|
|
Post by Webber on Feb 24, 2012 18:48:06 GMT 1
Felveszi pokémonját, majd közelebb jön bemutatkozni.
-Webber vagyok -mondom, majd megszorítom a kezét. -Hát, a Bulbasaurod tényleg rendkívülien kitartó, becsüld meg. Gondolom, te is mész a pokémoncenterbe, ha gondolod, mehetünk együtt.
Poliwag épp most totyog ki a szökõkútból, Zubat viszont még mindig nem jött vissza.
Sötét lett.
Csak most tudatosult bennem, mikor elnéztem a sûrûn növõ fák irányába, ahova Zubat ment. Ennyi ideig csatáztunk volna? Nem hiszem, biztosan történt valami; a szürkület teljesen kimaradt. Ránézek újdonsült ismerõsömre, õt viszont látszólag nem aggasztja a hirtelen jött sötétség, ezért úgy döntök, nem osztom meg vele ebbéli aggályaimat.
-Zubat, gyere vissza!
Nem jön. Mit csinál még? Már hívnám újra, amikor elõbukkan a fák közül.
-Végre. -Mondom, majd visszahívom a pokélabdába.
-Poliwag, te is gyere vissza. Na, most már indulhatunk - szavaimat már Attilának intézve.
|
|
|
|
Post by Attila on Feb 24, 2012 19:16:49 GMT 1
Miután Webber visszahívta az utolsó pokémonját is elindultunk kifelé a parkból a pokécenter felé. Nem elég, hogy besötétedett, de még a köd is leszállt körülöttünk és a levegő is jócskán lehűlt, így én egy szál pólóban igencsak elkezdtem vacogni.
Mintha a fák és a virágok is megváltoztak volna. Meg úgy egészében véve az egész park arculata teljesen átalakult. Az eddig gyönyörű zöldellő fákon most egyetlen egy levél sem volt. A virágok mind elfeketedtek és szomorúan és fonnyadtan lógtak az ágyásukban. Az eddig gyönyörűen zöldellő pázsit teljesen eltűnt a talpunk alól és csak itt-ott lehetett látni, de az is a virágokhoz hasonlóan sötét volt és kipusztult. Ahonnan eltűnt a fű, annak a helyét göröngyökkel teli terméketlen föld vette át. Az eddig élettel teli parkból, ami tele volt pokémon és ember hangokkal hirtelen egy kihalt és hátborzongató csöndes terület lett.
Az orrunkig sem láttunk a ködben és csak egyenesen mentünk előre várva a percet, hogy végre kiérjünk erről az ijesztővé vált területről.
Már jó fél órája gyalogoltunk. Biztos voltam benne, hogy ekkora nem lehet ez a park, hiszen alig 5 perc alatt értünk oda még reggel Bulbasaur-ral arra a helyre, ahol később aztán csatáztunk Webberel.
Miközben csöndesen caplattunk előre, meg mertem volna esküdni rá, hogy nevető és kuncogó hangokat hallottam a hátunk mögött, de mikor hirtelen hátrafordultam nem láttam ott semmit. A hideg rázott ki ettől, mert ez nem először fordult elő kifele tartó utunk során.
- Webber így nem jutunk ki soha, szerinted mit kéne tennünk? - tettem fel a srácnak a kérdést, remélve, hogy ő majd talál valami ésszerű magyarázatot erre az egész helyzetre.
|
|
|
|
Post by Webber on Feb 26, 2012 13:31:40 GMT 1
Elindulunk, a park pedig mintha életre kelt volna, hogy meghaljon. A fákról eltûntek a falevelek, a virágok megfeketedtek, a fû is mintha megfagyott volna. Egyikõnk sem szólt semmit, minhta attól minden megoldódna, hanem egyre gyorsabban próbáltuk elhagyni a parkot. Viszont a leereszkedõ köd ezt is megnehezítette, alig láttunk valamit. Lassan már annyi ideje megyünk, hogy az egész várost el kellett volna hagynunk, de valahogy még mindig úgy érzem, hogy a parkban vagyunk.
Egyszercsak halk kacagást hallok mögülünk. Attila átrafordul, én viszont megyek tovább. Ismerõs hang volt, most viszont semmi kedvem nem volt szellempokémonokkal foglalkozni.
