Minden kezdet nehéz

[Attila]

Egy hatalmas hegy tetején állok. Körülöttem életnek semmi nyoma, csupa szila és kő mindenütt. Elképesztően nagy vihar tombol. Villámok cikáznak az égen, hol jég szakad az égből, amit aztán tűzeső vált fel. Ezek a természeti jelenségek másodpercenként váltják egymást. Nagyon érdekes... Fölöttem az ég sötét felhőkbe burkolózik, amik kavarognak, mintha tornádó lenne készülőben. Minden izmom megfeszül, csak az eget bámulom. Egy hatalmas villám csap le, tőlem kb. húsz méterre, majd rá egy-két másodpercre a felhők szétnyílnak és három repülő pokémont pillantok meg. Nem tudom őket tisztán kivenni, hogy mik is lehetnek, mert a sötétségtől, csak a világító szemüket látom. Mintha egymással küzdenének. Akkora ámulattal nézem őket, hogy nem ocsúdok fel időben és későn veszem észre, hogy az egyikük felém fordult és engem vett célba. Egy szárnycsapásától, mintha az ég rám akarna szakadni, akkora villám tart felém. Az életem eddig tartott, ennyi volt. A villám már csak pár millire van tőlem, mikor...
Egy hatalmas test becsapódását érzem a gyomorszájamban. Zihálva ülök fel ágyamból és nyitom ki a szemem, hogy megnézzem mi történt. Bulbasaur mosolyog rám, arcáról a "Jó reggelt"-et, vagy valami hasonló gesztust olvasok le (habár lehet azért mosolyog ennyire, mert örül a fejének, hogy sikerült felébresztenie, MEGINT). Köszi Bulbasaur, másodpercekre voltam a haláltól (átvitt értelemben persze, de az álom akkor is ijesztő volt. Misztikus, de ijesztő). - Hát, jó reggelt neked is Bulbasaur! - mosolygok rá kedvesen. - Remélem te jobban aludtál mint én.
Balbasaur mosolyogva, heves fejrázással bólogat. Megsimogatom a fejét, közben meg arra gondolok, hogy vagy tényleg jól aludt, vagy már éjszaka óta, mióta lefeküdtem fölöttem állt és várta a megfelelő pillanatot, hogy végre hajthassa ellenem a merényletét.
Mindenesetre felkeltem és ez a lényeg! Egy új nap, új kalandok. Legalábbis, ha nem lustulok el, ahogy néha szoktam, de olyankor Bulbasaur mindig tesz róla, hogy ne érezhessem magam a mennyekben, a párnáim között. Gyorsan átöltöztem, készítettem magamnak reggelit (ami tej meg gabona pehelyből állt), Bulbasaurnak is adtam pokémon eledelt, majd kimentem Tamarillo városába. Gyönyörű napos idő volt, ami feldobta a hangulatom (bár ha egy kicsit be lenne borulva, úgy jobban érezném magam, szeretem a borús időket) és látszólag Bulbasaurnak is tetszett.
- Ha már ilyen gyönyörű időnk van Bulbasaur, szétnézhetnénk a városkában, hátha akad valami érdekes.
Bulbasaur hevesen bólogatott, majd elindultunk céltalanul bolyongva.
Már egy órája róttuk a várost, körülöttünk emberek sokasága, mígnem kilyukadtunk egy hatalmas szökőkút előtt. A kút kör alakú volt és egy Gyarados szobor szájából ömlött ki a víz. A szökőkút körül padok voltak, a padok mögött, pedig egy hatalmas park terült el. A park tele volt rózsaszínbe öltözött fákkal és gyönyörű fehér virágokkal (minek köszönhetően Bulbasaur egy hatalmas ugrással a virágok között termett és leheveredett közéjük) és a park közepén egy kis madáritató volt elhelyezve, amit Pidgey-k vettek körül. Leheveredtem Bulbasaur mellé a fűbe és elkezdtem az eget bámulni (fantáziámnak hála egyből az álmom jutott eszembe és a bámulás helyét átvette a bambulás).
- Ennél szebb napot el sem tudnák képzelni Bulbasaur. - fordultam kis kedvencem felé. -Hátha találkozunk a mai nap folyamán valakivel, akin talán még a harci tudásodat is élesíthetjük.
Bulbasaur, mint mindig, hatalmas mosollyal a száján bólogatott ( -Ez vagy hülyének néz engem és rám hagyja az egészet és azért bólogat minden egyes megjegyzésemre, vagy tényleg tetszik neki az ötletem. O.o Habár szerintem az utóbbi. Legalábbis remélem). Így hát Bulbasaurral a fűben feküdve vártunk. De hogy mire, azt valójában még mi sem tudtuk pontosan.

