Rough start...

[Alex Benett]

*Elindultak az erdőben megkeresni a zaj forrását. Amint beérnek a fák közé a lányok elkezdenek beszélgetni Winnie Stantleréről, már épp közbe akarna szólni, hogy kijavítson valamit az egyik lány pontatlan nyelvtan használatában, amikor a szeme sarkában megpillant egy kis narancssárga tűzgomolyagot. A gyors léptek közepette hátra fordul és körbekémlel, de nem lát semmi érdekeset. Újra szembenéz az útiránnyal, kicsit lemaradt újdonsült társai mögött. Megdörzsöli a szemét.*
~Biztos még egy kicsit kába vagyok.
*Gondolja és felgyorsítja lépteit. Beér Winnie és az agancsos Pokémon mellé, amikor újabb dörej rázza meg az erdőt. Safira tanácsára felgyorsítják magukat, amikor tekintetük elé tárul a látvány. Három, nem éppen bizalomgerjesztő alak, láthatóan indokolatlan okokból támadja az erdő néhány lakóját. A két lány felháborodva felkiált és Winnie el is indul. Alex azonnal követi, gondolva hogy harmadik társuk is követi őket. Amint egy kicsit közelebb érnek rögvest oda is kiált az idegeneknek, bár a heves lány a hozzájuk intézett szavaival már felhívta a kis kompániára a figyelmet. Átfut az agyán, hogy csak be akarják fogni őket, de elveti az ötletet a valószínűtlensége miatt.*
-Szervusztok, megtudhatnánk, hogy miért teszitek ezt? Ha el akarjátok fogni őket, akkor azt nem kéne ilyen kegyetlenül csinálnotok. Kérlek álljatok le és magyarázzátok el!
*A helyzethez mértem feltűnően nyugodt a hangja, de bal kezével hátranyúl és már ott a kezében egy Pokélabda.*

[Safira]

* Megszületett a döntés, így oda lépnek a három alakhoz, akik az összegyűlt Pokémonokat támadják. Safinak se sok kell és szóba le is támadja őket egyből.*
- Azonnal hagyjátok abba, nem veszítek észre, hogy csoportosan támadjátok őket, ráadásul egy Pokémon elkapásához mi szükség van bombákra?
* Haragosan teszi fel kérdését, ökölbe szorítja a kezei és dühösen tekint a a három alakra. *

- Hahaha * nevet fel az egyik majd beszélni kezd. *
- Drága gyereke, jobban tennétek ha elmenétek innen, amint látjátok Pokémonokat gyűjtünk be, és csakis a ritka igazán erős Pokémonokra fáj a fogunk, de ami azt illeti a szertartás alatt még egy Pokémont sem találtunk, így keresgélünk. A gyenge Pokémonok nem érdemlik meg, hogy bármilyen trénerhez kerüljenek. Így valamilyen szinten még jót is teszünk. * neveti el megint magát az alak, majd a két mellette lévő erősen bólogat és folytonos támadásokat indítanak. Három Flareon segítségével folyamatosan kordába tartjátk a Pokémonokat.*
- Gyerkőcök, ha nem akartok bajt akkor menjetek innen de sűrgősen! * vigyorog meglehetősen tovább. *

* Safi még dühösebb lett, így nem hagyja szó nélkül az iménti monológot.*
- Arra várhattok, egyébként meg milyen szertartásról beszélsz te.
* Safi nem mondható nyugodtan, ami azt illeti számára elég kiborító a dolog.*

- Tudatlanok... ha nagyon kíváncsiak vagytok megosztok veletek valamit. A Pokémonok 10 évente egyszer összegyűlnek ennél a fánál, az erdőból és valamennyien a hegységből ennél a fánál gyűlnek össze, hogy tanácskozzanak és hogy a területeket szétosszák, így nincsen vita. Ha az elméletünk nem csal akkor ez azt jelenti, hogy valamilyen Pokémon levezényli a szertartást, hisz tömeg tömeget szítana, egy felsőbbrendű Pokémon biztos korlátozza őket. Értitek már? Nyavalyások * teszi hozzá az alak.*
- Még egyszer nem szólok! El innen!
* Az alak Flarionjával újra támadást indít a Pokémonokkal szemben, a hatalmas fa lassan tűzre gerjed*

