|
|
Post by Betty on Jul 4, 2011 16:27:02 GMT 1
Miután Safi elindul felfedezőútjára, mi is elkezdjük a tréninget. Alex Quilavat használja a bemutatóhoz, Lizi pedig lélegzetét is visszafojtva figyeli annak minden mozdulatát.
- Lizi, próbáld utánozni a lángszórót! - kiáltom, és rámutatok egy szikladarabra. A kis pokémon szembefordul a kijelölt célponttal, nagy levegőt vesz, és torkából hamarosan előtör...a levegő?!
- Nembaj, próbáld újra! Nézd meg alaposan, hogy Quilava hogyan csinálja!
--- 20 perc múlva... ---
Lizi fáradtan rogy le a földre. Mogorván figyeli kiszemelt ellenfelét, a kősziklát, amihez eddig egyetlen icipici lángocska sem ért el. Remegő lábaival föláll, majd odamegy társához, és kérdez tőle valamit. Quilava, úgy látszik, tanácsokkal látja el. Ezután Lizi, kicsit elszántabban, mint eddig, újra farkasszemet néz a szürke szörnyeteggel, aki, (milyen érdekes) egy centit nem mozdult azóta.
- Lizi, lángszórót neki! - utasítom első pokémonom. De hiába, nem jön össze neki. Megpróbálja mégegyszer, és végre valahára előtör egy apró lángcsóva, de tíz centire sem távolodik el Lizi szájától, és szertefoszlik.
- Ez már jobb volt, úgy látom a technika már megvan, már csak a koncentráció hiányzik.
Elgondolkodom, mit is lehetne tenni ezügyben.
- Lizi, képzeld azt, hogy az a szikla az az ember, aki megtámadta az erdő pokemonjait! Nézd, vele van a Flareonja is! - kiáltom, és rámutatok a szikla előtti kis kőkupacra.
Pokémonom mordul egyet, erősen rákoncentrál a feladatra, és egy hatalmas lángszóróval eltalálja a kőkupacot, majd ezután a sziklát is.
Felugrok örömömben, odaszaladok Lizihez, és átölelem.
- Na így kell ezt csinálni! - ujjongok, majd Alexhez és Quilavához fordulok:
- Mindent köszönünk szépen, de azt hiszem jó lenne mozgó célponttal is gyakorolni a támadást. Benne vagytok egy gyakorló küzdelemben?
|
|
|
|
Post by Alex Benett on Jul 4, 2011 17:27:03 GMT 1
*Safi magára hagyja az edzeni kívánó duót. Alex fejében felötlik, hogy inkább marasztalja a lányt, nehogy a tegnap megismert férfiak ismét rá támadjanak. De végül úgy dönt, hogy a lány biztos nem megy messze és ha valami bajba kerülne akkor segítségért kiált, az pedig nyomban ott is van az Ő személyükben. Miután besétált az erdőbe azonnal el is kezdik a gyakorlati oktatást. Quilava bemutatja egy földkupacon a lángszórót. Először nem igazán megy a kis Pokemonnak, de 20 perc próbálkozás után, egy kezdőhöz képest igen csak szép támadást hajt végre.*
-Hmm...ez nagyon szép volt! Csak így tovább srácok! Sok gyakorlással igen erős páros válik majd belőletek.
*Jelenti ki mosolyogva, majd Betty további kérésére egy kicsit felhúzza a szemöldökét. De fejébe kúszik egy kis kép és egy kis félszeg mosoly derül el az arcán.*
-Hát, nem hiszem, hogy Quilavaval kéne vívnotok az első csatátokat. De tudod mit? Gyere elő Teddiursa!
*A vörös fénycsóva kíséretében megjelenik a kis medvebocs. Félősen összerezzen, de amint észleli, hogy ugyan azok veszik körül, akik az előző este is jelen voltak (sőt a hangoskodó lány nincs a láthatáron) azonnal megnyugszik. A fiú visszahívja Quilavát, hogy pihenhessen egy kicsit a Cubone elleni harc előtt. Alex lehajol Teddiursához és pár mondatot súg neki.*
-Figyelj, Tedi! Úgy gondoltam, hogy jól jönne neked is egy kis gyakorlás. Mit szólnál, ha összemérnéd az erődet Lizivel?