Attila végre interaktálni akar és megkérdezi, hogy mi a fenét csináljunk? -Azt hittem, legalább valami ötlettel áll elõ, kár.
-Talán szellem, vagy pszichopokémonok szórakoznak velünk, nem tudom. Nem szokott ennyire megváltozni a környék ilyen rövid idõ alatt.
Mire ezt kimondtam, a köd elkezdett oszlani. Nem volt ismerõs a hely, viszont annyit kivettem, hogy egy viszonylag tágas, fényekkel gyéren megvilágított teremben vagyunk. Gyorsan hátrafordultam és szinte vártam, hogy egy Gastly, vagy egy Haunter rámvigyorogjon, de nem volt ott semmi.
-Figyi, azt értem, hogy most máshol vagyunk, mint mikor leszállt a köd, de hol jöttünk be? Nem látok semmiféle bejáratot...
|
|
|
|
Post by Attila on Feb 26, 2012 14:52:24 GMT 1
Webber szerint szellem vagy pszicho pokémonok keze lehet a dologban. Szellemek... Már a gondolatuktól is a hideg futkosott a hátamon. Észre sem vettük, de hirtelen egy alig megvilágított, mondhatni tágas terembe érkeztünk. Körülöttünk a falakon mindenhol pókhálók sokasága, a fényt a fejünk felett lógó régi csillárban lévő gyertyák szolgáltatták amitől még hátborzontatóbban festett az egész. A falak kopott szürke kövekből voltak rakva és előttünk egy széles lépcső állt mind két oldalán fából készült kapaszkodóval (amire rá nem bíznám az életem, olyan állapotban volt), ami egy emeletre vezetett. Az emelet félhold alakú volt rozoga fakorláttal ellátva, ahonnan jól belehetett látni az egész földszintet. Miközben a szemünkkel vizsgáltuk az épületet, ismét meghallottam a kacagó hangot, ami az emeletről jött. A hang irányába fordítottam a tekintetem és a félhomályból előlépve egy őszhajú szakállas rongyokba öltözött öregember nézett le ránk. Száját mosolyra húzta, ami engedte látni igen hiányos fogazatát. Meglepetésemben (vagy inkább ijedtségemben? ) hátraléptem egyet. Az öreg ismét felkacagott, majd beszédre nyitotta fogatlan száját: - Láttam a harcotokat a parkban és mit ne mondjak... igazán tetszett! Nagyon ügyesen néztetek szembe a kihívásokkal, ezért hát... Arra gondoltam, hogy én is adok egyet nektek. - a szavai mögött érezni lehetett a gúnyt, miközben beszélt hozzánk. - Mégis ki vagy te és hogy kerültünk ide? - tettem fel a legnyilvánvalóbb kérdést. - A nevem az most nem fontos. Hívj csak Próbamesternek, vagy ahogy akarsz. Én... vagyis inkább MI hoztunk ide titeket. - kacagott fel az öreg ismét látni engedve az ocsmány szájüregét. - Mi? Mit jelenthet az hogy mi? Ezek többen vannak? Vajon mit akarnak tőlünk?A Próbamester fojtatta: - Hogy hogyan kerültetek ide? A válasz felettébb egyszerű! A társaim és én hipnotizáltunk titeket és elvezettünk ide benneteket. Egyetlen kijárat van és azt csakis akkor találhatjátok meg, ha sikeresen kiálljátok a próbákat! Ne izguljatok, a pokémonjaitokat meggyógyítottuk, így frissen vághatnak bele a csatába - húzta széles mosolyra a száját. - Hogy micsoda? Ezek hozzányúltak a pokémonjainkhoz?! - Az első próbátok: legyőzni engem... Vagyis inkább ŐKET! - Az öreg a hátunk mögé mutatott és ahol eddig nem volt semmi, most hirtelen egy Nidoking és egy Nidoqeen termett csatára készen. A pokémonok a földet kaparták, hogy ha megkapják a parancsot megindíthassák rohamukat. - Ha sikerül legyőznötök őket tovább mehettek a következő Próbamesterhez. De mondanom sem kell... eddig ez még senkinek sem sikerült. - húzta vigyorra a száját. - És mi van, ha elbukunk? - tettem fel az egyetlen