* Safi társaihoz fordul *
- Valamit tennünk kell, nem nézhetjük tétlenül ezt. * könnyes szemei mindent elmondanak, várja az ötleteket.*

[Betty]

A földút csakúgy porzik mögöttünk, ahogy beveszünk egy kanyart, és hopp! Majdnem elütöttem egy Weedle-t. Lizi kíváncsian fordul hátra és majd hanyatt esik a nevetéstől, hogy én már megint a földre kerültem. De legalább a pokémonnak nem esett bántódása.
Morcosan leporolom magam, és ekkor újabb dörrenés hallatszik, immár egészen közelről.
Összenézünk Lizivel, és ugyanarra gondolunk: csak nem bombáznak éppen?
Hangokat is hallok, mintha valaki nevetne, fölényesen, majd beszélni kezd, és igen, ezt a hangot hallottam már valamikor...régen...
Nem tétovázunk tovább, futunk és futunk és futunk, majd hirtelen megtorpanok: a látvány nem mindennapi! Három ember három Flareonnal támad majd háromszáz pokémont, amit három gyerek próbál megakadályozni.
Lizi hangosan felmordul, nem tetszik neki amit lát. Erre az egyik gonosztevő felénk fordul.
És itt vége szakadt a haragomnak, egyszerűen elillant, és helyét átvette a gyűlölet és félelem keveréke. Egy olyan félelemé, amitől két éve nem bírok megszabadulni.
Még fejemben visszhangzottak a szavak...az illatok...a feszültség...minden...:

"Elbújtam egy bokor alatt, és vártam. Ekkor hirtelen az egész hely kivilágosodott. Villám. Csak egy másodpercig tartott, de ez is elég volt ahhoz, hogy észrevegyenek. „Ott van!”- hallottam a durva hangot. És ekkor felrepedt a tojás a kezeim között.
- Siessünk, el kell venni tőle még mielőtt a pokémon először ránéz! - a durva, fenyegető hang kiadta a parancsot.
- Nem fogom engedni! - ordítottam, és mint a felriasztott őzike, kitörtem a bokorból, minél messzebb innen, annál jobb, csak ez járt a fejemben. A kezemben szorongatott pokémon kinyitotta szemeit, és rám nézett. Én lettem az anyukája.
És akkor mögöttem újra felhangzott a hang: Flareon, lángszórót neki!"

[Winnie]

Ezek az emberek nem olyan ártatlanok voltak, mint a többi, egyszerű tréner. Nagy zsákmányra fájt a foguk. Sőt, nem nagyra, legendásra. A kacagásuk őrjítő volt. Elmondták aljas monológjukat, majd Safi felénk fordult, én pedig nem tudtam mire gondolni. Összeszorult a szívem, majd Stantlerre néztem, és vissza a többiekre.
- Szerintem muszáj ezt valahogyan megakadályoznunk. Nem nézhetjük ölbe tett kézzel!- mondtam magabiztosan, majd fejemet a föld felé szegeztem, és törtem a fejem:
- De úgysem tudnánk legyőzni őket- hangzott egy idő után számból a keserű mondat. Stantler ágaskodott, mint aki megőrült , úgy csinált. A patájával felverte a port a földről. Az egyik alak lángszóró támadásra utasította a Flareonját, én pedig kétségbeesetten öleltem át Stantler testét, megpróbáltam megvédeni, bár nem tudtam, hogy a lángszóró felénk jön-e.