*Megnyugtatóan mosolyog és fejével a Charmander felé int. A kis mackón először elhatalmasodik a pánik, de társára tekintve ez leenyhül egy kis izgalommá. Teljesen megbízik nevelőjében. Alex arca büszkeségre vált, majd felegyenesedik. Teddiursa megpördül a tengelye körül. Elesik. Feláll. Botorkál egy kicsit és félig elszánt, félig izguló tekintettel néz szembe újdonsült ellenfelével.*
-Nos? Így is benne vagy?
|
|
|
|
Post by Betty on Jul 5, 2011 13:05:00 GMT 1
Alex előhívja Teddiursát, majd megkérdezi, hogy így is jó lesz-e a csata. Lizi izgatottan bólogat, nekem is tetszik az ötlet.
- Igazából nem egy igazi küzdelemre gondoltam Quilava ellen, csak egy kis gyakorló meccsre, hogy megnézzük, Lizi tud-e harc közben is eléggé rákoncentrálni a feladatra, és tüzet fújni. De így mégjobb, hiszen Lizinek is biztosan nagyobb kedve lesz harcolni, ha némi esélye is van a győzelemre. Nem igaz, Lizi? - kérdem kis pokémonom. Az még mindig bólogat, de már nem rám figyel, a macit nézi, hogy mit csinál éppen; majd fut pár kört, hogy mindenki lássa, milyen gyors. Végül megáll, szembefordul Teddivel, és harcra készen mordul egyet.
- Akkor kezdhetjük, Alex? - kérdezem. Még van egy kis időnk, amíg Safi visszaér.
|
|
|
|
Post by Alex Benett on Jul 5, 2011 13:39:32 GMT 1
*Teddiursa kissé visszahátrál Lizi szaladgálásától. Majdnem elbotlik a saját lábában, de végül sikerül megőriznie az egyensúlyát. Alex egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy lehet nem volt jó ötlet a mackót bevetni egy csatában. De végül kiveri a fejéből ezen gondolatokat és mosolyogva fog neki a küzdelemnek.*
-Persze, hogy kezdhetjük!
*Kiált fel hatalmasa mosollyal az arcán, Teddiursán is látszik, hogy egyre lelkesebb, a fiú ezen egy kicsit meg is lepődik.*
-Rendben. Készen vagy Teddi? Akkor mi indítunk! Kezdjünk egy Sorkarommal!
*A medve karmai elkezdenek sárgán ragyogni. Megindul Charmander felé, hogy megsorozza egy rakás karmolással.*
|
|
|
|
Post by Betty on Jul 5, 2011 14:51:58 GMT 1
Alex és Teddiursa ügyesen kezdik a harcot, ám Lizi nem ijed meg holmi sorkaromtól.
- Kerüld ki! - utasítom első pokémonomat, aki gyorsan elugrik a mackó ütése elől.
- Ügyes vagy, és most, lángszóró! - kiáltom, ám egy apró füstgomolyagon kívül más nem hagyja el Lizi torkát. Jól gondoltam, ez a mozdulat még elég erőteljesen gyakorlásra szorul...Lizi szomorúan rámnéz, megvonja a vállát, majd elmosolyodik, mintha azt mondaná: " Most nem jött össze, de majd legközelebb!"
Lizi hite engem is magával ragad, ökölbe szorítom a kezem, és elkezdek gondolkodni a megfelelő stratégián. Valahogy nyernünk kell!
Eközben a mackó újra támad, de mivel is?
|
|
|
|
Post by Alex Benett on Jul 5, 2011 15:27:03 GMT 1
*Kivédik az első mozdulatot. Teddiursa egy pillanatra megtorpan és összezavarodik. Még szerencse, hogy Lizi lángszórója sem működik. Alexnek el kell tűnődnie, hogy hogyan is tovább. Nem tudja, hogy milyen harci képességek rejtőznek még a mackóban. Ez az első ilyen eset, hogy vele együtt áll ki egy másik tréner ellen. Néhány taktika átfut az agyán, de csak pár pillanat áll a rendelkezésére így hamar el is határozza magát az egyik mellett.*
-Hmm...szép kitérés! De Teddi, ne hagyd magad! Duplacsapat!
