idáig az a lé.

[Betty]

Kritikus időszak ez egy tréner életében. A teljes kudarc szélén állok, és annyira lemerevedek, hogy nem tudok cselekedni sem ennek elkerülése érdekében.
Az őrült tudós hozzávágott valamit az egyik kapszulához, ami igaz nem tört el teljesen, de eléggé megrepedt ahhoz, hogy a gyilkos folyadék elkezdjen szivárogni belőle. És csak nevet és nevet, nem hagyja abba, ezzel is hozzájárul ahhoz, hogy nem tudok koncentrálni. David pokémonjai barikádot emelnek, ami egy rövidke előnyhöz juttat minket.
Golbat szuperszonikkal támad, és telibe kapja Lizit, aki elkezd keringőzni a terem közepén. Nem mondom, elég muris látvány lenne, ha nem éppen a folyadék felé vinné az útja. Valamit gyorsan ki kell találnom.
- Don, lennél szíves segíteni neki? - kérdezem.
Donnak nem kell kétszer mondani, egy duplarúgással kitisztítja Lizi fejét. Ekkor éri el mindkettőjüket Magnemite és Voltorb elektromos csapása. Szerencsére nem nagyon hatnak rájuk a kezdetleges mozdulatok.
- Don, használj szarvtámadást Voltorb ellen! Lizi, lángszóró Magnemite ellen! - ez jó taktikának bizonyul, mindkettő támadás célba ér. Donnal továbbra is Voltorbot kell támadni, mert ő nem tud a levegőbe emelkedni, Lizi távolsági támadása meg jó ellenszere lehet a lebegő Magnemite-nak.
Az ellenfél golbatjával egyenlőre nem foglalkozok, őt Davidre bízom. Remélem, a túlerő hamar véget vet a csatának. A folyadék meg csak szivárog tovább...

[David Farewell]

Golbat először Lizire támad, és miután eltalálja, felénk fordul.
- Chibi, ostorcsapás!
Pokémonom pontosan támad indáival, azonban ellenfelünk az utolsó pillanatban kitér előle, és Rattiet célozza meg. Nyilván egy kis friss vérre vágyik. Na ezt nem kapod meg!
- Rattie, hiperagyar!
A rágcsáló villámgyorsan megindul, kitér a veszélyes fogak elől, és Golbat nyakába harap. A denevér nagyra tátja a száját (feltételezem, hogy fájdalmas kiáltást hallat ultrahangon), és leveti magáról Rattatát. Utána ismét szembefordul velünk, és szárnyaival sebesen kezd csapkodni. Ezzel nagy szelet okoz, ami felkavarja a port a padlóról. A papírok is repkedni kezdenek, én meg nem látok semmit, és köhögni kezdek a portól. Hiába próbálok kivenni legalább sziluetteket, nem sikerül. Csak Raul ugatását hallom, ami egy kicsit furcsa, nem olyan mint általában. Aztán hirtelen abbamarad a szél, de a por még percekig nem ülepszik le. Kis idő múlva már lehet látni valamit, és szemem elé tárul, hogy mi történt az előző pár percben. Raul nyakán harapásnyomok vannak, de a tettes, Golbat is a földön van, és nem mozdul. Nyilván Rattie intézte el, aki pár lépésre áll mellette diadalittasan kihúzva magát. Chibi még mindig a fejét kapkodva keresi az ellenséget. Oldalra pillantok, és úgy látom, hogy Lizi és Don is kezdenek dűlőre jutni az elektromos duóval. Gyorsan megkérdezem Bettyt, hogy van-e még bájitalunk, amit beadhatnék Raulnak.

[Betty]

Golbat szárnycsapkodásai annyira felverik a port, hogy alig látom a harc folytatását. Egy pillanatra látom Don alakját, ahogy újra és újra nekimegy Voltorbnak, közben sérüléseket és egy-két villámot szerezve. Arról viszont fogalmam sincsen, hogy Lizi mit csinált Magnemite ellen...
Mikor leülepszik a por, egyszerre három dolgot is észreveszek: először is, hogy David triója legyűrte Golbatet, másodszorra, hogy Don alig áll a lábán, de a Voltorbot kiütötte, aki ájultan gurul a folyadék felé, és harmadszor, hogy Magnemite és Lizi még mindig harcolnak. Lizi gyorsasága miatt alig kap találatot, viszont eléggé kifárasztja a hajsza, Magnemite meg igyekszik kivédeni a sorozatos lángoszlopokat, amik felé hasítanak.
- David, el kéne a segítség Lizinek. Ha egyszerre két oldalról támadnánk, talán nem tudna ellebegni előlük. - indítványozom. A fiú kérésére előveszek két üvegcsével, és David kezébe nyomom. Don is kap egyet, majd visszahívom a labdájába; remélem egy ideig nem kell újra harcba szállnunk...
Lizi küzdelme eközben elég rizikóssá válik: Magnemite fokozatosan a földön folyó lé felé tereli pokémonom. Nem lesz ennek jó vége, ha David pokémonjai nem lépnek közbe!