[Webber]

Eevee-vel úgy döntöttünk - mivel hétágra sütött a nap - hogy bemegyünk Tamarillo-city-be, a parkba. Megnézzük a szökõkutat, a parkot, talán egy fagyit is elnyalunk.
A szökõkúthoz érve kiengedtem Poliwaget a vízbe, Zubatet pedig a park sötétebb része felé irányítottam, Eevee-vel pedig elindultunk körbesétálni a parkot.
-Hát ez nem lehet igaz - mondom neki - nézd csak azt a Bulbasaurt, befekszik a virágok közé. A gazdája meg ahelyett, hogy rászólna, inkább õ is eldõl.
Lehet, hogy kicsit túlreagálom a dolgot, de így talán kiprovokálhatok egy harcot. Odaszólok nekik:
-Nem lehet ám csak úgy befeküdni a virágok közé!

// ne hagyd magad ;-)

[Attila]

Éppen ábrándozva nézem a felhőket, mikor egy edző az EEvee-jével rám szól, hogy nem fetrenghetek csak úgy a virágok között. Talán övé a park, hogy így előírja nekem, hogy mit tehetek? Felállok a fűből és az ismeretlen jövevényre tekintek. A szemébe fúrom mélyen a tekintetem és várom, hogy mi lesz. Sose voltam az a kezdeményező figura, jobban szeretem, ha az ellenfelem teszi meg az első lépéseket, így talán ki bírom ismerni egy kicsit.
- Bulbasaur, eleget henyéltél. Lehet, hogy érdekes lesz a mai napunk. - szóltam a pokémonomnak. Bulbasaur lustán feltekint rám, majd abba az irányba fordítja a fejét, amerre én nézek. A másodperc töredéke alatt mellettem terem és Ő is jól megnézi magának a lehetséges ellenfeleinket. Szemében vad űz lobog, a lehetséges összecsapás miatt.
Az ismeretlen jövevénnyel szemben állva, Bulbasaur meg én, vártuk, hogy mi fog kisülni ebből.

/ Bocsi a késéssel, csak nem nagyon volt időm géphez ülni... :S /

[Webber]

//én is bocs, de mikor elõször olvastam, nem tudtam hirtelen, mit írjak
-Nem nagyon csipkedi magát a Bulbasaurod. -Amire ezt kimondtam, már ott is termett a gazdája mellett - De legalább az emberi beszédet érti.
-Na, ha már így felkeltetek, mit szólnál egy kis pokémoncsatához? Úgy látom, a Bulbasaurodnak lenne kedve hozzá.
Remélem sikerült annyira felpiszkálni õket, hogy belemenjenek egy jó csatába. Azt hiszem, Poliwaggel fogok harcolni. Már hívnám is, de mikor hátranézek, látom hogy épp egy Horsea-val játszik a szökõkútban. Hát akkor marad Eevee; Zubat szerintem hátrányban lenne Bulbasaurral szemben.