*Teddiursa körül a levegő megrezdül, majd öt, a medvéhez pontosan illő más jelenik meg egymás mellett. Első pillantásra megkülönböztethetetlenek. Alex kissé felemeli hangját a nagy örömködésben.*
-Szép volt! Most pedig ismét jöjjön a Sorkarom!
*Az eredetivel együtt az öt koppintás is elindul Lizi felé.*
|
|
|
|
Post by Betty on Jul 5, 2011 16:28:03 GMT 1
Nem várt fordulat következett be: Teddi duplacsapatot használt, kombinálva egy újabb sorkarommal. Így Lizinek nincs esélye kitérni, hiszen egyszerre hat mackó ugrik neki. Gyorsan ki kellett találnom valamit. Olvastam a Charmanderek támadásairól valamit, de Lizi még elég fiatal pokémon, így biztosan tudom, hogy a karmoláson és a hörgésen kívül más mozdulatra nem képes. Persze ott van még a lángszóró, az egyetlen trükk, ami a mi javunkra fordíthatná a meccset. Meg kell próbálnunk újra.
- Lizi, koncentrálj erősen! Csak egy az igazi közülük!
A macicsapat vészesen közelít, nincs idő gondolkodni. Lizi láthatóan zavarba jött ennyi Teddiursa láttán.
- Lizi, forogj és közben használd a lángszórót! Így eltalálhatod az összeset!
Remélem bejön a taktika, mert ha nem, úgy Lizi súlyos sérüléseket szenvedhet. Feszülten figyelek, miközben Lizi nagy levegőt vesz, és sikeresen használja új mozdulatát. Lángok csapnak elő torkából, ekkor kezd el pörögni, és eltalál négy medvét is! Azonban az igazi nincs köztük, és a lángszórót Lizi nem tudja sokáig tartani, elfogy a láng mielőtt elfogynának a mackók.
Lizi kicsit elszédül a forgástól, és a maradék két Teddiursa eltalálja a sorkarommal. Pokémonom nem adja fel, lesöpri magáról a port, és farkasszemet néz két elllenfelével. Az eséstől elmúlik a szédelgése is.
- Lizi, karmold meg a bal oldalit! - adom ki a parancsot. Pokémonom szinte keresztülvágtat az előtte álló területen, csak a port látom mögötte. Reménykedek, hogy az igazi Teddit találja el.
|
|
|
|
Post by Alex Benett on Jul 5, 2011 18:37:21 GMT 1
*Alex megrémül amikor Lizinek sikerül bevetnie a lángszórót. De ez nem tart sokáig, ugyanis a kis gyíkban, elég hamar kifogy a szufla. Nem találja el a valódi medvét. Láthatólag el is szédül. A fiú kap az alkalmon és felkiált.*
-Most! Itt az esély!
*Teddiursa beveti a sorkarmot. El is találja a kis Pokemont, de nem túl nagy sikert arat vele. A pikkelyei elég masszívak ahhoz, hogy egy Teddihez hasonló, edzetlen medvécske támadását háríthassa. Alex felszisszen. A Charmander támad. A bal oldalit veszi célba.*
-Gyorsan, térj ki!
*Sikolt fel a srác. De társának már nincs ideje. A karmok eltalálják és hátraesik. Alexnek elfúl a hangja, de szemében öröm csillan. Pokemonja felkel, és bár kicsit megszeppenve, de még mindig harcra készen áll szembe a lángoló farkú kis lénnyel.*
-Rendben. Duplacsapat! És most használj te is Karmolást!
*Teddiursa már eléggé kifáradt, így nem tudja igazán bevetni az előbbi képességet. Most csak egy darabka képmásra tellett neki. De így ketten vágnak bele a támadásba.*
|
|
|
|
Post by Betty on Jul 5, 2011 19:41:40 GMT 1
A robogó porfelhő célba veszi a bal oldali mackót, és eltalálja. Amaz hátraesik, és a másik medve eltűnik.
- Ügyes vagy, Lizi, jól választottunk! - ujjongok, bár örömöm azonnal alábbhagy, ahogy Alex egy újabb duplacsapatra biztatja Teddit. Szerencsére a mackó csak egyetlen hasonmást képes teremteni, ám így is kettő az egy ellen, ráadásul a macik karmolással folytatják. Lizi hátraugrik egy nagyot, hogy elég távolság legyen közöttük, majd parancsra vár.