[David Farewell]

A Bettytől kapott bájitalt beadom Raulnak, aki új erőre kap tőle. Ezután Lizi segítségére sietek.
- Rattie, Raul, kerítsétek be Magnemite-ot két oldalról, Chibi, te pedig támadd hátba!
Pokémonjaim megindulnak az ellenfél felé, és észreveszem, hogy Voltorb éppen a kapszulából kifolyó lé felé gurul. Gyorsan utánafutok, és még időben megállítom. Akár ellenfél, akár nem, nem lenne jó, ha hozzáérne a folyadékhoz. Dühít a szemüveges viselkedése. Felőle aztán belegurulhatott volna, nem érdekelné, mert vesztett. Közben Chibi ostorcsapással támad Magnemite-ra, és el is találja, de az elektromos pokémon szinte fel sem veszi a hozzá csapódó indákat. Ezen kissé csodálkozom. Magnemite már több támadást is bekapott, de még mindig ereje teljében van. Lehetséges volna, hogy a kutató kisebb változtatásokat hajtott végre rajta? Ez bizony könnyen meglehet. Ebben az esetben csak csapatban tudjuk legyőzni.
- Rattie, Raul, támadjatok gyors támadással!
Magnemite nem tudja eldönteni, hogy melyik rohamot figyelje, hiszen két oldalról támadnak rá. Végül Rattiet éppen sikerül elkerülnie, de Raul teljes erőből nekicsapódik. A támadás kissé megrogyasztja ellenfelünket. Odakiáltok Bettynek:
- Gyorsan, támadjatok a lángszóróval!

[Betty]

David csapata legyengíti Magnemite-ot, így nekem már csak a befejező csapást kell rá mérnem:
-Lizi, lángszórót neki! - kiáltom. A támadás sikeres, Magnemite nem tud tovább harcolni. Azonban az őrült tudós nem hívja vissza sérült pokémonjait, helyette felnyög, majd kacag egy nagyot, végül megfog egy vasdarabot, és teljes erőből hozzávágja a már repedt kapszulához. A gyilkos folyadék sebesen kezd ömleni, egyenesen az ájult Voltorb és az őt megmentő David felé.
- Ne! - ordítom, de ez nem sokat segít a helyzeten. A szemüveges az utolsó pillanatban mégis visszahívja Voltorbot, majd így szól:
- Túl rendesek vagytok, segítitek ezt a gyenge kis gömböcöt, pedig alig lehet használni valamire...hehehe...de most pórul jártok. Agyő!
Miután a másik két pokémonja is bekerült a labdájába, a tudós felmászik a mögötte lévő, eddig sötétségbe burkolózott létrán, és eltűnik a szemünk elől.
- Lizi, vissza! - mondom én is, és kétségbeesetten figyelem Davidot. Remélem Chibi ostorának segítségével átvészeli a bajt... De ha még sikerülne is, gyorsan kéne találni egy kijáratot, ugyanis a folyadék lassan beteríti a padlót, és elzárja előlünk a létrát is...

[David Farewell]