[Attila]

Az ismeretlen edző nem elég, hogy belém kötött, de még Bulbasaur-ra is tesz megjegyzést. Nem vagyok az az ideges fajta, aki se szó-se beszéd, már egy rossz szóra bepöccen, de ez már sok volt nekem. A szívem elkezdett hevesen verni, az adrenalin szétáradt a szervezetemben. Most már biztos nem ússza meg harc nélkül.
Ellenfelemre tekintek, aki éppen fontolgatja, hogy kit választ. Úgy tűnik az Eevee-ével akar kiállni ellenem. Áldom a szerencsémet, hogy nem Zubat-et választotta, aki repülő/méreg típusának köszönhetően előnyben lett volna Bulbasaur-ral szemben.
- Ezek után nem távozol el innen harc nélkül! - intézem kihívó szavaimat ellenfelemhez.
Remélem Bulbasaur megbirkózik Eevee-vel. Mindenesetre én megbízok Bulbasaur tudásában.
A pokémonomra tekintek, aki szemmel láthatólag már alig várja, hogy harcolhasson. Az indáit kiengedte és hevesen hullámoztatja.
- Készen állsz Bulbasaur? - kérdezem tőle rákacsintva.
Bulbasaur egy "bulba" "szóval" és egy bólintással jelzi, hogy tőle kezdődhet az összecsapás.
Feltekintek az égre. A nap száz ágra süt, egy felhő sincs az égen. Tökéletes.
-Kezdjük!- tekintek szúrós pillantással ellenfelemre.
- Bulbasaur, fejeld le Eevee-t! - adom ki az utasítást a kis kedvencemnek.
Bulbasaur habozás nélkül megindítja a támadást. A másodperc tört része alatt (hála a termetének, ami kisebb, mint a többi fajtársáé) ott terem Eevee előtt, arcát lefordítja, a homloka felső részét Eevee felé tolja. Már csak milliméterek választják el Bulbasaur buksiját Eevee-étől. Remélem sikerül kiütnie ezzel a rohammal ellenfelem pokémonját.
Az ismeretlen edzőre tekintek. Kíváncsian fürkészem a tekintetét, hogy miként reagál erre a támadásra.

[Webber]

Elfogadta a kihívást, és már támad is! Végre, nem egy unalmas, meleg nyári nap, ahol csak az aszfaltot borító szurokbuborékok pattogása ad némi hangot!
Bulbasaur egy fejelõ-támadással indít. Ezt Eevee még akkor is kivédi, ha alszik. De, várjunk csak! Ez egy baromi gyors támadás, talán a kis termetébõl adódik, hogy ennyire gyors.
-Eevee, farokcsapás! -Adom ki az elsõ utasítást, ami az eszembe jut. De sajnos már ezt is késõn. Az ellenfél eltalálja, õ pedig nagy ívben elrepült az egyik fa felé. Viszont félúton irányba áll, a fához érve pedig elrugaszkodik róla és most kezdi meg az imént említett farokcsapást.

[Attila]