- Lizi, gyorsan fuss kettejük közé, és az egyiket karmold meg, a másikat meg egyazon lendülettel vágd oldalba a farkaddal!
Ehhez a mozdulathoz nagyon gyorsnak kell lenni. Lizinek tetszik ez a fajta küzdelem, hibátlanul végrehajtja a támadást, még mielőtt őt magát találat érte volna. Az egyik Teddiursa szertefoszlik, a másik még talpon van, de Lizi egy jól irányzott karmolással földre kényszeríti.
Mindketten várunk, hogy Teddi föl tud-e még kelni, de úgy látszik erre már nem képes.
- Lizi, nyertünk, megnyertük életünk első csatáját! - kiáltom, és felemelem kis barátomat. Lizi testbeszéddel adja tudtomra, hogy nem ez az első csatánk, így hozzáteszem:
- Najó, ha a Flareonokat és a madarat nem számítjuk... - így már ő is bólogat.
- Teddi, jól vagy? - kérdezem, és lehajolok a mackóhoz. Lizi is odasétál mellém, és várakozóan néz a macira. Azonban lábai neki is hamar felmondják a szolgálatot. Nem is csodálom, hiszen hirtelen kellett nagyon gyorsnak lennie, és találatot is kapott a harc során.
- Lizi, vissza! Ügyes voltál, pihend csak ki magad. - dícsérem meg, majd újra lehajolok, és megsimogatom Teddiursát:
- Te is jó voltál. - mondom neki barátkozóan.
|
|
|
|
Post by Alex Benett on Jul 6, 2011 17:26:53 GMT 1
*Alex reménykedik, hogy támadásuk sikerrel fog zárulni. De nagy sajnálatára ez most nem jön össze. A kis Lizi elkerülte a karmokat, majd egy igen ügyes és gyors kombinációs támadás segítségével a földre küldte Teddiursát. A Pokemon nem képes tovább folytatni a harcot. A srác először csalódottan néz rá az ujjongó győztesekre, de hamar meglágyul a szíve és együtt örömködik a duó első győzelmének.*
-Nagyon klafák voltatok! Ügyes kis manővert eszeltél ki Bett'! És te, Lizi! Egyszerűen gyönyörű kivitelezés. Egy élmény volt veletek megmérkőzni.
*A lány visszahívja Charmanderét. Aztán lehajol Teddihez és biztatóan őt is megdicséri. Ez igen sportszerű viselkedés tőle. A kis medve nagyon megszeppenve próbál felállni, de nem képes rá. De a szimpátia jeleként ráteszi jobb mancsát Betty kezére. Alex felkurjant.*
-Hohóó! Mit látok? Sikerült egy új barátot szerezned Teddi?
*Kérdi vidám mosollyal, majd felkapja társát és egyszer megpördül vele. Ez láthatóan nem nyerte el az épp imént kiütött Pokemon tetszését.*
-Nagyon ügyes voltál drága barátom! Bátran és szépen küzdöttél, de most menj és pihenj le! Majd a legközelebb mi aratunk győzelmet!
*Visszahívja a zilált lényt. Ismét a leányzóhoz fordul. Kezet nyújt neki.*
-Köszönöm a harcot, Bett'! De tényleg, komolyan mondtam. Gyakoroljatok jó sokat, mert a legközelebbi küzdelemben már mi is sokkal felkészültebbek leszünk.
*Barátságos, de céltudatos az ábrázata. Egy pillanatra félrenéz. Megköszörüli a torkát.*
-Khmm...hol lehet ennyi ideig Safi? Remélem nem történt semmi!
|
|
|
|
Post by Betty on Jul 7, 2011 8:13:53 GMT 1
- Mi is köszönjük a lehetőséget, hogy megmérkőzhettünk veled. - mosolygok Alexre - Gyakorolni fogunk, és egy nap majd újra összemérhetjük az erőnket!
A fiú kérdésére én is körülnézek, de Safi sehol sincs.
- Érdekes... - mondom - Már vissza kellett volna jönnie. Lehet, hogy eltévedt?
A mezőt lágyan súrolja a reggeli szellő, a fák elégedetten susognak körülöttünk. Minden csendes, és ez az érzés rám is átragad. Lefekszem a földre és a felhőket bámulom...az ott pont úgy néz ki, mint egy pidgey...ja, az tényleg egy pidgey...és az? Az igen hasonlít egy charmanderre...és a mellette lévő meg...