[Alex Benett]

*A férfi szemében őrület csillan, miközben a mondókáját szavalja. A lányok felháborodva válaszolnak neki, bár tekintetükön látszik a tanácstalanság. A Pokémonok sivítása egyre jobban kezd felerősödni. A lángok elkezdik emészteni a az erdő fáit, a meleg növekszik, még nem elviselhetetlen, de könnyen azzá válhat és ha továbbterjedne akkor akár az egész rengeteget is felégetheti.*
~Remélem a lányoknak van víz Pokémonjuk.
*Gondolja és szeme sarkából rájuk tekint. Szafira könnyezik, Winnie gazellája felágaskodik és porvihart kavar. A fiú jobb kezével eltakarja a szemét, balját előkapja amiben ott a labda. Elkiáltja magát.*
-Rendben, itt a szép szó már nem számít semmit! Meg kell védenünk az erdő lakóit és valahogy el kell oltanunk a tüzet!
*A levegőből kezd eltűnni por. Alex felemeli a labdát, de nem dobja el, mint a legtöbb tréner. Hagyja hogy a kezében kinyíljon. Abból egy vörös nyaláb csap ki és tőle úgy két méterre ér földet. Quilava ott materializálódik. A Pokémon már érzi, hogy nincs minden rendben és társa felé fordul. A srác néhányat szökken és már ott is van közvetlenül mellette.*
-Quilava! Segítenünk kell nekik! Vedd célba a legközelebbi Flareont és használd a "Gyorstámadást"! Itt nem harcolhatunk mi is tűzzel, nem táplálhatjuk a lángokat!

[Safira]

* Helyes úton haladnak meg kell védeniük a természetet és a vele járó Pokémonokat attól, hogy kiírtásra kerüljenek, ha nem tesznek valamit akkor bajba kerülnek, az egyetlen lehetőségük ha támadnak. Az egyik Flarion támadni készül Winnie felé. Más lehetősége nincs Safinak, Cubone segítségével talán el tudja nyelni a lángokat.*
- Cubone! Téged választalak, használd a csontodat a tűz támadás kivédésére.
* Cubone kipattan a labdából majd a csontja gyors forgatásával hárítani tudja a támadást. Safi oda szalad Winnie-hez és felsegíti a Pokémonját védő lányt a föld közeléből.*
- Jól vagy Winnie? Támadnunk kell, gyerünk, használd Stentlert!
* Mondja bátorítóan Safi, majd újabb utasítást ad.*
- Ügyes vagy Cubone, használd a csontodat! Csont bumeráng támadás!
* A csont repül és sikeresen betalál a kételkedő Flarion számára.*
- Azt hiszem nem fogtok innen addig eltűnni ameddig nem leckéztet titeket senki! Még egyszer nem szólok, menjetek el innen!
* Mondja parancsolóan Safi, hisz egyre idegesebb, körülötte már egyre jobban forrósodik a levegő, kezeit maga elé emeli, hogy védekezzen a tűz ellen, ahogy elnézi senki sem rendelkezik vizi Pokémonnal, ami most elég nagy hátrány lesz!*
* Alex, Quilava-t használja aki meglepően gyors támadásra képes, és sikeresen találatot visz be. De vajon hova tűnt a harmadik Flarion? Amikor a dombra tekintenek fel észre veszik, hogy a harmadik a dombon szalad fel.*
- Vajon az miért tart arra?
* Cubone Flarionja nem sokáig marad tétlen, Cubone egy elég erős öklelő támadást kap ami valamilyen szinte kizökkenti egyensúlyából és földre teríti őt. Safi odaszalad hozzá és felsegíti a földről.*
- Cubone… nincs semmi bajod? * tekint rá könnyes szemmel.*
- Valamit tennünk kell srácok!
* Ordítja el magát, de közben Quilava ellen egy tűzörvény támadás közelít, vajon Alex tudja hárítani? És vajon Winnie különleges Pokémonja előtud drukkolni valamilyen erős támadással? *

[Betty]