Lizi lángszórója telibe kapja Magnemite-ot, aki képtelen folytatni a harcot. Vége. Megnyertük. Illetve még nem, ugyanis a pszichopata szemüveges képtelen elviselni a vereséget, és egy vascsővel szétveri az eddig is szivárgó kapszulát. Visszahívja a pokémonjait, majd eltűnik egy létrán. A kapszulából kiömlő folyadék éppen felém tart. Hát ez remek. Valahogy nincs túl sok kedvem megmártózni benne, így rohanni kezdek az ellenkező irányba, a barikád felé. Futás közben visszahívom a pokémonjaimat a labdájukba, majd egy vetődéssel átugrom a torlasz felett, és gurulva érkezek a földre. Gyorsan felpattanok, és a létra felé iramodok.
- Gyorsan, utánam! - kiáltok le, és fürgén felmászok a létrán.
Egy sötét helyiségbe érkezünk, amiről a zseblámpám segítségével kiderül, hogy valami raktárszerűség. A padlón kupacokban állnak az iratok, és egy nagy halom doboz is van a falak mellett. Az, hogy a tudós itt bújt el, vagy egy csapóajtón távozott, nem világos. Jónak látom először is átkutatni a helyiség minden zugát, hátha a nyomára bukkanunk. A falak mentén ellenkező irányban indulunk el. Pár lépés megtétele után ismét meghallom az idióta nevetést. A hang irányába kapom a fejem, és éppen látom, ahogy a kutató az egyik iratkupacba vág egy olajlámpást, ami egy pillanat alatt fellángol. Ezután felránt egy csapóajtót az egyik falon, és villámgyorsan átugrik rajta. Még hallom, ahogy elreteszeli maga után. Csapdába kerültünk! Visszafelé nem mehetünk a lé miatt, a helyiségben kezdenek elharapózni a lángok, a továbbvezető ajtó pedig zárva van. Mitévők legyünk?

[Betty]

Csapdába estünk, egy majdnem végzetes csapdába... és nincsen víz típusú pokémonunk sem, akinek segítségével elolthatnánk a tüzet... összeszorítom a fogam. Nem tervezek itt meghalni, tehát az egyetlen megoldás... mi is az? Ja, épp ezen kéne nekem most agyalnom... de valahogy zavarnak a lángok. Megvan! Eszembe jutott! Nem hiába van az embernek két szeme! Az előző, kapszulás teremben láttam én egy normális ajtót is! Lehet, hogy az is zárva van, de ez az egyetlen esélyünk.
- David, vissza kell mennünk a létrán. Láttam egy ajtót a mutánsalkotó gépek mögött. Amíg a létra felső fokain vagyunk, a folyadék nem érhet el hozzánk, és szerintem Chibi ostorai elég erősek ahhoz, hogy átemeljenek minket az ajtóig. Ha nyitva van, megmenekültünk. Ha nem... de biztosan nyitva van. Másképpen hová a csudába menekült volna az a nő?
Beszéd közben kezdett kirajzolódni előttem az épület tervrajza, persze csak az a rész, amiken már végighaladtunk:

[David Farewell]

Bettynek mentőötlete támad: az előző helyiségben látott egy másik ajtót is. Más választásunk nem marad, így elindulunk lefelé a létrán. Azonban nem tudunk lemászni, mivel a folyadék már elöntötte a terem nagy részét. Körülnézek, és valóban megpillantok egy ajtót a kapszulákon túl. Előtte egy folyadékmentes terület van. Odáig elugrani lehetetlen, de valóban használhatnánk Chibi indát, bár erős kétségeim vannak afelől, hogy engem elbír-e. Mindegy, egy próbát megér, más választásunk úgysincs. Eldobom a labdát, ami az ajtó előtt landol, és a piros fényből előbukkan Bulbám. Kiadom neki az utasításokat:
- Az ostoroddal emelj át minket magad mellé a lötty fölött! Menni fog? - a kis pokémon elszántan bólint. - Rendben. Akkor kezdjük, nincs sok vesztegetni való időnk.
Chibi először Bettyt kulcsolja át indáival, felemeli, és leteszi maga mellé, majd hasonló módon jár el velem is.
- Szép volt, Chibi, köszi szépen - adom meg pokémonomnak a neki kijáró buksisimogatást. - És most lássuk ezt az ajtót.
Legnagyobb csalódottságomra az ajtó zárva van. Nem marad más hátra, minthogy betörjük. Először a vállammal feszülök neki, de ez azon kívül, hogy a karom fájni kezd, nem vezet eredményre. Indulhat a második menet, rugdosni kezdem az ajtót közvetlenül a zár mellett. Egy..kettő..három.. kinyílt. Belépünk az ajtón és meglepő látvány tárul a szemünk elé: sok-sok valószínűleg lopott pokémon gubbaszt a ketrecében.