Bulbasaur támadása sikeresen célba ért. Eevee a fejére mért csapástól elrepül egy fa irányába. Bulbasaur örömittasan felém fordul és kaján vigyorral az arcán várja dicsérő szavaimat, de még nincs vége (Belső Attila: komolyan azt hitte Bulbasaur, hogy ennyi lenne?O.o Többet kéne harcolnom vele úgy néz ki...). Eevee a fa felé repülve irányba állítja magát, a fához érve pedig elrugaszkodik róla és Bulbasaur felé szállva indítja meg a támadását.
-Bulbasaur, ne mosolyogj, hanem fordulj meg és HARCOLJ! - szólok rá Bulbasaur-ra, aki szemmel láthatólag meglepődött (Belső Attila: tele lehet önbizalommal ez a Bulbasaur, hogy azt hitte, hogy egy támadás elég lesz a győzelemhez... Kell is az önbizalom, na de ennyi azért sok... O.o). - Térj ki a támadása elől! - adom ki újabb utasításomat.
Bulbasaur szembe fordul Eevee-vel, de sajnos későn. Akármilyen gyors is, a felelőtlensége (Belső Attila: vagy az én felelőtlenségem? Lehet nem törődök eleget Bulbasaur-ral? :S ) miatt Eevee túl közel kerül Bulbasaurhoz, és a támadása célba talál. Eevee farka csak úgy ostorként csattan Bulbasaur bordáin, minek hatására Bulbasaur beleszáll a fehér virágok közé.
Aggódva rohanok oda kedvencemhez, hogy nem esett-e semmi baja (Belső Attila: Lehet túlreagálom a dolgot, de ha a forró fejem miatt, ((mert hagytam, hogy egy tapasztaltabb edző kiprovokálja belőlem a harcot)) Bulbasaur-nak valami baja esik, sosem bocsájtom meg magamnak).
- Bulbasaur! Meg vagy pajti? - hajolok Bulbasaur felé aggódó tekintettel.
Bulbasaur az oldalán fekszik, a bordáin egy csúnya nagy piros csíkkal (Belső Attila: Mit kapok majd Joy nővértől, ha ezt meglátja... :/ ), de mikor észreveszi, hogy ott vagyok talpra szökken és egy vigyorgó "bulba-bulba" "szóval" jelzi, hogy neki semmi baja az ég világon (Belső Attila: Remélem ez tényleg így van. A győzelemért meg kell tenni mindent, de tudni kell, hogy mikor kell bedobni a törölközőt. ).
- Hát jól van, ha tényleg képes vagy folytatni, akkor használj Penge Leveleket! - adom ki újabb utasításomat Bulbasaur-nak.
Mintha az előző ütést meg sem érezte volna, Bulbasaur villámgyorsan a levegőben terem és nyolc apró, de igen éles és veszélyes penge levelet indít útjára.
A levelek szélsebesen és biztosan szállnak Eevee felé. Nagyon bízok benne, hogy a nyolc közül, néhány célba talál.

[Webber]

A farokcsapás betalál, Bulbasaur a virágágyásban köt ki. Nem is nagyon akar onnan megmozdulni, így a gazdája odamegy hozzás, és megnézi, minden rendben van-e.
Ennyi lett volna? Még csak bele se lendültünk a csatába, máris kidõlt?
Nem, sõt, mintha semmi nem történt volna, pattan ki a virágok közül és gazdája utasítására máris egy pengelevél-támadást indít felénk.
-Eevee, homokvihar-támadás! -Adom ki a parancsot, amit õ rögtön végre is hajt. Hátat fordítva ellenfelének a hátsó lábaival felé kezdi el szórni a földet, egyre gyorsabban.
Sajnos hamar kiderült, hogy ez nem volt éppen a legjobb választás, mert hiába volt erõs ez a támadás, a pengelevelek könnyen áthatoltak a porfelhõn és némelyik komolyan megsebezte Eeveet.
Már elült a por, de Eevee még mindig a földön fekszik, a fülére és az oldalára egy-egy vágás került, amibõl mélyvörös vér csordogált.
-Na jól van Eevee, ennyi volt! -Mondom neki, majd a pokélabdát felé irányítva megpróbálom visszahívni. Már majdnem elérte õt a piros fény, amikor õ minden elõjel nélkül felugrik, majd felém fordulva megáll, és eltökélten rámnéz.
-Hé, azonnal gyere vissza, ez már nem játék! Tudom, hogy bátor vagy, meg kitartó, de ha folytatod a harcot, komolyan megsérülhetsz, úgyhogy GYERE VISSZA! -Újra megpróbálom visszahívni, de ezt is kikerüli, majd -minden utasítás nélkül- egy gyorstámadással ront Bulbasaurra.
Mi lesz ebbõl...