Fülemben szavak visszhangzanak, szememet elvakítja a por, arcomat megpörköli a forróság. Valami húzást érzek a lábam száránál, de nem tekintek lefelé, csakis előre, egyenesen előre, a gonosztevő szemének közepébe fúrom villódzó tekintetem. De nem beszélek. Minek tenném? Nem tudnék mit mondani...
A húzás lassan átcsap karmolásba, és csak ekkor veszem le tekintetem őróla, és figyelmem középpontjába helyezem a karmolások indítóját...igen, valahogy narancssárga, és morog, és minden érzékszervével azon van hogy felhívja a figyelmem...de mire is?
Valaki mintha gyorstámadást használt volna a távolban, most meg egy csont repül a levegőben, és vélhetőleg célba is ért...
Azután fura dolog történik: mintha az egész kis világom kezdene eldőlni, a lángba borult fák a felhőkkel együtt egyre közelebb kerülnek a földhöz, de várjunk csak!
- Auuuuu! - kiáltok fel. Lizi elégedetten morog egyet, majd suhint egyet nagyot a farkával.
- Lizi, hogyan kerültem én a földre? - kérdezem ámulva. Lizi mégegyszer eljátssza a jelenetet: farkával oldalba löki képzelt trénerét, aki ettől hanyatt vágódik.
- Épp amikor kellett. Köszi!
Észre se vettem hogy eddig túlságosan is eluralkodtak felettem a félelmeim, nem figyeltem a külvilágot, vagyis nem fogtam fel belőle semmit. Felállok, és újra ránézek a férfira a flareonnal. Immár tisztán tudok gondolkodni.
- Csak nem ismerjük egymást valahonnan? - kérdezi ő.
Nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy válaszoljak. Körülnézek. Az ismeretlen tűz pokémon, egy Cubone és egy szintén ismeretlen szarvasféleség harcol két flareonnal. A harmadik flareon úgy látszik eltűnt.
Úgy érzem itt az ideje, hogy én is beszálljak. Odarohanok a két lányhoz meg a sráchoz.
- Sziasztok, Betty vagyok, de nincs idő a bővebb bemutatkozásra, meg kell védenünk az erdőt és lakóit! Legyen négy a kettő ellen! - mondom sietve, majd intek Lizinek.
- Lizi, karmolással indítunk! Mutasd meg milyen gyors vagy!
Kis pokémonomat már a "gyors" szó lázba hozza, a másik tűz pokémon felé sandít, hogy az figyel-e, majd hihetetlen sebességgel ront neki a legközelebbi flareonnak, és megkarmolja.

[Winnie]

-Ezt nem hagyhatjuk szó nélkül (ahogy azt sem hogy ennyi ideig nem írtam, bocsi XD) - szólt, majd Stantlerre nézett, aki bólintott egyet. Tudta mit kell tennie.
- Jöjjön egy hipnózis, altasd el azokat a gazokat!-adta ki az utasítást, majd Stantler követte is azt.
-Srácok, ha ez beválik, akkor el fognak aludni, és lehetőség lesz a támadásra! Szorítsunk Stantlernek!- kiáltotta ökölbe szorított kézzel, majdnem ő is beszállt a bunyóba, méghozzá puszta kézzel. Ekköt tűnt fel egy új lány, akiről nem tudott sokat, de biztató volt a jelenléte. Úgy gondolta, egyszerűen muszáj győzniük, mert ha nem, azzal nem csak hogy az árvákat, de saját magát is elárulja.A hevességben még Bettynek sem köszönt, ugyanis kiderült, hogy ez a neve.