Nyugalmam egy pillanat alatt elszáll. Felülök, és halkan sóhajtok egyet. Jellemző. Már mindenről az a pokémon jut eszembe...remélem, hogy jól van...
Lemegyek a vízpartra, és a csillogó vízből feltöltöm a kulacsom.
- Te is kérsz, Alex? Nagyon tiszta ez a víz.
Egy pillanatra elbámulok, majd pillantásomat végigfuttatom a láthatáron, Safit keresve. Az egy óra már rég letelt...
|
|
|
|
Post by Alex Benett on Jul 10, 2011 12:20:52 GMT 1
-Igen, kérek. Köszönöm.
*Kiveszi Betty kezéből a kulacsot és belekortyol. Visszaadja a lánynak, majd elnéz arra amerre ő.*
-Ááá, biztos nincs baja.
*Mondja mint ha a gondolataiban olvasna.*
-Hmm...elmegyek én is járok egyet. Kíváncsi vagyok a környékre és a Pokemonokra. Nemsokára visszajövök. Hátha közben rátalálok a barátnénkra is.
*Jelenti ki mosolyogva és elindul az erdő felé, amerre Safi ment. Belép a fák közé, de nem arra indul el amerre nem is olyan régen újdonsült barátja. Tíz percig menetel. Rengeteg Pidgey-t és Oddish-t lát mindenfelé. Kiér egy másik kis tisztásra. Majd szeme sarkából megpillant egy kis sárgás-barna gömböcöt. Az megmozdul. Gurul egy fél métert és kinyílik.*
~Hmm...egy Sandshrew? Azt olvastam, hogy itt nem élnek. Mit kereshet vajon itt?~
*Hatalmas mosoly jelenik meg az arcán. Hátranyúl és elővesz egy Pokelabdát. Előhívja belőle lángoló társát, a labdát nem engedi el, hanem a kezében nyugtatja. A kis föld Pokemon ekkor észreveszi őket és már tudja, hogy mi fog történni. Harcias-kihívón rájuk morog. Látszik, hogy nincs ellenére egy kis vetélkedés*
-Quilava! Elkélne nekünk egy kis vérfrissítés. Nem gondolod? Használd a lányszórót!
*Alex felrikolt izgalmában. Társa szájából erőteljes lángcsóva csap ki. Eltalálja újdonsült ellenfelét, de az csak lerázza magáról a támadást. Hát igen, a típus ellenétek most a srác ellen játszanak. Sandshrew ismét összegömbölyödik és elkezd robogni Quilava felé. A srác felkiált egy "térj ki"-t. De túl későn, a gömb eltalálja barátját. Amaz hátraesik, de gyomban fel is pattan és megrázkódik.*
-Húú, ez szép volt! Úgy látszik a tűz alapú támadások nem sokat használnak ellene. Akkor viszont használd a Füstfelhőt, ugorj fel és szórd meg egy Csillagzuhannyal!
*Adja ki az utasításokat. Quilava felmordul és szájából egy füstbomba röppen ki, eltalálja vele Sandshrew-t aki ettől egy hatalmas füstfelhőbe burkolózik. Így szerencsétlenségére nem láthat semmit. Megzavarodik. A lángoló kis fenevad felpattan a levegőbe és megszórja a füstöt sárgán ragyogó csillagokkal. A füst hamar eloszlik és feltűnik a kába ellenfél. Néhány lépést tesz az éppen földet érő Pokemon felé. Alex felrikolt.*
-És most egy Gyorstámadást!
*Quilava hihetetlen sebességre tesz szert és nekiront a befogni kívánt Sandshrew-nak. Hátrazuhan, de még nem veszti el az eszméletét.*
~Itt az alkalom!~
*Gondolja Alex. És elveti a már egy ideje kezében lévő labdát. Eltalálja vele a kába Pokemont. A vörös fény körberagyogja és beszívja az új otthonába. Miután talajt ér a kis gömb még néhányat mozog, de hamar megnyugszik és egy helyben marad. Alex diadalittasan felüvölt.*
-Hááááááh! Sikerült! Szép volt Quilava! Szert tettünk egy új társra és barátra.