kérdést, ami a fejemben járt. - Akkor barátaim, ez lesz a sírotok! - nevetett fel az öreg, majd hátrahúzódott az árnyékba. Ekkor hirtelen a két pokémon őrjítő sebességgel megindult felénk. A padló a lábuk alatt úgy remegett, mintha egy Diglett horda masírozna alatta. Nem volt idő gondolkodni, cselekedni kellet. Eldobtam a pokélabdát és hívtam Bulbasaurt, aki szemmel láthatólag valóban csodás állapotban volt. - Rendben Bulbasaur, először is térj ki, majd használj pengeleveleket! - adtam ki az utasítást. - Webber, ha ezt megússzuk én állom egy egész napodat a Burger Kinglerben... / Ami vörössel van írva azt magamban gondolom. Jobb megoldásnak találtam mint zárójeleket rakosgatni.  / |
|
|
|
Post by Webber on Feb 27, 2012 15:49:23 GMT 1
Lassacskán feltûnt egy lépcsõ, ami egy felsõ emeletre, mondhatni lelátóra vezetett. Kezdett derengeni, hogy ez egy pokémon-edzõterem... Egy öregember lépett a korlátokhoz, aki magát Próbamesternek hívja, és elmeséli, hogy hipnózissal hoztak ide minket. Micsoda?! Már láttam olyat szellemek miatt, ami igazából nem is volt ott, láttam már összedõlni készülõ barlangot hirtelen megnyugodni', viszont még sosem voltam hipnotizálva. Semmi kábaságot nem éreztem, egyszerûen csak úgy gondoltam, hogy igen, arrafelé kell kimenni a ködbõl, amerre mentünk is... És harcolnunk kell. A meggyógyított pokémonjainkkal?! Dehát akkor el is vették tõlünk a pokémonjainkat! Odanyúltam az övemhez, ahonnan hiányzott két labda. Odanézve láttam, hogy a teli labdákból csak a barna pöttyös van nálam, vagyis Eeveeé. Felháborodva nézek az öregemberre, mire csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy bizony, a másik két pokémonomat elvették, nehogy túlerõben legyünk. De kik ellen? A válasz nem váratott sokáig magára. A küzdõtéren egy Nido-pár jelent meg, akik már meg is indultak felénk. Attila rögtön kihívta Bulbasaurt, akin tényleg nem látszott semmi sérülés; pengelevelekkel támad, majd Attila így szól hozzám: - Webber, ha ezt megússzuk én állom egy egész napodat a Burger Kinglerben... -Rendben, most legalább van valami célja is a küzdelemnek, az életünkért küzdeni olyan gyerekes! Hehe! Gyerünk, Eevee - dobom el egyedül maradt pokémonom labdáját. -Támadd Nidokinget egy farokcsapással! Bulbasaur pengéi telibe találják mindkét ellenfelet, viszont a kemény páncéljuk megakadályozzák a leveleket abban, hogy bármiféle sérülést okozzanak nekik. Eevee támadása fejen találta Nidokinget! Jaj, mégse, nem figyelt Nidoqueenre, aki egy ökölcsapással eltérítette a támadást - Eeveevel együtt. Talpra érkezik, farát felnyomva várja az újabb utasítást. -Attila, össze kell dolgoznunk, különben tényleg itt fogunk ragadni... -Eevee, most támadd Nidoqueent egy gyorstámadással! //hát ez a Burger Kingler-en jót nevettem |
|
|
|
Post by Attila on Feb 27, 2012 23:56:41 GMT 1
Webber is előhívja Eevee-jét, aki egy farkok csapással esik neki Nidoking-nek, de nem figyel Nidoqeen-re, aki egy öklelőcsapással nekimegy Eevee-nek, akinek szerencsére semmi baja sem lesz.
Webber azt tanácsolja, hogy dolgozzunk össze, ami nem rossz ötlet tekintve a helyzetünket... Ellenfelekből barátok, nem is rossz!
Nidoking és Nidoqeen a kis Eevee felé veszi az irányt, Bulbasaurt semmibe véve és szarvaikat megint maguk elé tartva indulnak meg gyilkos ütemben.
Webber szavait megfogadva adom ki Bulbának az utasítást: - Bulbasaur, gáncsold ki a kettő tohonyát!