[Attila]

Bulbasaur pengelevelei szélsebesen szállnak Eevee felé. Az ellenfelem utasítja a pokémonjának egy homoktámadásra, de szerencsére ez nem befolyásolja nagyon a pengelevelek irányát. Hatalmas szerencsémre két levél is megsebzi Eeveet, amitől komoly sérülések keletkeznek rajta.
Megengedek magamnak egy halvány mosolyt, mikor az edző visszaakarja hívni Eevee-t, de aztán...
- Hát ez meg? - ámulok el. Eevee nem akar visszatérni a labdájába, épp ellenkezőleg... Harcolni akar!
A gazdája hiába utasítja másra, Eevee konokul ellenkezik. ( Megértelek Eevee, te sem szeretsz veszíteni. Ez tiszteletre méltó! ) Majd hirtelen minden utasítás nélkül megindít Bulbasaur felé egy gyors támadást.
Eevee annyira meglepett engem, hogy reagálni sem tudtam a támadására. Sőt, még Bulbasaur sem tudott ( mellesleg ő el volt foglalva a könnyeivel, amit a homok okozott neki ). Ellenfelem pokémonja telibe találta a fejét, amitől Bulbasaur megszédült és a fenekére tottyant.
Heves fejrázás közepette ( és kicsit szédelegve) már pattant is fel a földről és hátrálni kezdett ösztönösen, hogy nehogy belesétáljon még egy ilyenbe.
Feltekintek az égre. A nap száz ágra süt, egy felhő sincs sehol.
- Tökéletes... - mosolyodok el magamban. - Nagyon konok ez az Eevee, de ha így akarja... Bulbasaur! - fordulok pokémonomhoz. - Napfény csapás!
Bulbasaur a nap felé fordítja a hátát, amin a növény gubó helyezkedik el, majd elkezdi összegyűjteni a nap sugarait, hogy előkészítse az elsöprő erejű támadását.
A támadás erős, csak egyetlen hátulütője van... Időbe telik, még összegyűlik a megfelelő "mennyiségű" napfényt és addig Bulbasaur sebezhető. De ez a támadás minden kockázatot megér!

[Webber]

//szépen felvezetted, az elején nem értettem, miért írod folyton :-D
Bulbasaurt annyira meglepte a támadás, hogy lemerevedett; nem reagált semmit, így telibe találta a gyorstámadás.
A gazdája már megint az eget kémleli... vajon miért?
Nem kellett rá sokat várni, mert hamarosan jött is az utasítás: Napfény-csapás!
Bulbasaur elkezdte gyûjteni a nap energiáját, én pedig lázasan gondolkoztam, hogy miként is tudnánk kivédeni azt.
Odasétálok Eeveehez, lehajolok hozzá, és a fülébe súgom, hogy csak õ hallja:
-Állj egy helyben, amíg el nem lövi a sugarat, majd amikor már látod, hogy merre célzott, rögtön térj ki elõle, rendben?
-Eee!
-Rendben!
Visszahátrálok a helyemre, majd feszülten várok. Közben eszembe jut, hogy talán jobban jártunk volna, ha nem hagyjuk, hogy elég energiát gyûjtsön, de most már késõ, Bulbasaur nagyon készül valamire...

[Attila]

Miközben Bulbasaur gyűjti a napenergiát, én lázasan várok, hogy az ellenfelem mit lép erre. Nagy meglepetésemre, Ő csak odasétál a pokémonjához és a fülébe súg valamit, mire a pokémonja bólint majd eltökélten áll tovább a helyén ( Vajon mire készülhetnek? Mindenesetre nem támadtak és ez a lényeg, így lesz esélye Bulbasaurnak végrehajtani a támadását! ).
Már percek óta csak a lázas hallgatás és izgalommal teli várakozás van jelen a csatatéren. A hangulat egyre feszültebbé válik. Mind két pokémon eszméletlenül koncentrál. Bulbasaur a napenergia gyűjtésre, Eevee pedig Bulbasaurra ( Biztos ledermedt a félelemtől, hogy csak egy helyben áll O.o ). Még a szellőt sem lehet érezni, ami eddig simogatta a bőrömet.
Majd kis idő elteltével végül megtörik a jég... Bulbasaur elég napenergiát gyűjtött össze, hogy támadhasson. A növény gumó a hátán csak úgy fénylik a hatalmas energiától, ami benne van. Elszánt tekintetét belefúrja Eevee szemeibe és egy "bulbaa" felkiáltással elszabadítja az irdatlan erőket, amiket oly sok időn át gyűjtögetett.
- Támadnod kellet volna amíg lehetett! - nézek rá elszántan ellenfelemre. - De most már késő bármit is tenni...
Közben a napfény csapás hihetetlen sebességgel száguld Eevee felé, aki egy helyben áll és koncentrál. Nem zavartatja magát, hogy lehet, ez a támadás lesz az, amit utoljára láthat.