[Betty]

Chibi nagyszerűen nevelt pokémon, hisz nem akármilyen Bulbasaurnak kell lenni ahhoz, hogy egy tizenévest, sőt, két tizenévest csak úgy himbálóztass az ostorral. A körülményekről nem is beszélve.
- Köszönöm,Chibi. - dicsérem meg én is - és neked is David. Lássuk, mi van az ajtó túloldalán!
Nem mondhatnám, hogy nem számítottam erre, hiszen engem már semmi sem tud meglepni a kapszulás mutánsok terme után. De azért ez mégis csak egy kicsit túl sok. Mi ez a hely? Mutánsképző, kutatóintézet, főbázis és pokémonraktár egyszerre? Egy icipicit túllőttek a célon. Ennyi ártatlan jószágot így beketrecezni! Az ajtóból még csak egy sornyi ketrecet látok, de ahogy beljebb sétálok, még kettőt fedezek fel. Minden sorban legalább 9 pár pokémon, egy oszlopban három ketrec foglal helyet... az még nem derült ki, hogy mindben van-e pokémon, de így is megdöbbent a mennyiség.
- Mi tartott ilyen sokáig? - hallatszik egy ismerős hang a bejárat melletti székről. Hátrafordultam, és csodák csodájára már megint a zsíros hajú nő mosolyog rám. Éppen a körmeit reszelgeti.
- Amúgy hogy hívnak? - kérdezem.
- Hogy is? ... Hát, mindenki másképp. De a legelterjedtebb az Anny.
- Értem... - válaszolok. Most legalább már tudom hova rakni a fejemben a karakterét. Halkan elindulok, és elkezdek benézegetni az utamba eső ketrecekbe.
- Őt nem itt találod. - hallom Annyt a háttérben. Nem figyelek rá, kutatok tovább. - Nem hiszel nekem, mi? - folytatja. - Hát jó. Csak gondoltam szólok. - És folytatja körmei reszelgetését.
Miközben bejárom a termet, a miénken kívül három kijáratot fedezek fel. Ezek szerint ez egy központi raktár, vagy valami ilyesmi. Még egy furcsa dologra leszek figyelmes: egy ketrecben mindig két szerencsétlen pokémon nyomorog, és az egyik fiú, a másik lány. Ezt pl a Nidoranokból jól lehet látni.
- Lizi, Don, gyertek elő! - hívom barátaimat. - Segítsetek nekem kinyitni a zárakat!
Teljes gőzzel nekilátunk a feladat végrehajtásának, de érdekes, egyetlen pokémon sem jön ki a nyitott ketrecekből. Talán túl fáradtak hozzá? Nem tudom biztosan.
- Ez így nem lesz jó... - fordulok Davidhez - szerinted hogyan lehetne segíteni rajtuk még?

[David Farewell]

Mikor belépünk a helyiségbe, és becsukjuk magunk mögött az ajtót, nehogy ide is befolyjon a lötty, ismét találkozunk a nővel. Cseppet sem lepi meg, hogy itt vagyunk. A ketrecek átvizsgálása során kiderül, hogy a pokémonokat párosával helyezték el. Gyorsan kinyitjuk az összes ketrecet, de a pokémonok furcsa módon nem hajlandóak kijönni. Vajon miért?
- Talán valami bájitallal megbolondították őket, vagy hipnotizálva vannak. Te mit tudsz erről? - fordulok a nőhöz. Illetve Annyhez, ha már tudjuk a nevét.
- A második lesz a nyerő - hangzik a tömör válasz.
- Ez nem túl jó, hiszen nincs egyetlen pszicho pokémonunk se, más ötletem pedig nincs, hogy mit kezdjünk velük. Talán ha sikerülne Jennyéket megtalálni, ők segíthetnének.
Négy ajtó is nyílik a helyiségből, ebből az egyik, amelyiken bejöttünk. Nem tudom, hogy a többi három közül melyiken kéne továbbmenni.
- Van valami tipped, hogy merre menjünk? - kérdezem Annyt.
Ő szótlanul a jobb oldali ajtóra mutat. A jelzett ajtóhoz lépek, és lenyomom a kilincset. Zárva. Még mielőtt feltehetném a kérdést, Anny válaszol.
- Abban a szekrényben találjátok az épület kulcsait.
Valóban, a szekrény kinyitása után a kezembe akad egy hatalmas kulcscsomó. Ismét az ajtóhoz lépek, és a zár megvizsgálása után gyorsan megtalálom a megfelelő kulcsot. Bedugom a kulcslyukba, elfordítom, és az ajtó kinyílik. A következő helyiségben félhomály van, a szememnek hozzá kell szoknia. Egy kis pislogás után már nagyjából látok. A földön ember ülnek és fekszenek bekötött szájjal és hátrakötött kézzel. Az egyikükben Jennyt vélem felismerni.