Bulbasaur az indáit használva a lépcsőkarzatba kapaszkodik és megfeszíti az indákat. A két buta pokémon belesétálva a csapdába keresztül is hullanak rajta. Mind a ketten a porlepte padlón landolnak egymásba kavarodva. A szarvuk egymásba állva, amitől mind a ketten elég rossz passzban lettek... Kicsit rossz állapotban, de dühösen próbálkoztak felállni, de hatalmas súlyuk és méretük miatt ez nehezükre esett.
- Bulbasaur, bocsájts rájuk kábító spórát amíg a földön vannak! - Bulbasaur kilövellte a spórákat Nidokingre és Nidoqeen-re, akik megbénulva próbálkoztak felkelni.
- Webber, használd ki, hogy ez a kettő lassabban mozog, mint Eevee! Támadd őket amíg a földön vannak! - szóltam reménykedve újdonsült harcostársamnak, remélve, hogy már nem kell sokáig ezen a lehangoló helyen raboskodnunk.
|
|
|
|
Post by Webber on Feb 28, 2012 22:11:04 GMT 1
ÚÚ, micsoda baki! Hát ezek ketten amilyen erõsek, olyan buták! Szépen belesétáltak - beleszaladtak Bulbasaur csapdájába, majd kaptak egy kis kábító spórát desszertnek. Szerintem a két ellenfél enélkül sem tudott volna felkelni, így viszont biztosan a földön maradnak, amíg...
-Eevee, támadj rájuk egy árnyéklabdával! Most nem kell sietni, szóval nyugodtan gyûjtsd az erõt, ameddig jónak látod.
A labda már épp nagyobb lett, mint Eevee, mikor a Próbamester közbeszól:
-Rendben, kezdésnek elég lesz ennyi - mondja fennhangon, miközben két pokémonja eltûnik a színrõl. -Most átadom a szót bátyámnak. De ne higgyétek, hogy eltûnök...
Az emeleten most újabb alak jelenik meg, aki szakasztott úgy néz ki, mint az elõzõ ember, csak a ruhája szürke helyett halványkék.
-Egész jók vagytok. Én a tiszta, igaz játék - és persze a szerencse pártolója vagyok, így most kicsit változnak a szabályok. Elõször is... -Csettint egyet, mire Bulbasaur és Eevee visszakerül a labdájába. Ezt mégis hogy csinálta?! Újabb csettintésre a labdák odarepülnek hozzá, õ elkapja õket és berakja a zsebébe.
-Ne aggódjatok, vissza fogjátok kapni õket. Most viszont jöjjön a zsákbapokémon!
Köpenye alól elõvesz egy kisebb zsákot, majd lesétál vele a rozoga lépcsõn, egyenesen hozzánk. Felénk nyújtja a szütyõt, majd kicsit megrázza, amibõl halk, fémes csikorgás hallatszik.
-Ebben a zsákban nagyjából ötven labda van, mindegyikben egy-egy pokémon; mindegyik különbözõ. Mindhárman húzunk -én kettõt-, majd elõhívjuk õket, és mehet a párbaj. Minden világos? Akkor húzzatok!
Mondta mindezt úgy, hogy nem is volt lehetõségünk sem ellenkezni, sem kérdezni.
-Attila, te húzz elõször! -Adom át neki a lehetõséget.