[Alex Benett]

*Az események csak úgy peregnek. Safira előhívja Cubone-t. Alex igen erős Pokémont fedez fel a kis jószágban. Gondolatai be is igazolódtak, támadásait látván egy pillanatra megfordul a fejében, hogy nincsenek is akkora bajban, amekkorának az tűnik. A pár percnyi kis dekoncentrációja miatt viszont, nagy árat kell fizetnie. Quilava felé megindult egy hatalmas és láthatóan igen erős Tűzörvény.*
-Quilava! Gyorsan, használd az Ásást, majd menj a Flareon közelébe, törj elő és támadj rá a Csillagzuhannyal!
*Alexet kissé elfogja az aggódás. Ezzel ki is merült, a nem tűz elemű arzenáljának listája. Reménykedik a gyors győzelemben, nem akar túl kiszámíthatóan harcolni, mert úgy könnyen megsérülhet a Pokémonja. De ezen sincs ideje sokat vacakolni. Egy új személy jelenik meg a színen, egy lány. A nevét nem értette, de most nem igazán törődik ezzel, csak örül, hogy kaptak még egy támogatót. A lány egy Charmandert használ. Alexnek teljesen ki ment a fejéből a kis piros lángcsóva amit még idefelé jövet látott az erdőben. De ez érthető a harc hevében. A kis gyík a másik Flareont veszi célba, de látszik, hogy jól megnézi magának az idősebb tűz Pokémont, aki épp abban a pillanatban tör ki a talaj felszíne alól. Winnie felkiált és egy igen hatásosnak tűnő képességet vet be társánál. Alex reménykedik, hogy sikerül neki és elkezdhetik valahogy oltani az erdő fáit, ha befejeződik a küzdelem. A srác nem veszi észre a harmadik ellenfél távozását, túlságosan leköti a sajátja.*

[Safira]

*Sikeres a harc heve, Alex támadásai egyszerűen fantasztikusak, csak nem sokat érnek a jól képzeltt Flareonokkal szemben. Ha egy pillanatra is de sikerült megállítania az egyik Flareont. Lizi, a Charmander sikeres támadást hajt végre, mind két Flareon háttérbe szorul de a végső sikert Winni Stantlere alakítja, sikeresen elaltatja mindkét ellenfelét. Safi ugyan felsegítette Cubone-t aki még talán képes egy támadásra.*
- Cubone, csapd le őket egy Csontbumeránggal!
* Ordít fel a lángok közül az Ifjú lány. A két Flareon földre kerül, mestereik vissza hívják őket.*
- Nos talán alábecsültünk titeket…* vigyorodik el az egyik gaz, majd folytatja.*
- De valamiről megfeledkeztetek!
* És amikor ezt kimondja, egy hatalmas tűz örvény támadás kerekedik, a domb tetejéről, feltételezhető, hogy a harmadik Flarion okozza ami megcélozza egyenesen a hatalmas fát, és lángra is kap.*
- Ebben az adott pillanatban menydörgés hagyja el a horizontot, a szél feltámad, az idő egyre zordabb, és az égből egy Pokémon száll le, aki igen hevesen reagál a történtekre. A pokémon lerepül az égő fa elé, majd a Flarionra tekint, aki újból támadást indít a szárnyas ellen. Pár szárny csapással vissza is téríti a támadást. A Flarion a földre zuhan. A három hitvány menekülni kezd. Ho-Oh az ősi Pokémon aminek persze hőseink nevét nem igazán ismerhetik még, hisz kalandjuk során talán még nem hallottak róla, talán ámulattal és bámulattal tekintenek rá, talán nem. Viszont Ho-oh nem oly kedves a történtek után mint ahogy azt bárki várná. Felemelkedik az égbe, majd szárny csapásokkal eloltja az égő tüzet, miután ezt megtette, egyenként kezdi el támadni a fiatalok Pokémonját. Talán elvesztette a fejét? Vagy csak biztosra megy? Hogyan lehetne meggyőzni arról, hogy segíteni akartak az ifjú trénerek és nem ártani?*
- Cubone! *ordít fel Safi!* Próbálj meg kitérni a támadás elől.
* Az ifjú Cubone sérülést szenved és a földre zuhan. Nincs más választás, Safi vissza hívja őt a Pokélabdába. A többiek vajon mit tesznek?*