( Jobban izgulok mint karácsonykor )

[Webber]

Még mindig nem támad... Még mindig nem.
Minél tovább várok, annál inkább gondolok arra, hogy mégis támadni kellett volna; de most meg már késõ, mert támad! Nem, még mindig nem. De most... Nem! A fene vigye el! Már tényleg ott tartok, hogy támadásra utasítom Eeveet, ekkor viszont Bulbasaur végre elindítja támadását!
Eevee nem mozdul. Még mindig nem. Mi van már?!
A sugár már majdnem elérte õt, én pedig tehetetlenségemben elkiáltom magam, hogy "Ne!".
Az erõs fény miatt muszáj eltakarnom a szemem. Robbanás. Porfelhõ. Nem látok semmit, csak a napfényben meg-megcsillanó porszemeket.
Úristen, hova tûnt...?
-Eevee, hol vagy? Csak nem...
Várjunk csak, sötét árnyék vetül a porfelhõre; valami kitakarja a napot. Felnézve egy sötét gombócot látok, ami egyre nagyobb lesz. Eevee az! Pont oda érkezett le, ahonnan felugrott, hogy elkerülje a napfénycsapást.
-Eevee, ilyet többet ne csinálj! Azt hittem... eltalált!
A porfelhõ lassan kezdett elülni. Remélem Bulbasaurt kifárasztotta ez a támadás.

[Attila]

A Napfény csapás nem hibázott, Eevee-t telibe találta. Megengedek egy mosolyt magamnak, de ekkor... A porfelhőn keresztül mintha egy alakot látnák a földre érkezni.
- Ez lehetetlen! - kiáltok fel rémületemben és a mosolyt egyből komor arckifejezés váltja fel.
Bulbasaur már nagyon fáradtnak látszik. A támadás után lihegve rogy a földre. Verejtékben úszó fejét megrázza, mert ő sem hisz a szemének, hogy Eevee elkerülte a támadást.
Miután a porfelhő szertefoszlik megpillantom ellenfelem pokémonját, aki elszántan figyeli Bulbasaurt.
Rátekintek a pokémonomra és látom, hogy már nem húzza sokáig. Már veszem elő a pokélabdát, hogy visszahívjam, mikor Bulbasaur az indájával rácsap a kezemre, ezzel kiütve a markomból a pokélabdát.
- Na de Bulbasaur! Tisztán látszik, hogy itt már nincs esélyed a győzelemre. Te már hulla fáradt vagy és az oldalad is megsérült, míg Eevee majdhogynem kipihent és csak egy-két karcolás borítja a testét. - próbáltam aggódva érvelni Bulbasaurnak.
-"Bulba-bulba, bulba. Bulba-bulba-bulba, bulba-bulba, bul-bulba!" - kaptam a felháborodott választ pokémonomtól, aki valami olyasmit akart mondani, hogy őt ez nem érdekli, akkor is győzni fog.
Bevallom meghatott Bulbasaur elszántsága. Bármennyire is tudtam, hogy itt ma már nem fogunk győzni és Bulbasaur lehet nagyon meg fog sérülni, de a pokémonom lelkessége és "beszéde" után nem volt szívem visszahívni.
Becsülöm Bulbasaurt annyira, hogy saját döntéseket hozhat, mivel Ő nem csak egy harci eszköz a számomra, hanem az egyik legjobb barátom.
-Rendben van Bulbasaur. - néztem pokémonomra már-már könnyes szemmel. - Ha nem, hát nem. Ha úgy érzed van esélyed, akkor folytatjuk a harcot!
Bulbasaur a fáradságtól remegő lábaira állt és elszántan nézett ellenfelére. Szemében lobogott a harci láng. Bárhogy is próbáltam volna lebeszélni őt, nem érdekelte volna. Eltökélte, hogy itt ma vagy nyer, vagy veszít, de feladni sosem fogja.
- Hát akkor Bulbasaur... Használj pióca magvakat Eevee ellen! - hangzott el az utasításom, minek hatására Bulbasaur öt kicsi magot lövellt ki Eevee felé.
A magocskák magabiztosan szálltak célpontjuk felé. A kérdés már csak az, hogy vajon tényleg célba is érnek?