//remélem nem gond, hogy így elõrevittem a szálat
|
|
|
|
Post by Attila on Feb 29, 2012 23:05:13 GMT 1
Mielőtt Eevee végrehajthatta volna a befejező támadást a két tohonya pokémon ellen a Próbamester visszahívta őket. Ekkor megjelent a testvére és valahogy sikerült "elvarázsolnia" tőlünk a pokémonjainkat. Már meg sem lepődtem ezen azok után, ami történt velünk. Viszont felmerült bennünk a kérdés, hogy akkor most mi lesz? Erre elénk dob egy zsákot, ami az állítása szerint tele van pokélabdákkal és azokban pokémonokkal. Azt akarja, hogy válasszak egyet és Webber is és álljunk ki ellene. - Hát ez nagyszerű... Bulbasaur helyett harcolhatok egy vadidegen pokémonnal. - lombozódok le. - De ha csak ez az egy esélyünk van... Belenyúlok a zsákba és elkezdtem válogatni a labdák között. Közben megfordult a fejemben, hogy mi van, ha ez csapda és a pokémonok csak nekik engedelmeskednek majd? De nincs más választásunk... Egy-két perces kutakodás után kiemelek egy labdát a zsákból és a kezembe veszem. Megforgatom a kezemben, jól végignézem, majd eldobom: - Téged választalak... Őőő... Szóval csak gyere elő! Kíváncsian várom, hogy milyen pokémont sikerült választanom. A lény elkezd alakot ölteni, majd... - Ezt nem hiszem el... - csodálkozok. A pokémonnak, amit választottam kicsi rózsaszín gömb alakja volt. - De hisz ez egy Jiglipuff. - képedek el. - Jigliiii! - kiált fel boldogan a pokémon, majd szembefordul velem és rám kacsint. - Igen, neked is szia. Tudsz róla, hogy harcolni fogunk? - Jigli-jigli. - bólogat hevesen a pokémon, majd a második Próbamester felé fordul. - Hát rendben. - bólintok Jiglipuff fele vegyes érzelmekkel. - Remélem Webber, hogy te egy ütőképesebb pokémont fogsz ki magadnak... / Semmi gáz, elvégre együtt alakítjuk a történetet  / |
|
|
|
Post by Webber on Mar 1, 2012 13:38:44 GMT 1
Attila nagyon koncentrálhat, mert már vagy két perce túrja a labdákat. Végül kiemel egyet, majd elõhívja. Na neee!
-Jiggly!
Rajtam a sor. Belenyúlok a zsákba, majd a legmélyebben lévõt kiveszem, és el is hajítom. Újra vörös fény, ami rózsaszínné szelídül.
Egy szögletes Jigglypuff! Ja, nem, ez egy Cleffairy!
-Hát ez nem lehet igaz! Remélem az ellenfelünk is hasonló pokémonokat fog kihúzni, mert ezekkel a cuki-pokikkal nem nagyon tudjuk felvenni a harcot komolyabb ellenfelekkel.
-Most én jövök - mondja reszelõs hangján az öreg. Belenyúl a zsákba és rögtön két labdát vesz ki belõle. A zsákot visszateszi kabátja alá, üresen maradt kezébe átteszi az egyiket, majd mindkét labdán megnyomja a gombot. A két vörös csík elindul a föld felé, ott pedig két pokémonná változik.
Ilyen nincs, ez biztosan nem lehet véletlen. Én arra számítottam - ha már csal - , hogy újra két, kifejlett Nido lesz nála, de legalábbis sokkal erõsebb pokémonok, mint a mieink.
De nem, két ellenfelünk mondhatni a mi pokémonjaink hasonámásai: egy Bulbasaur és egy Eevee.
-Legalább nem két, tök ismeretlen pokémon ellen kell harcolnunk - dörmögöm félhangosan.
-Ne aggódj, arra is sor kerül majd! -Szólt az öreg.
-Attila, menni fog szerinted?
//kívánod beletenni az 1. hsz-beli álmodat a történetbe?
|
|
|
|
Post by Attila on Mar 2, 2012 19:43:16 GMT 1
Hát ilyen a mi szerencsénk... Webbernek egy Cleffairy jutott. Az ellenfelünk, a Próbamester pedig egy Bulbasaur-t és egy Eevee-t hívott a csatatérre. - Ez tuti nem véletlen, biztos van valami turpisság a dologban... Mi van ha a pokémonjainkat is hipnotizálták és most velük fogunk harcolni?  