// Két nap megint vagyok nyomjuk meg a kalandot srácok //

[Betty]

Lizi és én csak úgy ámulunk! Ezek a fiatal trénerek aztán igazán otthon vannak a harcban! Egykettőre sikerül mind a két Flareont legyőzniük, csak sajnos nem számol senki a harmadik pokémonnal a domb tetején, aki felgyújtja a hatalmas fát.
- Lizi, ha ez a fa eldől alászorulhat itt mindenki! - kiáltom kétségbeesve. De, úgy látszik, másnak is felkelti a figyelmét a baj. Egy madárpokémon ereszkedik alá, elkergeti a gonosztevőket, majd minket vesz célba.
Olvastam már valamit a sziget körüli legendás madarakról, de ez egyikőjükre sem hasonlít. Hatalmas vörös szárnyai vannak, sárgás farktollakkal, ez biztosan nem Moltres, de mivel láthatólag tűz típusú, nem lehet a másik kettő sem...
- Ööö...köszönjük szépen a segítséget! - ordítok fel neki, de valószínűleg nem hallja, mert megtámadja Lizit, aki először ügyesen kitér előle, de a második csapását már nem tudja kivédeni.
- Lizi, ne! - kiáltom, és odaszaladok hozzá. A kis pokémon szörnyű állapotban van. Eleinte kétségbeesek, majd felállok, és mérgesen odafordulok a madárhoz:
- Hát most ez kellett neked? Először idejössz és megvédesz mindenkit, segítesz elkergetni a bűnözőket, utána meg ránk támadsz? Neked most akkor mi a feladatod, megvédeni a pokémonokat vagy megsebezni?
Dühös kitörésemet a szörny csendben végighallgatja, végignézi ahogyan újra lehajolok az alig két hetes pokémonom mellé, ölembe veszem, majd a könnyeimmel küszködve visszahívom a labdájába.
- Hiszen alig kaptam meg egy napja.... - folytatom, immár halkabban. Erre a madár int az egyik vad Pidgeyottonak, aki elrepül, és csőrében egypár Oran bogyóval tér vissza.

[Winnie]

A hatalmas pokemon láttán ledermedtem. Nem tudtam mit tegyek. A sikert neki köszönhetjük,de most megtámad minket. Mit tegyek? Ez járt a fejemben, miközben a nyakamban lógó pokemonlabdát szorongattam. A madár felé néztem, és remegtem, nem tudtam mit csinálni, befagytam. (bocsi h rövid lett de nem tok mit írni O.o
)

[SkyRean]

// Nincsen semmi baj, de viszont azt vedd bele, hogy mi történik a Pokémonoddal, hisz támadást indít ellene, amire reagálnod kell Esetleg próbáld jellemezni a Pokémont, vagy írj arról h te hogyan látod most a helyszín, az nem baj ha ugyan azt leírod amit a mesélő leír, így a te karaktered is átéli csak máshogy =) //

// Sry az OFF-ért xD //

[Alex Benett]

*A két Flareon elleni harc sikeresen zárul. Bár nem egyedül hajtott végre győzelmet, hanem az újonnan verbuvált csapat segítségével. Csak akkor jut eszébe a harmadik ellenfél, amikor az egyik szemben álló férfi felhívja a figyelmüket rá. A még harcképes Flareon egy hatalmas tűznyalábot zúdít a fára. De akkor nem várt eseményláncolat következik be. Egy igen terjedelmes madár jelenik meg a fák lobjainál. Alex ámulattal néz a csodálatos lényre. Az, szárnyai suhintásával elfújja az eddig igen erősnek vélt támadást. A három férfi menekülőre fogja. A srác már felsóhajt, de ekkor az óriási Pokemon megtámadja őket. Nem igazán tudja hová tenni a dolgot, de amikor Cubone-t elsodorják a lángok aggódva figyeli a kis "csontost". De Safira szerencsére kapcsol és vissza is hívja a labdájába. A Lizi névre hallgató kis Charmander is megsérül, Ő is visszakerül a labdába. Alex nem várja meg hogy Quilavával is ez történjen, bár az igen magabiztos és támadásra kész, de visszahívja. Kissé tanácstalanul néz a lányokra.*
-Most mit tegyünk? Akárki ki is Ő, nem tudjuk legyűrni. Még együttes erővel sem!