*Visszahívja a kissé kifáradt barátját és elindul vissza a táborba, hogy elújságolja és bemutassa barátainak az új csapattagot.*
|
|
|
|
Post by Betty on Jul 11, 2011 12:47:23 GMT 1
Miután Alex elment egy kis felfedezőútra, lefekszem egy vastag törzsű fa alá, és a vizet bámulom. Hirtelen felbukik egy Magikarp a hullámok tetején, majd gyorsan alámerül. Még egy ideig bámulom a helyet, ahol eltűnt, majd gondolok egyet, és előveszem az Alextől kapott könyvet.
- Pokémonok a Johto régióból. - kezdem el olvasni. A könyv borítóján pár ismeretlen pokémon néz velem farkasszemet. Belelapozok az olvasmányba, és kikeresem őket: Chikorita, Cyndaquil, Totodile...ők lehetnek a kezdőpokemonok, pont úgy,mint nálunk Bulbasaur,Charmander és Squirtle...lássuk csak, mik vannak még itt...Sentret...sima normál pokémon, mint Rattata. Érdekes, hogy a különböző régiók pokémonjai között meg lehet találni a párhuzamot. A könyv végén a misztikus pokémonokról is szó van. Lugia, Ho-oh...róluk nincsen kép, a könyv szerint eddig még senki nem tudta lefotózni őket.
Pár pillanat múlva leragadnak szemeim, és elbóbiskolok. Félálomban még hallom az erdő pokémonjainak halk neszeit, de hamarosan megjelenik előttem a képzeletem alkotta valóság, és én édes álomba merülök:
" A városi kórházban ébredek fel. Megpróbálok felülni, de testem minden porcikája fájdalomtól ordít. Gyengén visszahanyatlom a párnámra, és a plafont nézem. A falióra ketyegését elnyomja az éppen kinyíló ajtó nyikorgása. Anya lép be rajta, aggódóan rámnéz, én megpróbálok mosolyogni, de nem megy.
- Mi történt velünk? - kérdezem.
- Nem tudom pontosan, járókelők találtak meg téged, súlyos égési sérülésekkel. Várj csak, azt mondtad,velünk? Volt még veled valaki?
Ekkor benyitott a kórterembe a néni. Anyát figyelmen kívül hagyva leült az ágyam szélére.
- Én nem akartam, hogy így végződjön. - mondta. - Sajnálom...
Hangja elfúlt, majd Anyára pillantott:
- Ez az egész az én hibám. Én adtam a lányod kezébe a tojást, ez volt az egyetlen esélyem, hogy megmentsem. Megpróbáltam feltartani a bűnözőket,de nem jártam sikerrel...ha tudtam volna...
- Milyen tojást? - vágott közbe Anya, kicsit felemelt hangerővel.
- Sajnos nem mondhatom el. - hajtotta le fejét a néni. - A kutatócsoport megígértette velem...
- Tehát a kutatócsoport az oka? - Anya már nagyon dühös volt. - Tudtam, hogy csak bajt jelent a jelenlétük. Jól megvoltak ők a szárazföldön, minek kellett eljönniük a szigetre? Ráadásul magát is belekeverték...meg a lányomat is...egy vacak tojásért...
- Kérem, ne kiabáljanak, ez egy kórház! - nyitott be az orvos.
Kínos csend telepedett a szobára. Anya az ablakon bámult ki, a néni az ölében tartott sütit nézegette, én pedig a plafont...
- Hoztam egy kis finomságot. - törte meg a csendet a néni. Anya csak sóhajtott egyet, én megköszöntem az ajándékot.
- Kíváncsi vagyok, milyen pokémon kelthetett ki abból a tojásból. A kutatók nem mondták meg. Rám bízták a kikeltést, de szigorúan meghagyták, ahogy a tojás világítani kezd, azonnal hívjam fel őket. Így azt sem tudom, hogy miben lehetett más, mint a normális pokémonok, lehet hogy...
A néni elharapta a mondat végét.
- Nem szeretem, ha pokémonokkal kísérleteznek. - csóválta a fejét Anya, figyelmen kívül hagyva a nyilvánvalóan okkal befejezetlenül hagyott mondatot.
Ezek után eszemben sem volt elmondani a néninek, hogy a tojás valójában a kezemben kelt ki. És hogy az a pokémon először engem látott meg."