Valami sejtelmes megjegyzést is tett valami ismeretlen pokémonokról, de ezen nem volt sok időm gondolkozni, mivel a két pokémonja hirtelen támadásba lendült. Bulbasaur pengeleveleket indított meg ellenünk, míg Eevee egy lefejelő támadással ment Cleffairy felé. - Attila, menni fog szerinted? - tette fel a kérdést Webber. - Hát nagyon remélem, hogy többet tudnak ezek a rózsaszín plüss pokémonok, mint látszik... - válaszoltam aggódva Webbernek. - De a remény hal meg utoljára, ezt ne felejtsd el! - próbáltam lelkesíteni a fiút. - Lássuk csak mit is tudhat egy Jiglipuff... - gondolkoztam hangosan. - Hmmm... Hmmm... - nem jutott eszembe semmi, de a pengelevelek vészesen közeledtek. - Jiglipuff térj ki előle, majd egy pofozó támadással ess neki Bulbasaurnak. - adtam ki végül hatalmas gondolkozás után az utasítást. Ilyet én még soha életemben nem tapasztaltam... A töpszli kicsi rózsaszín pamacsgolyó villámgyorsan arrébb gurult, majd ugyan azzal a lendülettel Bulbasaur előtt termett és olyan sebességgel kezdte el pofozni, hogy Bulbasaur beleszédült. - Wáó, Webber... Láttad ezt? - néztem csodálkozva a fiúra. - Több van ebben a pokémonban mint hittem. Örömöm csak egy pillanatig tartott, mert Bulbasaur gyorsan felocsúdott szédüléséből és arrébb fejelte pokémonomat, majd az indáival megragadva szegényt a falhoz verte, de olyan erővel, hogy a vakolat (ami még volt rajta) elkezdett hullani. Jiglipuff aléltan hullott a padlóra és eszméletlenül terült el. - Webber... Hatalmas bajban vagyunk szerintem. Ez a Bulbasaur és Eevee jóval erősebbek, mint a mieink... - néztem a fiúra aggodalmas tekintettel. / Kíváncsi vagyok az álmos ötletedre... A ,,sor kerül majd" hozzászólás alatt értetted az álmom belerakását a töribe? Mert ilyesmire én is gondoltam, hogy bele kéne szőni! / |
|
|
|
Post by Webber on Mar 4, 2012 20:18:37 GMT 1
Attila egy pofozótámadásra utasítja Jigglypuffot, aki teljesíti is; nem is akárhogyan! Bulbasaur úgy tûnik, besokallt. Vagy csak tetteti? Felpattant, megrázta magát, majd az indáival úgy hozzávágta Jigglyt a falhoz, hogy azt hittem, beszakad a fal! Lehet, hogy jól jártunk volna vele, mert akkor legalább a bezártságérzet csökkenne kicsit. Jiggly elterült és ez az elterülés úgy tûnik, tovább fog tartani, mint Bulbasauré. Úgy döntök, most inkább Jigglynek segítek: -Clefairy, támadj... illetve adj Jigglypuffnak egy-két ébresztõ-pofont! Hatalmas lendülettel indul el a KO-s pokémon felé, majd olyan magasra emeli a kezét, hogy hirtelen azt hittem, még jobban kiüti õt, de csak néhány pöckölésforma ütést adott Jiggly arcára. Õ lassan, de biztosan kinyitja a szemét, majd mikor már teljesen felébredt, arrébblöki Clefairyt, majd dühösen néz Bulbasaurék felé. -Na jól van, Clefairy, támadj most te is duplapofonnal, mondjuk Eevee ellen. //a sor kerül majd-ot úgy gondoltam, hogy a következõ körben olyan pokémonok ellen küzdünk, amit abszolút nem ismerünk és nem is tudjuk, milyen típusúak Az álmot majd inkább a vége felé kéne betenni, de ahogy gondolod, most rajtad a sor |
|
|
|
Post by Attila on Mar 5, 2012 23:22:49 GMT 1
Webber utasítja Cleffairyét, hogy ébressze fel az ájult Jiglipuffot. Cleffairy nem is teketóriázik, neki esik ( de persze csak óvatosan ) a kis Jiglipuffnak és pár tasli után örömmel veszem észre, hogy a pokémon magához tért. Ezután Webber egy dupla pofonnal megtámadja Eeveet, aki be is kapja az ütéseket és padlót fog Cleffairy tenyereitől. - Köszi a segítséget Webber! Na most, hogy újra köztünk vagy Jiglipuff... - kezdenék bele egy újabb támadás kiadásába, de ekkor rájövök, hogy szinte egyik mozdulatát sem ismerem ennek a kis pokémonnak. Ekkor eszembe jut még kiskoromból egy TV adás, ahol egy koncertet mutattak be. Pontosabban egy pokémon koncertet, ahol egy Jiglipuff... - Megvan! - kiáltottam fel örömömben. - Jiglipuff, énekelj egyet Bulbasaurnak és Eeveenek, hagy aludjanak! Jiglipuff örömmel elkezd énekelni, ami valóban álomba kényszeríti a két pokémont, de nemvárt következményeket is hozott magával. A dal hallatán hirtelen az én szemeim is elnehezedtek és akárhogy küzdöttem is ellene, nem bírtam őket nyitva tartani. Webberre vetettem álmos tekintetem, de már nem fogtam fel, hogy valójában milyen állapotban is van a fiú (elálmosodott -e Ő is ). Egyetlen dolog járt a fejemben ( az alváson kívül ), hogy valahogy muszáj megnyernünk ezt az összecsapást és tovább jutnunk. / egyetértek, maradjon az a végére Lehet átnevezem a címet is valami másra, hogy passzoljon a törinkhez / |
|
|
|
Post by Webber on Mar 6, 2012 22:03:29 GMT 1
Attila éneklésre buzdítja átmeneti pokémonját, aki örömmel teljesíti azt. Bár ne tette volna...