[Safira]

* Mind a négyen ott állnak a tolassal szemben, sajnos nem tudnak mi tévők lenni. Safi nem tudja, hogy kinél hány Pokémon maradt, de azt tudja h neki már csak Happy van, akire sajnos nem fog sokra menni e küzdelemben, feleslegesen nem fárasztja ki ha nem muszáj. Úgy látszik a Pokémon nincs tisztában azzal, hogy mit is tett a négy fiatal az ügy érdekében. Szakad az eső, a fák lombjai csak úgy süvítenek a madár Pokémon ki tűz támadásokra képes, két szárnyát égnek emeli, mintha támadni készülne. A körülötte lévő erdei Pokémonok csak állnak és néznek, Pidgeyek, Pidgeottok a levegőben vannak, a csend nagyobb mindennél, most ő az úr. A madár ég felé tekint majd csőrét kinyitja egy tűz gomb keletkezik benne, majd újra a négy trénerre tekint, talán már éppen támadni készülne, amikor egy apró kis Rattata lép a fiatalok elé. Valamit mintha mondana, valamin mintha vitába szállna, valami mintha megváltozna. Az égbolt nyugodni kezd, csendesedik, de az eső nem áll el. Olyan mintha a tűz Pokémon és az időjárás összefüggne. Viszont a támadást nem nyeli el, a tűz még mindig a csőrében szunnyad, és várja a megfelelő alkalmat arra, hogy támadjon, ahogyan látszik a kis Pokémon nem volt rá hatással, és annak ellenére hogy ott van ugyan úgy hajlandó támadni.*
- Azt hiszem számunkra eljött a vég, pedig úgy szerettem volna Tréner lenni. Örülök, hogy megismerhettelek titeket, köszönök szépen minden segítséget!
* Könnyezik meg Safira, majd reszkető türelmetlen hangon szólal meg ismét.*
- Vajon mire vár, mi történik most?
* A Pokémonok nagy része a fiatalok elé gyűl és együttes erővel próbálják meggyőzni a tűz Pokémont, az idő még jobban csendesedik, az eső eláll, de a felhők megmaradnak. Ekkor az ott lévő összes Pokémon oda gyűlik, csoda történik, a felhők eloszlanak, a kedélyek megnyugodnak, a madár Pokémon felemelkedik, még bólint egyet fejével, aztán elrepül a horizontról. Az idő teljesen kijavul, a Pokémonok szembe fordulnak, még egy ideig nézik megmentőjüket, utána szépen lassan oszlódni kezdenek ők is. Megnyugvást leltek, ha csak egy időre is, de tíz évük megint van…*
* Safi újdonsült barátai felé fordul, megnyugvást lelt ő is, hiszen egy pillanatra azt hitte, hogy nem fogja ilyen könnyen megúszni a dolgot. Örömében táncikálni kezd, csak új szedi jobb-bal lábát rázza fejét és égnek állt kezeit dobálja maga felett.*
- Sikerült, sikerült! *ordibálj újongva *
- Mindenki jól van? Pokémonjaitok? * kérdezi érdeklődve, majd hírtelen kapcsol.*
- Jaj ne, Cubone megsérült!
* Pokélabdáját rögvest előveszi, majd szólítja a kis Cubone-t*
- Cubone, búj elő!
* Cubone, a földön marad nem mozdul. Safi könnyes szemekkel tekint rá, és oda siet hozzá.*
- Cubone, jól vagy? Mond Winnie, nem tudsz segíteni valahogy?
* Aggódik Pokémonja miatt, de talán Winnie, tud segíteni.*