Nyugtalanul ébredek. Már megint a múltról álmodtam... Újra végigélem a történéseket, egészen az elejétől, és azt kell hinnem, hogy nem véletlenül. Valami készülőben van, és bizonyosan tudom, hogy valahogy kapcsolódni fog ahhoz, ami két éve történt. Talán lesz folytatás. És remélem, hogy jobb véget ér, mint akkor.
|
|
|
|
Post by Alex Benett on Jul 13, 2011 16:37:28 GMT 1
*Visszatér hevenyészetten felállított kis táborukba. Látja, hogy Betty alszik. Gonosz kis mosoly jelenik meg az arcán. Úgy dönt, hogy megrémiszti a leányzót. Halkan odasettenkedik, de mire elkiáltaná magát az felriad álmából. Kissé felkuncog saját szerencsétlenségén. Vidoran köszön új barátjának.*
-Szép ébredést Bett'! Hogy aludtál?
*Nem vár a válaszra. Már nagyon ég benne a vágy, hogy bemutassa neki az új csapattagot. Bal kezével előveszi a Pokelabdát és az elhajítása nélkül előhívja Sandshrew-et.*
-Képzeld! Bővült a csapat! Ő itt Sandshrew!
*Lehajol és megsimogatja a az új jövevény fejét. Az egy kissé feszeng a túl sok újdonságtól. Végül is most találkozik először újdonsült tanítójával is a harc óta.*
-Óóó...milyen kis szerény itt valaki. Szia Sandshrew a nevem Alex. Remélem jó kis csapat leszünk mi együtt! És tudod mit? Bemutatom neked az új társaidat. Ő itt Bett', őt is nem rég ismertem meg. Igazán kedves lány. Ők pedig itt...
*Előveszi a másik két labdát és kiszabadítja belőle régebbi cimboráit.*
-...Teddiursa. És Quilavát már ismered.
*A tűz Pokemon barátságosan közelíti meg az új fiút. Míg Teddiursa egy kicsit félszegen, egy elbotlás követően odalép hozzá és megszaglássza. Biztonságosnak ítéli meg, ezért kissé megnyugodva tekint rá.*
-Nah mennyetek csak ismerkedjetek össze!
*Noszogatja vidáman őket. Sandshrew egy csepp zavarral engedelmeskedik tanítójának, benne van a vérében. Mereven csatlakozik a döcögő medvéhez és a felszabadultan szaladgáló Quilavához. A srác csak ekkor veszi észre, hogy barátja nincs túl jól. Leül török ülésbe és egy csepp aggódással tekint rá.*
-Jajj, bocsáss meg. Jól érzed magad? Valami rosszat álmodtál?
|
|
|
|
Post by Betty on Jul 13, 2011 18:31:24 GMT 1
Először csak hangfoszlányok jutnak el a fülembe, de azután élesen hallom, ahogy Alex beszél valamit a pokémonjaihoz. Felülök, és megdörzsölöm a szemeim. Még mindig az álmom jár a fejemben...de ekkor meglátok egy Sandshrewt nem is messze tőlem. Alex pokémonjaival játszik. Érdekes. A fiúnak lenne egy új pokémonja? Hű, tényleg sokáig alhattam...
Alex kérdésére persze visszatérnek az emlékeim.
- Igen, elég rosszat álmodtam. Igazából, nem is álom volt, hanem a múltbéli valóság... - sóhajtok egyet. Egy kicsit elgondolkozom azon, jó ötlet lenne-e a fiúnak elmondani a dolgokat, de azután úgy döntök, hogy ártani nem árthat, sőt, talán más szemszögből nézve kiderülhet valami más is. Így hát folytatom:
- Kilenc éves koromban elraboltak tőlem egy pokémontojást, ami persze a kezemben kelt ki, de sajnos nem tudtam megmenteni...éppen azok a tolvajok voltak, akik az erdőt is gyújtogatták...és azóta...mindig újraálmodom a történéseket, egészen az elejétől...és egyszerűen nem hagy nyugodni...
Egy pillanatra elhallgatok. Nem tudom, mit mondjak még...
- Az a te Sandshrew-d? - kérdezem. - Aranyos jószág. Nekem is kéne már egy új pokémon...csak hát arra is nehezen vettem rá magam, hogy elmenjek Liziért...
|
|