Hatására nemcsak ellenfeleink, hanem mi is elálmosodunk.
Ágy. De jó lenne most egy puha, meleg ágy. Belebújnék, magamra húznám a takarót... nem is. Inkább csak rádobnám magam és már aludnék is. Sõt, lehet, hogy már alva dõlnék rá. Mielõtt végleg lecsuknám a szemem, Attila néz rám; talán hogy csináljak valamit. Dehát neki kéne leállítania Jigglypuffot. Lehunyom szemem, leguggolok, kitapogatom a talajt, majd finoman az oldalamra fekszem. Istenem, de kényelmes, mint egy ágy!
Hirtelen, mintha nem telt volna el egy másodperc sem, kipattan a szemem. Valami zúg! Feltápászkodok. Hova tûntek a többiek?
-Hé, Attila! ... Clefairy? ... Valaki?
Senki és semmi. Hirtelen ötlettõl vezérelve felszaladok a lépcsõn, figyelve rá, hogy még véletlenül se kapaszkodjak meg a korlátokban. Fent sincs senki, viszont megakad a szemem egy falszínû ajtón. Ezt lentrõl nem nagyon lehetett látni.
Megfogom a kilincset, ami tûzforró. Mi van az ajtó mögött?! Charizardok sütnek kenyeret? Elõrehúzom a pulóverem ujját és azzal nyomom le a kilincset. Bent nem tûz fogad, épp ellenkezõleg!
Víz. Mintha a tengerpartra nyílna ez az ajtó! Olyan nagy medence van itt, hogy nem is látom a széleit. Ekkor valami megjelenik a víz felszínén. Egy cápa? Nem, egy furcsa, kék fej. Aztán egy hosszú nyak és egy páncél is felbukkan. Ez egy Lapras! Rám néz, majd elkezd távolodni a medence szélétõl.
-Várj! -Szaladok utána, de mire a parthoz érek, már legalább három méterre van bent a vízben.
Nem baj, muszáj megpróbálnom, ha itt maradok, ki tudja, mi lesz velem! Nekirugaszkodok, majd csodával határos módon sikerül Laprasig elugranom; pont a páncéljára érkezem. Erre õ hátrafordul és elkezdi nyalogatni az arcomat. De valami furcsa. Fekete nyelve van, ami ráadásul hideg is. A nyála is fekete...
Felébredek. Ez aztán furcsa álom volt. Nyújtózok egyet, mintha nem is lennénk bajban, majd komótosan feltornázom magam álló helyzetbe. A többiek is most kezdenek ébredezni, viszont valami mintha lenne az arcukon. Mi történt, amíg aludtunk?
De most van ennél fontosabb, a harc! Odasietek Clefairyhez, majd egy-két pofonnal õt is felébresztem, majd megfogom és két kézzel az épp ásítozó Bulbasaur felé dobom.
-Gyerünk Clefairy, lefejelõ-támadás! Attila, ébredj, itt a nagy lehetõség, Jigglypuff úgy tûnik, nem aludt, két ellenfelünk viszont igen!
Lassan a 'Próbamester' is feltápászkodik, testvérét viszont mintha a föld nyelte volna el.
|
|
|
|
Post by Attila on Mar 7, 2012 22:33:55 GMT 1
Lassan kinyílnak a szemeim. Annyira emlékszem csupán, hogy Jiglipuff elkezdett énekelni, onnantól képszakadás. Az álmom nem szólt másról pusztán egy nagy sötétségről és benne világító sárga szemekről, amik engem néztek ( vagy ha szólt is valamiről, én csak ennyire tudok vissza emlékezni ).