[Betty]

Most, hogy nálunk vannak az épület kulcsai, majdnem korlátlan számú lehetőség előtt állunk. Visszamehetünk Chibi segítségével a szemüveges által felgyújtott szobába, (ami szerintem már rég hamuvá vált), és kinyitjuk a következő ajtót, de azt is megtehetjük, hogy az itteni három ajtó valamelyikéből választunk. Anny a tőlünk jobbra esőt ajánlja, én is efelé hajlok, nem is tudom miért.
Az egérlyuknyi szobácskában emberek fekszenek és ülnek, megkötözve. Alig lehet valamit látni, mert ablak híján csak a ketreces terem gyér világítása ad némi fényt. A hozzám majdnem legközelebb eső alak miniszoknyát és tűsarkú cipőt hord. A felismerés úgy nyilall belém, mint ha csak egy Pikachu rázott volna meg:
- Jenny rendőr! - kiáltom elképedve.

Pár perc múlva már az egész osztag a lábán áll, kötelek, és sajna pokélabdák nélkül.
- Köszönöm, hogy megmentettetek! - tiszteleg Jenny, de arcán aggodalmat látok. Ennek hangot is ad:
- Betty, megmondtam, hogy nem jöhetsz velünk. Hogy jutott eszedbe idejönni? Meg is sérülhettetek volna!
- Igen, mondtad, hogy nem jöhetek veletek, de azt egy szóval sem említetted, hogy nem jöhetek utánatok. - mosolygok. - De még jó, hogy megtettem. Van ötletetek, hogy hová vihették a pokémonjaitok?
- Sajnos nincsen. Arra emlékszem, hogy valószínűleg vártak ránk, így már az első teremben hatalmas harcba keveredtünk. Azután a pokémonjaink egyszerre elálmosodtak, és valamiféle transzba estek. Az ellenfeleink is visszahívták az övéiket, így egyenlő lett volna a csata kimenetele, de ekkor pár fekete ruhás egy tucat Gastly-t hívott elő, akikre nem hatottak ezek a káros hullámok. A többi már sejthető...
Ekkor már teljesen biztos vagyok benne, hogy ezeknek van egy vagy több pszicho pokémonjuk. Mivel ez a picike helyecske nem rendelkezik másik kijárattal, visszamegyünk a ketrecekkel teli terembe. Kifelé menet elteszek pár kötélcsomót a táskámba, még jól jöhetnek.
A rendőrök elcsodálkoznak az itt lévő helyzeten, de tudatjuk velük, hogy ezek a pokémonok is transzba estek, ezért nem jönnek ki. Pár tag itt marad, hogy segítse szegényeket, ahogy tudja, mi pedig továbbindulunk.
- Ez meg ki? - kérdezi Jenny, Anny-ra mutatva.
- Ő itt Anny. - válaszolok. - Nem igazán tudom, hogy végülis kinek a pártján áll, de tény, hogy segített nekünk, többször is. - Bemutatásomra az említett nő csak bólogat, majd folytatja a körömreszelgetést.
- Nos, melyik ajtó legyen a következő? - kérdezem. - Menjünk jobbfelé?
Miután megszületett a döntés, a folyadékos szoba ajtajával szemben álló ajtóhoz igyekszünk. Ez egy olyan folyosóra nyílik, aminek alakja hasonlít egy tükörbe nézett L-betűhöz. Mi a hosszabb ág kb felénél állunk, az L-betű tetejének végén csak a fal néz velünk farkasszemet. Így hát elindulunk a forduló felé. A folyosó két oldala tele van rakva különböző képekkel. Látok itt egy rakás feketébe öltözött, mosolygó emberkét, de vannak pokémonokat ábrázoló festmények is... az egyiken egy Drowzee és egy Hypno ül törökülésben (hogy csinálják ezt?), mögöttük egy furcsa szerkezet...
Az L-betű másik végén, a kisszobával szemközti falnál, egy liftet találunk. Lehet, hogy csapda, és benn fogunk ragadni, netán mérges gázt fújnak ránk, ha bent leszünk, de meg kell próbálni. Úgy érzem, erre kell továbbhaladnunk, és Anny sem figyelmeztetett semmiféle veszélyre. Remegő kézzel megnyomom a hívógombot. Eddig minden sima, megérkezik a lift, és beszállunk. Egyetlen szintre lehet csak menni, a földszintre. Kezembe veszem két pokálabdám. Ki tudja, mi vár ránk, ha kinyílik a lift ajtaja?

/ Szerintem itt újra harcoljunk egyet, nehogy kijöjjünk a formából /

[Betty]