[Webber]

Nem tévedtem, Bulbasaur eléggé elfáradt ahhoz, hogy a gazdája úgy döntsön, hogy visszahívja. De Bulbasaur másképp gondolja, õ még harcolni akar. Kár. Hiába tûnik úgy, hogy Eeveenek nincs baja, azért a sebek nem tûntek el róla és mostanra már eléggé ki is fáradhatott.
Bulbasaur meggyõzi gazdáját, hogy õ bizony harcolni akar, így Eevee még mindig nem pihenhet. Vajon hogy fog támadni? A szõlõostorokat még nem fogja használni, így szólok Eeveenek, hogy azokra készüljön.
De nem, õk a piócamagvakat választják, amiket Bulbasaur már ki is lõtt felénk! Annyira meglepõdtem, hogy csak késõn szóltam Eeveenek, hogy próbálja meg kikerülni, így néhány mag eltalálta õt, majd néhány másodpercen belül körbe is fonták a magokból kinövõ, aljas, szúrós növények.
-Rendben, azt hiszem most már tényleg ennyi volt. -Elõveszem a pokélabdáját, majd visszahívom Eeveet.
-Hát, ezt a meccset ti nyertétek, Gratulálok. -Majdnem elkezdtem magyarázkodni, hogy ha mással támadtak volna, akkor biztos én gyõzök, de inkább magamban tartottam. Ebbõl is tanultam valamit. Egyrészt nem szabad ennyire biztosnak lenni abban, hogy mit fog csinálni a másik, másrészt pedig nem így kéne kihívni valakit harcolni.


//Basszus, ez a második olyan támadás, amire nem számítottam!

[Attila]

Alig hiszek a szememnek, mikor Bulbasaur támadása célt ér. Eevee a pióca magvak csapdájába esik. Az ellenfelem azonnal vissza is hívja pokémonját, mert nem akarja, hogy még jobban megsérüljön. Bulbasaur a fáradságtól elterül a földön, én meg odarohanok hozzá, de még mindig nem fogom fel, hogy valójában mi is történt.
Felveszem Bulbasaur-t a karjaimba, majd szembefordulok az ellenfelemmel. Arra számítok, hogy most jön az "Ezért még megfizetek!" fenyegetés, de nem... Ő csak megdicsért minket, ami nekem olyan jól esett, hogy kis híján bekönnyeztek a szemeim.
- Köszi szépen. - mondtam, majd kinyújtottam felé a kezemet. - Talán majd máskor alkalmunk lesz egy visszavágóra barátságosabb körülmények között. - mosolyogtam rá a fiúra. - Azt hiszem mindkettőnk pokémonjára ráfér a pihenés. Mind a ketten büszkék lehetünk rájuk, beleadtak mindent. Mellesleg ha Bulbasaur-ban nem lett volna ennyi kitartás, biztos, hogy elveszítjük a meccset... Amúgy a nevem Attila. - mutatkoztam be vidáman a srácnak.

Eközben az idő nappalból hirtelen átváltott éjszakába. Elcsatáztuk a fiúval az időt. Észre sem vettük, hogy már későre jár. Elindultunk mind ketten a pokémoncenter felé, hogy pokémonjaink a jól megérdemelt ellátást és pihenést kaphassák.