Lassan, kómás fejjel feltápászkodom, majd felmérem a terepet. Cleffairy éppen egy lefejelő támadást hajt végre a még álmos Bulbasaur ellen, míg a friss és üde Jiglipuff vár a parancsomra.
- Rendben Webber, dolgozzunk össze. - fordulok a fiúhoz, de meglepetésemben elkerekednek a szemeim. A srác arcán van valami, de nincs sok időm gondolkozni azon, hogy mi lehet, mert Bulbasaur is lassan talpra áll. - Jiglipuff támadd te is Bulbasaur-t egy dupla pofon támadással!
Jiglipuff és Clefairy támadása meglepetést okoznak a még álmos Bulbasaurnak így nem tud időben cselekedni, hogy kivédje azokat. Cleffairy lefejeli, amitől Bulbasaur a földre rogy, majd Jiglipuff felemeli a félájult pokémon fejét és iszonyatos erővel ( ami már szinte nekem fáj ) elkezdi pofozgatni. Bulbasaurnak eddig bírta a fájdalom tűrő küszöbe, mert ájultan rogyott a földre a két pokémon rohamától.
Igen ám, de a meccsnek még koránt sincs vége. A Próbamester is feltápászkodott a földről és egy torz fintor az arcán jelezte, hogy egyáltalán nem tetszik neki, ahogy állnak a dolgok, de annyira azért nincs is letörve. Vajon még tervez valamit? Bármi legyen is az, az utolsó megmaradt pokémonjához, Eeveehez fordult, akiről mi a csata közben meg is feledkeztünk.
- Eevee, ásd le magad a föld alá, támadd azt a pokémont, amelyik neked szimpatikusabb! - üvölti le pokémonjának.
Eevee fürgén, akár egy Diglett, eltűnt a szemünk alól a föld alá.
- Webber, állj készenlétben. Akárhol, akármikor feltűnhet.
Közben a próbamesterre vetettem a tekintetem. Próbáltam leolvasni az arcáról, hogy mire készül, de ekkor feltűnt valami. A másik próbamester nincs sehol... Vajon még mindig a földön hever, vagy esetleg elillant, miközben aludtunk, hogy egy újabb átkozott csapdát eszeljen ki nekünk?
|
|
|
|
Post by Webber on Mar 10, 2012 23:38:55 GMT 1
Igen! Bulbasaurt sikerült együtt kiütni, Eeveet viszont leküldik a föld alá, mondván, hogy támadja azt, aki neki szimpatikusabb. Ez aztán a rejtélyes támadás! Jó, hogy nem azt mondta, hogy csináljon, amit akar.
Az jutott eszembe, hogy ha majd visszakapom Eeveet, akkor ásathatnánk vele egy lyukat, amin át meglóghatnánk. Bár azt sem tudjuk, hogy amúgy hol vagyunk, lehet, hogy Tamarillótól többszáz kilométerre. Na, akkor aztán jól néznénk ki, kimászunk egy gödörbõl a semmi közepére...
Remélem, ha legalább legyõzzük ezeket a Próbamestereket, akkor visszavisznek minket a parkba.
-Cleffairy, ha ismered a támadást, akkor kezdj el egy metronómot! Aztán ha megjelenik Eevee, akkor hajrá...
-Clef-Clef-Clef-Clef-Clef-Clef... -Mondogatta, miközben kövidke karjait mozgatta erre-arra.
És akkor Eevee hirtelen elõugrik a földbõl. Semmi motoszkálás, semmi kis földrengés nem jelezte, hogy jön, egyszerre csak megjelent, nem is akárhogyan!
-Egy hatalmas árnyéklabdát készült éppen a két rózsaszín pokémon felé küldeni.
El is küldte.
Cleffairy viszont még mindig szórakozik a metronómmal. Mi lesz már?!
-Gyerünk, Cleffairy...!
Ha ez a támadás nem sikerül, akkor az az árnyéklabda akár minket is letarolhat...
|
|
/
/
Valami sejtelmes megjegyzést is tett valami ismeretlen pokémonokról, de ezen nem volt sok időm gondolkozni, mivel a két pokémonja hirtelen támadásba lendült.
